nem sikerül becsukni

Szirka tök pucéron kijön a fürdésből. Megkeresi és felveszi a kinőtt (és csak játékhoz használt) balettcipőjét, a hátizsákját és a régi kalapját. Lényegében tehát továbbra is meztelenül megáll és azt mondja:
- Hol a motorom?
(Miután megtalálta, felült rá és elment a Balatonra. Oda végül is nem kell sok ruha.)

Ármin vacsoránál énekel:
- Hegedül Szirka!
- Nekem szóltál?
- Hegedül Szirka! Hegedül Szirka!
- Nem akarok hegedülni. Eszek.

Este panaszos hang hallatszik a Szirka ágyából:
- Segíts, Apa! Nem sikerül becsukni a szemem!

Erdei copfosbagoly

Szikra Andrissal sétál, amikor találkoznak egy kisfiúval. Bemutatkozik neki:
- Szirkababa vagyok. Apám András.

A kicsik az asztalnál majszolnak, egy beszélgetésfoszlányt kapok el.
- Én vagyok Árminka. Vagyok nagyfiú. Tudom neveket.

Ármin kivételesen megengedi, hogy fürdés után bekrémezzem a bőrét. Őszintén örülök, hogy most nem kell birkózni, megdicsérem:
- Jó fiú vagy nagyon.
- Az mindig.

Ármin rendszeresen demonstrálja azt a meggyőződését, hogy az evolúció nem készítette fel az embert a ruhaviselés ostoba szokására. Éjszakára mégis szeretek ráadni egy vékony kis pólót, hűvös hajnal esetére. Tegnap este is úgy mentünk be a hálószobába, hogy kezemben volt a póló.
- Keresek neki egy jó helyet - mondta, odament a ruhás szekrényéhez és kihúzta a pólós fiókot. - Ez jó lesz - nézett rám bizakodva, hogy hátha megfelelőbb helyet talált, mint a saját teste.

Tobzoskát nézegetünk egy könyvben. Nézzük a pikkelyeket, hasonlítgatjuk a mellette látható fenyőtobozhoz, a "sétáló fenyőtoboznak" megnézzük a lábait, amikkel sétál, aztán a pici szemeit, fényes orrát.
Szirka levonja a következtetést:
- Aranyoska.
Ármin egyetért:
- Nem bánt tégünket. Nem harap.
- Dálga (= drága) - summázza Szirka.

Ármin a kétéltűek között is talált egy új fajt: a kurtabékát.

Ármint kérem, hogy halkan menjen ki Andrishoz és Szirkához, hátha alszanak még.
- Csendben menjél és ne kiabálj!
- Lopakodjak?

Szirka ébreszt:
- Kurikú, reggel van, gyerekek!

- Apa, gyere gyorsan!  - próbálja Szirka a teraszra csaogatni az apját. Láthatóan nem akar semmi különöset, csak társaságra vágyik. Aztán kigondol egy ellenállhatatlan hívogatást:
- Mese van, gyerekek!

Ármin kér valamit, de nem tudok menni, megkérem Andrist:
- Adsz neki?
Ármin beszáll a meggyőzésbe:
- Apuka, adsz neki, a fiamnak?

gyereknapi örülés

az érintőn

rajzolós

Ezek gyűltek egy ideje a polcon és mivel ma pakoltam, most van itt a jól kiszámított ideje, hogy megmutassam.

Úgy emlékszem, ezt mintha Árminnak rajzolta volna.

Azért tettem el, mert nagyon tetszett alul az a hajó rész az ívekkel a tetején.

Kíváncsiságból adtam neki egy színezhető mandalát, hogy vajon mit kezd vele. Mielőtt itt is túlzásba esett volna, ill. elvesztette a türelmét, egész jól ráérzett, hogy az egyforma részeket egyformán kell színezni.

Ebben meg az az aranyos, hogy Bagirát tigrisnek színezte, korrekt csíkokkal, ahogy kell. Vannak még olyan nüanszok, hogy az orrát milyen szépen kikerülte, vagy hogy Balunak a hasát meg a fülét más színűre színezte, mint a testét, hogy hogy becélozta azt a vékony ágat meg milyen remekül sikerültek a pici levelek.

Ez az első "labirintusa". Ezen értette meg, hogy mi a feladat, hogy nem kell kiszínezni, csak végighúzni a vonalat. Nagyon tetszett neki egyébként, csak hiányolta a mesét hozzá.

