Előre szólok, hogy ez a bejegyzés nem való a finomlelkű, horgolt csipketerítős fotelokból internetező kedves olvasóinknak, akik nem szeretnek mások ürítési szokásairól értesülni. Meg azoknak sem, akik megbotránkoznak azon, hogy meglett kétévesek még anyjuk emlőjén csüggnek. Nekik szeretettel ajánljuk a többi posztot. (Valójában egy csomót görcsöltem, hogy feltegyem-e, hónapok óta itt áll piszkozatban.)
Vécéről jövök vissza a szobába, Ármin úgy örül nekem, mintha hetek óta nem látott volna.
- Vártalak, Anyuka.
- Igen? Vártál? - kérdezem együttérzően.
- Nagyon vártam - feleli komolyan. - Szopizni akarok.
- Szopizni?! Már annyit szopizol, mint egy baba. (Egy lappangó betegség meg a fogjövés volt a dolog mögött. Vagyis inkább van, mert a foga még mindig jön és az általa ismert legjobb fájdalomcsillapítót akarja rá.)
- Nem vagyok baba. Ármin vagyok. Ármin baba - bizonytalanodik el a végére.
- Nem kérsz inkább egy narancsot?
- Nem. Szopizni akarok. Ármin vagyok - hajol célra, de még egyszer felemelkedik, hogy hozzá tegye:
- /Családnév/ Ármin - és a jövő 007-es ügynöke szopizni kezd.
Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Ármin sebesen teper befelé a Szirka bilijével, ő meg vetkőzik és ül rá.
- Te kérted Ármint, hogy hozza be a bilidet?
- Igen. Pisilek bele - feleli mosolyogva.
Aztán meg a fürdőszobában találom meg őket. Szirka feltette a szűkítőt és Ármint (feltehetően a zsámolyról) felsegítette a vécére, Ármin kissé bizonytalanul ül a szűkítőn. Szirka kiszalad, majd visszajön egy nagy könyvvel:
- Hoztam neked mesekömmet - mondja és elolvassa belőle a kiskakas gyémánt félkrajcárját, félig halandzsául, de sok érthető résszel. Én meg azon csodálkozom, honnan tudja, hogy melyik oldalt kell nézni: két mese van ott, ahol a könyvet kinyitotta és nincs kép egyik mellett sem.
- Pisi jön, pisi jön, pisi jön! - mondja Ármin vacsora közben. Andris visszakérdez, hogy nem valami bohóckodás folyik-e, mert az a tipikusabb, hogy nem csak hogy nem szól, hanem még le is tagadja, ha kell neki, csak táncikál. Most viszont tényleg pisi jön.
- Ilyen ügyesen szóltál? - kérdezi Andris.
- Ezt tanultam - közli a tényt Ármin.
Ármin szopik. Egyik oldalon végez.
- Nézzük meg a másikat is - javaslom.
- Jó - mosolyog. - Lakoma!
(Én szóltam. És azt a vitát még el sem meséltem, hogy kell-e a kakáláshoz mese. Se a körülményeit. Meg a kakák alakjainak, családtagjainak (!) és tartózkodási helyének ecsetelését se. Hát, gazdag az érzelmi életünk, az biztos.)
hát ennyi lett volna (?)
1 hete
bejegyzés
9 megjegyzés:
Nekem tetszett a bejegyzés:-))))
Legalább annyira, mint az összes többi:-)
Szeretem a humorodat! Ez a legjobb (gyógy- és ellenszer) mindenre, ha az ember gyerekeket nevel.
Micsoda szimbiózis van köztük!
Megbotránkózók ne olvassák, de én most is jót derültem rajta, mint az összes többin! ;o)
Azért is jó ezekről is írni mert ezek is a Ti, és gyermekeitek életéről szól, és így teljes a kép mindenkinek. Szerintem mindenhol vannak mindenféle történetek minden területről. Így ez a kakis történet, akár csak az olvasás, okosságok, stb.
Szerintem nem megbotránkoztató. És csak azt írhatnám mint az előttem szólók írtak.
Andrea, MINDENKI kakil, a megbotrankozok is ;)
kar lett volna ezt nem feltenni, csudaedes :)
a
Hát, szerintem sem megbotránkoztató maga a bejegyzés. A zárójelben említett kakák alakja, családtagjai és tartózkodási helyének ecsetelése azért szerintem valóban csak a családra tartozik. Vannak dolgok, amelyek mindenkinek csak a saját gyerekétől tűnnek aranyosnak...
kár lett volna nem feltenni :)
Nem is tudtam, hogy kakáláshoz tilos a mese..... :O
Felnőtteknek is?
:)
Jot mosolyogtam a bejegyzesen. Tenyleg kar lett volna ha nem teszed fel. Akik pedig a "2 evesek minek szopiznak" oldalon allnak, azok szerintem inkabb csak irigykendnek es azert mondjak azt.
Megjegyzés küldése