morcos, benzinkút

- Azt mért építed? - kérdezi Szirka a legózó Ármint.
- Hogy szegény Frici megtalálja a barátait.
- Ki az a Frici? - érdeklődöm én is.
- Egy málnabokor.

Szirka a kádban álldogál és elszántan próbál egy kis nejlonzacskóba néhány dobozka mellé még begyömöszölni egy öntözőkannát.
- Nagyon beteg a mamám. Mindent teszek neki - magyarázza. - Pajoszka vagyok. Nem térek útról.

Ármin összegyűrődve ragaszt fel egy matricát:
- Jaj, morcos lett!

Szirka keni a kalácsot lekvárral, mintha ecsettel festene.
- Megkenem a kenyeremet. Nagy vagyok?
- Nagy vagy - feleljük Andrissal egyszerre, mosolyogva.
- Elkészítem az ebédemet - mondja büszkén.

Szirkát fésülöm, a második gumit teszem a hajába, amikor Ármin elindul, hogy hozzon még egyet.
- Nem kell több gumi, Árminkám! - mondom neki.
- Nem tud Anya három gumit tenni a hajamba! - végzi el az összeadást Szirka.

Szirkával olvasni tanulunk. Egy történet szavait tanuljuk meg, hogy aztán tudjon "rendesen" mesét olvasni. Egyszerű történetet választottam, Szutyejev három kiscicáját, mégis elég sok nehéz szó került bele (elvont vagy egymáshoz nagyon hasonló). Mostanra értünk odáig, hogy a szimpla kártyapárosítást is megunta. Készítettem neki két virágos lapot (minden virágon egy-egy szó), meg két tucat lepkét (minden lepkén egy-egy szó) és a lepkék a saját virágjukra szállva térhetnek haza. Andris segített a kivágásban.

 

Be is vált az ötlet: "Ez nagyon jó játék, köszönöm, Anya, köszönöm, Apa!" Éppen ezzel játszunk, a lepketündér hazavezeti a fáradt rovarokat. "Ne sírj, megmutatom az otthonodat." Az egyik új szó következik:

- Mi neved van? - kérdezi Szirka a lepkét.
- Utána - felelem lepkehangon.
- Szép neved van! - dicséri Szirka a lepkét.

Árminnak megint jön a foga. Ül mellettem, hallgatja a mesét és panaszkodik:
- Ömlik belőlem a nyál!

- Árminka, örülsz? - kérdezi Szirka a testvérét, aki az evés idejére abbahagyta a nyűglődést.
- Nem örülök - feleli Ármin rövid gondolkodás után.
- Örüljél, légy szíves!

Orvosi váró, italautomatával. (Ennél csak a csokiautomatás gyerekorvosi várókat "szeretem" jobban.)
Szirka "szomjas". Kínáljuk a kulacsából.
- Nem a kulacsból kérek, hanem a benzinkútból!

Szirka a könyvtárban talál egy gyalogkakukk-prérifarkasos könyvet.
- Rút kiskacsa! Rút kiskacsa! - öleli át szeretettel.

kézügyes

Mint ismeretes, nekem két fiam van, név szerint ÁrMárkus és MÁrmin. Külső hasonlatosságukat már megénekeltem egyszer-kétszer, most egy másik rokon vonás vált tagadhatatlanná. Inkább mutatom:

Ez egy elég pontosan megfestett bagoly.

Egy darabig ilyen típusú rajzok futottak, ahol színes foltokat halmozott egymásra és közben mesélte a sztorit, hogy mit "rajzol", itt pl. többek között egy lajhárt banánnal.

 

Ezen kicsi csigák vannak.

Aztán egyszer csak rajzolt egy bácsit (bal felső sarok), akinek már a szeme is kivehető.

Íme egy gitár.

 Ez pedig akvárium.

Fenn középen a halszerű alakzatra gyanútlanul rákérdeztem, hogy halacska-e.

- Neeem! - néz rám döbbenten. - Az egy rája!

