Tevét etet

kicsikéje született

- Itt még van! - kiáltotta Szirka, majd halkabban hozzátette:
- Kiáltotta Szirka.

Annapetit olvasunk, Szirka közben ügyesen fésüli a haját és közbeveti, mintha a mese folytatása lenne:
- Ügyesen megfésülte haját.

Hazajött valahonnan, Ármin meg akarta nézni, mi van a hátizsákjában. Ez kb. olyan, mintha én azt kérdezném, hogy elolvashatnám-e a 80 évre titkosított adatokat, hogy ki mennyi pénzt lopott tőlem, de most leült vele, szépen kipakolt, megkérdezte, hogy éhes-e (Ármin? Naná!), és megették együtt a hátizsákban talált maradék uborkát.

Szirka ül a kádban, vizes a haja, fejét mozgatja fel-le.
- Te mit csinálsz? - kérdezi Andris.
- Tanulok.
- Mit tanulsz?
- Hajat mosni.

A távolból halk szirénázást hallunk, Szirka rájön, mi az:
- Kicsikéje született nénóautónak.

Ezt hónapokkal ezelőtt csinálhatta, de most akadt csak a kezembe.

Ugye mennyivel okosabbnak látszik így a cica?

kapaszkodik, lufieledel

- Szirka, ne nyald azt a korlátot!
- Csak kapaszkodok!
- A nyelveddel?!
- Igen - de ekkor már kacag.


Szirka szokatlanul csendes, bágyadt délelőtt. Tízórai után fekszik az asztalon, megpuszilgatom.
- Mit csinálsz? - kérdezi.
- Szeretlek.
- Beteg vagyok?
- Nem tudom, nekem is eszembe jutott. Fáj valamid?
- Igen.
- Mid fáj?
- A minden! - mondja olyan arccal, hogy ha tanítanám neki olvasni a "világfájdalom" szót, a fotójával illusztrálhatnám. Különben a jelek szerint csak álmos volt és nyomta a meleg.


Névnapján a mesekömmek mellé kapott egy sétáló lufit:

Bár először azt mondta, hogy nem műkedik, mert nem emelkedett a magasba, de aztán tisztességgel lehordta sétáltatni. Ha normál tempóban ment, azt mondta neki, hogy "Gyere velem!", ha szaladt, akkor azt, hogy "Gyere gyorsan!"

Együtt falatoztak. A lufi - akit Tamtinak nevezett - persze levegőt evett.

na még egy: hetirend

Ezt is rég fel akartam már tenni, végre itt a sohajobbkor. Az itt leírt hetirendhez az alap, amibe a képeket kell berakni, ill. a képek maguk (a gyakrabban hozzánk látogató rokonok, barátok fotói nélkül) pdf-ben és ugyanaz wordben (hogy aki más képeket is akar csinálni, annak könnyebb legyen).

jajdemelegvan (nem erről szól a poszt, de igaz)

- Tudod, hol a szíved? - kérdezem Szirkát (már nem emlékszem, miért kérdeztem ilyen okosat).
- A bal oldalba!

Időnként beugranak a lakásba a mindenféle ücskék. A legutóbbi példányt tanulmányozva Szirka megkérdezte:
- Ez ragadozó?

Szirka énekelget a kocsiban. Ez kb. mindig is így volt, csak régen nem lehetett érteni, hogy mit. Most viszont ilyeneket lehet elkapni: "Márkuska úszott a tengerparton" vagy "Én vagyok Szirka meg Ármin."

mérnöki csoda

Beadjuk a cipészhez az elszakadt szandált és megyünk dolgunkra. Ármin visszakiabál:
- Köszönjük a segítséget, bácsi!

