az én kicsi fiam

olyan tudományos pofával szedi szét a teafiltereket, hogy nem tudom, szidjam-e vagy puszilgassam (ha nem több száz filterről lenne szó, nem is szidnám):






Este még visszaébred, hallom, hogy nyiffan, de mire odaérek, már felállt és a tálkáját kezében lobogtatva, csukott szemmel, de mosolyogva mondja: Szia! Bibi! (Bili). Leülünk, próbálom szopi közben pisiltetni, nem megy, már nagy ahhoz, hogy fél kézzel tartsam, beleér a feneke. Inkább csak szopizunk, de megint szól, hogy bibi. Ezúttal "simán" próbálom, két kézzel tartva. Mondja magának, hogy pis-piss és elengedi.


A kávéfőző tejforraló részére, amit sosem használunk, azt mondja, hogy

vonat (kb. sih-sih) és tologatja.

Ha széplánnyal találkozik, kedvenc (kiürült) naptejes tubusát is odaadja neki

és hagyja magát bekenni.

Ilyen az én kicsi fiam.

az én kicsi lányom

Vízfestékkel fest

Balatont

meg madarat piros csőrrel.

Kendőkkel táncol, suhogtatja őket a levegőben és azt mondja: Halacskák úsznak.

Megfodrászolja az unokatesóját.

Házikót visz az aranyhalnak, hogy annak legyen mivel játszania.

Egy nagy teherautó fura nyikorgását kutyaugatásnak véli, sehogy sem tudom meggyőzni, hogy az nem kutya. Hosszas "kutya - nem kutya, teherautó" után azt mondja: Autó, kutyák utaznak.

Két trapézból madárkát rak össze és amikor én azt mondom, hogy lepke, a virág fölé teszi, amit együtt készítettünk.

Horgászik a rajzolt Balatonban.

Ilyen az én kicsi lányom.

(Ribizlifotó)

talán azért olyan kedvesek

a kettesben, békésen eltöltött pillanatok, mert olyan illékonyak.

Nem sok látszik belőlük a színes papírokon, de tegnap nagyon szépeket rajzoltak. Azt próbálgatták (főleg Szirka), hogy hogy látszanak a színek a sötétebb háttéren (mostanában főleg fehérre rajzoltak). A fémes hatású színesek káprázatosak.

elefántos

ezt meg Ármin rajzolta (ez is több színű)

ha az embernek nővére van,

kissé más viszonyba kerül az ékszerekkel...



Stylist: Szirka

gyönyörűséges

Szirka-képek a Ribizlifotón!!!

aligha bölcsész nem lesz

de minimum professzor

A kis filctoll make-up a szája körül annak köszönhető, hogy igazított egy kicsit a filceken:


Szirka megnézte a hegyét és megállapította:
- Kipukkant!

papírbabák

Úgy kezdődött, hogy celluxos kezeléssel gyógyítgattam egy beteg könyvet, Ármin pedig megkaparintotta az ollót. Tompa végű gyerekolló és különben is most nyaralunk, úgyhogy nem vettem el tőle kapásból, hanem hagytam, hadd nézegesse. Erre Szirka is kérte a maga kis ollóját, amivel egyre ügyesebben bánik, de még ott tartunk, hogy hogy kell megfogni és bevágásokat ejteni egy papíron. Vágtam ki neki egy csigát. Aztán még egyet, meg egy mamacsigát is. (Most ez az új, hogy a dolgoknak mamája van.) A csigák előbb beszélgettek, aztán elérte őket a vágom szarvát, aminek én örültem, mert szépen becélozta és levágta, amit akart.

Ekkor eszembe jutott, hogy sosem vágtam még neki papírbabákat, úgyhogy el is készült az első:

Szirkának azért érdemes ilyesmit csinálni, mert így örül.

Ezért a pofáért külön meg kell enni.
Itt a köszönömhöz járt, de ilyesmi volt az is, amikor felismerte a rajzon, hogy Avokádó. Magját nem esszük meg.

Aztán belemelegedtünk és lettek színes babák, házikók, madarak, cicák, kutyák. A babák mind kaptak egy-egy mogyorót (matematikai előkészítés). Aztán mást gondolt:
- Nem jó kapnak. Nem szeretik. Pakolni - ezzel visszarakta a mogyorókat a tányérba.