Balra alul az a kicsi foltocska egy gurámi. Mondta, hogy itt a farka, itt a szeme és rajzolt egy tökéletes halat, de mire visszaértem a fényképezővel, már befirkálta.

 Ez a páva még nincs kész.

Ez pedig egy mai nénike. A szemnek és szájnak látszó zöld valamik azok a szem és a száj.

A kétésfélévesség arcai

1.
Fürdés után, mindkét gyerek egy szál törölközőben, a kicsi kezdi az őrületet: A törölközőt a nyakához fogja és torkaszakadtából kiabálva körbe-körbe rohangál:
- Kojboj vadok! Kojboj vadok!
A nagy nevetve trappol utána hasonlóképpen, csak ő ki tudja mondani, hogy káboj.

2.
Csuklom.
- Micsinász? - kérdezi Ármin.
- Csuklom.
- Miért?
- Hát, ez magától jön.
- Miért?
- Hukk!
- Miért? MIÉRT?
- Rángatózik a rekeszizmom - adom be a derekam.
- NEHEHEHEM!!! - tiltakozik sírva.

3.
Vacsora közben Szirkának eszébe jut a mesekönyvből Franklin, a kisteknős, akinek a kedvenc csemegéje a légy.
- A teknősök szeretik a legyet - mondja két falat között.
- Nem szeretik! - vágja rá Ármin, aki épp a legzsírosabb falatokat igyekszik kihorgászni a tányérból kedvenc evőeszközével, a kezével.
- De szeretik! - védekezik Szirka.
- Nem szeretik. A teknős vízben él és ott nincs légy - cuppogat tovább kedélyesen a professzor.

Napfolttevékenység

Szirka rajzolt egy napocskát. A szemöldök világos volt, de arra kis négyzetre ott alul rákérdeztem. Igen. Az a napnak a foltja.

Hogy ezt honnan, azt ne kérdezzétek.

tűzoltó, tolvaj

- Három néni énekelt és hintázott - meséli Szirka.
- Ezt álmodtad? - kérdezem.
- Nem. El akarok menni a dzsungelbe, azt álmodtam.
Majd magyarázólag Árminhoz fordul:
- Messze van a dzsungel, Árminka.

- Maszatunk is van nekünk? - érdeklődik Szirka.
- Van.
- Doktor Maszat is van nekünk?
- Az nincs.
- Akarom hazahozni könyvtárból.

- Anya, lekopik a fejedről a háromszög? - kérdezi Ármin.
- Milyen háromszög?! Miről beszélsz?!
- A négyzetről.

Ármin már álmos, de nem akar lefeküdni. Kicsit dögönyözzük egymást az ágyban, aztán mégis inkább ki akar jönni.
- Na, van még egy gyerekünk, aki fél a lefekvéstől - mondom Andrisnak.
- Szirka! Szirka! - oszlatja el a kétségeket Ármin.

- Itt egy párduc - mondja Ármin.
- Úgy látom, inkább gepárd az - bogarászom a pici képet.
- Gyorsan tud szaladni - kapcsol Szirka rögtön, hogy miről híres a gepárd.

Szirka festeni akar, de mindjárt megfő az ebéd, megígérem neki, hogy evés után festhet. Nézegeti a királynőket a kifestőben (ez itt a királynő meg a felesége), meséli a képeket és nem nyafog, hogy de fessünk, de fessünk, hanem Árminnak is mutatja, hogy majd ebéd után festünk. El vagyok káprázva.

Ármin egy régi zuhanycsőből, egy játékpartvis nyeléből és egy sípból univerzális eszközt készít, majd azt lóbálva szaladgál és kiabál:
- Szídd fel begyem a tűzoltót! Szídd fel begyem a tűzoltót!