Reggel van, a gyerekek már talpon, mi Andrissal versenyezünk, hogy ki bír tovább ágyban maradni. Uszítom Ármint, hogy az apjától kérjen reggelit:
- Mondjad neki, hogy "Kérek reggelit, Édesapám!"
Tetszik neki az ötlet, szalad kifelé és közben ismételgeti, hogy el ne felejtse:
- Kérek reggelit, Apa, kérek reggelit, Apa, kérek reggelit, Apa.
Persze kinn elragadják az események, elfelejti, csak akkor jut eszébe, amikor már felkelek (vesztettem!) és kimegyek én is. Akkor viszont mondja:
- Kérek ebédet, kedves Apa!

számos könyvek

Szintén új családi produktum a Sue Buckley-ék által ajánlott számos könyv sorozat, egytől négyig. Az opuszok a sokat sejtető 1, 2, 3, ill. 4 címet viselik. Mi egy A4-es lapra két oldalt nyomtattunk és spiráloztattuk (nem, nem nyitottunk spirálozót). (A könyveket a számokra kattintva lehet letölteni.)

Olvasás csomag 1.

Sokat gondolkoztam ezen a dolgon.

Szirkának az olvasáshoz rengeteget agyaltam, képeket gyűjtöttem, kártyákat gyártottam, LÜK munkalapokat hegesztettem, könyveket raktam össze és összegyűlt egy jó kis anyag, ami ugyan maximálisan Szirkára van szabva, de jó eséllyel bárki más is használhatná, aki annyit megtesz, hogy a saját családtagjairól hozzátesz néhány képet. És persze, aki olvasni akarja tanítani a kb. óvodás korú gyerekét. Szépen le is tisztáztam a dolgokat, megírtam hozzá a képes használati útmutatót.

Csakhogy ehhez olyan anyagokat is felhasználtam, amiket nem publikálok jószívvel ország-világ előtt, mert pl. kimásoltam a képeket egy könyvből - amit magáncélra megtehetek, de terjeszteni már nem lenne szép. Mivel azt gondolom, hogy igazából nincsenek sokan, akik ebbe a csodás kalandba belevágnak (pl. mert nehezebbnek látszik, mint amilyen vagy mert ha kétszer ennyi idejük lenne se férne bele még ez is stb.), arra gondoltam, hogy nem teszem fel ide a blogba, hanem mailben elküldöm azoknak, akiknek szüksége van rá - elsősorban az értelmi lemaradással vagy másfajta plusz feladattal bírkózó gyerekekre és szüleikre gondoltam.

Tehát van egy kezdő olvasáscsomag, kb. az első 35 szóval, aki szeretné kipróbálni, írjon egy pár mondatos mailt a szirka kukac gmail pont com címre és küldöm (kb. 11 MB lesz, 2 levélben megy, olyan címről írjatok, ahova fogadni tudtok ennyit).

Update: Úgy látom, nem emeltem ki eléggé, hogy az anyag óvodás korúaknak készült. (Eddig többségében jóval kisebbeknek kérték.) Két-két és fél éves kor alatt nincs értelme elkezdeni, de még később se, amíg a gyerek nem ismer kb. száz szót, nem ért meg kétszavas szerkezeteket valamint nem tud képeket párosítani, kérésre kiválasztani és lehetőleg megnevezni is (szóval vagy jellel). A Sue Buckley / Oelwein módszernél a gyerek aktív közreműködő, ez nem olyan, mint a Doman, hogy a kisbaba nézi a képeket és örülünk (bocs, nem bántás, mi is örültünk :) ). Párosítania kell a szavakat, meg kell mutatnia, amit kérünk, össze kell olvasnia több szót. Ennél a csomagnál elég gyorsan eljutunk oda, hogy követnie kell a történeteket is. (Kisebbeknek valószínűleg hosszabban el kell időzniük az egyszavas szakasznál és a kétszavas mondatoknál is.) Higgyünk a gyerekeinkben, meg a csodákban is, de őrizzük meg a józanságunkat :)

Up-Update: Kérlek olvassátok el ezt is, mielőtt a csomagot kérnétek!

A képeken a csomagban található Szirkás (ráadás)könyvből látható néhány oldal. A rajzokat Juhász Márk készítette és a saját blogjába minden képet felrakott ide.