Amikor a cicákat vágtam, elmondta, hogy mit tudnak a cicák:
- Cicák nyávognak. Szaladnak. Szeretnek.

A kutyákat is elsorolta: ugatnak, szaladnak, csontot kapnak, husit kapnak, elmennek (vszleg sétáltatják őket), játszanak, puszit adnak.

A papírbabák az igazi babákkal is megbarátkoztak:

- Kérek puszit, kettőt is!

hogy megy?

Valaki nagyon együttérzően (khm) kérdezte, hogy vannak-e vicces képek. A "Fekete kezű gyermek bélyegzőfestékkel a bútorokon és a padlón" c. kép elkészítéséről inkább lemondtam, hogy gyorsan tudjak cselekedni. Hasonlóképpen lemaradtunk a "Kanapé szélén sírva lógó kisded, takaró alá bújt testvérétől rugdostatva, majd hátára esve" c. alkotásról. Tegnap elvonultak a gyerekszobába és nagy csend lett. Rutinosan indultam utánuk, hogy idejében leállítsam a készülő katasztrófát és ez a látvány fogadott:

Szirka olvasgat, Ármin gyöngyöket tologat. Semmi rosszaság.
Nagyon ravasz! Így akarják elaltatni az éberségemet!

önlevél

Andris elutazott 5 napra. Ha én most egyedül maradtam 2 db 2 emberes gyerekkel, akkor könnyen kiszámolható, hogy hány éves a kapitány.
Magamnak írok most erre az öt napra előre. (Gondolom, másoknál is természetes, hogy a saját blogjukat olvasgatják.)


Kedves Andrea!

Először is fel a fejjel és kitartás: öt nap nagyon hamar elrepül. Meglátod, még hat nap sem telik bele.

Másodszor: vedd úgy, hogy nyaralsz. Minden mehet a leglazábban. Szörpöt kérnek? Hát szörpöt kapnak. Megy a tévé? Hát megy a tévé. Nem alszanak? Hát nem alszanak. Nincs kész a kaja? Hát nincs kész a kaja. Térdig ér? Hát térdig ér. A lényeg, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát. Főleg te.

Harmadszor: Legközelebb mindenképpen ragaszkodj hozzá, hogy legalább az ön- és közveszélyes holmik ne maradjanak elöl az íróasztalon és egyebütt, különös tekintettel a cégbélyegzőre, tudod, ami olyan érdekesen csukódik össze a bélyegzőpárnával. A feketével. És legyen itthon vmi jó oldószer, ami azért a parkettáról nem szedi fel a lakkot.

Üdvözlettel és együttérzéssel:
Andrea

vadállatbarátok

Remek könyvecskét sikerült beszereznünk (köszi a fuvart, Andi!):


A könyv lapjaira felragaszthatóak a mágneses állatkák (olyanok, mint a hűtőmágnes). Pár oldalon (angol) leírás segít, hogy melyik állatot hova szánták, mit csinál (a csimpánz az ágakon hintázik, a gorilla felmászott a sziklára stb.), az utolsó, három oldalnyi nagy lapon pedig szabadon lehet rakosgatni őket.

Mindketten szeretik és olyan sok állat van benne, hogy egyszerre is tudnak vele játszani.

Szirkának egyetlen egyszer olvastam el, hogy melyik állat mit csinál, azonnal megtanulta pl., hogy a zsiráf a fák leveleit eszegeti.

Persze saját ötletei is vannak: a kis oroszlánok itt éppen csikiznek.

Ma reggel

Mérezkedés volt ma reggel. Szirka is a mérlegre áll, 15,8 kg, megdicsérem, hogy milyen nagy. Lelkendezve újságolja az apjának:
- Nyolc vagyok!

Megtetszik neki, hogy ruhát viselek (nála csak szoknya), ő is kér. Már azt megköszöni, hogy leveszem a pólóját. Meglátja a szekrény aljába betámasztott tükröt:
- Nincsak, Anya, kép!
Ráadom a ruhát (nem nagyon választ, csak az egyik a mozgatástól leesik a vállfáról). Kipördül Andrishoz:
- Szoknya vagyok!