Este keserves fektetés, végre sikerül őket levakarni az ágyemeleti kuckóból. Ármin már szopik, Szirka még kászálódik lefelé.
- Nagyon szommas vagyok - mondja be a varázsigét. - Menjünk ki a konyhába!
- Nem megyünk ki, bújj be szépen az ágyikódba, én meg hozok neked vizet - szereli le Andris.
- Menjünk ki a konyhába, mert sírás lesz a vége! - kontrázik Szirka, amin én magamban visszafojtva röhincsélek, míg Andris visszaér a pohárral. A sötétben nyitja az ajtót, Szirka megszólal:
- Itt jön a tolvaj!
Ekkor már kirobban belőlem a röhögés, de Szirka leállít:
- Nem szeretem a kacagást!

a sok evéstől; gusztustalan

Ármin segítséget kér valamihez, én éppen nem tudok menni.
- Szirka majd megmutatja neked, hogy hogy kell - javaslom.
- Ez nagyon jó ötlet, Anya! Ez nagyon jó ötlet! - lelkesedik Ármin.

- Ki aaaz? - jön be Ármin a szobába, ahol dolgoznék.
- Na ki az? - nevetek rá.
- Hát te!

Szirka nyűgösen jön ki a fürdésből, ez is kéne, az is kéne.
Olyan képtelenségeket kér, hogy én is ilyeneket kezdek sorolni neki:
- Hát egy barátságos sárkány nem kéne, aki játszik veled?
- De!
- És egy játszótér, ahol sosincs sötét meg hideg?
- Az is!
Ő is kedvet kap, még nyafogni is elfelejt, nevetve sorolja egyik képtelenséget a másik után, közben észrevétlenül fel is öltözik. Két kívánsága ragadt meg bennem:
egy édesanya három kislányával és egy macika, aki sétál az erdőben és találkozik a mérges nyuszival.

Ármin gyógyítja Szirkát:
- Tüske ment a mancsodba. Meg bacilusok is.

Amikor a lámpásokat készítjük, magyarázom, hogy vékony papír kell majd hozzá, hogy ki tudjon jönni a fény. Ármin megérti:
- Egy-kettőt lép a fény és aztán kimegy az utcára.

Azt hiszem, az Ármin mondta, hogy beesteledett a játszótér.

Márkus megfázott, rekedtesen köhög.
- Mi volt ez a bácsihang? - kérdezi Ármin, szintén elmélyíteni próbált hangon.
- Márkus volt, de neked is nagyon jól sikerült a bácsihangod.
- Köszi - "dörmögi" mélycérnán.

Szirka kérte, hogy rajzoljak neki elefántot. Kiszínezte, majd rajzolt mellé egy nagyot.

Hosszú hajjal.

- Elfáradtál, kicsi Szirkám?
- Persze. Megfáradtam a sok evéstől.

- Nem szállsz ki a kádból? Hát nem szeretsz engem? - próbálja Saci kicsalogatni Szirkát a kádból.
- Sokáig szerettelek, de most már nem szeretlek - zárja rövidre Szirka.

Ármin hízeleg:
- Megeszlek, te gusztustalan!

Az oviban nem hangerővel hívják fel magukra a figyelmet az óvó nénik, hanem énekléssel. Amikor pl. vége a játéknak, énekelni kezdenek, hogy "Rakodás, pakolás!", a gyerekek felfigyelnek a halk énekre is és elpakolnak. Ármin itthon énekel:
- Rakodás, pikulás!

- Így születtem Apától meg Anyától - kapok el egy beszélgetésfoszlányt Ármintól.
- Így születtél Apától meg Anyától? - kérdezek vissza mosolyogva. - Igen. Meg Saci nénitől.

Szirka nem rég folytatta le első igazi telefonbeszélgetését. Eddig egy-egy mondatot mondott csak a telefonba, de nem volt különösebb célja. Most meghallotta Saci néni hangját, örült neki, kicsit átadtam a letefont.
- Saci néni, téged vártalak!
- Aranyos vagy, megyek hozzád holnap.
- Készüljél, Sacikám!

A Szirkás tévéműsorért

ide tessenek kattentani

Lámpások

Az oviban ma ünnepség volt.

Délelőtt lámpásokat készítettünk

(csak hármat, mert Szirka már magának csinált az oviban, most az apjának készített egyet).