Annyira okos, annyira kedves, annyira vicces, annyira Szirka

Most valami egész másnak a közepén vagyok megint  - és tényleg beborítanak a tennivalók - de ezt nem tudom már magamban tartani. Igaz, hogy sokszor látom, hogy találgat. Igaz, hogy ha nem az ismert környezetben látja a szavakat, akkor még sokszor gond felismerni őket. De akkor is, ez a kislány elkezdett olvasni. Öt évesen, mint én. Nem úgy mint én, de pont akkor.

Négy mesekönyve van már, amiket el tud olvasni (30-35 szót ismer). És látom a gyönyörű kis arcán, ahogy gondolkozik, és kiolvassa, hogy "Ki alszik? Babóca  nemalszik. Bogyó alszik." és látom, hogy érti  és tudja (pl. abból, hogy egybeolvassa, ami egybe tartozik), és azt is látom, hogy minden egyes alkalommal többet tud. És a könyv végén jön a "mégeccer". Mindennap lehet neki új könyvet csinálni :)

És közben Gömbikének épít házikót, és ha leborul, sajnálkozik, hogy szegény Gömbike, de azért nevetünk. És amikor egy papírbabát kap, a baba első szava a szeretlek és ha telefonál, nem mulasztja el elmondani a legfontosabbat, hogy "Szeretlek, Mama" vagy "Szeretlek, Anya". Senki nem mondta neki, hogy ezt kell mondani, senki nem mondta neki a telefonba, hogy "Szeretlek, Szirka". Ő tanítja nekünk.

Külön posztban akartam írni a névnapjáról (fogok is), de most idekívánkozik, hogy mi a legjobb érzés a világon. Amikor reggeli után, 9 óra körül megmondod Szirkának, hogy ebéd után fogja megkapni az ajándékait, mire ő bejelenti, hogy "Éhes vagyok" és együtt nevettek a turpisságon.

kép: ribizlifotó- szavazzatok rá (vagy akár ránk is) a Goldenblogon

szomorú haj, finom kis láb, kinőtt pocak

Márkus fújja az orrát a szobájában, az ajtaja csukva, de Szirka hallja.
- Márkuska trombitált - mosolyog - elefánt lenne.

A banán a pöttyös héja alapján zsiráf lenne, alakja miatt meg hajó lenne.

ücske

- Boszorkány vagyok, ijesztő madár! Rep-rep-rep! Repülök! Veszek sárga köpenyet, repülő szárnyam van, repülő vagyok! - Rikoltozik Ármin.
- Én meg vagyok boszorkány anyuka - csatlakozik a játékhoz Szirka.

 

Ne kérdezzétek, hogyan, de a beszélgetésben oda jutottunk, hogy csak a zsiráfok nyalogatják az orrukat, az emberek nem.
- Az emberek csak lógatják? - kapcsol azonnal Ármin.

- Micsoda finom kis lábad van neked! - mondja Ármin az apjának.

Szirka könyvet nézeget, sorolja a kvizkérdéseket:

 

- Ki szeleti a halat? Mi szeleti a zsiláp?

Alkudoznak egy fésűn, épp Ármin kéri Szirkától.
- A hajam moszojú lesz. Meg Szirka is - vázolja fel Szirka, mi történne, ha odaadná.

 Nem néznek tévét, nem járnak óvodába (bár játszira igen), Ármin mégis ilyeneket mond:
- Egy puska. Meglőlek. Puff!

Ármin este zenélni akar a Szirka kottájából. Magyarázom neki, hogy ő még kicsi ahhoz, hogy a kottából zenéljen, de megegyezünk, hogy másnap reggel megpróbálhatja. Ő az ilyesmit nem felejti el, reggel első dolga odaülni a billentyűk elé. Szirka meglátja, kedvet kap, kezdődik a civakodás. Ármin előveszi az érveket:
- Te még kicsi vad hozzsá. Hozzsád képest nad vadok.

