- Tengerpart!

- mondta Szirka:

Közelebb menve láttam, hogy a játék lényege, hogy a kocka szélét a szájunkba fogjuk és a fejünket billegtetve figyeljük a folyadék csorgását ill. a vízen túli világot.

Kipróbáltam és tényleg vicces volt. Gondolom a látvány is, hogy hárman fekszünk a földön, kockával a fejünkön.

ajánlom az érintőt

A legutóbbi ajánlás óta rengeteg új poszt került fel oda is. Pl.:

egy 4 részes sorozat a nehezen kezelhető gyerekekről 

személyes történetek egy DS kislányról, egy autista fiúról, és két DS baba születéséről, egyiküket ünnepelve fogadták, másikukat csak egy diagnózisnak tekintették
egy DS ikreket nevelő anya meglepő véleménye a Down-szindróma "gyógyításáról"
döbbenetes kutatási eredmények az integrált oktatásban részt vevő DS gyerekek fejlődéséről
a DS gyerekek testi fejlődésének megítéléséről

az autizmus diagnózisának gyorsabb (jövőbeli) lehetőségéről, az MMR oltással való vélt kapcsolatáról, és arról, hogyan könnyíthetjük meg a családi ünnepeket autista gyermekünk és a magunk számára

a pólyázás hátrányairól
a hátradőlve szoptatásról
a 6 hónapig tartó kizárólagos szoptatás szükségességének megkérdőjelezéséről
a gyermekkori elhízásról
a csecsemők intellektusának fejlesztéséről

elindult egy új sorozat arról, hogy a boldog szülő a jó szülő

és tovább hömpölygött az EC-ről, azaz a csecsemőkori segített szobatisztaságról szóló sorozat (még nincs vége, a jövő héten jön az első lépésekhez való gyakorlati segítség)

és a mozaik sorozat újabb 3 fényes kaviccsal bővült: Zsomborral, Félixszel és Beával.


Nagyon örülnék neki, ha küldenétek még bemutatkozásokat a mozaik sorozathoz és azt hiszem, lenne értelme a születéstörténeteket is folytatni, vagyis aki szívesen elmesélné, milyen volt, amikor megszületett a gyereke és kiderült, hogy nem olyan, mint amilyennek várták, az legyen szíves küldje el a történetét a szirka kukac gmail pont com címre. Természetesen akinek olyan mássága van, ami nem születéskor derült ki, szintén elmesélheti a fordulatot, amit átéltek. Előre is köszönöm!

nos

hát élünk, többé-kevésbé.
Úgy látszik, a lázas részén már túl vagyunk, a taknyos-köhőgősből még van egy kis ledolgoznivalónk. Ahhoz képest, milyen volt a két übernyűgös kicsivel betegen, ez már mókakacagásnak látszik.

Apropó mókakacagás. Kicsit jegyzeteltem közben is:

Ármin nagyon nyűgös beteg. Bújik hozzám, mászik el, bújik megint és így tovább. Megölelgetem, duruzsolok neki:
- Árminka, kiscsillag, kisbabája anyának. Nagy babája vagy már, ugye? Nem soká két éves leszel.
- Én megyek boltba!
- Igen? És mit veszel?
- Gombát.
- Az finom! És mit veszel még?
- Krumplikát - feleli mosolygós, ábrándos tekintettel.

Ármin is unja már a betegeskedést (hát még én), incselkedik Szirkával, aki szépen rajzolgatna az asztalnál: mindig elveszi a papírját és kacagva elszalad. Szirka méltatlankodva rászól:
- Uram! Uraaam!


Ármin rájött, hogy a legjobbak azok a viccek, amiket az ember maga talál ki. Elalvás előtt mondom neki az elgurult egy rézgarast. Tudni kell, hogy a versben a kiskakas a bögyébe teszi a rézgarast.
- ... Összeszidta a kakast: Búzát adjál, ne garast!
- Nem adok búzát! - szól közbe Ármin. Majd rájön, hogy ha a kakas a bögyébe tehette a búzát, akkor ő is teheti a testrészeibe. Rögtön választ is egy meg nem nevezhető testrészt és a nevetéstől pukkadozva bejelenti, hogy a búzát oda teszi be.
 Aztán még jobb viccet talál ki:
- Megette Saci néni kabátját.
- Ki?
- Apa! - vágja rá nagy röhincsélés közepette. - Apa megette Saci néni kabátját!

