kicsi bőr

Ebéd utáni közös pisilés, mindketten elmélyülten csurgatnak, Szirka még csobogás közben Árminra néz és kissé fátyolos szemmel azt mondja:
- Szeretlek, Árminka!
Majd hozzám fordul:
- Szeretem Ármint.

Szirka kapott egy fényesgyöngyös, rózsaszínű kis karkötőt. Ármin felpróbálta. Kézmosásnál útban volt, kicsit félrehúztam, megijedt, hogy le akarom venni:
- Ez kellemes, ne vedd le, anyuka!

Ármin:
- Ragasztottunk sebet a lábamra

Ugyanő:
- Mingyár adok belőle anyuka, csak megeszem.

Egyik este nagyon sokáig vergődtünk az ágyban, Ármin sehogy sem akart elaludni. Egyszer csak vidáman megszólal:
- Kitaláltam valamit! Kitaláltam valamit!
- Majd holnap elmeséled - intem le.
- Titok!

Andris a gyerekszobában Árminnal játszik, fél füllel hallom a foszlányokat:
- Beteg vagy, Apuka. (...) Kiveszem tücsököt, kinyitom csőrödet.
- Hajaj, az nem egy szemeteslapát? - hallom Andris kissé aggodalmas hangját.
Amikor kifelé indul, Ármin utánaszól:
- Nem gyógyultál meg, Apuka, holnap vissza fogsz esni!

Szirka leltározik:
- Nekem is van bőröm. Anyának is van bőre. Apának is van bőre. Árminkának kicsi bőre van.

rántottát főz az ötéves

Bogyó; Sanyi

Szirka hozza a kanapé derékszögű karpárnáját és pogányjudithangon azt mondja Árminnak:
- Bogyó! Hoztam neked csúszdát szülinapodra!

Apróság, de engem meglepett, hogy Ármin felnevetett, amikor Márkusnak úgy meséltem el, hogy hétvégén kimegyünk az állatkertbe, hogy névnapomra Állatkertet kapok és megkapom a majmokat egyenként becsomagolva.

Megint épp elkaptuk a fókaprodukciót, tapsoltak, tisztelegtek, forogtak, szaltóztak, visszahozták a karikát, a labdát az orrukon, amit csak az idomár vezényelt. Később emlegettük, milyen ügyesek voltak a fókák.
- Meg a bácsikák is - teszi hozzá Szirka nagyon okosan.

Ezt a csodálatos pitypangmezőt látjuk most a teraszról.

A tévézés az most úgy van, hogy miután nagyon durván rászoktak és már egész nap vagy a tévé ment vagy a tévéért nyafogás, egy február eleji este Andrissal komolyan elgondolkoztunk, hogy valahova eltesszük a tévét. Valamit megérezhettek, mert másnaptól elfogadták, hogy egy nap egy mese van, este, fürdés után. Szirka időnként még bepróbálkozik, de semmiért nem cserélném ezt a nyugalmat. Egyik este készültünk elindítani ezt az egy mesét, már szólt a zene és vártuk, hogy a gyerekek betóduljanak, mi meg orvul megsikáljuk a fogukat, levágjuk a körmüket. Szalad Szirka, de nem ül le a tévé elé, nem is látja, hogy még nem megy, izgatottan magyaráz nekem, annyit értek, hogy Ármin vár. Türelmetlenül megfogja a kezem:
- Gyere gyorsan! - mondja és Árminhoz vezet, aki a létra tetején lóg és nem tud leszállni a felső ágyról.
Azt a napi egy mesét se sajnálta volna, hogy közben a kistestvérének segítsen.

Kértem Szirkától pattogót, finoman lerázott:
- Utána majd adok.
A pattogó még mindig olyan számba megy nála, mint Gollamnál a gyűrű.

Szirka: Békák szeretik krumplit.
Andris: Hát, nem tudom, mit szólnak ehhez a tudósok...
Ármin: Tudósok esznek békát.


Szirka kitalálta, hogy ez a kalapácsolós játék tulajdonképpen űrhajó:

És a babák elutaztak vele az Űrkaticához:

Összefirkálták a falat. Nagyon durván. (Annyira, hogy nem jutott eszembe fényképezni.)
Ármin látja az arcomat, csatlakozik:
- Én is szomorú vagyok.
- Te miért? - kérdezem.
- Csúnyát csináltam.

Ármin legózik, közli, hogy a krokodil ebédel.
Én: Mit eszik a krokodil?
Ármin (olyan hangsúllyal, mintha hosszú felsorolás következne): Sziiirkákat iiis...

Ül a motoron, sapkája a szemébe húzva, nézi az üvegajtóban tükröződő képét és beszél hozzá:
- Sanyi! Sanyiii! Ne csináld ezt!

  

Ilyen gyönyörűek lettek a tulipánok, amiket Szirkáék ültettek.

gondolkoztam rajta,

hogy tudnám ezt úgy elmesélni, hogy csak az látszódjon, most milyen okos ötletem támadt, az ne, hogy eddig milyen hülye voltam, hogy nem jutott korábban eszembe. Végül arra jutottam, hogy ezt az oldalát inkább meg sem említem a dolognak, csak Szirkáról mesélek. Meg az olvasásról.

Régi motorosaink (lassan öt éve élünk együtt veletek, hihetetlen!) emlékezhetnek rá, hogy már egész korán elkezdtük Szirkát és a betűket bemutatni egymásnak. Kezdetben erre a Doman-módszert használtuk, de nem mondhatnám, hogy igazán sikerrel jártunk. Elvileg ennél a módszernél nincs visszajelzés a gyerek felől, vagyis csak mutogatjuk neki a szavakat és várunk, hogy beérjen a dolog. Néha meg szabad kérni, hogy mutasson rá erre vagy arra, de kerülni kell, hogy "vizsgáztatássá" változzon a játék. A néhány megkérdezés alkalmával Szirka többségében megmutatta, amit kérdeztem, de ez kevés volt visszajelzésnek: nem csak mennyiségileg, de jellegében is abszolút megbízhatatlan, mint teszt, mert én is "tudtam", hogy Szirka melyik oldalt fogja választani, meg ő is "tudta", hogy én melyik kártyát akarom kiválasztatni vele. Valószínűleg tök üres kártyákból is kiválasztotta volna, amelyiket "kell". Amikor elvileg már kombinálhattuk volna a szavakat, mindig úgy tűnt, hogy bizony nem nagyon tudja, hogy mi micsoda. Egy párszor nekifutottunk még a dolognak, aztán hagytuk. Leírt szavakat csak képekkel együtt mutattam neki és inkább a szókincsbővítés volt a lényeg, az olvasás részével nem foglalkoztunk. (Ha a módszer működött volna, a szavakat ebből is megtanulhatta volna elolvasni.)

Aztán rátaláltam Sue Buckley-ra és elindultunk más irányból. Ebben a módszerben az volt a kulcs (azóta bővítették, módosították kicsit, azért a múlt idő), hogy először képek közül választja ki az egyformákat, aztán kérésre odaadja a képet, majd maga mondja meg, melyik képen mi van. És aztán ugyanez szavakkal: párosítás, kiválasztás, megnevezés. A képes részét pillanatok alatt abszolváltuk, Szirka akárhány és akármilyen képet párosít, kiválaszt, megnevez - évek óta. A szavaknál viszont abszolút esetleges a dolog: volt, hogy megdöbbentően jól ment, máskor meg úgy tűnt, hogy csak ráhibázott. Valahogy nem lett belőle egy megbízható tudás, még a párosítás sem ment. Ezen a ponton vacakoltunk, időnként újra próbálkoztunk, újra elakadtunk.

És most felragyogott a villanykörte. Fogtam egy jó marék képet és odaadtam neki párosítani, ezt tudtam, hogy menni fog. Kevertem közé néhány elvontabb jelet is, csillagokat, virágokat, különböző formájú kereszteket, ezekben nem voltam teljesen biztos. Összesen 32 kártyát kapott (itt az összes, ebből az első oldalt). A 16 párt egy pillanatnyi habozás nélkül összepárosította. Gyorsan nyomtattam még neki, de a nehezebb és még nagyobb adagoktól sem torpant meg. Ekkor csoportokba raktam a rengeteg kártyát. A képeket megkapta Ármin, ez neki való:

Szirkának ilyen csoportosításokban adtam a többit:

(Ebben még benne volt a nagy A is)

Kacagva rakta össze (a szó mindkét értelmében). Ekkor bepróbálkoztam egy ilyen készlettel:

Ugye most az jönne, hogy kirakta simán? Hát nem, hozzá se fogott. Másnap rögtön ezzel kezdtem, hogy ne fáradjon el/unja meg az egészet, mire a lényeghez érünk, de másnap sem akarta. Aztán egyszer csak az egyik kicsi babája, aki mostanában Lili néven fut, elkezdte összekeresni a párokat. Nagyon megdicsértük Lilit, aki minden párt szépen megtalált. A Sz betűt következtesen mint Szirka betűjét említette és a Szirka nevét is felismerte, "kiolvasta". Az ügyes Lili baba ekkor kapott egy olyan feladatot, ami Szirkának eddig még sosem sikerült:

Kivette a Szirka párt és elkezdte random felvenni a többit. Kértem, hogy nézze csak meg jobban és visszatettem az első nem jó párt. Lili baba összeszedte magát (könnyű volt neki, ő nem hordozta az eddigi kudarcok és megtorpanások terhét - 100%-ban a Szirka ötlete volt, hogy ezt így oldja meg!) és szépen, okosan összepárosított minden nevet - immár hiba nélkül.

Asszem, annyira nem szórakoztatja, hogy ezentúl minden nap ezzel keljen-feküdjön, de bízom benne, hogy a jég megtört, és remélem, hogy innen tovább tudunk lépni. Valószínűleg rajtam fog múlni, hogy tudok-e elég változatos játékokat kínálni neki.

Nekem is kéne egy baba, aki bátran és ügyesen megoldja a feladatomat.

na ezt sem hittem volna

Ha fogadni kellett volna, hogy Ármin még ötévesen is helyből lila fejjel visítva reagál, ha elveszik a játékát vagy kétévesen ebben a helyzetben azt mondja, hogy "Szomorú vagyok, elvetted a játékomat", hát nem féltem volna az elsőre fogadni. Hogy elbuktam volna!

koffeines; pattogó kurica

- Tekeri Apa Árminkomácskát! - mondja nekem Szirka mosolyogva és odalép hozzájuk.
- Nem tekerem, forgatom - helyesbít Andris.
- Én is! - emeli a kezét.
- Te is forgatod?
- Nem tudom elbírni, nagy kisfiú.

 Ármin és a lányrigó. Fiúrigó fekete, lányrigó szürke.

Ármin kérdez valamit, amiről látja, hogy nem úgy van, de megmagyarázza:
- Csak vicceltem. Vicceltem kicsit. Csak bohóckodtam.

Derült égből pedig ilyeneket jelent be.
- Te voltál poszméh, Anya. Rászálltál a virágokra.

Szirka nem egy olyan memóriabajnok, mint pl. Adél, de a minap felemlegette, hogy tavaly nyáron (majdnem egy éve!) a Balatonnál krumplival etettük a hattyúkat. Én azóta biztos, hogy ezt nem mondtam, mert nem tudom, hogy szabad-e ilyet csinálni. A hattyúknak ízlett, de mégis.

Tévéemlék még, hogy egy animációs magazinban ici-pici képet mutat:
- Találtam Szimszom családot!

És ami egy hihetetlen, hogy megnéztem a TV műsort a neten, de nem mondtam róla semmit, Szirka viszont kerekperec rákérdezett:
- Márta lesz? Anya, Márta lesz?
A Minimaxon akkor épp a Locsi-fecsi Márta ment, de honnan tudta? Nem mondtam, nem láthatta a műsort (ha lett volna kép), hónapok óta nem is néztük a tévében sem.

 

Ármin rajzol:

 

Te vagy, Anya, kiskorában. Szép lettél, Anya. Rajzoltunk neki száját, itt lesz a haja, itt lesz a popija.

Ármin nézi, ahogy a sütire rajzolom a girbe-gurba, elnagyolt mintákat.
- Te rajzoltad, mikor kicsi voltál.

Árminnál töretlen a komázás:
- Nyalóka, Anya. Olyan, mint a fagyikoma.

- Hogy hívnak? - kérdezi Ármint egy néni a szomszédból
- Ármin koma!

Puffasztott rizspehely tallért kap, mutatja Szirkának:
- Koffeines!

Kérdezgeti, melyik betű mi a pólómon, aztán elmeséli az apjának:
- Cica betű, Apa betű. Apa betű, te vagy, Apa.

