harapnak

Amikor fotókat vagy természetfilmeket nézünk, folyamatosan kommentálja, mondatokkal: Árminka elpakolja kalapját, Malac úszik vízben. Olyan sokat és hosszúakat beszél, hogy nem tudom megjegyezni. Az utolsó három kivételével az alábbiak mind ma történtek, de jószerivel bármelyik nap összeírhatnék ennyit.

Ma lett egy új mesecsatornánk, nagyon tetszett neki. Viszonylag egyszerű képi világ, rövid történetek, kis feladványok és hát minden szereplő új. Végigbeszélgetjük az egészet: Számolja a gombákat, kiabálja be, hogy a forma "szög alakú", vagyis háromszög. Az egérke körvonalát hamarabb felismeri mint én. Jóval hamarabb! Kiderül, hogy előre kikövetkezteti, hogy mi illik a történetbe. Pl.
Varázsoltak, csillagok röpködtek, a baba pici lett. Néhány esemény után megint jött a varázshang és a csillagok, Szirka azonnal rávágta:
- Nagy lesz!
Vagy:
Manók felmásznak a cipőre, lecsúsznak a nyelvén. Odaérnek egy csizmához:
- Felmásznak!

Az erkélyről nézzük a társasház társas életét:
- Tollaslabdáznak a nénik.
- Én is tudok! Én is dobok! (Ez az Én is tudok! mostanában nagyon gyakori lett.)

Hosszan nézik, hogy a kutya szaladgál a labdája után, majd egy idő után leül.
- Játszani akar.

Kihív az erkélyre, hogy hallgassam meg, amit ő hall: bagoly hangja.

Vacsorára betol három tányér zabpelyhet. Háromnegyed óra múlva leül az asztalhoz és kezét összekulcsolva rázza:
- Kérek, Anyám, kérek!
- Mit kérsz?
- Kérek! Kapok!
- Kérsz banánt?
Panaszos hangon:
- Nem kapok banánt!
Végül kiegyeztünk mogyoróvajas-lekváros kenyérben.

Sokszor úgy beszél, hogy az értelmes szavakat halandzsába ágyazza, hogy meglegyen a folyamatosság is meg az értelme is átjöjjön. Ezeket nagyon nehéz visszaadni: Így mesélte el, hogy este az apja szokta megmosni a fogát, a meseszövegbe volt elrejtve, hogy apa - fogam - szájamat - szép lesz.

Hasonlóan magyaráz, miközben egy hosszú cipőfűzővel leül a kanapéra és lógatja lefelé.
- Horgászok. Vízbe. Bedobtam. Megfogni halacskát. Szeretem.
Elhallgat, a szemembe néz és hozzáteszi:
- Harapnak.

Ármin torkaszakadtából ugat az erkélyen. Próbálom csitítani, de már reggel 6 óta folyton csitítva van, nem nagyon hat rá a szép szó.
- VÁVÁVÁVÁ!
- Nincsen kutya, Ármin komám. Elment - próbálkozik Szirka is.
- VÁVÁVÁVÁ! Emme. VÁVÁVÁVÁ!
- Nincsen kutya, nem ugatsz! (Később "nem ugatjunk" lett, küzd a felszólító móddal.)
- VÁVÁVÁVÁ!
Végre válaszol neki egy kutya, mire Szirka lelkendezni kezd:
- Sikejűt, Áminkám, sikejűt!

Egy műanyag tartó van a kezemben, olyasmi, mint amit a kinder tojásba tesznek, csak az alja össze van kötve a tetejével. Nyitogatom-csukogatom ki-be.
- Cápa!

- Hol vagy?
Cérnavékony hang a sötét fürdőszobából:
- Hol vagyok!


Másfél centis kis lyuk van az ajtófélfán (gyárilag, csak be volt dugva egy kis dugóval, amit Ármin eltávolított).
- Kopp-kopp! Benne van.
- Mi van benne?
- Bagoly!

A nagy ágyban szeretnek hancúrozni, csak nem mindig egyszerre van kedvük. A szomszéd szobából hallom, hogy Szirka sokáig kiabál Árminnak:
- Ármin koma gyere te is! Ármin! Gyere te is!
Majd egyszer eszébe jut, hogy csinálják a felnőttek és hozzáteszi:
- Gyorsan!
Kis idő múlva pedig:
- Köszönöm!