Reggel találkoznak a tesók:
- Szia, Árminka, drága kicsi baba! - azzal megfogja a két kezét és megtáncoltatja.
Ármin cserébe nagy szeretettel nevezi nővérét kicsi Szirkának és amikor szopik, egymást simogatják, szeretgetik, és időnként megegyeznek, hogy Ármin kisbaba. De fog ez még fejlődni is, engem ma Ármin puszedlikének hívott.

szereti Árminkát

Egyre többször beszélgetnek teljesen önjáróan és cukimód. Pl.:
- Micsinász, Árminka?
- Gyurmázok.
- Gyönyörű lesz.
- Baba - mutatja neki büszkén. - Sünike, Szirka! Csinálok Sünikét. Helikoptert, repül helikopter.
- Jól van, Ármin koma.

Vagy pörgetik be egymást a hülyeségbe.
A hátsó ablakból fákra, bokrokra látunk. Amikor ősszel javították a tetőt, ledobáltak fentről néhány dolgot és pár fenn is akadt az ágakon. A legkitartóbb egy kis fekete rongydarab, még most is ott csüng.

- Mi az, Anya?
- A bácsik ledobtak a tetőről egy fekete rongyot és felakadt a fára.
- Szegény madárka! - sajnálkozik egyik (már nem tudom, melyik találta ki). Végre a másik is megérti, mi van az ágon:
- Szegény madárka!
- Szegény madárka!
- Szegény madárka! - sajnálják egyre jobban a rongyot.
- Nem madárka, csak egy rongy! A bácsik ledobták a tetőről és fennakadt az ágakon.
- Szegény madárka!
- Szegény madárka!

- Játszani akarok! - rendelkezik Szirka, nyilvánvalóan az Andris egyik kütyüjére pályázva.
- Nem akarok, szeretnék - javítja illedelemre az apja.
- Szeretni akarok!

Ármin sokszor nehezen alszik el napközben (vagy egyáltalán nem). Fáradt, nyűgös, sír és semmi sem jó neki. Egy ilyen alkalommal benn csitítom, nyugtatgatom az ágyban. Szirka benéz a szobába:
- Mérsísz, Árminka?
- Árminka fáradt, megpróbál aludni, menj most ki légy szíves - kérem tőle.
Szirka azonnal kimegy, Ármin könnyes szemmel, de már mosolyogva néz utána:
- Szirka szereti Árminkát.

Ármin énekel:
- Körbejár kislányka, körbejár kislányka, lássukki, lássukki.

Ármin hantázik:
- Hűha, jól széttépted ezeket a papírokat! - mondom neki.
- Nem én.
- Hát ki?
- Anya! Anya vót!

Mandarint kér, de már elfogyott, egész nap azt ették, kilószámra tolták magukba. Néhányszor elhangzik a "Kérek mandarint!" "Nincsen, elfogyott." párbeszéd, amikor meglátja az asztalon a narancsot.
- Hű, de narancs!

Szirkánál valamiért a finom mostanában minyom lett. Ebéd közben kérdezi:
- Anya, béka bekapja szúnyogot? Megeszi? Minyomság?

Ha már minyomság, ízlett neki a lekváros kiflim, meglátta, hogy egy jó nagy darabbal közeledek felé:
-Drága vagy, Anyuka! Drága vagy!

Andris kérdezi Szirkát, milyen volt Saci nénivel. Szirka halandzsául tömören összefoglalja az eseményeket, majd így fejezi be:
- Szép volt, jó volt.

Szirka nagyon szereti az ovit, de itthon is szeret lenni és reggelente nem mindig van kedve az itthoni, valóságos izgalmas dolgokat abbahagyni az ovibeli, elképzelt izgalmas dolgokért. Ilyenkor jön a nem megyek oviba meg a tiltakozás az öltözködés ellen. Egyik reggel megint itt tartunk, apja próbálja a pulcsit ráadni, nem engedi, vitatkozás, végül Andris leül a kanapéra és vár. Én kezdem puhítani Szirkát, friss lendülettel, ki is zökken kicsit a tiltakozásból. Pár perc múlva ránéz az apjára.
- Apa moszojú.
- Szomorú, mert nem fogadtál szót.
- Apa, ne moszojújj! - megy oda hozzá és vigasztalja kedvesen. És sikeresen.

