kölcsöngép, gyors helyzet, hosszú mondatok

Az ittvanújra az elvárható ősz-óvoda-betegség sorrendet felborítva ősz-betegség sorrendben érkezett, s szép, mint mindig énnekem. Kötőhártya Gyula és b. neje, Kötőhártyáné szül. Szörcs Jolán látogatta meg Szirkát az utolsó pillanatban, hogy ne mehessen oviba, az új csoportjába, a nagycsoportosok közé. Én kicsit fáztam ettől, de a vezetőnővel volt egy megnyugtató beszélgetésünk, és Szirka annyira várja már, hogy ojiba megyünk, hogy amikor a tesóméktól haza kellett jönni, nagyon okosan ezzel vigasztalta magát. Nagyon reméltem, hogy simán is mennek majd a dolgok, simábban, mint tavaly, amikor 61 napot járt 10 hónap alatt. A jelen helyzet ellenére azért bizakodó vagyok.

(és hajrá fiúk, ott a szervizben!)

Andrea

Fennforgás

Az egy hete tartó teknyikai fennforgás még mindig fenn forog, míg szervizék össze nem kapják magukat, leginkább csak lélekben blogolok...

na kíváncsi vagyok

kitaláljátok-e, mi történik a képen:

erdei tornapálya

hozott anyagból:

mindeközben a balatonszárszói strandon...

Mit isznak a babák?

narancslevest!

volt kis névnapozás

Előző nap már mondtuk Szirkának, hogy névnapja lesz, őt fogjuk ünnepelni és ajándékokat fog kapni. Előre nagyon örült. Amikor átadtuk a kis csomagokat, nagyon nagylányosan viselkedett, nem esett nekik, hanem szépen átvette mindet,

aztán Márkussal ügyesen kibontogatták.

Már egy ideje minden, 30 cm-nél hosszabb dologgal ugrókötelezni próbált, úgyhogy vettem neki egyet és levágtam az ő méretére. Elsőre Szirka-módra használta:




Ennek örült legjobban, azóta is mindig megkeresi és mondogatja, hogy ajándékba kaptam,

de azért a Scarry könyvet is megtáncoltatta
(és később nagyon sokáig nézegette egyedül is meg velünk is).

Arra megyek be,

hogy bevitte a pancsolót a gyerekszobába, a kanapéról és az ágyról minden mozdíthatót belerakott

(puffokkal, karfákkal, ágyneművel, cakkompakkal együtt)

és mikor meglát, tudóspofával rám néz, és azt mondja: pakolok.

Árminkás poszt

kópé

Mire összeszedtem volna, hogy miket csinál 16 hónaposan, pont betöltötte a 17-et. Meg is jött a babycentre-től a hírlevél, hogy hol tartanak a babák ilyenkor. Nos, Ármint marhára nem érdekli se az önálló öltözködés, se a babák etetése (engem etet), de még a tárgyak kategorizálása sem. Válogatósnak sem mondanám, kb. mindent megeszik, ami lassabb nála - és már nagyon gyorsan tud szaladni. (De a kajálásból én nem vagyok hajlandó harcot csinálni egyébként sem, kapnak mindenfélét, esznek, amit akarnak.)

Nade nem ezt akartam, hanem mondjuk megmutatni, hogy hogy táncol:



Vagy hogy hogy motorozik:



Meg elmesélni, miket beszél. Úgy tűnik, hogy az a bizonyos szótári robbanás éppen most zajlik nála, bár valójában nem tudom, hogy mennyit jegyez meg abból a rengeteg szóból, amit naponta tanul. Gondolom, hogy nem keveset, ha emlékezett arra, hogy melyik háznál láttunk egy cicát a lépcső tetején, olyan magasan, hogy Szirkát fel kellett emelnem, hogy lássa: Amikor vagy másfél-két héttel később megint arra jártunk, mondta, hogy cica kukucs.

Egyik éjjel olyan hangos volt a vihar, hogy nem tudtam tőle aludni és becsuktam az ablakot, ami általában nyitva van. Reggel a bezárt ablakra mutatott és valamit hangicsált. Mondtam neki, hogy bezártam, mert esett az eső. Rögtön tudta, miről van szó (emlékezett éjjelről a zajra?):
- Ejő, kop-kop-kop.

Én azon is dobtam egy hátast, amikor a távkapcsolóra azt mondta, hogy nemjáté, de Andris ezen nem csodálkozott ("Miért csodálkoznék, a legtöbb ember tud beszélni."). Lehet, hogy igaza van, mert ez végül is csak egy szó. Egy szóból is vannak furák, az érme oké, hogy pécc, de honnan tudja, hogy a bankkártya is pécc? Kifigyelte a hátamról, hogy azzal vettem ki az automatából a pénzt? Életében 2x volt ilyen. Talán közgaszdásznak született.

