- Keresi tollát - állapítja meg Szirka, megértéssel a hangjában.
Azóta többször hallottunk már tollát kereső madarat.
Pár perccel később már rajzolnak.
Éljen a tavasz. Éljen a terasz.
egy nem mindennapi kislány mindennapjai
Bejegyezte:
andrea
mikor:
12:40
2
megjegyzés
Nem, ne is próbáljátok nekem megmagyarázni, hogy mind jók is vagyunk meg rosszak is. Ma ezt nem hiszem el.
Szóval vannak a jóemberek, mutatok is egyet itt ni, már amennyit a blogján keresztül látni belőle. Az ilyen jóemberek ráadásul csapatokat szerveznek, csupa jóemberből. Fogják a keverőtáljaikat, meg tepsijeiket, és a sütőtől átmelegedett konyhájukban addig szorgoskodnak, míg valami szemnek-szájnak csábos finomságot kisütnek. És odaadják jóembereknek, akik a süti árát koraszülött babák gondozására, vagy most éppen Down-szindrómás kisgyerekek fejlesztésére ajánják fel.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
06:39
6
megjegyzés
Címkék: segítsüti
Én: Hűha, a tejről megfeledkeztünk!
Szirka: Mi történt?
Én: Az történt, hogy elfogyott a tej.
Szirka és Ármin kórusban: Semmi baj, anyukám! Találunk másikat!
Én: Lehet, hogy találunk még egy műtejet, de el kell mennünk a boltba.
Szirka: Menjünk el a boltba! Meggyógyultam. (Árminhoz fordul, megsimogatja:) Te is meggyógyultál, kedvesem?
Ármin: Én is meggyógyultam kedvesen. Mitamintól.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
16:13
1 megjegyzés
Címkék: kommunikáció, társas készségek
- Piros tartót veszünk.
- Piros tartót? Mire gondolsz?
- Piros tartóra gondolok én, Anya.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
11:02
2
megjegyzés
Címkék: Ármin
pl. azon, hogy mi baja a gyerekeimnek.
Szirka azt mondta, nem akar oviba menni. Azt gondoltuk, csak az általános "mindig mást akarok, mint ami van" zajlik és elküldtük. “Gyerekek betegek lesznek, nem mennek oviba” - mondta búcsúzóul és okosan megbetegedett. (Mi meg okosan elkaptuk tőle.) Árminka is megmondja: neki a hasa fáj keservesen, ha és amikor el kellene pakolni a negyed órával korábban két kézzel széthajigált játékokat.
Amikor jógyereknek tettetik magukat, akkor meg ilyenek:
Meg olyanok, hogy Ármin elkéri a filctollakat és hívja játszani a testvérét is:
- Te is rajzolózzál, Szirkababa. Jó lesz.
De Szirkának más ötlete van:
- Én eszek krumplit. Te rajzolsz vele. Jó lesz, fiam?
Ármin elővesz egy Pom-pomos könyvet és mesél (csak annyit tudnak, hogy a pamacsot Pom-pomnak hívják):
- Pompom kapaszkodott erősen, szeretett nagyon a Pompa elmenni, szeretett nagyon a Pompa vásárolni, szeretett elmenni a Pompom, ő is útra kelni, szalad a vargához, kapkod fához-fához, szalad a vargához, szeretne elmenni, ő is útra kelni.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
18:16
1 megjegyzés
Címkék: betegség, kommunikáció, videó, óvoda
Na, kéremszépen, mi jót mulattunk a Vígben a 3. Down-világnap alkalmából. Képes és szöveges beszámolók internetszerte (pl a rendezvény weboldalán, vagy a Magyar Pomogácsok Hivatalos Weboldalán), most csak egy kis montázsra telik tőlem:
A címadót (amin Pinokió néni imázsát építi Szirka) Szkárossy Zsuzsa fotózta, a többit meg nagyon szépen köszönjük Mészáros Annarózsának!
Bejegyezte:
@ndrás
mikor:
12:57
0
megjegyzés
Program
Műsorvezető: Fesztbaum Béla és Novák György (Gyurcsi)
Házigazda: Eszenyi Enikő
10.00 Megnyitóbeszédek (Eszenyi Enikő és Kisari Károly)
10.15 Halász Judit-Csiribiri koncert
11.10 Vígszínház művészeinek műsora
11.40 ArtEst (Szlovákia) – A Kis Herceg c. musical
11.55 Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola növendékeinek előadása
12.20 Baltazár Színház – Fiúk, lányok c. előadása rendező: Elek Dóra
12.50 Tombola sorsolás és rajzverseny eredményhirdetés
13.10 Szalóki Ági – Gingalló családi koncert
14.30 Egy perces gyermekölelés a Ditrói Mór utcában
megmég:
Wesco készségfejlesztő-játékok, LEGO-sarok, arcfestők, lufihajtogató-bohócok, artisták, kézműves foglalkozások, Segítsüti, festés kortárs képzőművészekkel, többek között velünk lesz, Wahorn András és ef Zambó István, Down-Dada szoba, baba- és gyermekhordozási tanácsadás (hordozo.hu), Down-shop, Gyermek-Könyvvásár, Blup! babzsákok.A színpadi műsorok közötti átállásokban a MOME és az egyszervolt.hu által készített animációs filmekből vetítünk. A Vígszínház melletti Ditrói Mór utcában, játékos tudomány várja a gyerekeket és a Baltazár Színház fotókiállítása látható
Gyertek ti is!
