3 szín

- Jaj, csípi! - kiált Szirka evés közben, egy fűszeresebb falat után.
- Igyál rá egy korty vizet! - tanácsolom neki, mert úgy látom, inkább csak meglepődött, nem a csípés erős (én is ugyanazt eszem). Szót fogad, majd lelkendezni kezd:
- Köszönöm, Anya! Segítettél! Már nem csípi. Drága vagy!

- Megszámoltam a krumplikat! - büszkélkedik Szirka.
- És hány volt? - kérdezem.
- Sok!

Jancsi és Juliskát mesélek, a boszorkány meg akarja enni a gyerkeket. Sehogy se értik, hogy miért csinálna ilyet bárki is. Végül azt mondom:
- Mert ő boszorkány és gyerekeket eszik.
Szirka végre megérti:
- Ragadozó?

barátnővér, koporsófinomság

Ármin sír, hogy ő nem kap szemüveget, mint Szirka. Andris magyaráz neki:
- Szemüveg annak kell, akinek rossz a szeme. Neked jó a szemed. Olyan szemed van, mint a sasnak! Láttál már szemüveges sast?
- Én már láttam! - kiáltja Szirka. - Láttam szemeveges sast!

- És te mitől vagy ilyen szépséges? - kérdezem Szirkát. Egy pillanatra elgondolkozik, majd mosolyogva azt feleli:
- Én vagyok a barátnővéred!

Szirka a lineáris, "fal" típusú várak után elkezdett valódi, térbeli mesekastéyokat építeni:

 

(A színek kiválogatása tudatos, előre eldönti, milyen színű kastély lesz.)

Mindeközben Ármin leginkább garázsokat meg autópályákat épít:

Végre adódik egy délután, amikor Szirka nem olyan fáradt, szinte megállás nélkül együtt játszanak:

- Te bújjál el, Árminka, én megkereslek.
- Hova bújjak?
- Apa szobájába.
- Ide? - mutat a konkrét "búvóhelyre".
- Igen.

Aztán Szirka bújik és Ármin számol, két feltartott ujját forgatja, nézi:
- Egy, kettő, egy, kettő, öt! Most öt! - mutatja ugyanazt a két ujját.

Aztán babásat játszanak, Ármin bejelenti, hogy "bababa", attól fogva ő a kisbaba. Szirka addig nem is kér a saját uzsonnájából, míg a kisbabáját meg nem eteti.
- Kéred minden minyomságodat? - kínálgatja.
A baba kéri minden minyomságát, az anyukája pedig erős tempóban nyomja a szájába a falatokat. Kis idő múlva ellágyulva mondja:
- Szeretem a babámat!
Egyszer vékony, panaszos hangot hallani:
- Megharaptad az ujjamat!
Aztán már a boldog hangot hallom:
- Megpuszilt a babám!

Evés után visszamennek a gyerekszobába, babáskodni, de kis idő múlva megint kivonulnak a nappaliba, Ármin négykézláb, Szirka megy utána és magyaráz:
- Árminka a kutya, én vagyok a gazdája.
És eldobja neki a labdát "az erdőben", a kutya meg okosan visszahozza.

 Csiribiri hintáztatás

Reggeli ébredezés, Szirka még az ágyában ül, míg a ruháját előszedem, beszélgetünk róla, hogy mi lesz ma a program.
- Bátorságpróba lesz az oviban.
- Azt szeretem - mondja Szirka azzal a melegséggel, ahogy csak ő tudja mondani a szeretést.
- Az ovit?
- Persze!

A három (Szirka)kismalac házikót épít a nappalinkban, a (Szirka)farkas megáll a ház előtt és udvariasan bekopogtat:
- Kop-kop, engedj meg kismalac! Malackát akarok elkapni ebédre!

Ármin nem éri el a filceket, Szirka siet segíteni.
- Milyet kérsz, Árminka?
Megegyeznek a zöldben, Szirka odaadja.
- Kedves vagy, Szirka - hálálkodik Ármin. - Szívű vagy.

