Bogyó; Sanyi

Szirka hozza a kanapé derékszögű karpárnáját és pogányjudithangon azt mondja Árminnak:
- Bogyó! Hoztam neked csúszdát szülinapodra!

Apróság, de engem meglepett, hogy Ármin felnevetett, amikor Márkusnak úgy meséltem el, hogy hétvégén kimegyünk az állatkertbe, hogy névnapomra Állatkertet kapok és megkapom a majmokat egyenként becsomagolva.

Megint épp elkaptuk a fókaprodukciót, tapsoltak, tisztelegtek, forogtak, szaltóztak, visszahozták a karikát, a labdát az orrukon, amit csak az idomár vezényelt. Később emlegettük, milyen ügyesek voltak a fókák.
- Meg a bácsikák is - teszi hozzá Szirka nagyon okosan.

Ezt a csodálatos pitypangmezőt látjuk most a teraszról.

A tévézés az most úgy van, hogy miután nagyon durván rászoktak és már egész nap vagy a tévé ment vagy a tévéért nyafogás, egy február eleji este Andrissal komolyan elgondolkoztunk, hogy valahova eltesszük a tévét. Valamit megérezhettek, mert másnaptól elfogadták, hogy egy nap egy mese van, este, fürdés után. Szirka időnként még bepróbálkozik, de semmiért nem cserélném ezt a nyugalmat. Egyik este készültünk elindítani ezt az egy mesét, már szólt a zene és vártuk, hogy a gyerekek betóduljanak, mi meg orvul megsikáljuk a fogukat, levágjuk a körmüket. Szalad Szirka, de nem ül le a tévé elé, nem is látja, hogy még nem megy, izgatottan magyaráz nekem, annyit értek, hogy Ármin vár. Türelmetlenül megfogja a kezem:
- Gyere gyorsan! - mondja és Árminhoz vezet, aki a létra tetején lóg és nem tud leszállni a felső ágyról.
Azt a napi egy mesét se sajnálta volna, hogy közben a kistestvérének segítsen.

Kértem Szirkától pattogót, finoman lerázott:
- Utána majd adok.
A pattogó még mindig olyan számba megy nála, mint Gollamnál a gyűrű.

Szirka: Békák szeretik krumplit.
Andris: Hát, nem tudom, mit szólnak ehhez a tudósok...
Ármin: Tudósok esznek békát.


Szirka kitalálta, hogy ez a kalapácsolós játék tulajdonképpen űrhajó:

És a babák elutaztak vele az Űrkaticához:

Összefirkálták a falat. Nagyon durván. (Annyira, hogy nem jutott eszembe fényképezni.)
Ármin látja az arcomat, csatlakozik:
- Én is szomorú vagyok.
- Te miért? - kérdezem.
- Csúnyát csináltam.

Ármin legózik, közli, hogy a krokodil ebédel.
Én: Mit eszik a krokodil?
Ármin (olyan hangsúllyal, mintha hosszú felsorolás következne): Sziiirkákat iiis...

Ül a motoron, sapkája a szemébe húzva, nézi az üvegajtóban tükröződő képét és beszél hozzá:
- Sanyi! Sanyiii! Ne csináld ezt!

  

Ilyen gyönyörűek lettek a tulipánok, amiket Szirkáék ültettek.