Erről nem is tudtam, hogy fontos, de megtalálta az asztalán és mosolyogva azt mondta rá:

- Babámat festettem.

 

Itt sem az a szenzáció, hogy kislányt rajzol - Éva nénivel pont két éve rajzolta meg az első emberkéjét - hanem hogy magától kezdett hozzá, magától csinálta végig, magától sorolta a testrészeket (szeme, haja, lába, teste, keze). Korábban inkább csak kérésre rajzolt embert, most egyre gyakrabban magától is.

tégemet is

Szirka olyan, hogy amikor az ember vendégségben kilazít és nem figyel rá, egyszer csak úgy találja, hogy elrendezte a komplett babacsaládot az asztal körül, kicsi babát az etetőszékbe, kutyát az asztal mellé.

Máskor meg maga szól, hogy csinált valamit és képezzem meg:

És amikor megdicsérem, milyen szép házikót épített, kijavít, hogy az istálló.

Aztán káprázatos tornyokat épít a babáknak, be is költözteti őket és roppant büszke az egészre.

Annyira, hogy amikor csak az épületet fényképezem, megkér, hogy tégemet is.

elfértünk

Ármin ül a pancsolóban, Szirka közelít hozzá, Ármin előre figyelmezteti:
- Nem!
Szirka azért megkérdezi:
- Én is jövök veled játszani?
Ármin fennsőbséges arccal tovább csűröli a vizet:
- Lányos játék!


A május valóra váltotta a gyerekek egész télen át dédelgetett álmát a piknikezésről:

Ármin mutatja, hogy a kis papírszatyrának az egyik füle kiszakadt. A másikon átdugja a kezét, a lógó madzagot megfogva pedig azt mondja:
- Kapaszkodok, mint egy majom.

Szirka pörgős ruhát kap, addig forog benne, míg el nem szédül. Imbolyogva megáll és azt mondja:
- Repülünk! Hajaj, repülünk, Anyám!

Ármin talál egy kávétejszínt a kamraszekrényben, mutatja, mondom neki, hogy mi az és hogy nincs kibontva. Sebaj, gondolja magában és

előveszi a fiókból a sörbontót.

Az ezermester csontkovácsnak a babagyógyítás sem okoz gondot:

 

 a húsforgató csipesszel.

Szirka mutatja a pocakját:
- Kisbaba van benne!
- Neked nincs benne kisbaba, csak felnőtt néniknek lehet. Anyukáknak.
- /Egyik barátunk nevét mondja/ X-nek van benne kisbaba.
- Igen, neki van.
- Kislány lesz belőle.
- Igen - mosolygok, hogy ez is így megragadt benne.
- Én is benne voltam a hasadban.
- Benne voltál, bizony.
- Meg Árminka is.
- Árminka is az én hasamban volt.
- Elfértünk kettőn!

Ezen a képen az nem nagyon látszik, milyen bonyolult lábmozgást utánoz Szirka, hihetetlen kecses kéztartással:

 

Ármint bugyivételre próbálom rábeszélni, de nem lehet, mert bevallása szerint a bugyit elvitte a szajkó.

Szirka segít teregetni. Az egyik zokni leesik.
- Lepotyogott - mondja, majd a zoknihoz fordul:
- Kapaszkodjál!

Ármin a babajátékok között egy kis tükrös babrálnivalót talál. A közepén levő tükörre mutat és azt mondja:
- Képernyőt találtam. Mutatja Árminkát.
A vizesrajzolónak is letöröli a képernyőjét. Mi lenne, ha tévéznének meg számítógépeznének?

Az óriáslufi remek szórakozás. Különösen, ha ajándékba visszük és nem a saját lakásunkat díboltajuk szét vele.

 

 Benedek Elek: A lufivá változott királylány

Szirka most már olyan hosszúakat mond, hogy rendszeresen használnia kell a tagmondatok között az és-t, ettől minden nagyon tudományosnak (és übercukinak) hangzik, amit mond.

Ármin meg ilyeneket potyogtat:
- Valami rovart találtam, Anya. Rovarbogárkát.

- Olyan, mint egy bárány vagyok.

- Ez nem törékeny, Szirka. Poharak szoktak ilyet csinálni.

- Asszonybácsi kiabál.

