nem sikerül becsukni

Szirka tök pucéron kijön a fürdésből. Megkeresi és felveszi a kinőtt (és csak játékhoz használt) balettcipőjét, a hátizsákját és a régi kalapját. Lényegében tehát továbbra is meztelenül megáll és azt mondja:
- Hol a motorom?
(Miután megtalálta, felült rá és elment a Balatonra. Oda végül is nem kell sok ruha.)

Ármin vacsoránál énekel:
- Hegedül Szirka!
- Nekem szóltál?
- Hegedül Szirka! Hegedül Szirka!
- Nem akarok hegedülni. Eszek.

Este panaszos hang hallatszik a Szirka ágyából:
- Segíts, Apa! Nem sikerül becsukni a szemem!

Erdei copfosbagoly

Szikra Andrissal sétál, amikor találkoznak egy kisfiúval. Bemutatkozik neki:
- Szirkababa vagyok. Apám András.

A kicsik az asztalnál majszolnak, egy beszélgetésfoszlányt kapok el.
- Én vagyok Árminka. Vagyok nagyfiú. Tudom neveket.

Ármin kivételesen megengedi, hogy fürdés után bekrémezzem a bőrét. Őszintén örülök, hogy most nem kell birkózni, megdicsérem:
- Jó fiú vagy nagyon.
- Az mindig.

Ármin rendszeresen demonstrálja azt a meggyőződését, hogy az evolúció nem készítette fel az embert a ruhaviselés ostoba szokására. Éjszakára mégis szeretek ráadni egy vékony kis pólót, hűvös hajnal esetére. Tegnap este is úgy mentünk be a hálószobába, hogy kezemben volt a póló.
- Keresek neki egy jó helyet - mondta, odament a ruhás szekrényéhez és kihúzta a pólós fiókot. - Ez jó lesz - nézett rám bizakodva, hogy hátha megfelelőbb helyet talált, mint a saját teste.

Tobzoskát nézegetünk egy könyvben. Nézzük a pikkelyeket, hasonlítgatjuk a mellette látható fenyőtobozhoz, a "sétáló fenyőtoboznak" megnézzük a lábait, amikkel sétál, aztán a pici szemeit, fényes orrát.
Szirka levonja a következtetést:
- Aranyoska.
Ármin egyetért:
- Nem bánt tégünket. Nem harap.
- Dálga (= drága) - summázza Szirka.

Ármin a kétéltűek között is talált egy új fajt: a kurtabékát.

Ármint kérem, hogy halkan menjen ki Andrishoz és Szirkához, hátha alszanak még.
- Csendben menjél és ne kiabálj!
- Lopakodjak?

Szirka ébreszt:
- Kurikú, reggel van, gyerekek!

- Apa, gyere gyorsan!  - próbálja Szirka a teraszra csaogatni az apját. Láthatóan nem akar semmi különöset, csak társaságra vágyik. Aztán kigondol egy ellenállhatatlan hívogatást:
- Mese van, gyerekek!

Ármin kér valamit, de nem tudok menni, megkérem Andrist:
- Adsz neki?
Ármin beszáll a meggyőzésbe:
- Apuka, adsz neki, a fiamnak?