Viccesek jönnek ki belőle, hogy Ármin keveri a korsót meg a koporsót, de csak a mézes koporsót jegyeztem fel. Meg a kapcsolódó "Megeszlek, te koporsófinomság!" hízelkedést. Ármint kb. egész nap lehetne jegyzetelni, az "Abba lakott bölömbika, bölömbölt" - jellegű bejelentések mindenpercesek.

hogyan készül?

Mifelénk így festik a kisfiúk a szép színes helikoptert:

És így rajzolják az autóalkatrészeket, meg a jobb alsó sarokba "néhány csavarhúzót":

 

Így festik a kislányok a madárkát ("a begyét zöldre festem"):

És ilyenre sütik az oviban a kenyérsünit (másfél kézzel!):

Közben az itthonmaradott - és emiatt már nem síró - kisfiúk így szerelik a tűzőautó pufogóját csaarfúzóval:

Képzeld el; érzem

Mekkora rend lehet a nappaliban, ha a gyerekek azon tanakodnak, hogy az a dzsungelfaluja vagy inkább istálló?

Ármin Hókuszpókot mindenképpen Pókembernek akarta hívni. Próbálkozott a Hókuszpókemberrel is, de aztán mégis Hókember lett.

Különböző okokból majdnem mindannyian visszafogott kolbászfogyasztók vagyunk, viszont majdnem mindannyian nagyon szeretjük az ízét, így - ha csak lehet - inkább fűszerezésre használom. Most is épp felaprítottam és beledobtam a fazékba néhány vékony szeletkét. Igyekeztem, hogy Ármin ne lássa meg, mert ő nem önként fogja vissza a fogyasztását. Odajön a konyhapulthoz, elkezd szimatolni, majd azt mondja:
- Érzem a kóbászt!

Dolgozom, amikor Szirka lefeküdni indul Andrissal. Búcsúzkodás, puszihegyek, Szirka végül a laptopot is megpuszilja:
- Jó éjszakát, tévékém!

Ármin kijön a fürdésből, megáll előttem:
- Képzeld el, Anya - újságolja -, szopizunk!

Egy könyvet nézegetünk, van benne néhány szó, amit Szirka is ismer, azokat elolvassa. Mutat benne egy szöveget, hogy nézzük meg azt is. Mondom neki, hogy az ott angolul van, azt még nem tanultuk.
- Szeretném azt is megtanulni!

róka; akkor nem

Ehhez a képhez érünk egy könyvtári könyvben, még nem beszéltünk róla.
- Hű, milyen évszak van itt? - kérdezem és készülök, hogy rávezessem Szirkát a dióval meg a többi gyümölccsel, de ő azonnal rávágja:

- Ősz!

Andis hátára mászik, átkarolja a nyakát.
- Nézz ide! Nézz ide! - mondja sikeresen mozgásképtelenné tett apjának. Aztán elmagyarázza, hogy apa egy fa és ő felmászott rá. (És én azt hallom az egészből, milyen káprázatosan tisztán ejti az f-et.)

Kocsiból lát egy toronydarut. Őszinte, szelíd vágyakozással mondja, hogy fel akar mászni a tetejére.
- Kicsi Szirkám, az nagyon magas!
- Sebaj!

Ármin kiabál a kocsiban:
- Még egy motor! Szemfüles vagyok.
Kicsit később:
- Lássuk a rókát! Lássuk a rókát, hogy rókázik!

A kitartás jutalma

a szivárványbaba

Figyelni kell, mert lassan kikopnak a "beszédhibák", amiktől minden mondat olyan, mint egy karácsonyi meglepetés. A "réten" virágot szednek nekem, Ármin szalad:
- Margarintát szedtünk két csokorval, háromat is hoztunk!
Márkus Aladdint olvas neki, keresi, hol van benne a szurkán.

- Szirka, olyan, mint egy hörcsög vagy!

Szirka fél füllel hallja, miről beszélgetünk Andrissal.
- Levágjuk apának a hasát? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Nem a hasát, a haját!
- Bocsánat, eltévesztettem, kisasszonykám - nevet.

Ármin egy illegális tubussal a kezében jön be.
- Azt a kupakot nem szabad letekerni! - szólok rá.
- Jó, akkor nem tekertem le.

híres poszt

Úgy értve, hogy híreink következnek (amik már rég nem voltak).