Egyik este Ármin hamar elaludt, Szirka még kiült a teraszra Andrissal. Beplédezték magukat, apa-lányásakat beszélgettek - és egy cinke odaszállt melléjük a korlátra, a nagy békében megmártózni.

(Én meg az ablakon át lefényképeztem őket.)

Régi fényképalbumot nézegetünk, sikertelenül próbálják feldolgozni, hogy Anya meg Apa valaha fiatal volt (Kicsi baba voltál - mondja pl. Szirka egy huszonéves képemre), de amikor ezekhez a képekhez érünk, már tudják, hogy valami nagyon abszurd világba cseppentek, ahol mindenki más, mint ami, és Szirka megtalálja az egyetlen értelmes magyarázatot a látványra:

- Árminka nagy lett!

olvasós

Akármilyen kis ugri-bugri kecskegida is Szirka, az egyik kedvenc szórakozása mégis az, hogy meséket olvasunk neki kifulladásig, egy másik meg, hogy ő lapozgatja a könyvet és mesél belőle. Nagyon sok olyan kép készül róla, hogy bárhol vagyunk, ő könyvet nézeget, csak ezek többnyire nem kerülnek fel a blogba. Talán majd egy Szirka olvas a világ körül különkiadásba. Most is csak azért, hogy bevezessék az igazi olvasás témáját.

Az igazi olvasással az van, hogy lényegében rajtam múlik, hogy lassan haladunk, mert Szirka napjában többször is kéri, hogy kártyázzunk meg csináljunk kömmet. (Teljesen jogos a kérdés, hogy ha a blogot is így elhanyagolom, meg a gyereket sem tanítom olvasni, akkor mégis mi a csodát csinálok én egész nap.) Jelenleg 6 családtag nevét tudja (néha téveszt) és az ötödik igét vettük ma.

Ami úgy volt, hogy már egy ideje nyaggatott, hogy olvassak neki Maszatot, de sehogy se került rá a sor. Annyit felolvastam neki, hogy mi van a címlapon és mutattam az ujjammal, de aztán ment tovább a rutin, asszem Ármint pisiltettem, enni adtam neki, ilyesmi, Szirka meg jött utánunk a könyvekkel hűségesen. Spontánilag felfirkantottam neki a címek szavait egy-egy cédulára és letettem elé az asztalra. Nem szóltam semmit, kíváncsi voltam, mit reagál.

Lenézett a cédulákra, aztán rám vissza hitetlenkedve-mosolyogva és láttam megint a villanykörtéket, ahogy gyúlnak ki a fejében. És nem csak hogy felismerte, hogy itt kérem ugyanazok vannak leírva (kézzel írottat még nem kapott sosem, a címlap betűtípusa is újdonság volt és persze mind ismeretlen szó) és mindent szépen a párjához rakott, de még ki is mondta, hogy melyiken mi van. Amiben nyilván a könyv illusztrációi is segítettek, de akkor is. És ez még mind semmi,

mert ráadásul így örül neki.

Kicsit úgy vagyok vele, mint a Domannel voltam: nem tudom, mi lesz a vége, de amíg ilyen örömöt szerez neki, addig csak csinálni kéne. Úgyhogy este "kártyáztunk" és az ül, áll, főz és eszik mellé ma felvettük az alszik-ot, Berg Judittal és Agócs Írisszel megtámogatva.

A lepkebaba és a piskótababák

Még nem mutattam meg a Szirka lepkebabáját, amit a szülinapjára kért és kapott:

Azóta pár új baba is készült, gyereknapi előzetesként, ők a piskótababák. Maroknyi kis kölesbabák, gumira fűzött gyöngy végtagokkal. Nagyon jó őket fogdosni és beférnek egy gyerekzsebbe. Nem mellesleg készíteni is jó őket.

Először volt a Piskóta Szirka és a Piskóta Árminka. Hogy melyik kié lett, azt a fantáziátokra bízom (ne engedjétek túlságosan szabadjára azt a fantáziát).

De Piskóta Szirka nem szeretett egyedül lenni, ezért kapott egy barátnőt, a Kék Babát:

Nagyon kicsiknek nem valók, mert lerághatják a gyöngyöket (bár a gumiról nehezebb, mint egy fonalról), a két év körüli, izmos kisfiúknak meg nem árt előre elmagyarázni, hogy ha tiszta erőből tépik a baba karját, akkor el fog szakadni.

