műhely

babaház

Emlékszem, mikor kicsi voltam, azt szerettem legjobban, ha anyukám játszott velem. Emlékszem az érzésre is, hogy ne dolgozzon már annyit, inkább csak legyen velem. Valahogy mind a kettőt megoldotta (meg még többet is), de azt nem felejtettem el, milyen jó, ha anyukánk játszik velünk. Ezért hát sokszor az is szempont a játékválasztásnál, hogy ne csak nekik, hanem nekem is legyen benne valami vonzó.

A karácsonyi legók telibe találtak és a néhány korábbi kis készlettel együtt kész világot alkotnak. Árminnak inkább építő, Szirkának inkább szerepjátszó, nekem mindkettőből egy kicsi és mindhármunknak sok közös öröm. Elég mindig egy-egy kis ötlet, új impulzus, hogy a gyerekek aztán egyedül továbbvigyék a dolgokat és közben szemmel láthatóan ügyesednek. Már elég sok figura van ahhoz, hogy minden családtagnak legyen képviselője, van kisbabától a nagyapóig mindenféle korosztály, sok gyerek, akik együtt játszanak, van postásbácsi meg buszsöfőr és sok állat. A készleteket jól lehet kombinálni: a babaház étkezőjében az állatkerti majmok banánját is fel lehet szolgálni, a postás a traktorral hozza ki a csomagokat: a postaládába pont befér a pelenkás, a gyümölcsleves meg a hörcsögketreces kocka is stb.

Szirka kitalálta, hogy a fürdőszoba csak a gyerekeké.

Fürdőszobázás után szépen lefeküdtek az ágyukba, szundítottak egyet, felkeltek, reggeliztek, majd kirándulni mentek a busszal (apa vezet).

A piknik hozzávalóinak elszállításában a traktor segített. A gyerekek aztán elmentek virágot szedni az anyukájuknak. Kicsivel később látom, hogy a babákat egy alaplapra biggyesztette, állnak egymás mögött vagy tizenöten. Szirka is megáll és vár.
- Mit csinálnak a babák? - kérdezem.
- Sorba állnak.
- Mennek valahová?
- Igen, bulizni.

Aztán még jobb ötlete támadt:
- Menjünk könyvtárni!

low tech mulatság

Hajdanán sokat varrtam és ennek egyik utóhatása, hogy van egy nagy zacskó gombom. Eddig nem vehettem elő, mert egyikünk mindent a szájába vett. Ma azonban!

Vót itt minden: válogatás színek, formák, méretek, anyagok szerint, sormintázás, borogatás, kanalazás, főzés (kolbászleveske) és főleg fagyizás (szilvásgomba fagyi). Meg ide teszem közepére és pók, meneküljünk (madzag lógott az egyik gombból).

Aztán megjött Szirka az oviból és ugyanez elölről, plusz ő rájött, hogy mindez tulajdonképpen kincs.

(előtérben a pók)

Tessék, fagyi, neked csináltam!

boribondivat

Van az a Boribonos mese, amiben fent nevezett medve elindul szamócát szedni és út közben egyenként megtalálja és felveszi Annipanni eldobált piros cipőjét, kék ingét és kerek szalmakalapját.

Nos.

2-3 napja erre teljesen rákattantak, azóta az megy, hogy 3-4 réteg pólót, pulcsit és bodyt húznak magukra, mint kék inget, Szirkán rendszerint három pár zokni van egyszerre, mint cipőke és hát minden fejfedő szalmakalap. A végén Szirka 3-4 gyerek ruháját viseli egyszerre, Ármin pedig, aki annyira nem kultiválja a túlöltözést, ruhacsere címén általában kis átmeneti idő után kevesebb öltözetben végzi, mint ahogy kezdte.

Valamiért ez a szatyorka a kedvenc kosaruk.

pár kimaradt kép

Az orvosi kezelések a mi rendelőnkben nem csak alaposak, de könyörtelenek felejthetetlenek is:

Szirka diktálta, mit rajzoljak:

 

Szirkát, kezét, ujjacskáját, kabátját, szoknyáját, kalapját, virágokat, még virágot, még virágot, még virágot, még.

Voltunk a tesóméknál, ígértem nekik képeket, de nem sikerültek. Ezen max. a lendületet sikerült elkapni:

Ezen meg a két kicsi lány bábszínházazik:

Spongyabob (szirkául: hongyabob, árminul: hókuszpók) remake:

Akkor elégedettek vele, ha minden alkatrészét beleszúrkálják (Ármin: Hátulra is teszek szemét.)