www.0321.hu
Bejegyezte:
@ndrás
mikor:
22:45
0
megjegyzés
két apró különbség van az alábbi videók között:
(Aki nem ismeri, nem biztos, hogy érti a szöveget, de itt megnézheti.) Már az is vicces, hogy mutatja a "bögyét" a megfelelő résznél, de még durvítja:
- Szopiztam belőle, most már békén megél a cici.
Így mesél, a tényekhez nem túlságosan ragaszkodva (pontosabban az erkélyes katicaélményt az állatkerti kárókatona élménnyel keverve):
- Tudod-e, hogy láttunk katicabogarat? Felvettük a kabátunkat, elmentünk az állatkertbe, láttunk katicabogarakat. Magasra repültek.
- Ez a játékom van. Én szeretem - magához öleli, ringatja, hümmög neki szeretgetőset - Drága autó.
Bogyóbabócának ismét külön köszönettel tartozunk, hogy az arachnofóbia mellé sikerült egy kis szexizmust is felcsípni és vannak lányos játékok.
A könyvben a szorgalmas méhecske mindenfélét dolgozik, többek között füvet nyír.
- Én is lenyírom a füvet a motorommal, Anya. Borzalmas vagyok.
(A "nem jó érzés" helyett pedig nem jó nézést mond.)
Apjától finomat kap, hosszan hümmög:
- Hmmm, hmmm, hmmm, milyen pompás!
Mindenki koma: madár koma csicsereg, apa rigókoma (nevetve), Adél pedig kislánykoma.
Énekelgetek a konyhában, két karját a magasba lendíti, úgy lelkendezik:
- Todálatos zene, Anya!
Legózik, valami nem sikerül neki, azonnal nyüszít, de tudja is, mitől ilyen türelmetlen:
- Fáradt vagyok - magyarázza és abba is hagyja a kínlódást.
Én meg büszke vagyok erre a kis kétévesre. Ünneplés holnap.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
14:02
11
megjegyzés
Végre, ugye.
Elsőként azzal ünnepeltük a tavaszt, hogy feltakarítottuk a teraszt és az erkélyládákban minden szabad felületre vetettünk valamit. Sortartásról szó sem volt, csak úgy vadasan szórtuk, ahol értük.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
16:38
4
megjegyzés
Egyszer csak bejelenti:
- Északra repülnek a boszorkányok.
Találtunk régi, "valakitőlörökölt" palymobil figurákat pár kiegészítővel. Volt hozzá egy törött oxigénpalack is. A szokásos miazanya? után elmondtam kb., hogy a búvárnak abban van a levegője, mikor lemerül a víz alá. Másnap Ármin mutatja nekem:
- Ebbe teszi a búvár a buborékokat.
Most már naponta többször autózok! van. A kis matchboxokba próbál utasokat gyömöszölni, a legjobban erre a gombok váltak be. Azt is elmondta, hova utaznak a gombok:
- Utaznak a Dunán. Mennek az esztelenbe.
(Kb. két hete voltunk a West Endben, írtam is, hogy esztelen lett belőle, de azóta se emlegettük, nem tudom, miért ragadt meg benne. És nekünk tényleg át kell hozzá menni a Dunán.)
A főzős játékban minden cseppentős végű flakon majonéz. Azzal kell az ételeket megmajonézni.
Kis karcolást találok a combján, mutatom neki. Tudja, mire való:
- Meg kell sajnálni a bibicskét.
Hajgumikkal játszunk, színek szerint válogatunk. Egy kb. világos mályvaszínűre azt mondom:
- Van még itt egy ilyen furcsa színű...
- Halmány rózsaszín. Halmány rózsaszín hívják, Anya.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
23:06
1 megjegyzés
Címkék: Ármin
Ármin nagyon nyomja a szöveget, hosszban ilyesmi mondatokig: Megeszi a sziámi macska a narancsot vacsorára, tartalomban a legváltozatosabb aranyosságokig, számban pedig a követhetetlen sokaság magasságában. Gyakorlatilag nincs előtte akadály, ha a szövegelésről van szó.
- Varázspálcával teszem kakát bilibe.
- Én is rajzolok szépet. Szép taknyot.
Rohangál a lakásban:
- Portolok, Szirka. Nagyon gyorsan portolok.