"fogadóóra"

Most vasárnap 10-től, a Városligeti Gyereknapon a Mindennapi Pszichológia égisze alatt műhelybeszélgetek a kedves érdeklődőkkel "Kisbabák az időgépben - Evolúciós örökségünk és a civilizált csecsemőgondozás" címmel arról, milyen csecsemőgondozási gyakorlatokra vannak példák a nagyvilágban babakocsi, cumisüveg, kiságy és természetesen pelenka nélkül.

Mindenkit szeretettel.

a koraiból

legutóbb ezzel a rajzzal sétált haza Szirka:

megszáradt, hóba megy

Nyman koncertfelvételt hallgatunk. Ármin szerint a darabok végén a gyerekek tapsolnak.
- Felnőttek tapsoltak. A felnőttek is szeretik az ilyen szép zenét. Én is szeretem.
- Én is szeretem. Meg a zenekarokat is.

Este hajszálat érez a szájában, nem tudok segíteni neki, sötét van.
- Beleköpöm a hajadba - mondja, hiszen rend a lelke mindennek, és már hajol is oda.
- Neeem, ne köpjed a hajamba!
- Akkor a szádba - tolja gyorsan a száját a számhoz.

Összefoglalja a szabadban töltött délelőtt legfontosabb eseményeit:
- Kutyakakát találtunk. Megszáradt. Semmi baj.

Bocsánatot kér:
- Csúnyát csináltunk, Anyuka. Ne haragszálj!

Szirka megold valami feledatot, majd kihirdeti:
- Figyelem, ügyes vagyok, gyerekek!

Amikor a LÜK-nek helyére rakja a lapocskáit, rendszerint bejelenti, hogy kezdődhet a játék, amikor pedig végez és megfordítja, a megoldókulcsra mutat:
- Mutatja: ügyes vagy.

Berepül a szobába egy méhecske, köröz a plafonon. Zenét kapcsolok be, Szirka örül:
- Méhecske is táncol!

A pizsamáján egy boxkesztyűs kenguru van.
- Kenguru mit csinál? - kérdezi.
- Bunyózik - mutatom a kezemmel, hogy az micsoda.
- Neeem - feleli nevetve -, hóba megy!

Olvasunk

Szirka is.

(Viszonylag) biztosra tudja a saját nevét, Ármint, Apát, többnyire Anyát is. Mamát, Márkust hajlamos elfelejteni, de felfrissítés után mindet jól felismeri. Törtem a fejem sokat a továbblépésen, mert azt nagyon jó elvnek tartom, hogy kezdettől fogva minden legyen értelmes, amit olvas, de az előttem levő angol példákat nem nagyon lehet magyarra ültetni, a korábbi, családtagokról készült könyveknél meg még nem úgy válogattam a szavakat, ahogy most szeretném, pedig azoknak az "igazi" olvasására is jó lett volna rávezetni. Na meg hogy meddig gyakoroljuk a neveket, hogy ne legyen egyszerre nagyon sok a konszolidálni való, de ne is unjon rá (amire eléggé hajlamos, anyja lánya). Milyen jó lenne, ha értenék hozzá, ugye!

Aztán maradtam az ül és az áll bevezetésénél, először képkártyákkal, magukban, aztán megmutattam neki, hogy egybe lehet olvasni a nevekkel. (Majd elmondom részletesebben is, hogy mit hogyan tanulunk/tanultunk.) Szinte látszott, ahogy a kis fejében kigyulladnak a lámpák, amikor rájött, hogy működik az egybeolvasás és olyan erővel hatott rá a sikerélmény, hogy napjában többször kérte, hogy "kártyázzunk".

Azért van abban valami káprázatos érzés, ahogy ül velem szemben a kis szöszke fejével, látszik, hogy erősen gondolkozik, és csillogó szemekkel kiolvassa, hogy Apa ül meg Szirka áll. Tudom, hogy nagyon sok munka és gyakorlás áll még előttünk, de most annyira jó ebben a kezdeti sikerben megmártózni, (szídd fel begyem a sok sikert), hogy aztán átvigyen majd a nehéz, döcögős, megakadós, visszafordulós, újraindulós részeken.