Ármin kézírásos receptkönyvet olvas:

Mutatta a kis ujjával a betűket és mondta: Írva, írva, írva.

Szirka emeletes babaházat épített a dobozokból:

A földszinten laknak a babák, az elsőn az állatok, a másodikon az ujjbábok.

Azt mondom, csoki; szép kis sapkácskád

Ármin

Betöltötte a 23 hónapot. A babycenter szerint itt az ideje a 3 szavas mondatoknak. Gondolom, nem az olyanokra gondoltak, hogy Szirkának is lesz ímélcíme.

Masírozik ki az Andris szobájából egy prospektussal a kezében:
- Éldekes. Éldekes. Éldekes van benne, Apa azt mondta.

Az aztmondás visszatérően előjön. Meleg a leves:
- Azt mondom, meleg a víz.

A pelenka reklámon a kis csomagra mutat:

 

- Anya, csoki! Azt mondom, csoki.

Előveszi az autókat:
- Lejtőt építek. Hol vannak évszakosak? - kérdezi és a böngészőket keresi, amik tényleg egy-egy évszakról szólnak, de nem szoktuk őket így emlegetni, csak azt mondjuk, hogy itt tél van (vagy tavasz, ősz - a nyár nincs is meg).

Telefonál:
- Mikor jössz, Szirka?

Egy szatyorkába könyveket tesz és kiosztja:
- Anyának hoztam Télapóba. Hozok, Szirka, ajándékot. Én vagyok Télapó. Mindenkinek hozok ajándékot.

Felhívja a figyelmem, hogy a cipőjén háromszög van (tényleg) és a füzetébe "A" betűkét rajzol (majdnem!).

A könyvből megmutatja az apjának, melyik a róka nyoma, a madárköpetekre pedig elmagyarázza, hogy kiköpik a madarok. Előző este néztük azt a könyvet, de nem gondoltam, hogy bármit megjegyez belőle, fáradt volt nagyon.


Szirka

- Mit csinálsz, Anyuka? - kérdezi Szirka.
- Elpakolok mindent a helyére.
- Drága vagy. Örülök.

- Egíssek? - kérdezi és pakol, szépen mindent a külön kosarába, dobozába, kitartóan és hibátlanul.

- Nem mérges vagy, barát vagy.

Ármin levette a "bukósisakját", úgy ült a motorra. Szirka előbb nekem mondja:
- Ármin eltette sapkáját - majd Árminhoz fordul:
- Hova tetted szép kis sapkácskádat?

Mellém ül a mágneses rajzolóval és megkér:
- Rajzolj nekem betűket!

Egy könyvről eszébe jut:
- Voltunk állatkertben, láttunk szépeket. Araszlánt, barikát.

- Kókuszdió - mondja Ármin egy vadgesztenyére.
- Persze, drága virágom - hagyja jóvá Szirka.

bakka és pepe off

Nem tudjuk, mi történt a bloggal.
Nem állunk kapcsolatban az írójával.
Nem tudjuk olvasni mi sem (kivéve google tárolt változat).
Mi is sajnáljuk.

Update: Újra megy a blog. Mi is örülünk.

nem sírunk, virágom

Szirka rajzol:

babát

(diktálásra, anélkül elkalandozik)



Ármin is rajzol

Ármin kinn fújja a sípot a kádban, Szirka már kiszállt, benn mondja:
- Mi ez? Furulya! Furulya hangja, persze! Nagyon hangos!

A még mindig kedvelt Zsiráfot Ármin párszor eldobta, nem szólalt meg. Gondoltuk, hogy kilazulhatott az elem, Andris ígérte, hogy majd szétcsavarozza és megnézi, de Szirka jobbat tudott, szeretettel megsimogatta és kedvesen így bíztatta a játékot:
- Semmi baj, sikerül!
És a Zsiráf megszólalt!

Olvasom Árminnak a Boribont, ahogy itt áll:

A képre mutat és azt mondja:
- Egy maradt.
(Ha nem magától számolta ki, hanem a következő oldalon szereplő "Már csak egyetlen egy lufim van" jutott eszébe, akkor is hűha, mert hónapok óta nem néztük ezt a könyvet.)


Fél délutánt átröhögtek (tünk) azon, hogy egymást kicsi maki kukunak szólítgatták. Azóta is gyakran emlegetik és cifrázzák, pl. Apa nagy kicsi maki kuku.