1. kéz-téma
Szirkának sohasem hajlott be a bal hüvelykujja. Gondos szülőként ezt pár hónappal az ötödik szülinapja előtt mindjárt észre is vettük. Ortopédia, röntgen, minden rendben, csak egy apró műtét kell. Aprólékossága miatt altatásban végzendő, vagyis tökéletes egészség kell hozzá, mellkasröntgentől az ekg-n át a mindenféle testváladékról kiállított írásbeli felmentő ítélettel. Amikorra ennek és az elérhető műtéti időpontoknak a metszete összeért, eltelt jó néhány hónap, így végül múlt hétfőn ment be a kórházba Szirka (és Andris). Azt nem mesélem el, hogy milyen volt a kórházi bánásmód, mert rossz volt. Azt sem mesélem el, hogy én mennyire aggódtam, mert halálosan. Azt mondom el, hogy végül is mégsem volt meg minden a Szirka kezében, ami a helyreállításhoz kell, csak ezt a röntgenen nem látták. Elvileg most kb. 20 fokban tudja majd hajlítani. Ezen kicsit még lehetne javítani jóval komolyabb műtétekkel, a lehetséges nyereség nem arányos a hozzá vezető kockázatok mértékével. Most szépen gyógyulgat, van a kis kezén egy hétmérföldes seb és a varratokra mindketten azt mondják, hogy bogárkák ill. hangyák. Szirka szerint mérgesek is. Ügyesen vigyáz is rá és el is mondja mindennap, hogy az oviban is vigyázott rá (fára másztam, vigyáztam a kezemre).

2. ovi-téma
Szirka 3 évesen kezdett oviba járni, egy állami, normál oviba, amit az önkormányzat jelölt ki a fogadására. Az első évben - amennyiben a 10-ből 3 hónapot évnek tekinthetjük és amennyire azt itthonról meg tudtuk ítélni - inkább szerette a dolgot, mint nem (különösen kezdetben volt lelkes). A mi aggályainkat meg tudtuk beszélni az igazgatóval meg a helyettessel. Második évben új csoportba került, új óvónőkhöz. A terv az volt, hogy ez most ősszel is így lesz. Mivel végül úgy döntöttünk, hogy ezt az évet már máshol kezdjük, bennem nyilván azok a dolgok maradtak túlsúlyban, amik miatt elhoztuk Szirkát, nem pedig a sok valóságos kedvesség, amiben tagadhatatlanul része volt. Ezért ahelyett, hogy a panaszaimat sorolnám, inkább azt mondom el, mik voltak azok a pontok, ahol mi nem figyeltünk eléggé vagy amiknek nem tulajdonítottunk akkora jelentőséget, mint kellett volna:

Elsiklottunk afölött, hogy Szirkát nem vállalták, hanem oda lett téve. Hogy az óvoda magától nem vállalta, azt el is felejtettük, annyira kedvesek voltak a vezetők. Valószínűleg a nagyobb baj az volt, hogy az óvónők is kapták a feladatot, nem pedig jelentkeztek rá. Az első csapattal az elején egyeztettünk, sok mindent átbeszéltünk, de már velük se követtük szemmel közvetlenül közelről, hogy mi történik és hogy tényleg úgy boldogulnak-e, ahogy azt az elején lelkesen gondolták. Az óvónőváltást pedig csak a vezetőkkel beszéltük át. Ennél sokkal közvetlenebb kapcsolattartásra és intenzívebb kommunikációra lett volna szükség.

Különösen nagy szükség lett volna az intenzív kommunikációra, amikor kezdett gyanús lenni, hogy nem minden úgy van, ahogy mi szeretnénk. Nem kellett volna várni, hogy hátha javul a helyzet magától vagy azzal nyugtatgatni magunkat, hogy ezek csak apróságok, a lényeg, hogy szeretik Szirkát - és közben hagyni annyira elcsúszni a dolgokat, hogy már nem lehet megjavítani sem.
Nem lett volna szabad hagyni, hogy elmaradjanak a megbeszélések a gyógypedagógussal és a logopédussal és abban bízni, hogy eljutnak hozzájuk a papírok, hogy beszélnek velük a vezetők vagy hogy tudják ők, hogy mi a dolguk.

