asszem, rám már nem lesz szükség...

Bogyó és Babóca gomnyomásra lapozódik és felolvasódik.

Kommentbe linkeljétek már be lécci, ahol gombnyomásra megfőződik az ebéd meg elpakolódik a rumli!

a macit a bicikli kormányára ülteti,

úgy furikázik vele és azt mondja: MACIKLI!

nem akar

Ármin szopik a kanapén, Szirka odajön hozzánk, átölel:
- Szeretlek, barátom.
- Én is szeretlek.
- Árminkát is szeretem - mondja és őt is átöleli.
- Árminka is szeret téged.
- Én is szeretlek, drágám - mondja és megint én kapom az ölelést.

- Kinek telefonálsz?
- Adélnak.
- Adélnak?! - kérdezem meglepve, hiszen az utóbbi időben évente egyszer találkozunk, nyáron.
- Igen, Anyám.
És tényleg neki telefonál, elég hosszan, időnként ilyeneket hallani:
- Szia Adél! Szia Áron! Igen, Adél. Szia, Adélka!

Ármin nyüszít.
- Árminkám, éhes vagy? Szomjas vagy? Fáradt vagy? - faggatom eredménytelenül. De Szirka tudja, mi a baj:
- Árminka nem akar fáradt lenni.

közreműködtem

Egy Kismama cikkben.

csinos lesz

Szirka hazajön:
- Hogy vagy drágám? - mondja nekem, majd Árminhoz fordul:
- Szia, Árminkám, hazajöttem hozzád! Szép a motorod!


- Cukika Árminka.


- Van még egy kis szörpöd!
- Igen, Apukám, igen, igen! Nem kérek szörpöt!


- Mosom fogamat. Csinos lesz fogam.


11 után felébred, szülők épp a tévé előtt bóbiskolva próbálják elhitetni magukkal, hogy van szabadidejük és megengedhetnek maguknak egy időutazós filmet. Szirka, aki az előbb még lépni se tudott az álmosságtól, azonnal teljes fordulatszámra kapcsol:
- Mesét nézünk? Mesét nézünk?


- Cukrot kaptam! - mutatja a száját, hogy egyértelmű legyen számomra is, hogy ez mit jelent. Elég egyértelmű volt egyébként, mert a szomszéd szobából mindent hallottam.
- Finom volt? - kérdezem.
- Igen!
- Kiköpted azonnal?
- Igen, drágám.


Árminka a folyamatokat memorizálja:
- Mesét! - mondja, majd amikor egy perc múlva megjelennek a feliratok a mese végén, bejelenti:
- Vége lett.
Kikapcsoljuk, a kapcsolót a helyére teszi:
- Polcra.
Örülök, hogy ilyen simán ment a dolog, de túl korán, mert le is veszi:
- Mesét!

A páros testrészeken gyakorolja a számolást:
- Orrod. Szemed. Kettő.
illetve:
- Másikat. Cicit. Kettő.
Utóbbi testrészt becseréli jobbra:
- Pacsintát!


(Valószínűleg csak nekem aranyos, ahogy a katica kacika lesz a szájában, a kicsi madarakat meg időnként csipikének hívja. A becézetlen szavak sorába pedig a koc mellé bekerült a halacs és a polos is.)

mostohodik a körülmény

Szeptemberben még így sétáltunk:

Ma már a másfél órás levegőzésből egy óra az öltözés-vetkőzés úgy, hogy két felnőtt öltöztet-vetkőztet két gyereket meg egy felnőttet. És még hol van a tél?! (Természetesen nem én akartam bejönni fél óra után.)