És itt vannak az ígért neonos rajzok. Szirkánál itt nyilvánvalóan az a koncepció, hogy az egész lapot be kell tölteni.

Talán még látszanak kicsit a jobb oldalon a szép nagy, zöld körök. Mondtam neki:
- Nahát, ez olyan, mint egy szép, kerek fészek, benne meg a fiókák!
- Nem fészek, Anyuka! Ajándékok van benne!

A friss hír meg sajnos az, hogy mindketten lázas betegek.

(gyermek) orthopéd orvos kerestetik!

Van nekünk is. Jó is, szeretjük is, de szemmel láthatólag mások is, ezért csak hónapok múlvára kaptunk időpontot hozzá. Ha lenne itt az olvasók között olyan, aki hamarabb - mondjuk néhány héten belül - ránk tudna nézni, az nagy segítség lenne.
Kérlek ne jó szakorvost, hanem - ha megfeleltek a fenti kritériumnak ;) - magatokat ajánljátok.
Nagyonszépen!

itten vagyunk

Csacsogós Árminka (ugye mondtam, hogy szívdöglesztő lett!) és egyszerre kétfelé beszélgető anyukája (durván beégtem azzal a madárral!) a Dunában!

Árminka (is) rajzol (is)

Rátalált a szövegkiemelőimre, azokra totálisan rácuppant, naponta vagy 60 rajzot készít velük (csak a gyurma vetekszik a vonzerejével, a másik fél nap kb. azzal megy el.)

Mit rajzol egy 22 hónapos? Mivel Szirka általában megmondja, mit rajzol, Ármin is. Többnyire csigát, de mivel fantáziáért neki se kell a szomszédba átjárni, vannak ötletei más esetekre is.

Ez itt pl. Szeme. Kígyó szeme.

Jobb oldalon fenn repülő, alul a négylábú csikó, lolacska. (Köztük van a kígyó.)

Ezek különlegesen szépek lettek:

Ahhoz, hogy ilyen szép, csapott pöttyeink legyenek, a filccel tiszta erőből kell ütni a papírt. Nem kell félni, nem lesz baj, az ún. "szemöldök"csipesz arra való, hogy a becsúszott filchegyeket kihúzgáljuk vele.

Szirkának is tetszenek az új színek és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy órákat képesek veszekedni azért mert mindketten akarják az összes filcet, hanem gyönyörű színkavalkádokban is. Ezeket holnap mutatom meg, mert elbújt a nap, mire az ő műveit fotóztam és a neonszínek megdöglöttek a borúban.

Most itt a végén bevallom, hogy az első képet azért is tettem fel, mert azon látszik, milyen hosszú az Ármin haja. Pénteken ugye ország-világ-nyilvánosság és nagyon törtem a fejem a hajvágáson. Majdnem szavazásra is bocsátottam, hogy mit csináljak. Megérett rá, kétségtelen, de utoljára nyáron vágtuk és nagyon sírt, le kellett fogni, hogy ne félignyúzott bakkecske legyen belőle a balatonszárszói strandon és be tudjam fejezni a nyírást (korábban nem tiltakozott sosem). Az élmény annyira megviselt minket, hogy azóta nem pedzegettük a borbélyolást. Ma előszedtem a hajvágógép alkatrészeit, simán a fejéhez tette nyisz-nyissz kurjantásokkal. Felvilágosítottam, hogy ez úúúúú, eszerint módosított. Fürdés előtt aztán beültettem az etetőszékbe, leraktam elé a laptopot, azon nézte közben a saját videóikat meg a végén egy kisvakondot (mert a laptop meg erre való). És gyönyörűen megnyírtam. Aki látni szeretné, milyen szívdöglesztő lett, kapcsolja be pénteken 10-kor a Duna TV-t :)

fura

Szakorvosi kontrollra kérek időpontot telefonon. Az adatok egyeztétése után a betegirányító megkérdezi:
- Azt tudja, hogy nem ide tartoznak, ugye?
- A Down Ambulancia révén kerültünk ide és kontrollra jövünk.
- Ja, jó. Nem szűrték ki?
- Mit? Ne haragudjon, nem értem, mire gondol.
- Kismamagondozáson nem szűrték ki...
Valahogy befejezte a mondatot, de képtelen vagyok felidézni, hogyan, mert amikor leesett, hogy az a kérdés, miért van Szirka még mindig életben, kicsit kikapcsolt az agyam.
- Nem. De mennyiben van ennek jelentősége a vizsgálat időpontjával kapcsolatban?
- Február 9. 13:30 megfelel?

