cuki; díszfesték

Andrisnak büszkélkedek, milyen ügyesen mesélt Szirka egy könyv képeiről, olyasmiket, amik nincsenek a történetben, de az életből ismeri, pl. hogy mi történik vécézés után ("Kész van. Megtöröli a puncikáját.") vagy hogy hogyan működnek a játékok ("A bohócnak meghúzzuk a madzagját és magasba emeli a kezét meg a lábát.").
Andris is örül, megdicséri:
- Olyan nagy lettél már, annyi mindent tudsz!
- Persze, mindent tudok - kavargatja Szirka a kakaóját - olvasni, játszani a testvéremmel, biciklizni a játszótéren.
Nem maradt ki semmi fontos.

- Hű, kolbászt is kértem! - örvendezik Szirka a tányérja fölött és azonnal nekiesik.
- Ennyi van, nem fogsz belőle új adagot kapni - figyelmeztetem.
- Miért?
- Mert a kolbász zsíros is, nagyon sós is, csak kicsit lehet belőle enni.
- Hm, hm. Erre nem gondoltam.
Aztán még hozzáteszi, nehogy azt higgyük, fontos kolbászológiai ismereteknek van híján:
- A karácsonyfára nem tesznek kolbászt.

Szirkaakvarell

Ármin nekem dicsekszik:
- Elmentem a felnőtt vidámparkba és te nem jöhettél. Gyerekeknek nem való. Ki volt írva a táblára: Gyerekeknek tilos!


- Árminka! - mondja Szirka, kissé rosszalló hangsúllyal - Ölelkőzjünk!
Átölelik egymást, még hozzáteszi:
- Ölelkőzjünk kettesben!

Mamának telefonálunk, Szirka nagyon akar vele beszélni, de a nagy lelkesedéstől többet halandzsázik, mint amennyit igazán beszél. Javaslom, hogy tereljük mederbe a gondolatokat, meséljük el a Piroskát.
- Hova ment Piroska?
- A piacra.
- Mit vett ott?
- Muskátliborsót.
(Árminnal ezen hosszan kacagnak.)
- Muskátliborsót vitt a nagymamának?
- Igen - feleli Szirka, még mindig nevetve.
- És hol lakik a nagymama?
- A telefonban! - mutat Szirka a készülékre a kezemben.

- Éhes vagyok, korgik a gyormom! - panaszkodik Szirka a hasát simogatva.

Szirka zsebkendőt terít az Ármin fejére:
- Cuki sapka! Nem szorítja.

Ármin reklamál, hogy zabtejet kér, nem rizstejet. (Többnyire zabtej van itthon és többnyire rizstejért reklamál.)
- Hát akkor el kell menned a zabtehénhez és meg kell fejned - mondom neki.
- Elmegyek a boltba Árminkával, Anyával, Apával - kezdi Szirka. - Veszek Árminkának rizstejet, a kedvencét. Meg veszek Árminkának perecet.
- Hát magadnak mit veszel?
- Szalánit. Elfogyott a szaláni és veszek újat. Meg a túrórudi is elfogyott. Veszek túrórudit is. Jó?
Aztán felelevenítjük, hogy is folyik a vásárlás: a dolgokat a polcból a kosárba tesszük, a pénztároshoz visszük, kirakjuk a pultra, a pénztáros áthúzza a csipogón és megmondja, mennyit kell fizetni. Kifizetjük és hazavisszük. (Nem is olyan egyszerű!) Szirka magától is el akarja mesélni.
- Veszek a boltban Árminkának perecet meg mogyorót, (beteszem a kosárba, odaviszem a pénztárosnak - ezt a részt nem tudom betűhíven visszaadni, de erről volt szó) azt mondja ping, azt mondja kilenc kettő.

- Kicsi baba voltál, pisiltél az udvaron - emlékszik vissza Szirka az én gyerekkoromra.
- Az udvaron pisiltem?
- Kicsi voltál, Mama pisiltetett az udvaron.
Az EC a világ rendje.

Ármin bíbiceket festett díszfestékkel (vízfestékkel).

Bal alsó sarokban egy karlátíbisz.