ne félj; lepuffantom

Korais íráselőkészítések és egy itthoni színezés:

 

ahol minden göröngyöt egyenként kiszínezett

Ármin lélekszakadva rohan ki a gyerekszobából:
- Elszaladtam a boszorkánytól, mert be akart zárni, de kiderült, hogy én zártam be. Egy seprűvel.

Ármin megkaparintja a telefont, amit néhány perccel azelőtt én használtam.
- Telefonálni akarok neki a koládé disznónak, a barátomnak. Azért mert el akarok intézni egy fontos dolgot, mint te.

- Mérges vagy? - kérdezi Szirka.
- Nem. Csak ideges - felelem neki. - Azt hiszem, attól félek, hogy nem leszek holnap elég ügyes az egyetemen.
- Ne félj - mosolyog azzal az ezerwattos mosolyával - Itt vagyok veled.

- Legózni fogunk - néz rám Ármin, készen arra, hogy kiborítson egy hektó vacakot - és aztán elpakoljuk. Jól hangzik?

Szirka ezerrel tervezi a szülinapját, főleg a tortáját. Két perc alatt számos kívánság hangzik el a torta tartalmát és formáját illetően (katicatorta, malackatorta, almatorta, egyebek).
- Nem lehet mindet, csak egyet - intem le. - El kell dönteni, melyiket kéred.
- Akkor választok - egyezik bele. Mutatóujját felemelve, szemöldökét félkörbe felhúzva be is jelenti:
- Káposztatortát!

Szirka megtanulta a hatot az ujjain mutatni:
- Idenézz, Anya, hat leszek! A katicabogárnak is hat lába van.

Reggelihez hívogatom a kicsiket (aljas trükk, hogy előtte felöltözzenek). Éppen azt ecsetelgetem, hogy hogyan fogjuk a palacsintát elfogyasztani:
- Lekvárral, csokikrémmel, ki hogy szereti.
- Én! - vágja rá Ármin.

Aggódjak vagy ne, hogy Ármin minden meséből a legnegatívabb karaktert választja ki azonosulás céljából? Az még hagyján, hogy a Pöttyös Panniból ő Péterke és rosszalkodni akar, de a Vukból a vadászt választja ("Lepuffantom Karakot!"), B változatban meg Sutot ("Én vagyok Sut! Megfogtam a Tást! Vagy ki az a verekedős?")
Vagy előkerül ez a régi állatkertes kép, amin a kacsákat nézi, kérdezi, mi van a kezében, mondom, hogy semmi, az csak a korlát.
- Nem, az egy vas és harcolok a kacsákkal!
És persze 90%-ban feketével fest és rajzol.

Ármin keserves arccal biceg el a buszvezető legó figura mellől.
 - Ráléptél a babára? - kérdezem.
- Az nem baba, hanem sofér!

A múltkori kínai kislánynak itt a kínai kisfiú párja.

Meg az átélés.
 

ezer szónál

Szirka mágneses házikót épített Márkus közelgő szülinapja alkalmából.

- Titok! Leteszem az asztalra.

 Hóember készül

 -t.

 Kezelés. Mindenre használ.

Szirka rájött, hogy magának is tudja vezényelni a muzsikálást. Egyik kézzel mutatja magának a kottát, a másikkal zenél. Koncentrálni kell ám, hogy a mutatópálca ne mozduljon el, míg a másik kezére figyel. Tök jól (még lassítva is felismerhetően) követi a dallamot és hozzá random szótagokat énekel be.

 Megképezték magukat, úgy látom.

 Olvasgálunk. Mögöttem Anipanni várja, hogy ő legyen a poén.

 

 A magyar és a kínai kislány. Egyikük csuda jól színez már.

Ebben az az édesség, hogy fogja a két varázspálcát, amivel esti mesét lehet varázsolni, és tök úgy tartja, ahogy kell, miközben persze fogalma sincs, hogy mit kell velük valójában csinálni (sokszor nekem sincs egyébként).

Bónusztrekk egy kis bábozás. Gondoltam, jól elkapom az eksönt, de pont leült a cselekmény. Vagyis elaludt.

cuki; díszfesték

Andrisnak büszkélkedek, milyen ügyesen mesélt Szirka egy könyv képeiről, olyasmiket, amik nincsenek a történetben, de az életből ismeri, pl. hogy mi történik vécézés után ("Kész van. Megtöröli a puncikáját.") vagy hogy hogyan működnek a játékok ("A bohócnak meghúzzuk a madzagját és magasba emeli a kezét meg a lábát.").
Andris is örül, megdicséri:
- Olyan nagy lettél már, annyi mindent tudsz!
- Persze, mindent tudok - kavargatja Szirka a kakaóját - olvasni, játszani a testvéremmel, biciklizni a játszótéren.
Nem maradt ki semmi fontos.

