nyári wellness

remélem nem szólok későn, mi az utolsó példányt csíptük el egy újságosnál, hogy elolvassuk a wellness magazin cikkét a napsütést hozó kislányról:

esti mese

Mit csinálhatnánk az unalmas, borús időben (amikor nem tombolunk fékeveszetten minden apróság miatt és látható ok nélkül is)? Mesét olvasunk. Egyszerre ketten. Szirka a Micimackó angol változatából, Ármin Grimm meséket.

Numicon

Az érintőn pár napja már mutattam a Numicont, de hátha valaki ott nem is látta, meg ott ugye nem szerepel itteni főhősünk. Aki az eszköz megkapása utáni napokban reggelente még azon pizsamásan látott neki a játéknak.

Lefedni az alaplapot a formákkal

(ezt társiban is nyomjuk, felváltva húzunk a zsákból és a húzott formának kell helyet találni)

vagy a mintalapokat kirakni.

A Numicontól tudtam meg, hogy Szirka már tudja, hogy a hármat három egyesből kell kirakni. A kettőnél még rábeszéltem, hogy ne két egyest adjon, de hármasnál már nem erőltettem, hanem fényképeztem. (A közelebbi sort én raktam ki.)

A házikóépítés is kedvencünk nekünk, ilyenkor látjuk, hogy hányféleképpen lehet kirakni egy-egy összeget. Akarom mondani emeletet.



Az építményeinkre pedig igen büszkék vagyunk.

Némelyikünk külön büszke másikunk kreativitására is.

Update: Úgy látom, sok link között elvész a lényeg, tehát további infó a Numiconról az érintőn itt, beleértve a forgalmazót is (ez 2 link volt, tessenek klikkelni).

igazoltan hiányoztunk...

locsolócsöves burleszk

Lementünk Árminnal a "létle", a társasház előtti füves részre. Engedni akartam neki egy kis vizet a homokozó műanyag tetejébe. Kicsit erősre nyitottam a vizet, kiugrott a cső a tetőből. Szaladtam, hogy elkapjam, de Ármin közelebb volt, elkapta ő. Gondoltam, milyen kis ügyes, visszateszi és enged vizet "ededül". De Árminka jobbat talált ki. Felém fordult a csővel és ügyesen becélzott. Én röhögve, visítva kiabáltam, hogy nem szabad, Ármin rezzenéstelen arccal követett a vízsugárral, akárhova próbáltam menekülni. Még a bokor mögé is utánam szaladt ügyesen.

Mindenemből csorgott a víz, még a bugyimból is. Az egyik szememből kimosta a kontaklencsét. Amikor végre elszedtem tőle a csövet (nem, nem jutott eszembe, hogy a csapot zárjam el), kicsit ráspriccelt a víz, azonnal panaszkodott:
- A szandálomla neee!

Kicsit bizonytalan voltam, hogy direkt locsolt-e engem, vagy csak mindig felém fordult, pont mert visítva röhögtem, de amikor átöltözve visszajöttem és bekapcsoltam az automata öntözőt, felkapta a földről és azonnal becélzott vele.

Sajnos senki sem videózott (tudtommal), pedig most híres lehettem volna.

Nagyon meleg van mifelénk,

ami köztudottan ritkítja a bejegyzéseket.
Kevés mondomány mégis, könnyű, nyáresti szórakozásnak:

Ármin magyaráz Márkusnak:
- Hurkababa mérges mert elvette a hurkát a barátjától.

Odaadtam a gyerekeknek pár kis féldrágakövet, némelyiken foglalat vagy akasztó is van. Fényesek, érdekesek, jól meg lehet őket számolni, egzotikus neveik vannak (tigrisszem, holdkő). Szeretném, ha vigyáznának rájuk, többségük emlék. Próbálom a bizalmammal ösztönözni őket:
- Erre nagyon kell vigyázni. Ezzel csak jó gyerekek játszhatnak.
- Mi nem - ábrándít ki Ármin.

Ármin szeretget:
- Kis kölyökem - mondja nekem.

Úgy látszik, a gyerekeknek mindig érthetetlen, hogy a felnőttek szőrösebbek:
- Mi van az orrodban? A hajad?

Szirka télapós bélyegeket talál, felirat is van rajtuk. Felolvassa:
- Kedves Télapó! Adj nekem ajándékot.

Nem tudtam, hogy már a számjegyeket is felismeri, de felolvasta egy céduláról a 12-t:
- Egy, kettő.

Valamiért a teljes hasonulásokat nem ejtik, mindketten olyanokat mondanak, hogy tuDJa, láTJa, sőt hoZJa. Nem csoda, ha a helikopter keresi a repülő baráTJát.

A világ legszebb gyerekei

újra a ribizlifotón!
3 bejegyzést is kaptunk: beharangozót, fekete-fehér válogatást, színes szépségeket.
(Most még egyszerűbb csak felmenni a blogba és görgetni, jelenleg ezek a legújabb posztok.)
Köszönjük szépen!

krétázás

Csigákat rajzoltunk a terasz kövére.