Délután jól beöltöztünk és kimentünk egy dombra. Felsétáltunk egy tisztásra, ahol az ovisok körbeálltak (körülöttük a testvérek és a szülők), az egyik óvónéni elmondott egy mesét, majd a gyerekek megkapták a lámpásaikat. Ez belülről úgy nézett ki, hogy már az indulásnál kétségeink voltak, hogy abszolválni tudunk-e egy sétát, amelynek meghatározott célja van. Ilyenkor a mi gyerekeink már nem sok mindenre kaphatóak, fáradtak, nyűgösek voltak. Szirka inkább fára akart mászni, bokrok alá akart bújni, Árminka meg bottal akart kutyát kergetni.

Aztán, amikor hívták Szirkát, beállt szépen a körbe. Odament az óvó néni mellé és kis idő múlva azt láttam, hogy már egészen nekidőlt, hozzábújt. Biztonságban érezte magát és látszott, hogy természetes neki ott lenni a többiek között. Itt tört rám először a pityereghetnék. Annyira jó volt látni ott a körben a többi gyerekkel meg az óvó nénijével olyan észrevétlen bensőségben.

Mi is meggyújtottuk a mécseseinket és átsétáltunk a tábortűzhöz. Nem volt könnyű menet, ahogy sötétedett, Ármin félni kezdett, percről percre fáradtabbak voltak, hamarosan meg is éheztek. Szirka fogta a kezemet és elpanaszolta, hogy ő fázik a sötétben, meg hogy a szemüvege is fázik és inkább levenné, hogy ne fázzon, de ekkor éppen megláttuk a lángokat a távolban és nem volt tovább panasz.

Már egész sötét volt, amikor az óvó nénik azt mondták, hogy a gyerekek induljanak el a lámpásaikkal és keressék meg a manócskákat, akik elbújtak a környéken. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy miről van szó, végül inkább én is mentem Szirkával, nehogy eltűnjön az erdőben. Az óvó néni mondta neki, hogy világítson a lámpával és nézze meg jól, mi lapul a fűben. Szirka teljesen beleélte magát a dologba és előrehajolva keresgélt. Én még akkor sem láttam semmit, amikor ő már megtalálta és megmutatta a manót. Az óvó néni biztatta, hogy vegye fel, mire Szirka a manócska mellé tette a tenyerét, hogy másszon rá. Aztán persze rögtön megfogta "rendesen", de annyira belefeledkezett a játékba, hogy valószínűleg egy pillanatra a mesét hitte valóságnak. Vagy lehet, hogy csak a kis tündér lelke talált rá a mesetestvérre a kismanóban.

Nagy keresgélés folyt, minden ovisra csak egy gyapjúmanó várt és tényleg nem volt könnyű a sötétben rábukkanni az apró, zöld ruhás lényekre. Szirka ötöt talált. Egyet Ármin is megtarthatott, így két manótestvérrel tértünk haza.

A tűz mellett még finom falatokat is kaptunk, kis éneklés, beszélgetés, szaladgálás, menjünkhazázás folyt, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Amikor már (többedjére) úgy éreztem, hogy még két perc és Ármin üvölteni fog, akkor vége lett az ünnepnek, szépen elbúcsúztunk egymástól és hazajöttünk. Még rendes fürdés és majdnem rendes vacsorázás is befért, mielőtt beájultak.


Holnap manóházikót készítünk, ajtóval, ablakkal, manóágyikóval.

És megint úgy érzem, hogy itt néhány nagyon jó választás történt: jól döntöttünk, hogy megkerestük ezt az ovit Szirkának, jó döntés volt, hogy felvették, és örülök, hogy Szirka épp minket választott.

megint benne

Emlékeztek még erre? Hogy izgultunk mi is, meg ti is :) Mentek a tévék egész délelőtt és vártuk Szirkát.
Aztán még volt 5 másik: csak Szirka, négyen, én és Ármin, hárman-négyen, én és Ármin megint.
Aki teheti, holnap 13:25-kor is kapcsolja be az M1-et ;)

Nem tudom; fárasztó

 

kutyák

Szirka a konyhapultról elvitt egy (bontatlan) zacskó tofut. Sehol sem találtuk meg, kérdezgettük a gyerkeket, nem tudják-e hova került.
- Én tudom! Én tudom! - lelkesedik Ármn. - A Városligetbe!
Erre már Szirkának is támadnak ötletei, bonyolult leírásokat ad a szobákban fellelhető kötelekről és más, valószínűtlen tereptárgyakról, ami mellett a tofu van. Végül másnap találta meg Szirka a cipők között, és szó nélkül betette a hűtőbe. Ha Ármin nem mondja, talán észre sem veszem, hogy megvan.