Mindenkinek Becsengettek Gála 2011

Szombaton immár másodszor rendezi meg a Down Egyesület integrációs programjának - Mindenkinek Becsengettek - évzáró programját. A Nemzeti Színház befogadóképességének szűkössége miatt bentre már lehet hogy nem lehet majd bejutni (megtöltik a színházat a fellépő gyerekek), de a színház előtti szabad téren is lesznek mindenféle jók, pl. kézműves foglalkozások.


A rendezvényén végén, két órakor - a hagyományokhoz híven - körbeálljuk a Nemzeti Színházat. Akinek van kedve ehhez a nemzeti öleléshez, vagy kicsit tavaszozni-gyerekezni, az jöjjön el bátran.

Részletesebb program

Ez mind Ármin (2 nap alatt)

Szokatlan madárcsicsergést  hallunk kintről, nem az ismert rigó-cinke kombók. Azt gyanítom, hogy ökörszem lehet, de Árminnak jobb ötlete van:
- Csicseregnek a borsók!

Lefekszik az ágy szélére, a fejét lefelé lógatja és azt mondja:
- Elszédültem, kipukkantam.

Délutáni alvás előtt lamentál:
- Nagyon-nagyon fáradt vagyok, Anyuka. Nagyon korán felkeltem. Fából készítettem mindenféle apróságot, örvös galambot is.

- Ezt a takarót most már neked adom - mondja nekem. - Én kinőttem.

- Elvetem magocskát - "szórja" a kezével a képzelt magokat -, sss, sss, sss.
- Mi lesz belőle?
- Rántotta. Rántotta magocska.

Kutyaugatást hallunk.
- Bújjunk takaróhoz - mondja és én csodálkozom, hogy az ágy és a takaró ennyire a biztonságot jelenti neki.

Énekelget:
volt egyszer egy katona
volt egyszer egy szopika
volt egyszer egy kemence
volt egyszer egy katona
volt egyszer egy katona
én meg a katonásat énekeltem most

- Én vagyok Halász Jutka, Apa. Rikkantottam.

- Régi sapka. Nem szerettem - mondja őszinte átélésel egy vadonatúj sapkára, amit még nem is hordott, csak itthon bohóckodtak benne.

Nem velem voltak a játszin, ahol a homokozóban nagyon sírt egy kislány. Este Ármin elmeséli a dolgot, némileg cifrázva.
- Sírt a baba a homokozóban.
- Ma, a játszótéren?
- Igen. Sírt a baba.
- Kisfiú volt vagy kislány?
- Kisfiú.
- Miért sírt?
- Rámentem a motorral.
- Tényleg?!
- Igen.
- Hova mentél rá? A lábára? Vagy a kezére?
- A bal kezére.
- És ez tényleg megtörtént vagy most találod ki?
- Most.

Vagy politikus lesz, vagy ő lesz a legújabb grimmfivér.

sokmindenkinek

Szirka megmutatja a rajzát. Ritkán mutatja meg, általában inkább csak meglátom az asztalán, de most büszkén hozza, mit kanyarított a neonszínű filcekkel.
- Hű, ez nagyon szép lett. Nekem adod?
- Igen - mosolyog. - Megmutatom sokmindenkinek.
- Tegyük fel a blogra?
- Igen, szeretném! - mondja és gyorsan rajzol még kettőt (ennyi papír volt nála), hogy azt is mutassuk meg "sokmindenkinek", még a neveket is sorolja, hogy ki fogja megnézni. Hát tessék.

vattacukor, asszonyka

A teraszon van egy kanapé, amit az eső elől le szoktunk takarni egy nagy nejlonnal. Ez persze kiszakadt, így vizes lett a takaró is meg elázott a kanapé is. Andris szépen leterítette a nejlont a kőre, hogy mindkettő száradjon. Igen ám, de annak nem ott van a helye és nejlonnal egyébként sem szabad játszani (hogy ki ne szakadjon, hehe), úgyhogy Ármin rettentően meg van döbbenve a látványtól:
- Úisten, Apuka, micsináltál? Úisten! Úisten!
(Mindezt úgy, hogy becsszó nem szoktuk ezt mondani. A basszust bevállalom, annak én vagyok a forrása, ha elfelejteném említeni, amikor valami kiborul, leesik vagy megijedek, akkor Ármin ki is segít. De úristenezés nincs.)
Még egy darabig mondogatja, aztán le is írja az előállt katasztrofális helyzetet:
- Teljesen!