Most tehát egy új oviba jár. Az óvónők személyesen vállalták el, miután többször találkoztak vele. Megnézték itthon, egyedül, megnézték az oviban a többi gyerek között és úgy döntöttek, hogy mehet. Közben mi is megnézhettük az óvónőket vele egyedül meg a többi gyerek között, és megnézhettük Szirkát a többi gyerek között - és mi is úgy láttuk, hogy ezzel érdemes megpróbálkozni. Mivel ez egy Waldorf ovi és mivel a műtét is közbejött, valójában az "igazi" ovi csak ezen a héten kezdődött Szirkának, addig ismerkedtünk, közös programokon vettünk részt (egész család) és a régi ovisokkal az udvari játékban szoktunk össze (ez inkább Szirka). Jelenleg a legnagyobb problémának az látszik, hogy Ármin nem mehet vele.

3. alvás és fül-orr-gége-téma
Szirka világéletében rosszul aludt és egyre inkább úgy érezzük, hogy nem kéne tovább várni, hogy hátha kinövi. Alváslaborban megnézték, hogy nincs alvás közben légzéskimaradása, de nem tud rendesen az orrán lélegezni. Jelenleg két fül-orr-gége vizsgálat között vagyunk, nagy kérdőjelekkel, hogy ki kell-e venni az orrmanduláját. Kis kérdőjellel, hogy milyen a hallása. Az előző vizsgálat szerint ugyanis mindkét fülére van egy nagyon enyhe halláscsökkenése, de nem volt jó a gép, amivel mérni is tudták volna és megint 3 órát kellett várnia (időponttal), míg elvégezték a vizsgálatot. Panaszt nem okoz, de mondjuk megindokolná, hogy miért fárad el olyan nagyon, ha sok ember között van: a háttérzajban nagyon kell koncentrálnia, hogy megértse, mit mondanak a többiek.

4. szem-téma
Új szemüvege van, csökkent a dioptriája, de mindkét lencséje cilinderes lett. A dokinő azt mondta, nem egyformán nőtt a szemgolyója szélessége és magassága. A kerete is egy új típus, szerintem sikerült jobbat választani, mint az előző volt (kicsit talán masszívabb, de főleg belefér a szempillája és nem áztatja le a könny a karcmentesítő réteget).

5. olvasás-téma
Szerintem ez nagyon tuti ötlet volt Szirkának. Persze nincs rá bizonyíték, hogy nem ugyanilyen lenne olvasás nélkül is, de amit elfogultan mondhatok, az az, hogy jót tesz a beszédének (pl. hosszú mondatokat olvas, hosszú mondatokat mond), jót tesz a gondolkodásának (minél több szót ismer, annál jobban kell figyelnie a részletekre, már nem elég pl. csak az első betűket megkülönböztetni; folyamatosan következtetnie kell rá, hogy mit kíván a szövegkörnyezet, milyen szó illik logikusan a mondatba stb.), jót tesz a memóriájának (egyre több szóra kell emlékeznie), jót tesz az önbizalmának (meg tud csinálni valami nagyon fontosat és élvezeteset) és még az Árminnal való viszonyának is. Ármin beszédben kb. most van Szirkával egy szinten, amit nyilván Szirka is pontosan lát. Szerintem nagyon jól jön, hogy van olyan dolog (bár nem az olvasás az egyetlen), amiben ő lényegesen előrébb jár, mint Ármin és nem azt éli meg, hogy a kis vakarcs elzúz mellette, hanem hogy ő a nagyobb és van, amit ő tud jobban.


6. allergia-téma
A jelek szerint minden étellallergiáját kinőtte, legalább is annyira, hogy nem kell kizárni az étrendjéből semmilyen ételt sem, még ha a korábban gázos dolgokat nem is kapja nagy tételben.

Én vagyok a barátotok

Ülünk a kanapén, kb. ezt látjuk:

Ármin panaszos hangon megszólal:

- Partimadaros lefelé van!