Részben persze soha nagyobb attrocitás ne érjen, részben meg biztos vagyok benne, hogy a betegirányítónak semmi rossz szándéka nem volt, egyszerűen nem merült fel benne, hogy egy ember létjogosultságát kérdőjelezi meg, csak egy hibát látott, ami fölött érthetetlen módon elsiklottak.

műsorváltozás

A Duna TV-s szereplés péntekre csúszott. 10-től kezdődik a műsor, de azt nem tudom, hogy mi mikor leszünk.

médiazsongás

Holnap, szombaton 11-kor rádióriport az Erdély FM-en, EC, Down-szindróma, Szirka témában.

Jövő héten csütörtökre meg a Duna TV Családbarát műsorába hívtak csecsemőgondozós témákban, Árminnal tervezzük a megjelenést.

mesék

Pingut nézünk, minden rész előtt ki van írva, hogy Pingu. Szirka erről szépen felolvassa a címet: Pingu kalandja.

Piroska és a farkas - kicsit másképp

 Hupikék Törpikék figurákkal játszunk, Pók/Pókuszpók/Bácsika nagyon népszerű. Próbálom mutatni nekik, hogy ő mindig a törpöket kergeti:
- Most elkaplak! - mondja Anyahókuszpók.
- Itt vagyok! - szalad elé mosolyogva Szirkatörp. (Aki Törpillát úgy hívja, hogy Pilla,  Sziamiaut viszont úgy, hogy Törpcica.)

orromra teszek

Sétálunk, a hóban kutyanyomokat látunk. Ármin kitart mellete, hogy az tigris nyoma.

Szarkát látunk az ablakból. Előbb csak a hangját halljuk, aztán Ármin észreveszi, hogy a hófoltok között sétál és csipeget a földről. Minden mozzanatot megbeszélünk. Később leül Márkus mellé az asztalhoz, kér az ennivalójából (Sokat! Sokat!), aztán elmeséli neki a madaras kalandot, kissé átalakítva:
- Szajkó megett perecet, Márkuskám.

Pingvinkosarazás a nappaliban

- Oviba megyek! - örvendezik Szirka hétfő reggel.
- Meglátod, hogy örülnek majd neked a gyerekek! - mondom neki.
Elgondolkozik, látszik, hogy elképzeli a dolgot, valószínűleg visszaemlékszik, hogy szokott lenni.
- Szia, tündér! - idézi fel.
Ármin kiegészíti:
- Apa tündér.

Reggel simogatva köszönti Ármint:
- Szia, angyalka!
Amikor sír, vigasztalja:
- Ne sírj, drága!

- Fóka vagyok, orromra teszek.

Hogy miért kell a fókának esőkabát és téli sapka, ne kérdezzétek. De hogy az előtérben mi van, azt megmondhatom: egy új rend hajnala! Optimista vagyok vagy optimista vagyok?

Márkus levitte a karácsonyfadíszeket, de folyton kerülnek még elő innen-onnan. Ármin újabbat talál a kanapé alatt, zsörtölődök. Szirka megnyugtatólag magyarázza:
- Vége van karácsonynak, Anyám!

 - Tadám! Anya! Képezd meg!

(Különben ez egy nagyon jó kis játék, ajánlom! Mi a fakopáncsnál vettük még régebben, sajnos most nem találom náluk. Update: itt lehet kapni, köszönjük a linket!)

Hol van karácsonyunk

Ármin szétszedi az egyik babát, kérdezem tőle:
- Hova lett már megint ennek a babának a feje?
- Én nem! Én nem!

Ármin művészi ambíciója:
- Ééén csinálok cuccot!

Sétálni indulunk az erdőbe. A lépcsőn kicsit megállok, hogy Ármin és Andris utolérjenek. Szirka meghúzza a kezemet és a komolyszemöldökös nézésével azt mondja:
- Várnak a gyerekek!

Hazaérünk, vetkőzés közben megint kibukik belőle a rutin:
- Sziasztok, gyerekek, Szirkababa vagyok.

Pufasztott rizstallért vettem, már régen volt itthon, újdonságnak számít. Mikor Szirka kérdezi mi ez, a papírjáról felolvasom azt is, hogy mi minden van benne. Tetszik neki, újra kéri:
- Mi ez, Anya? Olvasd meg!

