tűzoltó, tolvaj

- Három néni énekelt és hintázott - meséli Szirka.
- Ezt álmodtad? - kérdezem.
- Nem. El akarok menni a dzsungelbe, azt álmodtam.
Majd magyarázólag Árminhoz fordul:
- Messze van a dzsungel, Árminka.

- Maszatunk is van nekünk? - érdeklődik Szirka.
- Van.
- Doktor Maszat is van nekünk?
- Az nincs.
- Akarom hazahozni könyvtárból.

- Anya, lekopik a fejedről a háromszög? - kérdezi Ármin.
- Milyen háromszög?! Miről beszélsz?!
- A négyzetről.

Ármin már álmos, de nem akar lefeküdni. Kicsit dögönyözzük egymást az ágyban, aztán mégis inkább ki akar jönni.
- Na, van még egy gyerekünk, aki fél a lefekvéstől - mondom Andrisnak.
- Szirka! Szirka! - oszlatja el a kétségeket Ármin.

- Itt egy párduc - mondja Ármin.
- Úgy látom, inkább gepárd az - bogarászom a pici képet.
- Gyorsan tud szaladni - kapcsol Szirka rögtön, hogy miről híres a gepárd.

Szirka festeni akar, de mindjárt megfő az ebéd, megígérem neki, hogy evés után festhet. Nézegeti a királynőket a kifestőben (ez itt a királynő meg a felesége), meséli a képeket és nem nyafog, hogy de fessünk, de fessünk, hanem Árminnak is mutatja, hogy majd ebéd után festünk. El vagyok káprázva.

Ármin egy régi zuhanycsőből, egy játékpartvis nyeléből és egy sípból univerzális eszközt készít, majd azt lóbálva szaladgál és kiabál:
- Szídd fel begyem a tűzoltót! Szídd fel begyem a tűzoltót!

Este keserves fektetés, végre sikerül őket levakarni az ágyemeleti kuckóból. Ármin már szopik, Szirka még kászálódik lefelé.
- Nagyon szommas vagyok - mondja be a varázsigét. - Menjünk ki a konyhába!
- Nem megyünk ki, bújj be szépen az ágyikódba, én meg hozok neked vizet - szereli le Andris.
- Menjünk ki a konyhába, mert sírás lesz a vége! - kontrázik Szirka, amin én magamban visszafojtva röhincsélek, míg Andris visszaér a pohárral. A sötétben nyitja az ajtót, Szirka megszólal:
- Itt jön a tolvaj!
Ekkor már kirobban belőlem a röhögés, de Szirka leállít:
- Nem szeretem a kacagást!