Szirka megpróbálja elolvasni a könyv címét (nem tanulta még ezeket a szavakat, ami azt illeti, a p betűt sem):
- Terka a... p...,   p...,  p...
- Terka a piacon - segítem ki. Erre lapozni és mesélni kezd:
- Terka szereti a ücskéket.

- Mi az? - kérdezi Ármin a fenti képre mutatva.
- Az húsevő - feleli Szirka.
- Neeem! Reggeli!

- Milyen pohárból akarok inni? - gondolkozik Ármin hangosan. - A törékenből nem.
- Hát milyen pohárból akarsz inni? - kérdezem.
- Műanagból.

- Itt van egy nagy pocak - néz le Ármin a hasára. - Már kinőttem.

burka, Abiszmájó

 Ez az adag most nem a best of kategória, inkább a mi megy állandóan.


Nálunk kétféle dinnye van: piros és narancssárga.

- Jó napot, Márkus! - köszön Ármin.
- Jó napot - felel Márkus mosolyogva, megpuhítva.
- Kérek száz forintot! - áll elő a farbával a kétéves.

- Készülök, Anya - mondja Szirka, miközben egy nagy kupac babát és egyéb cuccot hord össze a szoba közepére.
- Hova készülsz? - kérdezem.
- Hát a cirkuszbálba!

 

toronyépítés babákból

- Sereget kérek! - mondja Ármin.
- Sereget?! Milyen sereget?
- Burka sereget.
- Hol lakik az a burka sereg?
- A csúszdán lakik az a burka sereg.

- Azt nem találom, hogy hol van a... - mondom Árminnak és a keresés miatt kicsit megállok.
- A burka?
- Igen, a burka - hagyom rá.
- A félelmedbe!

Hova kell nézni a libegőn a legszebb kilátásért?

- Hol vannak Szirkáék? - kérdezi Ármin.
- Elmentek muzsikálni.
- Kérem Szirkát! - mondja vágyakozva.

Ármin mondja a mindenfélét:
"Ott egy bárduc!"
"Álmélkodok!"
"Egy finom palka vagy, megeszlek."
"Felkiáltottam örömömben"

Bemászik a babzsákfotelbe:
- Innen kiabálok, mint a fába szorult!

Azt is megmondja, mit hoz a lovasszekér: Szántotthúst.

Van abban valami ellenállhatatlan, amikor az ember ezt a mondatot hallja ezzel a kiejtéssel:
- Nadon nad vadok!

A teraszról meglátnak egy kisfiút és nagyon rápörögnek, hogy le kéne menni játszani vele. Én még abban sem vagyok biztos, hogy fiú-e, de Szirka azt is tudja, hogy van neki neve, konkrétan Abiszmájó. (A szülei ezt nem erősítették meg.)

  

toronyépítés kockákból

Amikor Ármin alszik, de Szirka még nem akar, akkor bejelenti, hogy "Csembemaradok!" Egyik este Ármin már lefeküdt, jövök ki a gyerekszobából. Szirka egy könyvvel a kezében ül a kanapén és invitál:
- Anya, csendbe maradsz velem? Gyere, nézd meg könyvbe, mi van benne!

Bogyóbabóca az esti tévémese, mindenki választhat egyet. Ármin azonnal kiabál:
- Bogyó beteg! Bogyó beteg!
- A fülgyulladást?
- A fülgyógyulást! A fülgyógyulást!

Szirka egy egyszarvút mutat nekem:
- Ez meselény, ugye? A mesében lakik, ugye?

Ármin büszkén jön ki az apjától:
-Megegyeztünk, szót fogadtam.

- Valaki mindig visít - morgok az orrom alatt.
- Valaki idepisilt? - csodálkozik Ármin.

Tücsköt hallunk ciripelni.
- Hívja a baráTJát - mondja Szirka -, hívja a kislány ücsköt. Hívja a hegedűvel. Táncolni, ugye?
- Hol van kisfiú tücsk? - kérdezi Ármin.