Ármin szándékosan kiborította a pattogót és mindketten azonnal taposni kezdték (tegnap porszívóztam). Mérgeskedek, Ármint gyorsan arrébb rakom, hallom a hátam mögül (mérges hangon):
- Mit kerestek a barlangomban?

Megtalálnak egy kiszuperált bankkártyát Andris fényképével:
- Apa gyönyörű - állapítja meg Szirka.
- Apa puszil. Szereti Árminkát - magyarázza Ármin.

Szirka vigasztalja az öccsét:
- Ne sírjál, Árminkám! Zene van, nem sírunk, virágom!

Ármin annyira meg van döbbenve a hanyagságon, hogy Baltazárnak, a méhecskének a bal oldali képen lemaradtak a csíkjai, hogy minden alkalommal megkérdezi: Mi ez?!

Annyira rákaptak arra, hogy együtt hallgatják a meséket (végre!), hogy néha még az ölemben is elférnek ketten. Én ennek nagyon örülök.

Ezt az Ikea tervezőinek mutatom, remélem, folyamatosan olvassák a blogot:

A kanapé alá szorult játékoknak ez az a kicsiny hányada, amit ki bírtam piszkálni és amit Ármin nem hordott el rögtön. Kb. 3-4 nap alatt kerül be a fél játékkészlet egy olyan szűk helyre, ahova csak befelé vezet az út: pont akkora lába van a kanapénak, hogy a játékok még épp becsússzanak de kivenni vagy kipiszkálni ne lehessen őket.

- Mi az? - érdeklődik Ármin.
- Másik számítógép.
- Én is dolgozok!

Egy keddi napon*, pisilés után Ármin visszakéri a bilit:
- Megint pisilök! - majd nevetve hozzáteszi: - Pénteken!

Itt látható az úgynevezett fészek.

Szellőztetésnél a nyakigfazont használjuk, mesélésnél csak derékig kell bebújni, de akkor nekem is.

Ármin vadul, próbálja letépni az ujjbáb búvár szemüvegét, majd az összevarrt 3 kismalacot. Látva nemtetszésemet, megmagyarázza:
- Díbolni akarok!

Szirkával hosszú idő (hónapok) után megint előveszem a szókártyákat, próbálom rávenni, hogy válassza ki az egyformákat. Az elsőnél vagy ötször ránéz a megoldásra, aztán azt mondja, hogy nem-nem és máshova rakja. A másodikat sem a párjához teszi. Tartom elé a harmadikhoz illőt és mellé egy olyat is, ami nem való sehova, hogy kettőből kelljen választania. Kiválasztja a nem jót és azt mondja:
- Béka. Béka van rajta.
A kártyára az volt írva: béka.

Békésen szunyókálunk

Márkustól szereznek két ping-pong ütőt és büszkén mászkálnak vele. Ármin meg is mondja, mi az: pinpontüdő.

Csak hogy később tudjuk az idejét, feljegyzem: Ármin mostantól tudja, melyik a mutatóujja. Feltartja és énekli:
- Mutatóujjam, mutatóujjam!


Ármin két dolgot keres visszatérően:
- Hol van másik?
illetve:
- Hol van a többi?


* később** ennek még jelentősége lesz
** nem sokkal később

Állatkerti utózönge

Ármin nézegeti a térképet, amit az állatkertben kaptunk. Mutatja a fényképeket:
- Ez is maki! Ez is maki! Palival is találkoztam!

Valamint megtudtuk, hogy kalmár hasonmint polip.

Jó ötlet-e télvíz idején állatkertbe menni?

Meglehetős bizonytalan voltam a választ illetően ma délelőttig, amikor tapasztalati úton kerestük meg az igazságot. Hát, farkasordító hideg volt (egy állat kipipálva), már akkor fázni kezdtem, amikor a kocsihoz lementünk. Szerencsére a trópusi állatok elég népszerűek voltak a család körében és tulképp az egész állatkerten végig lehet menni egyik zárt helyről a másikra menekülve. A tömeg ilyenkor még várja a nyarat, úgyhogy nem telik fél órába egy öt perces utat megtenni, míg Szirka minden szembe jövő gyerekkel összebarátkozik.

Elefántirányban indultunk, mert Ármin folyton a zsiráfokat emlegette és azok egy sarokban vannak. Útbaesett egy lemurszobor meg egy új, nagy sárkányszobor. A gyerekek örültek nekik, simogatták és láttam rajtuk, hogy azt hiszik, ezért jöttünk, ez az attrakció. Ármin már nem nagyon emlékezett, hogy mi az az állatkert és hogy működik, úgyhogy

 

elég rendesen megdöbbent,

 

amikor az elefántházba belépve két élő, bazimentális méretű, csámcsogó vizilóval szembesült. 