- Hű, kolbászt is kértem! - örvendezik Szirka a tányérja fölött és azonnal nekiesik.
- Ennyi van, nem fogsz belőle új adagot kapni - figyelmeztetem.
- Miért?
- Mert a kolbász zsíros is, nagyon sós is, csak kicsit lehet belőle enni.
- Hm, hm. Erre nem gondoltam.
Aztán még hozzáteszi, nehogy azt higgyük, fontos kolbászológiai ismereteknek van híján:
- A karácsonyfára nem tesznek kolbászt.

Szirkaakvarell

Ármin nekem dicsekszik:
- Elmentem a felnőtt vidámparkba és te nem jöhettél. Gyerekeknek nem való. Ki volt írva a táblára: Gyerekeknek tilos!


- Árminka! - mondja Szirka, kissé rosszalló hangsúllyal - Ölelkőzjünk!
Átölelik egymást, még hozzáteszi:
- Ölelkőzjünk kettesben!

Mamának telefonálunk, Szirka nagyon akar vele beszélni, de a nagy lelkesedéstől többet halandzsázik, mint amennyit igazán beszél. Javaslom, hogy tereljük mederbe a gondolatokat, meséljük el a Piroskát.
- Hova ment Piroska?
- A piacra.
- Mit vett ott?
- Muskátliborsót.
(Árminnal ezen hosszan kacagnak.)
- Muskátliborsót vitt a nagymamának?
- Igen - feleli Szirka, még mindig nevetve.
- És hol lakik a nagymama?
- A telefonban! - mutat Szirka a készülékre a kezemben.

- Éhes vagyok, korgik a gyormom! - panaszkodik Szirka a hasát simogatva.

Szirka zsebkendőt terít az Ármin fejére:
- Cuki sapka! Nem szorítja.

Ármin reklamál, hogy zabtejet kér, nem rizstejet. (Többnyire zabtej van itthon és többnyire rizstejért reklamál.)
- Hát akkor el kell menned a zabtehénhez és meg kell fejned - mondom neki.
- Elmegyek a boltba Árminkával, Anyával, Apával - kezdi Szirka. - Veszek Árminkának rizstejet, a kedvencét. Meg veszek Árminkának perecet.
- Hát magadnak mit veszel?
- Szalánit. Elfogyott a szaláni és veszek újat. Meg a túrórudi is elfogyott. Veszek túrórudit is. Jó?
Aztán felelevenítjük, hogy is folyik a vásárlás: a dolgokat a polcból a kosárba tesszük, a pénztároshoz visszük, kirakjuk a pultra, a pénztáros áthúzza a csipogón és megmondja, mennyit kell fizetni. Kifizetjük és hazavisszük. (Nem is olyan egyszerű!) Szirka magától is el akarja mesélni.
- Veszek a boltban Árminkának perecet meg mogyorót, (beteszem a kosárba, odaviszem a pénztárosnak - ezt a részt nem tudom betűhíven visszaadni, de erről volt szó) azt mondja ping, azt mondja kilenc kettő.

- Kicsi baba voltál, pisiltél az udvaron - emlékszik vissza Szirka az én gyerekkoromra.
- Az udvaron pisiltem?
- Kicsi voltál, Mama pisiltetett az udvaron.
Az EC a világ rendje.

Ármin bíbiceket festett díszfestékkel (vízfestékkel).

Bal alsó sarokban egy karlátíbisz.

Árminos állatos

 Ármin mondókázik (Hókusz-pókusz, mit eszik a mókus? Makkot, mogyorót, meghámozza a diót.):

- Mit eszik a mókus? Mit eszik a mókus? Papuját, mákot, mindenfélét.

lego duplo krokodil

A kitalált állatok sora gyakorlatilag végtelen és a klasszikus (és nem csak állatnévként használható) dági, burka és kurdó mellé rohamtempóban zárkóznak fel az olyan összetett nevű fajok, mint a barláni keselyű, kurkászó medve, morkászó teve, csótányfarkú tukán, karcsúfogú poszáta, békafogú tukán, karcsúfogú tukán (ez Afrikában él) vagy a bölcsőszájú halkapó.