Nade, hogy legyek pozitív: tegnap szerényebb öltözködési ráfordítással csak a teraszra mentünk ki és nagyon jól mulattunk: némi motorozással körítve tulipánt ültettünk hármasban és az eredménnyel mind elégedettek voltunk. A gyerekek azzal, hogy a hagymákat a lukakba dobhatták, én azzal, hogy nem veszekedtek, nem lökdösték egymást, hanem szépen felváltva vettek a zacskóból, dobtak a lukba és a végén senki se vágott földhöz semmit visítva, hogy én kaptam! vagy hogy mégecceeer! Ha lesz a hagymákból virág (nem úgy mint azokból, amiket tavaly ültettem), erre fognak emlékeztetni: erre a napsütéses, szép őszi délelőttre és az én két kis ügyes, okos segítőmre!

adaptív

Asszem, alapvetően én hiszek abban, hogy a dolgoknak valamiféle értelme van. Oka, célja magyarázata. Mondjuk hogy a gyerekek viselkedéséből sok mindent megmagyaráz az, hogy valahogy el kell érniük, hogy megkapják, amire szükségük van, de maguknak nem tudják megszerezni. A babák sírnak, ha éhesek, a nagyobbak püfölik egymást, ha unatkoznak, meg ilyesmi.

De könyörgöm, mi a csudának favorizálta az evolúció, hogy folyton kiborogassák azokat számtalan alkatrészből álló játékokat, amikkel nem akarnak játszani?

a hordozás a vérébe van oltva

kutyulás

én is sisak

Ármin reggel mesét! mesét! akar. A kis ravasz be is tudja kapcsolni a tévét, aminek örül is (húúúha!). Egy sportcsatornán áll, motorversenyt adnak. Szirka, aki épp a kismotoron ül, ránéz:
- Körbe járnak.
- Igen, körbe mennek.
- Gyorsan mennek.
- Gyorsan mennek.
- Kalap.
- Sisak van rajtuk, bukósisak. Az védi a fejüket.
Szirka elhajt a motorral, 2 perc múlva visszajön:
- Én is sisak, Anya!

Aztán hoz sisakot Árminnak is és invitálja, hogy üljön mögé. Ármin nem fér, erre átengedi neki a motort és ő próbál mögé ülni.

Ezt az összes elérhető sapka és kalap felpróbálása és széthajigálása követte, majd olyan, egész délelőtt tartó tombolás, nyávogás, ordítás és veszekedés, amit nem hogy nem mesélek el, de meg se említek. (De minek örül az optimista anya? Hogy ez egész biztos csak a mélypont lehetett, innen már felfelé tudunk csak menni.)

a bácsikák

mindenféle érdekes dolgot csinálnak. Azt hihetnénk, hogy csak szigetelik és vakolják a házat, de valójában ennél sokkal izgalmasabb az egész: hangosan fúrnak és kopácsálnak (gyakran a déli alvás - hűlt helyének - idején is, de ennyi áldozatot igazán nem sajnálunk). Ha kinézünk az ablakon, még azt is látjuk, hogy épp a mi párkányunknál fűrészelik a hungarocellt vagy hogy túrót kennek a falra (találós kérdés: milyen színű lesz a vakolat?). A munka szemmel láthatóan az egész családból egy valakit érdekel igazán: Ármint.

A játékparkhoz két kapalács is tartozik, ezek rendeltetésszerű használatát, úgy érzem, nem szükséges illusztrálni. Fúrónk viszont nem volt. Két típust készített magának. Az egyiket a golyópálya építő elemeiből (tetszés szerint kalapácsként is használható):

A másik darab különlegessége, hogy nem csak fúrásra alkalmas, hanem a csőrét az orrunkba és egymás orrába is dughatjuk, gyógyító* és szórakoztató céllal.

A gyakorlatban a bácsikázás kb. így néz ki (felhívnám a figyelmet a fúró hangjának anyanyelvi szintű, akcentus nélküli utánzására):




Vagy úgy, hogy minden előzmény nélkül ilyeneket mondunk:
- Bácsika. Fűjész. Gajocell.
Majd - olyan sokat sejtető arccal, mint amikor egy pikáns, egyszerre élvezetes és rosszallandó emléket idézünk fel - hozzátesszük:
- Haggos vót.