 

Szirka nem szeppent meg, azonnal lelkesedett, hogy "simítom!" és rámszólt, hogy ne őt fényképezzem, hanem a látványállatokat. Egyet ő is kattintott - fotós múltjára való tekintettel ez evidens volt - de addigra a víziló az arcával ellentétesen fordult felénk. Az is nagy volt, csak kevésbé fotogén.

A fotózásnak itt vége is szakadt, de a mulatságnak nem. Kilépve a zebrákat láttuk, Szirka megállt előttük ámulva: "Gyönyörű!". Az antilopoknál szaladgált két pici egér, lehet találgatni, mit néztek a gyerekek. Hamarosan eljutottunk a várva várt zsiráfokhoz is, amik senkit sem érdekeltek, mert előttük egy üveges terepasztalon volt egy csomó felborult műanyag állat. Hasonlóképpen jártunk a bájos orángután bébivel, amire Ármin külön ki is jelentette, hogy "Nemmézem!", mert az üvegen különböző életkorú csótányok masíroztak ("Bogárka! Kicsi bogárka! Nagy bogárka!"). (Én meg hálát adtam, hogy a gyerekeim csak állatkertből ismerik a csótányt.) Mondjuk eddigre elég sokat álldogáltunk már a gorillák előtt és hogy ne unatkozzanak annyira, szórakoztattuk őket egy kis gyereketetéssel. Árminka megállapította, hogy gorilla hasonmint orángután (ez az új móka, hogy mi mire hasonmint: cékla hasonmint répa, lepke hasonmint bogárka, holló hasonmint a varjú), később azt is megtudtuk, hogy tukán hasonmint papagáj.

Szirka is jól érezte magát és szirkáskodott, egy madár vijjogására bejelentette:
- Jaj, ijedek!
Dél körül aggodalmas arccal simogatta a pocakját:
- Éhes vagyok!
(Minden beszédnek örülök, de legjobban annak, ha olyat mond el, amit másképp nem tudnék és fontos ahhoz, hogy jól érezze magát.)
És ragyogó arccal fedezte fel az egyik terrárium sarkában teljesen egyedül:
- Ká kígyó!

Szóval a rövid válasz mindenképpen egy hatalmas IGEN! (lett volna)

a világ kettéosztása

Ármin egy könyvben a tarantulára mutat és bejelenti:
- Pókot nem lehet megenni. Hess, hess, pók!

(Nem akarom tudni, hogy jött rá.)

egész végig igaza volt!

Csak nevettünk rajta itt meg itt, aztán az etimológia jeges keze egy gyerek szakácskönyvből vág orrba minket hirtelen:

(A jó tanácsot direkt hagytam rajta, fontoljátok meg!)

Igen, itt van! A pingvinkosár!

akik nem olvassák az érintőt

ezt azok is nézzék meg!
Egy DS kisfiúról és egy nagyon aranyos családról szól, akik befogadták.

művészke

Szirka most készített először - tudatosan - fényképeket. Kattintgatott, nézte, hogy mi lesz belőle, rázta a kamerát, hogy megint megmozduljon benne a kép :)
Sajnos csak este lehet neki ilyet engedni, ha Ármin véletlenül hamarabb elalszik, mert a fiatalúr már egy fényképezőt leamortizált. Ezért a fényviszonyok nem voltak a legoptimálisabbak, ahhoz képest kell nézni, hogy ez lett a két legjobb képe:

Ezzel a beállítással és fénnyel nekem is ilyen volt a legjobb képem:

 

Jövőre már részt vehet ezen a fotópályázaton.

bukósisak - kicsit másképp

miszerint felbukósisak

flottában

A bukósisakot a közönséges sapkától leginkább a viselés módja különbözteti meg:

kicsi szellem vagyok, miúság

Árminnak az egyik mesét nincs türelme végighallgatni a könyvből, gyorsan ellapoz és bejelenti:
- Vége lett ici-pici mesének.

Piroska és a nagymama isze-piszéznek.

- Szellem vagyok! - mondja Szirka egy kendő alól. Megpuszilom a buksiját.
- Ne pusziljál!
- Hát mit csináljak?
- Szellem vagyok!
- Féljek? Ááááá!
- Ne félj, kicsi szellem vagyok.