Ármin rántottával kínálja Szirkát.
- Nem kér Szirka! - figyelmeztetem őket.
- Pöttyös leszek - teszi hozzá Szirka okosan.

Míg boltban vagyunk, Márkus leszedi a karácsonyfát, a kiporszívózott, rendbe rakott szoba vár minket, mire hazaérünk. Ahogy megemlítjük a dolgot, Szirka rájön, hogy mi nem stimmel:
- Hol van karácsonyunk?! Akarok karácsonyni!

Majugli

- Majugli vagyok! - jelenti be Szirka komoly fejjel. - Akarok menni dzsungelbe.
- Messze van ám a dzsungel. Oda repülővel kell menni, nem baj? - kérdezem.
- Nem. Akarok repülni - feleli határozottan, majd Andrishoz fordul:
- Apám! Keresd meg repülőt!

blog

Eszembe jut a rosszemlékezetű vita a megboldogult porontyon arról, hogy Szirka fel fogja-e majd valaha, mi az a blog (mintha ez olyan bonyolult lenne, de tényleg).
Nézzük a blogban a képeket, görgetek le, Márkus rajzához érünk, azt mondja:
- Mindenki nézi, Márkuska ügyes.

Apa betű

Ármin:

- Bagoly megeszi.
- Mit eszik meg a bagoly?
- Egérkét.
- És tudod, hogy az egérke mit eszik?
- ...
- Sajtot.
- Apa eszik sajtot!

Sajátságosan kér bocsánatot, ugyanígy vigasztal akkor is, ha más bánt. Ölembe bújik és azt mondogatja:
- Gyógyulsz, anyám. Gyógyulsz, anyám.
Vagy ugyanez ezzel a mantrával:
- Én is szeretlek. Én is szeretlek.

Az Andris székéből próbál felkapaszkodni az asztalára.
- Árminka, micsijász! - mondja magának, kicsit rosszallóan.
- Mászok - válaszolja magának, kicsit bűnbánóan.


Szirka:

Bejön a nappaliba, ahol Árminnal játszom.
- Sziasztok, gyerekek! Mit csináltok?

Meghallja, hogy bekapcsoltuk a tévét, jön:
- Hűha, gyerekek, mese van! Örülök!

Terpeszbe áll:
- Csináltam szöget! (Értsd: háromszöget a lábával) Gyere, Anya, bújjál! Másszál!

Két kezével A betűt mutat és azt mondja:
- Ármin betű.
Aztán bemegy Andrishoz és neki már azt mondja, hogy Apa betű.
Sose mutattuk neki, hogy a kezünkkel ezt így meg lehet formázni.

bazsevál

megtürelmesedett

Szirka a héten még nem ment oviba. Kicsit taknyos, kicsit köhög, semmi komoly már, de nem akartuk még szülői szemtől távol a hidegbe engedni. És most, hogy a betegség durvája levonult és sokat vagyunk együtt, most látszik csak, milyen sokat komolyodott, nőtt, türelmesedett. Nem csak végignézi velem az ellentétes könyvet, hanem szépen mondja utánam az ellentétpárokat, kérni sem kell, magától akar tanulni.

Aztán fogja az egész csomag virágos gyöngyöt és mindet szépen türelmesen felfűzögeti, pedig a zsineg kemény vége rövidebb, mint a gyöngyök vastagsága, úgyhogy ügyeskedni kell és a puha madzagot kell tologatni. De nem veszti el a türelmét, annyiszor próbálkozik, ahányszor kell és megcsinálja az egészet. Aztán mondom neki, hogy lefényképezem, mire pózolni kezd és összehoz egy egész portfóliót:

 (ez a kedvencem)

És igen, azért Szirka maradt, a végén eltűnik a lánccal együtt a kanapé alatt:

Másnap boltba megy az apjával (Hozok zsemlét gyerekeknek. Perecet is hozok.), mire visszajön, Árminnal előszedjük a rég nem használt formaillesztős kirakót. Megörül neki és hozzálát. Nem vagyok ott, míg dolgozik rajta, teljesen egyedül ügyködik és mire visszajövök, ez a látvány fogad:

Nem tudom, hogy azért nem csinálta-e meg mindet, mert már késő volt és le kellett feküdnie, mindenesetre az látszik, hogy a legnehezebbet választotta és nagyon kitartóan összeillesztgette színek szerint a lepkeszárnyakat meg a testeket, annak ellenére, hogy egyetlen darab sem illeszkedik az alapra. Egy kicsit béna is pont ez a lepkés, mert alul van a szárnyának a nagyobb része (vagy fordítva van a teste, ahogy vesszük), szóval nem logikus és nem is csodálom, hogy nem úgy rakta, ahogy kell. Azt viszont őszintén csodálom, hogy nem adta fel végig, hiába nem sikerült az illesztés, azért a maga módján csak kirakta az egészet. (A két darabos katicák láthatóan meg sem kottyantak neki.)