*

fejlesztés

- Apa mi ez?
- Piroska.
- Igen, Piroska. Ügyes vagy.

- Árminka, bújjál,

kereslek! - mondta Szirka és Árminka bebújt a kanapé alá. Így:

Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.

- Mit mond a csiga?

- Csigi-csigi-csigi!

pokotó

Az Univerzum életkora szemvillanásnyi idő ahhoz képest, míg a mikrós pattogó elkészül. Három-négy hosszú perc! Ezt csak így lehet kibírni:

 

Vagy így:

baba EC

INKVIZIT gyermektároló rendszer

INKVIZIT  gardróbszekrény

INKVIZIT polcos elem

INKVIZIT fiókos elem

Az INKVIZIT gyermektároló rendszer kiegészíthető az IMMOBILEN tárolóelemekkel:

IMMOBILEN műanyag tárolóelem

IMMOBILEN karton tárolóelem

IMMOBILEN kétszemélyes karton tárolóelem

palinta duó

fájt a nyakam

A világ legfinomabb kezű masszőre segített rajtam.

mesél

Szirka a kis Árminbabájának mesél egy állatos könyvből. Elsőre nagyrészt halandzsának tűnik, de valójában tényleg elmondja, mit lát a lapokon, csak kicsit csicsereg mellé a babának, mintegy megnyugtatásul.

hegedül a kisegér

Amíg az egész banda felöltözik és cipőt húz, rengeteg az üresjárat. Szirkának mindenesetre elég ideje van új hangszereket feltalálni és zenekart alapítani:

az egészszéges táplálkozás a vérükben van

Nézegetjük az állatos powerpointokat, közben Szirka kezdeményezésére arról beszélgetünk, melyik mit eszik. Utoljára én kérdezek:

- Mit eszik az egérke?
- Pizzát!

nőnek

Nő Ármin, mert ha felébred és nem vagyok ott, már van, hogy nem sír vagy kiabál, hanem szól, hogy Anya, vagy egyszerűen kisétál (vagy kimotorozik) a szobából.

Nő Szirka és apja nyomán hosszan magyarázza Árminnak, hogy milyen veszélyes a hűtőajtó sarkához dugni az ujjunkat:
- Nem nyújjá, Árminkocska, nagyon fáj neked! - és puszilgatja az ujjacskáit.
(Mire Ármin megint odadugja, Szirka megint magyaráz és puszil - aztán elölről az egész.)


Reggel félkómában kóválygok a konyhában, próbálok az egybites agyammal kávét főzni, hogy magamhoz térjek, közben nagyokat ásítok. Szirka tudja a megoldást:
- Álmos lettél? Aludjál le!


Tépik az idegeimet, Ármin direkt nyitogatja a hűtőt, nem látja, hogy már haragszom, nevetve nyitja huszaszor is. Beviszem a szobába és rácsukom az ajtót, annak rendje és módja szerint sírva is fakad. Szirka szívszaggatóan könyörögni kezd:
- Ne csukd meg Árminkát!

nyomozat

A jelek szerint a közelben valahol egy kiszabadított királylánynak kell lennie...

Az mennyire ciki,

ha a másfél éves - aki egyébként tudja, mi az egy, a kettő, a sok, a kicsi, a nagy, megkülönbözteti a gombot a patenttől, a mamutot az elefánttól, a gorilla hangját a csimpánzétól, hiánytalanul elmeséli, mit látott pár nappal azelőtt a kiránduláson (bivalyt, gólyát, varjút, kacsát), megnevezi az alapszíneket és olyan szavakat használ, mint a vegyszer - nem ismeri fel a (most is csak a szomszéd ablakában meglátott!) vasalót?

hordozóhét

Ezen a héten!

Szerdán 10-kor a Kesztyűgyárban a Perinatális Közhasznú Egyesület mutatkozik be, amelynek én is tagja vagyok.

gondterhelt jedi lovag

talán elveszett a fénykardja?

talán valami illegálisat szopogat...