Ármin szerint Szirka itt ebihalat rajzol

Tortát sütöttem Andrisnak. Sokat fáradtam vele és nagyon kétségbeestem, mikor  a kicsik egy óvatlan pillanatban  a három tortalapból kettőt megszereztek és cafatokra téptek. Szirka vigasztalgatott:
- Bacánat, Anya. Nem baj. (= Semmi baj.)
- De baj! Tönkretettétek a tortát!
- Csinálsz szép tortát.
- De hogy csináljak, mikor széttéptétek a tésztát?
- Sikerülni fog! Tudsz másik tortát csinálni!

Le akartam fényképezni, ahogy a csavarhúzóval szerel, de mire elkattant a gép, a szerszámmal elegánsan beillesztett a szájába egy gyöngyöt.

Ármin este nem akar lefelküdni, kiszaladgál a szobából, be-benyit Márkushoz és kedélyesen bejelenti (2 percenként):
- Mákuskám. Miúság.

Kispipi és Kisréce fronton további fejlemények (azon kívül, hogy lassan rájöttem, hogy én is ezen nőttem fel, tehát miattam is tessen a kedves mindnyájnak Szutyejevnél reklamálni), hogy a lenti képre mindig mond valami újat, pl. hogy "más a tolla" (ezt tőlem tudja) és hogy "Én is" még ugyan nem volt,  viszont egy "De én nem" már elhangzott.

modellnek edz

Azt álmodtam, hogy nőgyógyásznál voltam és a vizsgálat végén a doki olyan furán somolyog, mint aki meglepetést rejteget, de nem árulja el, hogy terhes vagyok-e (itt kezdődött az álom). Mondom neki, hogy a nőgyógyászok ezt meg szokták mondani, de ragaszkodik hozzá, hogy ő nem mond semmit, majd meglátom. Azzal van vége, hogy én zavartan állok és csodálkozom, hogy miért nem vagyok jobban megijedve a lehetőségtől (amikor pedig már számomra is világos, hogy több baba nem fér be az életünkbe, se hosszában, se keresztben, nem tévesztenek meg többé apró méretükkel és ártatlannak látszó külsejükkel, úgyis felforgatják az életünket és felnőtté változtatnak).
Reggel Ármin első szavai:
- Nem jött kicsi baba.
- Milyen kicsi baba? - kérdezem döbbenten.
- Nem jött kicsi baba - ismétli és megpaskolja a hasamat.

 Szirka hógolyókat csinál gyurmából, Ármin lesöpri az egész készletet a földre.
- Micsinátál! Szirka moszojú lesz! Ne vedd ki a sokakat! Egíssél (=segítsél) Áminka!

Szirkánál újabban az igen helyett a persze dominál, a legkülönbözőbb helyzetekben.
- Neked adjam a meggyemet?
- Persze, Apa, köszönöm!

Ármint puszilgatom, csikis, a röhögések között felváltva kiabálja, hogy Mégeccer! és hogy Nepuszijj Áminkámat!

Megható megfogalmazása annak, hogy milyen egységet alkot az anya és szoptatott gyermeke:
- Szopizok benned!
Riasztó megfogalmazása annak, minek nézi a gyermek anyját, aki szoptatja:
- Cici vagy!
(Olyan áradó mosollyal mondta, amitől az ember büszke lesz, hogy cici lehet.)

  építmény

Ármin megfigyelése:
- Árminkának, Szirkának nincs farka, alligátornak van farkája.

A Meseboltból mesélek Árminnak:
- Tó partján egy csepűház, / abban lakik a halász. / Mit fog nektek, gyerekek...
- Árminkát fogja meg pipázó bácsika!

Itt látható (valamennyire) a pipázó bácsika is, de Ármin éppen a másik verset meséli Szirkának, amiben a harkály kopogtat. De merre kóboroghatnak a szülők, míg a gyerekek egymást bébiszittelik?

nincs konszenzus

Ülnek a kanapén és vitatkoznak:

- Pimpa!
- Rigó!
- Pimpa!
- Rigó!
- Nem, Pimpa! - magyarázza Szirka.
- Rigó! - köti Ármin az ebet (?) a karóhoz.

Közelebb megyek, ezt nézik:

Nagyon nehezen hitték el, hogy egyik sem. Ármin még később is úgy nyitotta ki a könyvet, hogy "Ez nem bagoly."

konszenzus

A gyerekek rövid tanakodás után megegyeztek:

Nem kutya. Bácsika.