gondolkoztam rajta,

hogy tudnám ezt úgy elmesélni, hogy csak az látszódjon, most milyen okos ötletem támadt, az ne, hogy eddig milyen hülye voltam, hogy nem jutott korábban eszembe. Végül arra jutottam, hogy ezt az oldalát inkább meg sem említem a dolognak, csak Szirkáról mesélek. Meg az olvasásról.

Régi motorosaink (lassan öt éve élünk együtt veletek, hihetetlen!) emlékezhetnek rá, hogy már egész korán elkezdtük Szirkát és a betűket bemutatni egymásnak. Kezdetben erre a Doman-módszert használtuk, de nem mondhatnám, hogy igazán sikerrel jártunk. Elvileg ennél a módszernél nincs visszajelzés a gyerek felől, vagyis csak mutogatjuk neki a szavakat és várunk, hogy beérjen a dolog. Néha meg szabad kérni, hogy mutasson rá erre vagy arra, de kerülni kell, hogy "vizsgáztatássá" változzon a játék. A néhány megkérdezés alkalmával Szirka többségében megmutatta, amit kérdeztem, de ez kevés volt visszajelzésnek: nem csak mennyiségileg, de jellegében is abszolút megbízhatatlan, mint teszt, mert én is "tudtam", hogy Szirka melyik oldalt fogja választani, meg ő is "tudta", hogy én melyik kártyát akarom kiválasztatni vele. Valószínűleg tök üres kártyákból is kiválasztotta volna, amelyiket "kell". Amikor elvileg már kombinálhattuk volna a szavakat, mindig úgy tűnt, hogy bizony nem nagyon tudja, hogy mi micsoda. Egy párszor nekifutottunk még a dolognak, aztán hagytuk. Leírt szavakat csak képekkel együtt mutattam neki és inkább a szókincsbővítés volt a lényeg, az olvasás részével nem foglalkoztunk. (Ha a módszer működött volna, a szavakat ebből is megtanulhatta volna elolvasni.)

Aztán rátaláltam Sue Buckley-ra és elindultunk más irányból. Ebben a módszerben az volt a kulcs (azóta bővítették, módosították kicsit, azért a múlt idő), hogy először képek közül választja ki az egyformákat, aztán kérésre odaadja a képet, majd maga mondja meg, melyik képen mi van. És aztán ugyanez szavakkal: párosítás, kiválasztás, megnevezés. A képes részét pillanatok alatt abszolváltuk, Szirka akárhány és akármilyen képet párosít, kiválaszt, megnevez - évek óta. A szavaknál viszont abszolút esetleges a dolog: volt, hogy megdöbbentően jól ment, máskor meg úgy tűnt, hogy csak ráhibázott. Valahogy nem lett belőle egy megbízható tudás, még a párosítás sem ment. Ezen a ponton vacakoltunk, időnként újra próbálkoztunk, újra elakadtunk.

És most felragyogott a villanykörte. Fogtam egy jó marék képet és odaadtam neki párosítani, ezt tudtam, hogy menni fog. Kevertem közé néhány elvontabb jelet is, csillagokat, virágokat, különböző formájú kereszteket, ezekben nem voltam teljesen biztos. Összesen 32 kártyát kapott (itt az összes, ebből az első oldalt). A 16 párt egy pillanatnyi habozás nélkül összepárosította. Gyorsan nyomtattam még neki, de a nehezebb és még nagyobb adagoktól sem torpant meg. Ekkor csoportokba raktam a rengeteg kártyát. A képeket megkapta Ármin, ez neki való:

Szirkának ilyen csoportosításokban adtam a többit:

(Ebben még benne volt a nagy A is)

Kacagva rakta össze (a szó mindkét értelmében). Ekkor bepróbálkoztam egy ilyen készlettel:

Ugye most az jönne, hogy kirakta simán? Hát nem, hozzá se fogott. Másnap rögtön ezzel kezdtem, hogy ne fáradjon el/unja meg az egészet, mire a lényeghez érünk, de másnap sem akarta. Aztán egyszer csak az egyik kicsi babája, aki mostanában Lili néven fut, elkezdte összekeresni a párokat. Nagyon megdicsértük Lilit, aki minden párt szépen megtalált. A Sz betűt következtesen mint Szirka betűjét említette és a Szirka nevét is felismerte, "kiolvasta". Az ügyes Lili baba ekkor kapott egy olyan feladatot, ami Szirkának eddig még sosem sikerült:

Kivette a Szirka párt és elkezdte random felvenni a többit. Kértem, hogy nézze csak meg jobban és visszatettem az első nem jó párt. Lili baba összeszedte magát (könnyű volt neki, ő nem hordozta az eddigi kudarcok és megtorpanások terhét - 100%-ban a Szirka ötlete volt, hogy ezt így oldja meg!) és szépen, okosan összepárosított minden nevet - immár hiba nélkül.

Asszem, annyira nem szórakoztatja, hogy ezentúl minden nap ezzel keljen-feküdjön, de bízom benne, hogy a jég megtört, és remélem, hogy innen tovább tudunk lépni. Valószínűleg rajtam fog múlni, hogy tudok-e elég változatos játékokat kínálni neki.

Nekem is kéne egy baba, aki bátran és ügyesen megoldja a feladatomat.