Valódi állat viszont a hihéna és a gombat.

Kis etimológia:

Orrszarvú madár mert orrszarvút tud eszegetni. A tukán meg papuját.

Leül egy határozóval:

- Ez a gondozó könyvem, ebből gondozom a madarakat.

Lapozgatni kezdi, bölömbikát talál:

- Ott ül a bikamadár!

Tukángyűjtemény, a másfél centis "kistukán" igazolt hiányzásával, aki élete nagy részét az elveszettség állapotában tölti (a nagy és a poháron levő saját gyártmány).

mentőlabda; Galibaba

Áron beleharap az alma magházába:
- Jaj, itt a csontváza!

Szirka derült égből egyszer csak rákezd:
- Findusznak picike mancsai vannak. Láttam a mesében. Meg picike lábacskái. Pettsonnak meg naaagy lába, naaagy keze, nagy kalapja. Meg… Mi ez? - simítja meg a homlokomat.
- Homloka.
- Neked? - lepődik meg a ragozáson.
- Nekem homlokom, Pettsonnak homloka.
- Pettsonnak is nagy homloka van, meg hatalmas orra, hatalmas szája, hatalmas bajuszja.

 

szívószál és reszelő installáció (Ármin)

Nem tudom, máshol hogy működik az esti mese, magukban a mesékben az van, hogy a gyerekek már közben elalszanak. Nálunk a gyerekek megnézik/meghallgatják és aztán lázas szervezkedésbe kezdenek, hogy eljátsszák. Még olvasott mesénél is így van, de tévésnél duplán, ha pedig új mesét látnak, minimum kvadruplán. Sam, a tűzoltó eddig ismeretlen figura volt, és utána természetesen tűz ütött ki a lakás különböző pontjain, a kötött sapók tűzoltó sisakokká változtak, a játékok meg tőzoltó szerszámokká. Ármin készletében lett külön mentőcsákány meg dolgozócsákány. A balta nevét nehezen fogadta be a rendszer, sokáig balkány maradt.
- Ezzel mentettük ki a kisfiút - mutatja Ármin a konyhafiókból zsákmányolt dugóhúzót.
 A gyerekszobából együtt szaladnak ki, Ármin egy fél fecskendőt mutat:
- Ez a vágóm!
Szirka kezében egy labda, kíváncsi vagyok, az hogyan illik a tűzoltáshoz, de ő tudja:
- Ez a mentőlabdám!

Nagytestvér magyaráz a kistestvérnek:
- Figyelj, Árminka! Gondolkozjál!

- Apának sok gyertya kell, mert már nagyon öreg - viccelődök.
- Persze, öreg apóka! - bólogat Szirka meggyőződéssel.

Ármin testhezálló nevet talált magának: Galibaba

- Bevisszük a királyfit, mert nagyon meghalt - mondja Szirka.
- Igen, nagyon meghaltam - erősíti meg Ármin.
- Várjál, így lesz, királyocskám - adja rá Szirka a kendőpalástot - beviszlek a kórházba.
Már bentről hallani a folytatást:
- Én vagyok a doktornéni.

kamera

Ármin énekel mindenfélét. Van, amit felismerünk, pl a ferrarádori az a "Fel torreádor", de nem tudjuk honnan jöttek az olyan refrének, mint a fenn a mélyben vagy a megették a csótányok a döglött bogarat.

Van még ragozás is sátr madar, pohar formákban illetve a továbbra is érthetetlen eredetű szögedies ehhöz, számítógéphöz, Sün Micihöz, gyerekekhöz. Mondatban: Ittam vizet is a bagetthöz. Ezt mindketten tolják és - amennyire én meg tudom ítélni - soha nem tévesztik el, -hoz helyett nem használják, csak -hez helyett.

szezon

Nálunk februárban kezdődnek a "tavaszi" szülinapi-névnapi vígasságok (5 szüli- és 3 névnap). Ilyenkor május elejéig csak sütjük, sütjük sorra a tortákat, sütiket.

Ha minden gyertya felkerül, a díszítésen már nem is kell gondolkodni.

Ha pedig meggyújtjuk a gyertyákat, át kell állítani a fényképezőn a fényérzékenységet.

