burka, Abiszmájó

 Ez az adag most nem a best of kategória, inkább a mi megy állandóan.


Nálunk kétféle dinnye van: piros és narancssárga.

- Jó napot, Márkus! - köszön Ármin.
- Jó napot - felel Márkus mosolyogva, megpuhítva.
- Kérek száz forintot! - áll elő a farbával a kétéves.

- Készülök, Anya - mondja Szirka, miközben egy nagy kupac babát és egyéb cuccot hord össze a szoba közepére.
- Hova készülsz? - kérdezem.
- Hát a cirkuszbálba!

 

toronyépítés babákból

- Sereget kérek! - mondja Ármin.
- Sereget?! Milyen sereget?
- Burka sereget.
- Hol lakik az a burka sereg?
- A csúszdán lakik az a burka sereg.

- Azt nem találom, hogy hol van a... - mondom Árminnak és a keresés miatt kicsit megállok.
- A burka?
- Igen, a burka - hagyom rá.
- A félelmedbe!

Hova kell nézni a libegőn a legszebb kilátásért?

- Hol vannak Szirkáék? - kérdezi Ármin.
- Elmentek muzsikálni.
- Kérem Szirkát! - mondja vágyakozva.

Ármin mondja a mindenfélét:
"Ott egy bárduc!"
"Álmélkodok!"
"Egy finom palka vagy, megeszlek."
"Felkiáltottam örömömben"

Bemászik a babzsákfotelbe:
- Innen kiabálok, mint a fába szorult!

Azt is megmondja, mit hoz a lovasszekér: Szántotthúst.

Van abban valami ellenállhatatlan, amikor az ember ezt a mondatot hallja ezzel a kiejtéssel:
- Nadon nad vadok!

A teraszról meglátnak egy kisfiút és nagyon rápörögnek, hogy le kéne menni játszani vele. Én még abban sem vagyok biztos, hogy fiú-e, de Szirka azt is tudja, hogy van neki neve, konkrétan Abiszmájó. (A szülei ezt nem erősítették meg.)

  

toronyépítés kockákból

Amikor Ármin alszik, de Szirka még nem akar, akkor bejelenti, hogy "Csembemaradok!" Egyik este Ármin már lefeküdt, jövök ki a gyerekszobából. Szirka egy könyvvel a kezében ül a kanapén és invitál:
- Anya, csendbe maradsz velem? Gyere, nézd meg könyvbe, mi van benne!

Bogyóbabóca az esti tévémese, mindenki választhat egyet. Ármin azonnal kiabál:
- Bogyó beteg! Bogyó beteg!
- A fülgyulladást?
- A fülgyógyulást! A fülgyógyulást!

Szirka egy egyszarvút mutat nekem:
- Ez meselény, ugye? A mesében lakik, ugye?

Ármin büszkén jön ki az apjától:
-Megegyeztünk, szót fogadtam.

- Valaki mindig visít - morgok az orrom alatt.
- Valaki idepisilt? - csodálkozik Ármin.

Tücsköt hallunk ciripelni.
- Hívja a baráTJát - mondja Szirka -, hívja a kislány ücsköt. Hívja a hegedűvel. Táncolni, ugye?
- Hol van kisfiú tücsk? - kérdezi Ármin.

Ármin bulizik:
- Szól a trombita, pergik a burka! - kiáltozza.

Szirka felvesz egy kék mellényt, kalapot, megkér, hogy a kendőt kössem a nyakába, belebújik a papucsomba - mindezt azért, hogy komoly arccal a képembe mondja:

- Nem találtam amócát!