Szirkától megtudtuk, hogy hívják azt röviden, amikor esik az eső, de nem nagyon: csepik.
Ármin pedig megmondta, mi a neve annak a botnak, amire az erdőben járók támaszkodnak: Sándorbot.

Szirkával a v hangot gyakoroljuk: egy könyvből soroljuk az erre a célra odarajzolt tárgyak és egyebek neveit. Elsőnek egy vattahenger képét látták jónak betenni, én mondom is szépen:
- Vatta.
De Szirka értelmesre javítja:
- Vattacukor!

Ármin bámulatos meséket tud kanyarítani (ha nem zavarjuk meg a kamerával). Ölébe veszi a könyvet fejjel lefelé és hátulról elölre lapozva, a képekből lazán ihletet merítve mondja:
- Nagyon szerette az almát, a körtét. Nagyon szeretett énekelni is. Kicsit énekelt, aztán bábozt. Aztán bábozt. (Ismételgeti, érzi, hogy vmi nem stimmel, de mindig így sikerül.) Mit csinált is? Meg hegedült is. Hegedül-hegedül, "migamigadéde", így énekelt.

Vagy egy másik:
- Mindent csináltak, aztán továbbmentek. Mindent mókáztak, aztán továbbmentek. Aztán almáztak.

Akkor is mesél, ha más is mesél. Ő leül külön könyvvel és a hallottakból is beépít egy s mást, amitől egyébként rettentő zavaró lesz a másik mesélő számára, de csak a mesét zavarja, a jókedvet nem.

Könyv nélkül is rengeteget karattyol, dalokat költ:
- Margit néni, margit néni nagyon szeretett. Margit néni, margit néni nagyon szeretett. Margit néni, Margit néni boszorkány.

Szirka jön be fürdés után, a törölköző a fején meg a vállán, mint egy nagykendő. Ármin felismeri:
- Szirka asszonykának öltözött.

Sukáta

Ármin köztudottan a madarak nagy barátja. Érdeklik, mint élőlények, érdekli a viselkedésük, a megjelenésük, a hangjuk (kikeresi a képet, kéri, hogy játsszam le a hangját és roppant koncentrációval hallgatja a füttyöket, huhogásokat, rikácsolásokat, hápogásokat) - és érdeklik a neveik is. Látható gyönyörűséget talál abban, hogy megjegyezze az egzotikusan hangzó neveket és időnként olyan bejelentéseket tegyen, hogy Zöldküllőt hallottam, Anya vagy: Megtaláltam kanadai ludat végre! Persze annyi van, hogy nem mindig sikerül, sőt annyi van, hogy mindig találkozik olyanokkal, amiknek még nem is hallotta a nevét. Ilyenkor kezdődik csak a remek móka, ezeknek a szegény, névtelen madaraknak csinos neveket lehet adni. Így bővül a fajlista olyanokkal, mint a sukáta, közülük a leggyakoribb az örvös sukáta, de időnként látni mandarinsukátát, erdei sukátát, sőt a szerencsésebbek egy erdei sukátapintyet is megpillanthatnak - ha megfelelő, sukátás erdőben keresik. Ritka, de káprázatos faj a galangóca is.

A madarászáshoz kevés köze van, de a nyelvújításhoz tartozik az a játék is, amiben a konyhakövet egy vállfával hosszasan és erősen ütögetve azt kiabáljuk:
- Kitöröm kovákot!
A kovák kitörése után elszaladunk másik vállfáért és azzal folytatjuk a kitartó kováktörést.

Mindent tudok

Szirka elmeséli a könyv címlapjáról, hogy a boci iszik a tehén tőgyéből anyatejet és amikor a bikára mutatva megkérdezem, hogy ez ki, megmondja, hogy az apukája, a bika. Mindent ragyogóan tud, meg is dicsérem:
- Nagyon okos vagy!
- Mindent tudok - hagyja jóvá szerényen.

És meg kell mondjam, nekem is olyan érzésem van, hogy mindent tud. Hogy mi mindent?
- Tudok egyedül öltözni! - mondja, és így is van. Kiválasztja a ruhákat a szekrényéből, felveszi szépen mindet. Este levetkőzik, pizsamát húz, zoknival. A szükséges ponton a szemüvegét leveszi, visszaveszi, a fülére ügyesen rákanyarítja. Nem mondom, hogy néha nem keveredik elej-hátulj vagy ilyesmi, de még ezekre is igyekszik figyelni.