Vannak úgynevezett "férfias ételek"

mint pl. a

járműleves

Kicsi vagyok, én is kapok

Egy tengeres könyvet nézegetünk, a hátulján a sorozat többi darabja látható kicsiben. Szirka rámutat az egyikre, amelyiken gyerekek vannak. Látszik, hogy már rég kinézte magának. Magyarázni kezdi:
- Babákat akarok, kapok ajándékba!
- Hát az nem úgy megy, hogy kívánunk és teljesül.
- Babákat kömmet akarok - mutogatja kitartóan.
- Lehet, hogy már nem is lehet kapni azt a részt. Ez egy nagyon régi könyv, még Márkus kapta, mikor kicsi volt.
- Kicsi vagyok, én is kapok kömmet!

kalács szirkául: karácsonysüti

Rajzoltam. Ajándékok van benne.

Ármin hajnalban fel-felébredezik még. Most, hogy beteg volt, méginkább. Ilyenkor természetesen a gondolatait is megosztja velem. Egyik hajnalban egy kicsi hegedűt meg egy bácsikát emlegetett, később jöttem rá, hogy a nagybőgősre gondolt, akit aznap láttunk. Másik hajnalban ezt mondja:
- Dalmatkutya. Pöttyös kutya.
- Dalmata. Úgy hívják.
- Dalmata. Igen, Anyám - feleli mosolyogva és elalszik, mint aki csak emiatt nem tudott nyugodni.

Szintén Ármin az Andris asztala előtt álldogál, szemezget a csupatilos izgalmasságokkal, amik a pakolás során előkerültek és amikről jól tudja, hogy nem szabad elvenni. Fél perc múlva elvonul előttem.
- Ezt választottam! - mutatja büszkén a megszerzett kis telefonaksit (asszem).

Azt hihetnők

hogy valami tömeges katasztrófa helyszíne ez. Pedig nem. Csak

alsznak.

Attól függ

Azt, hogy a "mese" szó nálunk elsősorban a tv-ben futó bármilyen (általában azért rajz-)filmet jelenti, azt talán tudjátok. Azt, hogy a kisebb képernyők vonzása is hasonlóan erős, azt talán kevésbé ismert. Valahonnan valaki megneszelhette mégis, mert egy kedves olvasó (miszerint Mesemasina) értesítéssel volt irányunkban, miszerint fejlesztettek iPod/iPad-ra egy interaktív mesét, és azt írták, hogy ha van kedvünk, ugyan mutassuk meg a lurkóknak, mit szólnak hozzá. Szirka korábban is rámozdult az iPodra, amit - mivel én az iPodot munka célra is használom - az első nagyobb dorbézolás óta csak limitáltan adok neki oda.


Kettőjüknek kevés az egy iPod, hiába ültem középre, ezért legközelebb csak Szirkával próbálkoztam. Neki az érintőképernyős navigáció hazai pálya, ezért szépen elboldogult a mesével, ami azért interaktív, mert - azon túl hogy akár Németh Kriszta, akár Kálloy Molnár Péter hangján meghallgathatjuk - minden részletnél izgő-mozgó, arrébrakható, nyitható és csukható meglepetések várják várják a nyájas ... nos ... olvasót, nézőt, hallgatót.
Szirka végig is izgulta a mesét (mi elsőre Kriszta hangját választottuk). Péter hangján nem hallgattuk újra végig, bár belekezdtünk, és Szirka megint szívesen nyitogatta-csukogatta a virtuális ajtókat, illetve kapcsolgatta a virtuális gombokat.


Azt, hogy Borzontorz nevű hősünk végülis milyennek találta az ebédre kapott rádiót, azt az arra alkalmas iEszközök tulajdonosai itt tudhatják meg.