 

- De szép autód van, Árminka! Olyan kocsid lesz, ha nagy leszel?
- Már nad vadok!

Ha van törökbasa, akkor van indiánbasa, öregbasa, ördögbasa is, de a leginkább időtálló mégis az örökbasa.

Ármin logikusan gondolkozik:
- A nagykócsag fiókája az kiskócsag?

 

 Hetirend, ahogy Szirka beosztotta

Andris a mesebeli kutya kezét említi. Szirka kijavítja:
- Nem keze, mancsa!

Szirka csont nélkül elmesél egy részt a januárban látott Pinguból.

Szirka éppen Gryllus "Tea" című dalát hallgatta, amikor hazajött Andris:
- Képezd el, Apa, a bácsi meg a néni is meg a gyerekek is énekeltek. Teát énekeltek!

A Pöttyös Panniban Panni és Péterke után új gyerekszereplő jelenik meg. Szirka megfejti:

- Péterke beöltözött?

Itt kérdezném meg, hogy miért van az, hogy a Pöttyös Panni nevelő célzatú történeteiből, miszerint rosszalkodás-póruljárás-megjavulás Árminka csak a rosszalkodás részt tanulja meg? Ráadásul nem is mindig egyértelmű neki, hogy mit kell rosszalkodni. Tegnap pl. "Dühösen dobbantottam!" felkiáltással tiszta erőből sípcsonton rúgott.
 
- Gyerekek, esik az eső!
- Sebaj, anya!
Később még jobban rákezd:
- Figyeljétek csak, hogy kopognak az esőcseppek! Nem halljátok, hogy azt mondják: "Szaladjatok gyerekek! Elázik a mellényetek, miben mentek holnap Nimródékhoz?"
Szirka kicsit elcsodálkozik, aztán azt mondja:
- Szeret tégünket, azt mondja. "Én vagyok a barátotok!", azt mondja az eső.

kör; mérgezett

Este jövünk haza, már sötét van. Hosszan autózunk a rakparton, csillognak a fények a sötét hullámokon. Általában csak áthajtunk a Dunán, keresztben meg ugye sokkal kisebbnek látszik. Szirka elbűvölten nézi a nagy vizet. Már arról sem tudom meggyőzni, hogy ez nem a tenger, de az alkudozás, hogy hadd fürödjön meg benne, még csak ez után kezdődik. Elhangzik a majd máskor, majd máshol számos változata, végül az is, hogy itt csak a hajók mehetnek a vízbe.
- Hajó szeretnék lenni - mondja ábrándosan.



Ármin a "felnőtt" kalapácsot kéri, nem akarom odaadni, mert egy kicsi szögecs van nála és lelki szemeim előtt már az ujját püföli. Váratlanul nem az ordítós technikát választja, hogy célba érjen, hanem elkezdi összeszedni a szőnyegről a szétszórt játékokat:
- Ezt most itt elpakolom, utána megbeszéljük.
Pakolás közben még ezt párszor nyugtatólag elismételte, aztán jött, hogy megbeszéljük. Arra jutottunk, hogy mégis kapja meg a kalapácsot :)

Egy könyvben kekszet lát, ő is kér. Mire meggyúrom a tésztáját, már pudingot kér. Közben még más dolgokat is kell csinálnom, mondom neki, hogy lehet, de mindent csak szépen sorban. Ezt elújságolja Márkusnak, aki a konyhában pakol. Egy telefont is el kell intéznem, megígérem, hogy ha Márkus végzett, az Ármin kívánságai jönnek. Odalép Márkus mellé, ha ő arrébb megy, követi. Aztán megmagyarázza:
- Sorba állok!

- Te rajzoltad ezt a szép csigabigát? - kérdezem Ármintól.
- Nem! - néz rám kissé megütközve. - Az csak egy kör!

Szirkának hétfőn műtötték a kezét, be van kötve. Szerdán már Éva nénihez készül:
- Másik kezemmel játszok.

Szirka kijön a fürdésből, újságolom  neki:
- Saci néni most telefonált. Megkérdezte, hogy vagy.
- Nagyon szeret tégemet?