A leghosszabb kombináció eddig a Szirka székre ül volt, amikor Szirka bevitte a kisszéket a hálószobába és ott ült rá, ami ugye rendkívül szokatlan jelenség. Ami sztem nem normális még, hogy birtokviszonyozik: Szikkaba bili, cipő Apa. Magával kapcs. először csak utánam mondta, hogy enyé, amikor azt mondtam a tányéromra, hogy az enyém, de a sajátjára rávágta, hogy Ámi. Legközelebb a sajátjára mondta magától, hogy enyé.

A földimalacot viszont simán letatuzza, sőt a műanyag hangyászt is, számolni meg csak egyig tud: néha kettőtől visszafelé, de általában csak mutatja a kis husi ujjával a számolnivalókat és mondja, hogy egy! egy!

Tipikus fotó a fürge gyermekről.
(Az átmenetileg statikus gyermek ábrázolása is figyelemre mélltó.)

De ha már négykézláb, elmesélem azt is, hogy szoktak kutyásat játszani: Szirka eldob egy labdát, utasítja Ármint, hogy hozza vissza, és be is jelenti, hogy gazda vagyok. Ármin meg négykézláb, ugatva visszahozza.

Ja, még egy aranyos: általában addig próbálkozik, míg többé-kevésbé rendesen kimondja a szavakat, nem fog ki rajta az olyasmi sem, mint a bicikli vagy a pogácsa, de a paradicsomra teljes meggyőződéssel mondja, hogy pacsika.

az ujjára húzza az olajbogyót,

bábozni kezd vele és bejelenti, hogy

vicces.

Igaza van.

Szeretlek, Apa!

Örüllek!

egy átlagos munkanap az irodában

fagyizós

Háziorvosi kontrollról hazafelé (mindenki jól van) benéztünk a fagyishoz.
Ilyenkor Szirka rendkívül hálás a fagyiáruló személyzetnek, hiszen tőlük kapja a fagyit. Mosolyogva hálálkodik, sugárzik belőle a jóság:
- Köszönöm, nénike!

Leülünk a padra, lassan elnyalogatja a fagyit, közben beszélgetünk.
- Fincsi, fincsi, babám! - mondja, majd egy idő múlva témát vált:
- Szellem.
- Szellemet látsz? Én nem látom.
- Szellem.
Belegabalyodok még, hogy vannak-e szellemek vagy nincsenek, aztán rájövök, hogy a frissen ültetett facsemetékre figyelemfelhívásképpen kötött nejlonok lebegnek a szélben úgy, mint egy-egy szellem.

Fagyi után még körbeszaladgálják a parkot, Szirka felmászik a villanypóznára (!), Ármin a galambokat kergeti. Este van, hazaindulunk, Szirka az apja ölében énekel:
- Csinibaba, csinibaba, szeress belém!

Ármin kidobja a szemetet

majd elmeséli:

Ármin puszit ad

Először nekem adott, aztán elindult, hogy íkka! Szirka mellett viszont kupakok voltak a földön, ami kissé kizökkentette. De nem azért indultam utána a kamerával, hogy ezt annyiban hagyjam!



Szirka, mint a puszit általában, megköszöni.

Vigyázok

Szirka baba, Szirkababa, Ármin baba

uaz

3 baba nézelődik a teraszon
(mindhárom kép RIBIZLIFOTÓS)

Szirka baba kiabál egy dobozból:
- Anya, anya!
Anya baba szalad:
- Bajod?
- Igen, bajom.
Megpuszilja:
- Tessék.
(Szirkánál a puszi a tessék-köszönöm kategóriába esik.)


A huncut boci felmászik a székre és kiabál:
- Kurikú! Kurikú!
Pampuska utána megy és rosszallóan rászól:
- Ne kurikázzál, boci!
(Majd ugyanez még egyszer.)


A(z ártalmatlannak tűnő, de mégse) mese végén az oroszlán leesik a szakadékba, potyognak körülötte a kövek, egy földdarab a fejére esik és belefúródik a feje, viccesen áll rajta.
- Ráesett dobozka?
- Ráesett a fejére a földdarab.
- Baja?
- Nincs semmi baja, ez csak bohóckodás, rajzfilm.
- Meghalott?