De hogy igazán mennyi a 39, csak akkor derül ki, amikor elfújódnak.

Sok.

A gyerekek festményeket ajándékoztak.

Az egyiket meg is mutatjuk.

 

És meglepetés volt még egy kis születésnapi muzsikálás is.

Kottából, ügyesen.

Jöhet a következő.

kötelező havas

Hó is van, gyerek is van, nincs más választás, mint internetté tenni a szánkózós képeket.

Hagyományos, apavontatású szánkó

Rendhagyó télapókülönítmény

Hagyományos, ún. "nyelvvel horgászó" hópiheevés

Rendhagyó, ún. "testvérruháról nyalogató" hópiheevés

"egész úton hazafelé" módosulattal

természetgyógyászat

Árminka kistukánja reggel beteg lett. Első ötlete az volt, hogy szopizzon a nagytukántól, aztán hozott neki Bagolydoktortól gombát (!), utána gyógynövényeket, aztán kamillát, szintén Bagolydoktortól. Kicsit később még visszajött, kanalat vett ki a szekrényből:

- Jaj, a mézet elfelejtettem!

Közben az ápolt szerepét átvette Szirka, aki ma megfázás miatt úgyis itthon maradt az oviból.

Kapott borogatást:

 

Aztán mesét.

Szirka hálásan "meg is gyógyult", babát táncoltatott, Andrist kötözött meg, hogy elvigye a dutyiba és a szokásos multimédiás megközelítésű palotaépítést gyakorolta.

Aztán elkérte a fényképezőt és ezt a képet készítette a művéről.

 

A másik oldal és az alkotó, ellenfényben.

megszületett; gömböt

 

Szirka önarcképe, fölötte a felirat a neve

Szirka oviban, Ármin engem kér:
- Köréd gyűlök és társasozzál velem!

Mesét olvasok, de minden mondatot kétszer kell kezdeni, mert valaki folyton közbekarattyol. Végül nagyot sóhajtok és leteszem a könyvet, de az se jó, Szirka megijed, hogy vége lesz a mesének. Kezét a szájára téve azt mondja:
- Vége lett! Vége lett… a számnak.

Az egyik halfajta az akváriumban nem szereti a szárított kaját, fagyasztott szúnyoglárvát szoktak kapni (Nyami!). Szirkának eszébe jut, egyébként nagyjából etetési időben:
- Adok nekik hideg halfinomságot!

Ármin leendő háromévesekhez illő szülinapi kívánsággal áll elő:
- Étterembe akarok menni a születésnapomon.

Répát hámozok, Ármin meglát egy kis földdarabot az egyiken, megkérdezi, mi az.

- Sár. Tudod, a répa a föld alatt nő.

- Miért?

- Mert ez egy gyökér. Benn nő a földben.

- És közben micsinál?

Szirka meséli:
- Veszek egy erdőt és lesz benne egy házikó és az egész piros lesz.

- Anyaaa! - szól Szirka.
- Tessék.
- Szeretnék kérdezni valamit.
- Mit?
- Neked is soká lesz a szülinapod?

Ármin hízelegve bújik hozzám:
- Aszalt olajbogyó, kolibri íbisz!
Ugyanez a szituáció máskor:
- Ciciberci, szopizni akarok!

Szirka rendszeresen betakargat minket kendőcskékkel, közben mindenfélét énekel királyokról, pásztorokról, illetve amikor az ölemben fekvő Ármint és engem fedett le, akkor arról, hogy

 

megszüületeeett a kis Jééézus.

(Ármin is vigyorog közben)

Bekendőzött szülőapját apaasszonynak szólította, saját magának pedig ebben a szerelésben kiosztotta a

 (direkt vág ilyen képet!)

kötéltánc nővér címet is.

(A sok madzagozás különben lassan meghozza gyümölcsét: ma először maga kötötte meg a görcsöt a cipőfűzőjén.)

Ármin dühösen elhajít egy csavart, de megmagyarázza:
- Palázst eldobtam, hogy ne bántson tégemet. Rúgdosott, míg rajzoltam.

Egy héttel az állatkerti látogatás után Ármin ezzel ébred:
- A piros gyúróbogarak nem igaziak, azt mondta Apa.
És még elkerekedett szemmel, mint aki igazi szenzációt jelent be, hozzáteszi:
- Kakából csinálnak maguknak gömböt!
(Az állatkertben vannak szkarabeusz szoborkák, piros kőből is.)