Egy csomó színes krétát veszünk elő (egy 36 színű maradékai), Andris mondja neki, hogy van benne egy mustársárga is. Ármin magától kiválasztja, hogy melyik az és a továbbiakban majonéznek hívja.
Sok olyan könyvhöz férnek hozzá, amik nagyobb gyerekeknek valók (még a mi gyerekkorunkból is, de főleg a Márkusékéból). A sokat úgy kell érteni, hogy csilliárd. Az egyik ilyenben gonosz varázsló látszik. Ármin rögtön leveszi a látványról, hogy mi a dolga:
- Elkapja mindenkiket!
Megütöm a lábamat, odaszalad gyógypuszit adni:
- Megpuszilom. Aranyos vagyok.
Nekem külön öröm, amikor az okosságával a frusztrációját, érzelmi viharait tudja kicsit könnyebben kezelni:
Eszébe jut, hogy fel kéne mászni a szekrényre, talál is egy alkalmas dobozt, amiről felkapaszkodhatna, de meggondolja magát és mondogatni kezdi:
- Okosak nem másznak fel, okos fiúk nem másznak fel.
Amikor nagyon mérges, ezt kiabálja (jellemzően Szirkára):
- Haragszom rád / nagyon haragszom!
(A harag ténye önmagában persze nem annyira örvendetes, de az, hogy meg tudja fogalmazni és megelégszik a kimondásával, az fölöttébb.)
Nekifogott főzni, gondoltam felveszem, hogy beszél, de még ennél is jobb történt: odaült hozzá Szirka és ő nyomott le egy menetet. Felteszem az egész hosszút, mert örülök nagyon, hogy ilyen sokat és ügyeseket beszél - és igyekszem Andrisnak hinni, aki szerint azért lehet, hogy mostanában sok mindent nem értek abból amit mond, mert nagyon rákapcsolt a mennyiségre.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
21:46
4
megjegyzés
Címkék: kommunikáció, videó, Ármin, értelmi fejlődés
Ármin:
- Kókuszdióból csinálok majomszájat, Anya. Balu leszek.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
19:05
2
megjegyzés
Címkék: kommunikáció, Ármin
Ármin imád viccelni, és meggyőződése, hogy vannak a világon ún. vicces szavak, amelyeket mondatba foglalva mindenképpen fergeteges poénokat alkothatunk. Közepesen vicces szó pl. a popi, csak azt kell kitalálni, kinek milyen színű van és harsányan bekiabálni (pl. Árminkának sárga a popija!).
Ennél egy fokkal viccesebb a puki és szintén személyhez kötendő, pl.:
- Anya pukizott! Anya pukizott!*
- Nem te pukiztál véletlenül?
- Nem pukiztam sem!
Még ennél is viccesebb a kuki. Az ezzel alkotott mondatokat a jóízlés szűk határai miatt sajnos nem közölhetem (csak külön felárért). Ez a szó már annyira vicces, hogy akár önmagában is hatásos, pl. amikor a nővérünk logopédusnénije lelkesen minket is kér az utánzásra, minden próbálkozásra türelmesen csak annyit mondjunk: kuki. Ez nagyon vicces.
A majdnemlegviccesebb szó a világon a kaka. Lehet rogyásig röhögni pl. a kakafészek vagy a nünükekaka szó ismételgetésén.
Eddig ezek rendben is lennének, talán nem is leptem meg senkit (bár én óvodás korra vártam a jelenséget és akkor meg is lennék győződve, hogy a többi gyerektől tanulták), de a nambörvant nem találjátok ki. A világ legviccesebb szava ugyanis a kuka.
A legviccesebb idegeneknek ismételgetni, hogy apa kukázik, de az is fergeteges, ha röhögve kiabáljuk, hogy anya kukát eszik. A világon minden mondatba beletehetjük és a móka garantált. Ha telefonon tárgyalunk az ügyfeleinkkel, feltétlenül említsük meg nekik, hogy nyilván kuka!
* Leszögezném, hogy ez csak a gyermeki fantázia megnyilvánulása, a valóságban ilyesmi soha nem fordul elő.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
21:46
8
megjegyzés
Címkék: Ármin
- Mit csinál Ármin?
- Szerinted mit csinál?
- Szopizik. Baba voltam, én is szopiztam. Árminka született, baba lett, szopizik.
- Mesélek csukából gyerekeknek - mondja Ármin és felemelt mutatóujjal magyarázza a babáknak, hogy a csuka mérges és mindenkit el fog kapni (köszönjük a barlangi póknak a pánikkeltést!):
Bejegyezte:
andrea
mikor:
18:36
2
megjegyzés
Van lejjebb annál, amikor azon veszekszenek sírva, hogy ki sírt előbb?!
Bejegyezte:
andrea
mikor:
16:53
2
megjegyzés