És ha már az élet nagy kérdései, a kisminkelt, nőiesen viselkedő férfiről a legnagyobb természetességgel állapítja meg, hogy nénibácsi.


- Tedd le a poharad óvatosan a pultra.
- Vigyázok. Hurrá, sikerült!


Mit újságol sokhónapja nem látott tesójának?
- Nagy Balaton. Úsznak. Sok gyerekek.


És a pattogatott kukorica már pokotó kujica. Van ember, aki meg tudná állni, hogy mostantól ne így hívja?

kis képesek

Szirka nagyon szeret a teraszon üldögélni, szívesen eszeget is a kinti kanapén. Megfogja a tányérját és kérdően néz rám, hogy tevaszba?. Hát persze, hogy tevaszba. Itt éppen nyers répát rágcsál, amit szintén nagyon szeret. Öcséje vele tart.

Ez az ágytakaró igen régi.

Kiosztotta a ruházatot: lányos sapkát magának, fiúsat Árminnak, lányos táskát magának, fiúsat Árminnak, majd kibillegtek a teraszra.
(Ha Ármin táskáját is megmutatnám, már túl sokat mutatnék.)

Egy dobozból az összes játékot Ármin elé borította, alátolta (még a lábát sem tudta letenni) és azt mondta neki: Játsszál!

foltok, kacsa, Miro

Szirka rajzilag alapvetően ismét egy foltos korszakban van és így alkot szépeket:

ez olyan, mint egy rózsabokor

De azért belefér, hogy rajzoljon egy kacsát:

Láthatóan előbb a firka kanyarodott elő, aztán jött a kacsa gondolata, de a csőrét már az elnevezés után narancsozta be. Narancsos kacsa lett, ugyanis a citromsárga filcnek Ármin leharapta a hegyét.

Ez Ármin önálló alkotása.

Ez pedig egy közös mű.
Nem Miróval, ahogy azt elsőre gondolnánk.

alszanak a gyerekek

doktor

Ármint elég csúnyán ellepték a kiütések, levittem a dokihoz. Élményeiről így mesél:

nagy pocakom van!

öröklődő rossz szokás

ami itt még aranyos...

beszélős

Ha állandóan jegyzetelnék, amikor Szirkával beszélgetünk, sok ilyen lenne a blogban:

- Van kedved sétálni, Szirka?
- Igen, Apám. Menjünk dzsungelbe.
- Az állatkertre gondoltál, csibém? - kérdezem okosan.
- Nem.
- Csak itt az utcában sétálunk.
- Nem, nagyon elmegyünk, Anyám.

meg ilyen:

- Anya!
- Tessék.
- Lábam! - mondja moszojúba gyűrt arccal.
- Mi baja a lábadnak?
- Szőrös!

De nem tudok állandóan jegyzetelni, így nagyon sok kedves-vicces elfelejtődik és csak az marad meg, hogy nahát, ez a Szirka miket beszél már! Néhány olyan ugrik ki, aminél nem maga a beszéd volt a lényeg, hanem valami más:

Az állatkertben épp egy bemutató volt az állatok szokásairól* és Szirka látta, hogy az uhu megeszi az egeret. Ez nagyon megragadt benne, amit én nem is vettem észre, csak akkor döbbentem meg, amikor pár nappal később itthon nézegettük az állatokat és az uhunál azt mondta, hogy egeret eszik.

Ha képeken (állat)családot látunk, el szoktuk őket nevezni, pl. ez az anyaoroszlán, ez az apaoroszlán, ez a Szirkaoroszlán, Árminoroszlán stb. Az alábbi képen jól láthatóan mindenki fiú, ezért Szirka szerint ezek

Árminkák

Vannak olyan ötletei, hogy csuda, pl. fogja a kis fagombát, amivel mondókázni szoktunk és kitalálja, hogy ő azt kékre akarja festeni (most piros). Addig mondogatta, hogy gombát kékre, míg Andris rajzolt neki egyet és azon a pöttyöket beszínezte kékre.

Nagyon udvarias tud lenni, a köszönést nem mulasztja el, meg is köszöni a dolgokat illendően. Rendeltünk neki "gyógyszert", szépen köszönt a futárnak, beszélgetett vele és mikor elment, még utánakiabált: Köszönöm, bácsi, gyógyszeret! Vagy tegnap így köszönt el egy (alacsony) hajléktalan nénitől, aki a parkban elmesélte nekünk a bánatát: Szia, nénikebaba! Az ebédet is megköszöni, még akkor is, ha csak később talál meg a világ legszebb mosolyával: Köszönöm ebédet, Anyám.

