elfértünk

Ármin ül a pancsolóban, Szirka közelít hozzá, Ármin előre figyelmezteti:
- Nem!
Szirka azért megkérdezi:
- Én is jövök veled játszani?
Ármin fennsőbséges arccal tovább csűröli a vizet:
- Lányos játék!


A május valóra váltotta a gyerekek egész télen át dédelgetett álmát a piknikezésről:

Ármin mutatja, hogy a kis papírszatyrának az egyik füle kiszakadt. A másikon átdugja a kezét, a lógó madzagot megfogva pedig azt mondja:
- Kapaszkodok, mint egy majom.

Szirka pörgős ruhát kap, addig forog benne, míg el nem szédül. Imbolyogva megáll és azt mondja:
- Repülünk! Hajaj, repülünk, Anyám!

Ármin talál egy kávétejszínt a kamraszekrényben, mutatja, mondom neki, hogy mi az és hogy nincs kibontva. Sebaj, gondolja magában és

előveszi a fiókból a sörbontót.

Az ezermester csontkovácsnak a babagyógyítás sem okoz gondot:

 

 a húsforgató csipesszel.

Szirka mutatja a pocakját:
- Kisbaba van benne!
- Neked nincs benne kisbaba, csak felnőtt néniknek lehet. Anyukáknak.
- /Egyik barátunk nevét mondja/ X-nek van benne kisbaba.
- Igen, neki van.
- Kislány lesz belőle.
- Igen - mosolygok, hogy ez is így megragadt benne.
- Én is benne voltam a hasadban.
- Benne voltál, bizony.
- Meg Árminka is.
- Árminka is az én hasamban volt.
- Elfértünk kettőn!

Ezen a képen az nem nagyon látszik, milyen bonyolult lábmozgást utánoz Szirka, hihetetlen kecses kéztartással:

 

Ármint bugyivételre próbálom rábeszélni, de nem lehet, mert bevallása szerint a bugyit elvitte a szajkó.

Szirka segít teregetni. Az egyik zokni leesik.
- Lepotyogott - mondja, majd a zoknihoz fordul:
- Kapaszkodjál!

Ármin a babajátékok között egy kis tükrös babrálnivalót talál. A közepén levő tükörre mutat és azt mondja:
- Képernyőt találtam. Mutatja Árminkát.
A vizesrajzolónak is letöröli a képernyőjét. Mi lenne, ha tévéznének meg számítógépeznének?

Az óriáslufi remek szórakozás. Különösen, ha ajándékba visszük és nem a saját lakásunkat díboltajuk szét vele.

 

 Benedek Elek: A lufivá változott királylány

Szirka most már olyan hosszúakat mond, hogy rendszeresen használnia kell a tagmondatok között az és-t, ettől minden nagyon tudományosnak (és übercukinak) hangzik, amit mond.

Ármin meg ilyeneket potyogtat:
- Valami rovart találtam, Anya. Rovarbogárkát.

- Olyan, mint egy bárány vagyok.

- Ez nem törékeny, Szirka. Poharak szoktak ilyet csinálni.

- Asszonybácsi kiabál.

Egyik este Ármin hamar elaludt, Szirka még kiült a teraszra Andrissal. Beplédezték magukat, apa-lányásakat beszélgettek - és egy cinke odaszállt melléjük a korlátra, a nagy békében megmártózni.

(Én meg az ablakon át lefényképeztem őket.)

Régi fényképalbumot nézegetünk, sikertelenül próbálják feldolgozni, hogy Anya meg Apa valaha fiatal volt (Kicsi baba voltál - mondja pl. Szirka egy huszonéves képemre), de amikor ezekhez a képekhez érünk, már tudják, hogy valami nagyon abszurd világba cseppentek, ahol mindenki más, mint ami, és Szirka megtalálja az egyetlen értelmes magyarázatot a látványra:

- Árminka nagy lett!