 

búvárszemegbe öltöztem

A kanapén pilledve várjuk, hogy valahogy maguktól megoldódjanak az esti problémák, úgyis mint pizsamavétel, fogmosás, orrszívás, pisilés és hasonlók.
Andris (sóhajt): Szirka, te csipás is vagy, taknyos is vagy.
Én (állok fel): Mit hozzak akkor?
Szirka (felderül): Pattogó kuricát!

Nem sírtam

De nagyon kicsi hiányzott. Szirka ezekkel a feladatlapokkal jött haza a koraiból:

Meg ezekkel:

Egyik ámulatból estem a másikba és bár tudom, hogy nagyon ügyes, azért tényleg a meghatottságig örültem neki, hogy ezt újra látom.

És ha már rajz, két másik műfajról is vannak friss képek.

Egyik reggel azzal ébredt, hogy Galpidcicát szeretne. Valószínűleg eszébe jutott, hogy régen többször is láttuk a tévében, de a tévézésről szerencsésen leszoktunk már hónapokkal ezelőtt. Andris inkább nyomatott neki egy színezhető Garfieldot, aminek nagy örömmel neki is látott:

Aztán valahogy mindig az történik, hogy túlzásba viszi a dolgot, nem áll meg a megfelelő időben.

Szabadrajznál hasonlóan jár el, nem áll meg, míg van hely a papíron:

Ezt nekem rajzolta.

Vagy itt van ez a tündérke, megbeszéltük, hogy hol vannak a kis szárnyai:

Itt aztán csak egy firka a sok közül, és még örülhet, hogy nem rajzoltak rá valami mást:

Ez kivételes, meg is kérdeztem, mik ezek, azt mondta:

 kicsi bubuk

szegény ember vízzel fest

A gyermek és a festék találkozása kapcsán gyakran hallani kreativitásról, finommotorikáról, sikerélményről, szenzomotoros fejlődésről, az alkotás öröméről - és hasonlókról. Kevésbé propagált oldala a jelenségnek, amit pontosabban írhatunk le a katasztrófa, megrázkódtatás, idegösszeroppanás és trauma szavakkal.

Pedig.

Nos.
(Kicsit várok, míg a gyermektelen olvasók megkönnyebbülten sóhajtanak egyet.)
Természetesen az én gyerekeim soha-soha nem csinálnának ilyet vagy hasonlót, csak tájékozott vagyok és ismerem a jelenséget a szakirodalomból.

Ezért aztán a gyerekek alkotótevékenységei közül az én kedvencem a vízzel festés. Két nagy ecset, egy kis víz és felhőtlen móka-kacagás - szülői részről is! Természetesen ezt is kiborítják - de örömmel törlik fel maguk után!

feje, szeme, orra

A képek forrása itt - csak erős idegzetűeknek: tönkrement mobiltelefonokkal, LCD képernyőkkel, bútorokkal, egyebekkel, amik mind az apróságok kreativitásának köszönhetik állapotukat.

kakicababa

Árminnak születésnapjára szerettem volna valami katicásat, végül varrtam egy katicababát.

Meglehetős pampuskoid, csak picit kisebb és még puhább. Nem lettek elválaszthatatlan jó barátok, de néha játszik vele, táncol, forog kezében a babával és énekli neki, hogy tente, kicsi baba, meg ha Szirka babázik, akkor van neki is egy, amit mindenképpen megkaphat, míg Szirka a másik százat gyömöszöli.

Viszont most már Szirka is babát kér szülinapjára, lehetőleg lepkéset. Addig is varr Árminnak katicababát, itt éppen szemeket varr neki (3 játékot kombinált össze hozzá, aztán még egy negyediket is):

Segítfüzet 2011, tavasz

Lezárultak a sütilicitek, de a gépezet nem áll le. Nem maradt még le semmiről, aki finom és/vagy praktikus dolgok megvásárlásán keresztül szeretne segíteni a Down Egyesületnek.

Elkészült a 2011 tavaszi Segítsüti akcióban szereplő finomságok receptjeinek gyűjteménye, a Segítfüzet, amelynek tervezése és szerkesztése ismét lilahangya és Takashi Senko keze munkáját dicséri, nagyon köszönjük nekik!

Kata volt oly szemfüles, és egy ismerős arcot vélt felfedezni a borítón... ;)

860 db lesz belőle, és április 15-én jön ki a nyomdából. Már megrendelhető. Az ára 500 Ft. (+ 100 Ft a pocsta.)