Vigyázni kell a kötésre, de homokozni muszáj. Nem kesztyűztem be, mert eddig mindig nagyon ügyesen vigyázott rá, reméltem, hogy a homok se fog ki rajta, különben meg ott vagyok vele és segítek vigyázni. Kétszer elindul a keze a homok felé, szólok neki, harmadszor már látom, hogy megáll a levegőben. Negyedszer egy (tiszta) falevelet megfog vele, aztán rámnéz:
- Bal kéz ne!

Lehet, hogy az is a kórházi tartózkodás maradványa (másfél napot töltött benn), hogy ezt mondja az apjának:
- Kérek zabtejet, nővérdadus!

Szirka megnézi a könyvborítót és kikombinálja a címet:

 

Aladdin barátságja

- Mit álmodtál, Szirka?
- Nyuszikát! Adtam neki répát és én is ettem vele. Aztán lementünk a rétre játszani.

- Megtaláltam! Örülök a sárga traktornak! - verbalizája Ármin az érzelmeit.

- Megettem Szirkát hagymával! Szórtam rá porcukrot és "Hamm!" bekaptam!

Ármin szereti a zsíros falatokat. Odaadását dalocskába önti és a csirkecombra várva így énekel:
- Nyam, nyam, édes bőr! Nyam, nyam, édes bőr!

- Sebaj, Anyucikusz! - vigasztal Szirka, amikor nem sikerül elég nagy buborékokat fújnom.

Kakaós kekszet kap:
- Mérgezett, ugye? - kérdezi mosolyogva.

- Na, add a lábad! - mondja neki Andris körömvágáskor.
- Piszkafa, ugye?

3 kép

 Buborékhajsza "a réten"

Kedvenc ételünk a piknik

 

- Én vagyok az anyukája - mondja Szirka.

(Kérlek, NE kérdezzétek meg a kommentekben, hogy honnan lehet ilyen aranyos babát venni!)

a valóság ezzel szemben az

Nemrégiben a pomogácsblogon "Vendégkapus" címmel megjelent néhány hamisított fotó és egy erősen - khm - kozmetikázott történet, amelyben úgy állították be, mintha a vendégcsapat kapusa nem állt volna a helyzet magaslatán. Szerkesztőségünk birtokába jutott azonban egy videófelvétel, amely minden kétséget kizáróan megmutatja, melyik csapat kapusát alázták rommá az apró csatárok.

öltöztetés és fűnyírás

Szirka Árminkát öltözteti, aki ezt ügyesen engedi. Egy darabig. Aztán inkább reggelizne erősen.




Fűnyírás az avarban:

mázolmányok, rajzolmányok, irományok

 

Ennek a gyönyörű, színes festménynek elsősorban az a különlegessége, hogy gyönyörű, színes. Ellentétben az olyan festményekkel, amelyek mindössze egy akkurátusan pirosra festett lapból állnak.

 

Nem csak színes, de figurás is. Házikós.

 

Új műfaj: csoportkép. Az ilyeneken az egyes figurák eléggé elnagyolódnak, inkább a csoportosulás a lényeg. Meg a buli.

Itt éppen Saci néni és Pali látható. Kedvencem a szögletes mosoly.

Bizony, bizony, az első családrajz. Balról jobbra készült, első Apa, aztán Anya, majd Szirka és Ármin. Apának kicsi haja van. Anyának hosszú haja van. Szirkának is hosszú haja van. Árminnak rövid haja van. A további két figura identitása kissé bizonytalan. Először azt mondta, hogy ő Ági. 

- Milyen Ági? - kérdezem.

- Drága kis Ági.

Később viszont azt mondta, hogy az ott Ákos és Umbil. 

Ez egy régebbi írás.

Ez viszont már egy igazi recept.

Anyának kell sok gyógyszer. Márkuskának kell sok gyógyszer.

Szerintem, ha ráírom a tajszámot, simán ki lehet váltani.

 

Mindeközben Ármin is szorgosan rajzol, ilyesmiket. Meg kópiót, de azt most nem találtam meg.

 

Ezt Andrisnak készítette.

"/Családnév/ András" ide írtam neked hosszú betűkkel.