Ármin bulizik:
- Szól a trombita, pergik a burka! - kiáltozza.

Szirka felvesz egy kék mellényt, kalapot, megkér, hogy a kendőt kössem a nyakába, belebújik a papucsomba - mindezt azért, hogy komoly arccal a képembe mondja:

- Nem találtam amócát!

 

ha már így esett

Valaki benevezte a szirkablogot a goldenblogba, most láttam meg a listán. Köszönjük szépen és ha már így esett, gondoltam szólok, hogy lehet szavazni rá itt az életmód blogoknál. Túl nagy reményt nem kell a győzelemhez fűzni, ennél hússzor látogatottabb, naponta többször frissülő blogok vannak még a kategóriában. De azért mindent köszönünk :)

stresszmentesítő

Vannak ugye a jógyerekek. (Vannak, tudom, nekem is volt olyan.) Aztán vannak a másfajták, akikkel kicsit erősebb idegekre, birkább türelemre és még fejenként plusz egy felnőttre van (lenne) szükség. Utóbbiakkal lényegesen kevesebb mindent lehet csinálni, mert ők elszaladnak, széttépik, ordítanak, kiborítják, belemásznak. Így aztán ami az egyik gyerekkel napi szintű, kilazítós játék, az egy másikkal a játék fázisig el sem jut, helyette életmentünk meg katasztrófaelhárítunk. Nem akarok ujjal mutogatni, de ezt nem egy távoli ismerős mesélte. Így hát a sok szép festék csak állt 2 dobozba gondosan eldugva és csak olyankor került elő, amikor úgy éreztem, a külső-belső körülmények még ahhoz is megfelelőek, hogy akár 4-5 megvadult csimpánzkölyökkel is elboldoguljak. Ezt a kapcitást egyedül Ármin nagyjából le is fedi, amikor nyugodt, vagyis 100 szónak is 1 a vége, nem nagyon festegettünk, csak gombfestékkel, ami nekem egyszerűbb, de nekik nem annyira buli, mint a folyékony festékek.

Dramaturgialilag most következik a csodálatos átváltozás.

Akár minden nap festhetünk (még én ajánlgatom nekik) és addig festenek, amíg meg nem unják (nem addig, amikor már én nem bírom tovább). Egy egyszerű eszköz mentette meg a bulit, a kiboríthatatlan festékesdoboz:

A négy alapszínhez van egy-egy légmentesen lezárható dobozka* (így tárolni is lehet benne a festéket). A jelzésig töltve a tégelyeket a feldöntött dobozból sem borul ki semmi és belenyúlni sem lehet. Ha az ecset is olyan színű, mint a doboz, nagyjából még azt is betartják, hogy minden színhez csak a saját ecsetét használják és nem keveredik minden össze barnás semmivé.

Bámulatos, hol tart már a tudomány.


* Nekünk ilyen van, de nagyobb készletek is léteznek. A baj az, hogy nem tudom, Ma.o.-n hol és milyen néven kapható, pedig miután megrendeltem, valahol láttam a neten... Bocs. És ha valaki tudja, kommentelje be lécci!

Update: magyarországi beszerzés! Köszönjük!
Meg itt is! Köszi!
További lelőhelyek a kommentekben. Köszönjük mindenkinek!

fejrobot, könyv

Keveset jegyzeteltem mostanában, számos okból, amelyeket az egyszerűség kedvéért most egyáltalán nem mesélek el. De nem kell aggódni, nagyon beszélnek mindketten. Szirka nagyon okosakat mond, néha kicsit gyorsan és érthetetlenül, de ami érthető, az nagyon jó. Elmeséli a dolgokat, eseményeket, terveket, összefüggéseket, az én szívem meg melegszik.

- Láncot csinálok Saci néninek. Ez fontos.

Ármin szintén állandó műsorban van, a kitalált szavakkal meg az olyan brutális bejelentésekkel, mint ez:
- Hallom a méhecskét! Itt zümmög a popsimban.