- Szirkáé Apája - jelenti ki Szirka és a kanapén ülő apjára veti magát, kis dögöny kezdődik. Andris fancsali képet vág.
- Mérges, Apa?
- Nem vagyok mérges, csak a pucér lábaddal a pucér lábamra álltál...
- Fáj - vág közbe Szirka, mielőtt Andris befejezhetné a magyarázatot. - Fáj neked - és mi jobban örülünk, hogy érti az összefüggéseket, mint amennyire a fájdalom érdekel. Legalábbis engem.

ujjbáb

persze csak lábujjbáb

legenda vagy valóság?

Csak egy képzeletbeli szörnyeteg vagy hús-vér lény? Babonás képzelgés vagy kézzelfogható valóság? Mitikus rém vagy köztünk élő társunk?

Döntsék el Önök!

a farkasember

a kiskakas gyémánt következetessége

- Kérek péndzet! - ízlelgeti Andris mosolyogva a Szirka-kakas féle kérést.
- Nem kapsz - ábrándítja ki Szirka. - Kakas kap péndzet.
- Kukurikú, kérek péndzet! - találja fel magát Andris, kezével tarajat tartva a feje fölé.
- Hozok neked - vágja rá Szirka és eltűnik az Andris szobájában, hogy pénzt keressen neki.

ha a török császár ezt hallhatta volna!

ilyen kis okosak

- Hű, hogy dörög az ég! - mondom.
- Eső lesz - feleli Szirka, én meg fogom a padlót.
- Ejő, ejő! - helyesel Ármin és az eső jelét mutatja a kis pufók kezeivel.

- Akajok Balaton ündeni visszbe

- mondta ma Szirka.

Előzmény:

Valamint a kötelező "gyermek bőrönddel" téma, kicsit másképp:



Minek folyományaként csomagoltunk még néhány rajzolt bugyit és eltaztunk a Balatonhoz. Rettentő keveset fényképeztünk, amiért elsősorban Ármint kell hibáztatni. Vele egy csúszós kövű, nem gyerekbiztosra berendezett nyaraló, a lépcsős terasz és bőrhorzsoló betonsávokkal tarkított, szúnyogbokrokkal szegélyezett udvar - hát tartós szórakozást kínált. Különösen úgy, hogy ha nem fért hozzám, képes volt az ablak előtt bömbölni utánam, nem távolodott el annyira sem, hogy bejöjjön az ajtón.

Viszont hogy Szirka mennyit nőtt tavaly óta, itt láttam csak igazán. Legutóbb még nem lehetett elengedni a kezét, egész nap stranszban kellett miatta lenni, most meg szépen jött, ha hívtuk, szót fogadott, ügyesen közlekedett a vízben és ő már nem horzsolta le a térdét sem (nem úgy, mint tavaly, amikor sokszor és borzasztóan). Csak első nap sírt rettenetesen, amikor este ki kellett jönni a vízből. Valószínűleg nem érezte át igazán, mit jelent a "holnap is jövünk majd". Szerencsénkre hazafelé tudtunk neki fagyit venni (újra megy a tejterhelés, ezért bekockáztattuk a tejeset is) és másnaptól már egész más volt azt mondani, hogy menjünk fagyizni, mint hogy menjünk haza. A végére meg fagyi nélkül is ment a dolog.

Remélem, a többiek képeiből kapunk jókat, akkor még mesélek majd.

vámpírok bálja

cseresznye szezonban

hőség

na az az, ami most van

gyereknap

na, az meg pláne nem most van!

Illő időben a koraiban szerveztek nekünk egy remek hajókirándulást.

Szirka rögtön tudta, mire valók a hajón az idegenvezető készülékek.


Apukája segített neki kiélvezni a lehetőségeket.


A hajó egy távoli kis szigeten tett le minket. A gyógypedagógusok óriási szatyor játékokat hoztak, így a társaság és az eszközök akár egy hétre is lekötötték volna a gyerekeket.
(Kivéve Szirkát, aki azért párszor nekiiramodott felfedezni a sziget többi részét is.)


A szigeten élő, hagyományos életetmódot folytató sünpásztorok életébe is bepillantást nyerhettünk.


Kiforrott sünterelő technika.

Az egyik fő attrakció egy nagy "ejtőernyő", amit lehet le-fel mozgatni, labdákat dobálni vele vagy alábújni.

Egy jól sikerült felvétel az ejtőernyőző Szirkáról.


Alábújós figura


Szirka-féle alvás.
A szerencsés fiatalemberrel tavaly jártak közös csoportos fejlesztésre és aranyosan sokat játszottak együtt egész nap.


Köszönjük szépen!