Középen az enyém, körötte a Szirkáéi.

 Ezt pedig Ármin kanyarította. Szerintem bámulatos.

 

Csakúgy, mint ez a napocska Szirkától.

macibál

- Mi a kedvenc állatod? - kérdezem Szirkát. - Melyik állatot szereted legjobban?
- Tigriset. Vadászok vele. Szalad velem.
De van még más kedvenc állata is, a kígyó meg a cápa. Beindul az agya a dolgon, mondja tovább:
- Állatot szeretnék kapni. Nagyon szeretnék.
- Milyen állatot szeretnél kapni?
- Krokodilt.
Majd kicsit később még hozzáteszi:
- Pinginet.

- Mi volt az a zaj? Mi volt az a koppanás? Beszéljük meg! - javasolja Szirka.

A macit öltözteti, aki megy egyetemre, utána másik ruhát ölt, a macibálba megy. Aztán fázni kezd, prémes ruhát keres neki.

- Apa bácsi lesz, Anya királynő, Szirkababa postás - vázolja fel a valószínű jövőt Szirka.
- Árminka meg kuktás! - csatlakozik Ármin optimistán.

- Anya, mit szeretnél? - kérdezi Szirka a homokozóban.
- Kókuszfagyit.
- Nem baj, adok.

Egy söröző címere egy fekete-fehér szárnyas macskaszobor. Ármin meglátja, túláradó örömmel lelkendezik:
- Pingvin van, Anyuka!

Ármin a csavarhúzóval játszik, de rá kell szólni, hogy ne dugja az orrába.
- Késet is? A fűrészt?

Jégakku kerül a kezükbe, Szirka megrázza, hallja, hogy lötyög benne valami, megkérdezi, mi az.
- Víz.
- Játék víz?

nyuszipropeller (ha felveszi, beindul a "kélek lépát" program)

- Minyom!

Szirka a szintetizátoron bekapcsolja az automata ritmuskíséretet és amellé játszik dallamot. Közben elmagyarázza, hogy a billentyűk mögött bácsik vannak, azok dobolnak.

- Alszanak a kiskecskék.
- Bunda lennének - nevet Szirka.

Bogyó, Babóca és Szirka

Egy kis fürdés utáni, fáradt, bohóckodós olvasás.

üknéni

 

Szirka tanítja Ármint zongorázni. Természetesen Ulwila-módszerrel.

Szirka magyaráz benn valamit Árminnak, csak a konklúziót hallom Ármintól:
- Igazad van, nem szabad ilyet csinálni.

Ármin lelkesedik, amikor Szirkától játékot kap:
- Nekünk adta Szirkababa. Szép Szirkababa. Kedves vagy nekünk.

Vagy amikor ő ad neki:
- Tessék, búgócsiga. Aranyos vagyok.

Ármin szerszámozik.

Hazajövünk az Ikeából meg a bevásárlásból, Szirka elmeséli Márkusnak:
- Voltunk a Mammutban meg az állatkertben. Meg cukrászdában.

Elmeséli azt is, hogy Saci nénire ráfröcskölték a vizet, de ő azt mondta, hogy nem baj, majd megszárad a napon. Azt is, amikor tavasszal egy vendégségben a kutya megharapta egy kisfiú kezét, akinek ez nagyon fájt és nagyon sírt, (Megmosták hideg vízzel - teszi hozzá Ármin). Mindkét sztori végén leszögezi, hogy "Ez történt."

ha akarom, hátizsák, ha akarom, kalap

Állatos képeket nézegetünk, Szirka sorra elmondja, hol élnek, mit esznek. Nem kell külön mondani neki, hogy a puma is ragadozó, kitalálja abból, hogy a többi nagymacska is az. Elmagyarázza azt is, mit jelent a ragadozás:
- Megfogja az egeret meg a pockot. Megeszi vacsorára. Az a finomsága.

Szirkával arról beszélgetünk, hogy elmegyünk a parkba és kergethetik a galambokat.
- Fogjál magadnak galambot te is! - javasolja.
- Én nem tudom megfogni a galambot, elrepül.
- Szirka meg tudja fogni!
- Hát, ha megfogod, főzzél nekem belőle galamblevest.
- Az nem finom! - nevet vissza.
Erre elmesélem neki, hogy a nagymamámnak voltak galambjai egy galamdúcban és amikor vendégségbe mentünk hozzá, galamblevest főzött. A történetből a galamblevest már meg is emésztette, a nagymamámon van a sor.
- Másik mama? - kérdezi, hogy tisztázódjon, az én mamám nem az ő mamája. Jóváhagyom, de tudni akarja, hogy az neki kicsodája.
- Üknéni?
Majd, miután megjegyezte a dédmamát, még hozzáteszi:
- Apa az ősemberem.

 

Egy kis vörösbegy mindig odarepül mellénk, amikor homokozunk. Szirka panaszkodik, hogy nem tud a közelébe menni, mert elrepül, majd kitalálja a megoldást:
- Vörösbegy akarok lenni! Lecserélem a hajamat. Tollam lesz. A fejemet is. Sárga lábat kapok.