A kérdezésben is nagymester, de nem a miért-műfajban őrjít, hanem van egy saját stílusa. Pl.
- Mi vót ez?
- Ugatott a kutya.
- A cica nem?
- Nem, csak a kutya. A cica nyávog.
- A kutya nem?
Stb., 95%-ban olyan kérdésekkel, amikre tudja a választ. A maradék 5%-ot az ilyen kérdéseknek hagyja meg:
- Beusnak milyen bendője van?
- A banán nem üvegből van?

A lufit kergeti, véletlenül kiüti a kezemből a kaját.
- Kiütöttem Alfonz hegedűjét! - kiáltja. (Bogyóbabóca poén)

- Robot vagyok. Fejrobot.

 Ármin mesél, egy mondatot elkapok:
- Egyet se búsulj, mondta a béka, ezen könnyen segíthetek.

Bendőbéni nem bírta kivárni a kaját: Kinyitotta a hűtőt, talált egy doboz zabpelyhet, elővett hozzá egy kanalat és bár egyedül bemászni nem tudott, az etetőszékről elkezdte eszegetni önállóan.

Ármint gyömöckölöm:
- Megeszem a ...
- Pofádat! - segít ki röhögve.

Máskor ő bújik hozzám:
- Vacak vagyok és megeszel tégemet.

 

Ármin készítette hóember

- Elmegyünk a bagolyhoz. Hívom a barátaimat - mondja Szirka. (A bagolyhoz menés napi program.)
- Kik a barátaid?
- Hívom a mókuskát, cápát, tigriset, sárkányt, Bálintot.

Ármin összefoglalja a dinnyeevéssel kapcsolatos tudnivalókat a későn érkezőknek:
- Azt beszéltük, olyan mint a cukorka.

Elalvás előtti szopi, punnyadás. Egyszer csak elengedi, hogy fontos bejelentést tegyen:
- Másik bácsi nem árul dinnét. Más dógokat.

- Hát ez meg milyen palacsinta? - kérdezte Ármin egy bőr poháralátéttel a kezében .

Ármin elmereng az emlékein:
- A múltkor hol voltunk? Konkrétán voltunk.

- Hogy visít a kismalac? - kérdezem.
- Vis-vis-vis! - vágja rá Szirka.

- Nagyon szeretlek - mondom Árminnak.
- Tee iis? - kérdezi elképedve.

Ide hárman írtuk le ugyanazt.

A fenti narancssárga az enyém, bal oldalt a kis fekete Árminé, a többi Szirka írása.

Ármin az apját kérdezi:

- Neked van baba a hasadban?
- Persze, Árminka van a hasamban.
- Neeem. Semmike van a hasadban.

Az én hasam is sorra kerül. Kis ellentmondás kerekedik, hogy szopim van-e vagy babám, végül felosztják a testemet, hogy mindenre jusson hely. Szirka szerint nem csak baba van a hasamban, hanem egy könyv is. Jogos. Mégis mi a csudát csinálna egy baba a hasamban könyv nélkül?

Állatkert esőben

Nagyon szeretjük az Állatkertet, havonta legalább egyszer kimegyünk, de annyira azért nem szeretjük, hogy még esőben is kimenjünk. Most itthon játszunk állatkerteset.

Ami lényegében abból áll, hogy külön kupacokba rakjuk az egyforma állatkákat (plüss, műanyag, ami van). 

A szerencsésebbek külön ólhoz/ madárházhoz/ bogárházhoz is jutnak. Ezeknek itt láthatóan elege lett a nyüzsgésből.

A nappali közepén a vízi állatok nagy tava hullámzik.

 

Amikor mindent elrendeztünk (még a szavanna kifutót is), akkor kezdődhet a látogatás. Vagyis csak kezdődhetne, mert nálunk a díbolás kezdődik, majd az "Összeborítottam, rendezzük be újra!"