Szirka az asztalon felejtett politikai hetilapot lapozgatja.
- Mit olvasol, Szirka? - kérdezi Márkus kedélyesen.
Szirka elmélyülten válaszol:
- Nem tudom.

A "Kinek van négy?" kártyával ismerkedünk, ilyen a gesztenyés sorozat:

De Szirka váltig állítja, hogy ez kaka.

Szirka egyszer csak elkezd kiabálni a homokozóban, a házban lakó kisfiút hívogatja. Elmagyarázom neki, hogy most nem tudunk vele játszani, azt sem tudjuk, hol van. Két percen belül hazaérkezik a kisfiú. Míg lejön játszani, Szirka csak róla beszél, hogy ugrál a lépcsőn, mint egy béka, segít az apukájának, ügyes gyerek.
- Szeretem a barátomat. Mindenki is szeret engem.
És kezdem kapisgálni, miért érti meg olyan nehezen, ha valaki el akarja utasítani. Ha valaki undok vele, még akkor is azt hiszi, hogy biztos csak játszik, vagy ha bántják, még mindig sokszor azt gondolja, hogy véletlen volt.

Szirka telefonál a Télapónak. Nem ront ajtóstul a házba, először megkérdezi, hogy Szia, Télapó, micsinálsz?, vár egy kicsit a válaszra is. Ő maga nem igen kér semmit, csak szorgalmasan közvetíti Ármin végtelen ajándéklistáját.

Árminka az őszi leveleket dobálja:
- Zsonglíros vagyok anya, zsonglírozok! Néhány levelet fogok és így zsonglírozok.

Evés közben Árminka sztorizik:
- Mi történt az óvodában? Bence betette az orrába a piszkálót és hatalmas sírás lett belőle.

Szirkát nagyon magával ragadja az óvodai mesevilág.

Itt alul boszorkány/szörnyeteg és a jobb oldalon három színes tündér látható.

(Itt valahogy egybefolynak, a lapon tényleg három.)

Márkus nagyon különleges gyerek volt, nem volt se dackorszaka (de talán még sima daca sem), se miért korszaka, így mindkettővel Szirka és Ármin révén ismerkedtünk meg. Most az a remek, hogy néhány dologban közel egy fázisban vannak, pl. a miérteket sztereóban nyomják, ami segít perspektívában látni a dolgokat, ill. egymásnak is mondják, amitől én azt remélem, hogy hamarabb túlesnek rajta, ha a saját bőrükön tapasztalják meg a másik oldalát. Két megválaszolhatatlan miért:
Ármin új ételt kóstol, az első falat után kétségbeesve kiált fel:
- Nem szeretem!
Majd hasonlóan kétségbeesve folytatja:
- Mért nem szeretem?
Szirka trükkös kérdése pedig ez volt:
- Miért ragadós a méz?

Ármin ragoz:
- Akkor kellett pisilnim.

A birkózások náluk általában úgy zajlanak, hogy Ármin rámászik Szirkára és dögönyözi. Szirka általában ebben megfelelő partner is. Néha nem, de az a ritkább. Most rendkívüli történik, Szirka támad Árminra:
- Add vissza! Add vissza a játékomat! - teperi le, pedig Árminnál nincs is semmi.
Ármin szelíden, szinte unottan tolja le magáról:
- Szirka, ezt ne csináld! - mondja rezignáltan - Ez olyan fárasztó.

A felhőt Ármin rajzolta, a kéményt és a füstöt Szirka. Szerintem nagyon remekül sikerült érzékeltetni, ahogy a füst a kéménytől távolodva eloszlik.