tüszkös; Zolivér

- Vicces ábrázatod van - mondja Ármin Szirkának.

Ármin ragoz: majm, szaloncukr. És megtanult Szirkától bocsánatot kérni: Bocsánat kérek!

Bejön Szirka a fürdésből, először Márkusnak mondja, hogy nagyon megijedt, de közben meggondolja magát:
- Inkább elmesélem Anyának.
El is meséli:
- Nagyon megijedtem. Árminka lefröcskölte a szememet és bocsánatot kért - de ezt már mosolyogva mondja. Megpuszilgatom, még folytatja:
- Véletlenül csinálta, nem akart semmi rosszat.

- Nem mérgelődik, kedvelődik - javítja ki Ármin Szirkát.

A gyerekek festenek, valamelyikük a száraz ecsettel hangosan karistolja a papírt:
- Ilyenkor szoktál szólni - figyelmeztet Ármin a dolgok rendjére.

Ármin mesél:
- Dudorásznak a madarak: LÁLÁLÁLÁ!

Anapetiék megfáznak a könyvben, az utolsó képen az apukájuknak is piros az orra.
- Apa is tüszkös lett - jegyzi meg Szirka.

Ármin ábrándozik:
- Elmegyünk a tengerhöz vacsorázni sonkás szendvicset meg salátásat meg krumplisat meg kolbászos-szaloncukrosat.

Egyszer írtam, hogy Szirka időnként a mesélő szövegét is közbefűzi, a "kiáltotta Szirka" volt a példa. Na most ez még mindig folyik, csak már sztereóban. Szirka odáig vitte, hogy a saját megjegyzései után mondja, hogy "gondolta magában", legdurvább eddig a "Hm, Hm - gondolta magában" volt. Ármin meg folyton szerepeket választ magának, ő Pettson vagy Tigris a Micimackóból vagy "baba" vagy tukánfióka meg ezer másik lehetőség. Ilyenkor kijavít, ha Árminnak (vagy másnak) szólítom és ha mond valamit, hozzáfűzi, hogy ki mondta, pl. ha ő Bukszus, a kertész, akkor ezt mondja: "- Roppant erős ez a gép! - mondta Bukszus."

Vannak aztán a kitalált gyerekek. Árminnak legtöbbször Petsu/Beccsu a képzelt karaktere, Szirkánál klasszikus a Kamillaluca nevű lány és a Kapisali nevű kisfiú. Személyes kedvencem a viszonylag új Zolivér. Ő egy kislány, akit nem szeretnek.