Nagyon örülök annak, hogy nem elégszik meg azzal, hogy valahogy el tud mondani valamit, törekszik arra, hogy jól mondja el és új neveket is megtanuljon ugyanarra, pl. a pattogót, amit már tökéletesen ejt pokotónak, újabban pattogatott kukoricának is próbálja hívni, leginkább a ca ismerhető fel belőle. Bár a farkast és a rókát régóta csak rókasnak hívja, a kacsára viszont azt is tudja, hogy réce.

Már írtam az új mesecsatornáról. Egy hibája (?), hogy angol nyelvű, bár kevés benne a sokat beszélős mese. Van egy olyan, amiben a babát körülvevő tárgyak nevét tanítgatják. Az egyik részben volt egymás után cumisüveg, kiságy, játszó cumi - csupa olyan dolog, ami a normál kisbabalét attribútuma, de mi nem élünk vele. Csak a pelenka hiányzott. Ilyenkor próbálok "értékítélet mentesen" magyarázni, hogy se azt ne érezzék, hogy ők nem kaptak meg valamit, se azt, hogy más babákkal rosszabbul bánnak. Egy másik részben a bútorokat mutatták, mondtam Szirkának, hogy a lamp az a lámpa angol neve. Új kép, a lámpa a szobában elhelyezve, Szirka: Másik lamp! (még a kiejtése is tökéletes volt).


És ráadásként a harkály Árminul: kopogály (j?)



* Amit nem tudtunk megnézni, mert Árminkánk meg akarta fogni a baglyot. Először csak rohangált fel-alá, ahogy a bagoly röpködött, de amikor leszállt a bácsi kezére, már tudta, hogy csak át kellene másznia a korláton, hogy elérje (meg vagy 2 métert zuhanni, de kicsire nem adunk). A kreatív felfedezésben megakadályoztam, amitől olyan hangosan visított, hogy még az elefántok is összerezzentek az állatkert másik végében. Felkaptam és vörös fejjel elkezdtem iszkolni az üvöltő gyerekkel kifelé, felállítva a lépcsőről az odatelepedett kedves nézők seregét, majd a lépcső tetején bambán körülnézve, hogy mit keres itt a fal. Felvilágosítottak, hogy ez a lépcső nem kifelé vezet, az a másik, lefelé menő lesz az. Mégegyszer felállítottam a nézőket és még vörösebb fejjel kivittem Ármint. Majd rájöttem, hogy a hátizsákunk, amiben a telefonom volt, benn maradt a nézőtéren Andrissal meg Szirkával, vagyis nem tudunk külön válni és elmenni addig máshova, mert esetleg nem találjuk meg egymást. Úgyhogy pár perc múlva visszamentünk és kihívtuk őket is. Ezúton is elnézést kérek minden nézőtől és állatkerti dolgozótól!

csinibaba

Andris egyszer elkezdte énekelni Szirkának, hogy csini-csiniba-csinibaba, amit jó néhány mégeccer követett (Szirka részéről), majd számos sikeres próbálkozás a csinibaba kimondására és néhány máshogy sikeres (pl. a csinibanya vagy a csinimama, ami MILF remek fordítása lehetne), végül pedig ez az őrület:

egybe írt és nemlétező szavak

arról, hogy miért olyan kevés a bejegyzés mostanában:

Az van, hogy Andris hazajött, ami égésföld megváltoztatta a dolgokat a legjobb irányba, de aztán pár napig fejfájtam, rosszulkodtam, csak hogy letudjam a kimaradt nyavajgás adagomat. A hétvégét családegyesítéssel töltöttük az Ikeában és az állatkertben, hétfő estére pedig Szirka belázasodott. Éjjel felkelt, kétszer is hányt, zuhanyoztattuk (Nem tudok fürdeni, Apám!). Másnap még 38,2-ig felment, tegnap éjjel is felkelt, kúpot kapott. Nap közben jól van, bár kicsit nyűgös, de legalább így Árminnal harmóniában zengedeznek: neki ugyanis mindeközben áttört az alsó két szemfoga is, így még 16 hónaposan megvan a 16 fog. Ez nagyon fontos projektünk volt nekünk, úgyhogy örülünk. És mellesleg reméljük, hogy kicsit nyugisabb időszakok jönnek ezután úgy éjjelébredésileg mint anyánlógásilag.

A fejemben sok minden kavarog, amit ki szeretnék magamból blogni, ahogy csendesednek a dolgok kívül, felhangosítom a belső hangot.


szomorú apdét: már Ármin is nagyon lázas

hogyan kell használni valójában? 9.

A magnókazetta: