babaház

Emlékszem, mikor kicsi voltam, azt szerettem legjobban, ha anyukám játszott velem. Emlékszem az érzésre is, hogy ne dolgozzon már annyit, inkább csak legyen velem. Valahogy mind a kettőt megoldotta (meg még többet is), de azt nem felejtettem el, milyen jó, ha anyukánk játszik velünk. Ezért hát sokszor az is szempont a játékválasztásnál, hogy ne csak nekik, hanem nekem is legyen benne valami vonzó.

A karácsonyi legók telibe találtak és a néhány korábbi kis készlettel együtt kész világot alkotnak. Árminnak inkább építő, Szirkának inkább szerepjátszó, nekem mindkettőből egy kicsi és mindhármunknak sok közös öröm. Elég mindig egy-egy kis ötlet, új impulzus, hogy a gyerekek aztán egyedül továbbvigyék a dolgokat és közben szemmel láthatóan ügyesednek. Már elég sok figura van ahhoz, hogy minden családtagnak legyen képviselője, van kisbabától a nagyapóig mindenféle korosztály, sok gyerek, akik együtt játszanak, van postásbácsi meg buszsöfőr és sok állat. A készleteket jól lehet kombinálni: a babaház étkezőjében az állatkerti majmok banánját is fel lehet szolgálni, a postás a traktorral hozza ki a csomagokat: a postaládába pont befér a pelenkás, a gyümölcsleves meg a hörcsögketreces kocka is stb.

Szirka kitalálta, hogy a fürdőszoba csak a gyerekeké.

Fürdőszobázás után szépen lefeküdtek az ágyukba, szundítottak egyet, felkeltek, reggeliztek, majd kirándulni mentek a busszal (apa vezet).

A piknik hozzávalóinak elszállításában a traktor segített. A gyerekek aztán elmentek virágot szedni az anyukájuknak. Kicsivel később látom, hogy a babákat egy alaplapra biggyesztette, állnak egymás mögött vagy tizenöten. Szirka is megáll és vár.
- Mit csinálnak a babák? - kérdezem.
- Sorba állnak.
- Mennek valahová?
- Igen, bulizni.

Aztán még jobb ötlete támadt:
- Menjünk könyvtárni!