Aztán tud még egyedül vécézni: odahúzni a zsámolyt a kagylóhoz, felmászni, letolni, csorgatni, megtörölni (!), felhúzni, lelépni, lehúzni, zsámolyt visszatenni a csaphoz, kezet mosni, megtörölni. Fullosan.

De tud még mást is: saját tányérját, evőeszközét eddig is magának vette elő, most viszont rábíztam, hogy a mosogatógépből pakolja ki a nem törékenyeket. Hát kérem, azóta már harmadjára került minden villa a villákhoz, minden kanál a kanalakhoz (külön a nagyok, külön a kicsik, persze), különféle tányérok és tálak mind a maguk fajtájához. Tulajdonképpen csak azért nem lehet rábízni a törékenyeket, mert azok felső szekrényekben vannak és nem éri el.

 Így főzi az anyáknapi piláfot

És tud még teregetni: zoknikat hibátlanul, igazítani sem kell utána, vállfákat hozni, ruhás dobozt visszavinni.

Nincs vége! Tud még ilyet is:
- Húha, mit csinálsz? - megy oda hozzá Ármin.
- Játszok.
- Én is játszok? - kér hozzáférési engedélyt az eszközökhöz a kicsi.
- Nem! - tiltakozik Szirka és hirtelen remek ötlete támad:
- Megjött Márkus! - mutat az ajtóra, hogy Ármin odaszaladjon és hagyja a játékait. Márkus persze sehol, csak csel volt. Szülő soha ilyen büszke még nem volt, hogy a gyereke nem mond igazat.

Azt majdnem ki is felejtettem, hogy remekül halad az olvasással. Részben felismeri, részben kikövetkezteti (én ennek is örülök) hat családtag nevét.

 

Nem csoda, hogy nagy az öröm.

Na de megmutatom, minek is örül valójában:

társas készségek

Meg voltak bolondulva (remélem, tényleg múlt idő), a hisztinek, nyűgnek olyan fokozatait nyomták napokon át, amit tényleg évek óta nem produkáltak - és ez Árminra is igaz. Nyilván nem jó kedvükből csinálták, ők is szenvedtek tőle, de azon kívül, hogy front meg fáradtság meg hasonló konkrétumok, nem nagyon jöttünk rá, hogy mi a baj. Az explicite megnevezett indokok, Szirkánál  pl. hogy nem kap kutyaeledelt, nem tűntek eléggé komolynak.

Szirka éppen egy elviselhetetlen frekvencián nyávog torkaszakadtából:
- Neeeem vagyoook nyűűűűűűűgös!
Ármin vigasztalja:
- Semmi baj, Szirka, semmi baj - simogatja az arcát. - Jó barátok leszünk.
Szirka abbahagyja a sírást, de Ármin folytatja:
- Mesélek neked - és tényleg leül egy könyvvel és mesélni kezd neki.

Ármin egy velem folytatott közelharc után hozzám bújik:
- Bocsánat, Anyuka. Nem akartam galibát csinálni.

Szirka időnként a falra kerget a Mi az? és a Mit csinálsz, Anyuka? kérdések extrém halmozásával (Pl. "Kérek szörpöt." "Jó, adok." "Mit csinálsz, Anyuka?" "Adok neked szörpöt, amit kértél. Kiöntöm a pohárba." "Mit csinálsz, Anyuka?") Egy ilyen alkalommal, amikor Ármin szopott és Szirka ezt jól látta, de megkérdezte, hogy Mit csinál Árminka?, azt találtam neki mondani, hogy úszik a Balatonban. Azóta természetesen minden alkalommal megkérdezi, hogy Mit csinál Árminka?, amikor látja, hogy szopik. És ha én elmulasztom, ő mondja, hogy Balatonra megy. Sőt, saját poént is kitalált hozzá: Bort iszik. (Azt hiszem, itt illik eldicsekedni azzal is, hogy a gyerekek mindketten teljesen magabiztosan boldogulnak a koccintsunk-egészségedre kontextusban is.)

Egy ilyen szoptatós incidensnél, ahogy mellénk ült és simogatni kezdte Ármint, magyarázni kezdett:
- Nekem a testvérem. Kis drágám. Szeretjük egymást.
(Ami nála kb. úgy hangzik: Ekem a teszvélem. Kisz dálgám. Szeletjük mást.)