Van még ott néhány nagyon finom, és néhány praktikus és szép dolog is. Szemezgessetek!

szeretgetősek

Szirkával kettesben maradunk, beszélgetünk:
- Szeretem Anyát. Szereted Szirkát? - kérdezi kedvesen mosolyogva.
- Nagyon szeretem Szirkát - simogatom meg.
- Árminkocskát is?
- Árminkocskát is.
- Apát is?
- Apát is.
- Márkuskát is?
- Márkuskát is.
- Anyát is?
- Anya én vagyok.
- Anyukát is.
- Anyát is szeretjük - egyezek bele.
- Szót fogadunk.
Guru legyen a talpán, aki ennél teljesebb tanítást tud adni a szeretetről: mindenkit szeretünk, magunkat is szeretjük, tettekkel szeretünk.


Ármin eldob egy játékot, véletlenül épp engem talál el. Szirka az első, aki megpuszil, aztán Ármin is jön egy puszira meg vigasztalásra:
- Nem baj, anya, barátkozunk, anya, puszizunk, anya.

Begőzölve túrja a játékokat a padlóradiátor lyukai felé, nem lehet szép szóval megállítani, de látja az arcomon, hogy nem tetszik a dolog. Meggondolja magát, odajön és átölel:
- Nem sírunk!

Szirkának is mondja, amit tőle hallott vagy két hónapja:
- Nem sírunk, zene van!

A beteg Szirkának rossz kedve van, Ármin mesét olvas neki és amikor összevesznek a könyveken, megvigasztalja:
- Mi baj? Mi baj? Szeretlek! - mondja és megsimogatja az arcát. - Simítottalak - teszi hozzá és odaad neki egy könyvet. Szirka még azt is elfelejti, hogy beteg, mosolyogva elveszi.


A mesélés egyébként az kb. ilyen:



Mire belemelegedett volna, áttértünk a filmezésre. Épp abba kezdett bele, hogy a lufi kipukkant a rózsán, csak először azt gondolta, megviccel és a vadrózsa helyett vadgerlét mondott. Erről lett volna szó:

madárzás

A múlt héten a szép tavaszban Árminnal nagyot sétáltunk, míg Szirka Éva nénizett. A másfél km / másfél óra távon rengeteg madárral találkoztunk. Láttunk szirtigalambokat, vad(?)gerlét, nagy(?)fakopáncsot, szajkókat, feketerigókat és cinkéket, hallottunk szarkát is, de azt nem láttuk. Ettől újra feléledt Árminban az ornitológus és megint a "Szárazföldi madarak" lett a leggyakrabban forgatott mesekönyvünk (Ezt meséld meg, Anya, a szajkósat!) Mutatja nekem benne a havasi varjút, a balkáni gerlét és a pálmagerlét, kéri, hogy keressük meg a búbos cinegét stb. Érdekli, hogy mit eszik, van-e Magyarországon, számon tartja, melyiket láttuk már. A fiókákat Árminkáknak hívja, a tőkésrécénél tudja, melyik az apamadár, melyik az anyamadár.

 

Megtaláltam fekete harkályt végre!

Ha nem tudjuk, mit látunk, tippel: Rigóféle/galambféle lehet, Anya. Mesekönyvben felöltöztetett madárról vitatkozunk, mutatom Márkusnak, hogy szerintem ez varjú, Ármin is előadja az álláspontját:
- Azt gondolom, Márkus koma, szarka.

A hangjukat is épp annyira ismeri, mint én, de én csak cinke csiripelést hallok, ő meg barátcinegét. A falon, fenn a magasban pintykakát lát. Amikor egy rigó feltűnően vidáman trillázik, tudja az okát: gilisztát talált! Az egzotikus egérmadárnak elfelejti a nevét, cicabúbosbankára honosítja.
Este elsoroljuk az ismert madarakat, melyik alszik, melyik kel fel, persze mindig hagyok ki, olyankor ő segít. Meg a búbosbankák is alszanak, Anya.

kulinár

A következő gasztronemzedék már a nagy öregek sarkában toporog és hatalomátvételre készül. Egyikük ruházati fronton támad:

 

Másikuk két új ételkreáció nevével jelentkezett: a desszert kategóriában futó kokovanijapinkával, és  a név alapján nehezen besorolható (előétel, aperitif, esetleg laktatós egytálétel?) pukirántottával.