Andris átölel a szuperapa-kendővel, hallgatunk (majdnem elalszunk állva). Szirka ráérez:
- Alszanak.
Majd helyesbít:
- Szeretnek. Én is szeretek!



Ármin is rákapcsolt. Eddig főleg főneveket mondott, talán csak a sír/szomorú jele volt kivétel. Most egyrészt megjelent az eeme (elment), amit következetesen használ, másrészt felbukkant az első mondatkezdemény is: Fényképen mutatta Andrist, hogy Apa, aztán élőben is rámutatott: Ott Apa.
Megtalálta a kis műanyag állatokat, nézegeti őket, egyenként kezébe veszi, mozgatja és a megfelelő hangot hallatja (ő is tudja már, hogy hangja). A kecskénél kicsit gondolkozik, előbb ne-ne-ne, ahogy ő a mek-mek-meket eddig kódolta, de aztán összerakja, hogy me-me-me. Aztán előveszi a kis enciklopédiáját és kikeresi belőle a kecskét (több mint 150 állat közül!), és megmutatja nekem, hogy me-me-me.

süniszezon lehet

nyuszi és süni

sünik
(szerintem ez a sünik 20. házassági évfordulójára készült emléklap)

"Ribizli néni"

csodás fotókat készített Szirkáról (és Árminról). Az elsők már megtekinthetőek itt.

nem is az a furcsa,

hogy Szirka egy popsitörlővel "gyógyítgatja", kezeli Ármin hátát,
hanem hogy Ármin ezt mozdulatlanul fekve tűri!

Jól felszerelt éléskamra

Szombati fejtörő

Mi látható a képen?



A. Szuperapa akció közben
B. Meseország nemzeti válogatottjának drukkere
C. Pulóvere-ott-maradt-ahol-Márkus-alszik Apa egy hűvös reggelen
D. Pom-pom férfi

Összezavarásképp elárulom, mit mond: "Hajrá Pom-Pom!"

a mindig hálás fotótéma 2.

a gyermek és a festék

(Haboztam, milyen színnel takarjam ki a közepét, kékkel vagy rózsaszínnel, végül azt választottam, amiből több volt a folt alatt.)

szijál

Andrissal beszélgetünk, Szirka csatlakozik:
- Beszéd, beszéd, beszéd!

Az egyik lego babát kineveztük Szirkának, meglátja ebéd közben az asztalon.
- Szirka! Szirka! Kér ebédet.
Odaveszi a tányér mellé és beszélget vele (sokat, csak nem emlékszem mindenre):
- Kérek husikát! Kapok!
- Kapsz.
- Jaj! Forró!

Andris a lábamra lép, Szirka siet helyrehozni, gyorsan megpuszil.
- Puszit kaptam neked.

Valami furcsa vijjogást hallunk kintről, tanakodunk, hogy milyen madár lehet.
Szirkának van ötlete, csak nehezen értem meg. Háromszor is elmondja, hogy szijál, mire leesik.
- Sirály?
- Igen!
Elmagyarázom neki, hogy a sirály a vizet szereti, nem az erdőben lakik, de el kell ismernem, hogy tényleg ahhoz hasonlított legjobban azok közül, amiket ismerünk.

Na és hogy hívják a kecske kicsinyét?
- Kecskebiga!


Kihagytam, hogy Ármint pár napja Ármin komának hívja, de nem hazudtolja meg magát, az előbb már Ármin komácskám volt.

Kicsit zavarban vagyok

kicsit butának érzem magam, de bevallom, hogy nagyon régóta nem értek egy problémát. Pedig igyekszem, tényleg, mert sokan mondják, hogy van ilyen és igazán szeretném érteni. Most egy új könyv kapcsán megint felmerült. Azt mondják, azzal rontunk el sok gyereket, hogy mindent megengedünk nekik és nem szabunk határokat. Mégis ez hogy történik? Az anyukának sosem kell vécére mennie, sosem eszik, sosem fárad el, sosem beteg? Sosem szül még egy/két/sok gyereket? Mindig van ott még (gyerekenként) 2-3 ember, akik feltakarítják, újat főznek, kimossák, vesznek mégegyet, álmában ugranak, vagy hogy? Egy kicsi csecsemőnek is kell várnia, szerencsés esetben minél kisebb, annál kevesebbet (vagyis ahogy nő, egyre többet), de mégsem azonnal kap enni, ahogy megfogan benne az éhség halvány érzete. A fizikai világ - saját teste és a környezete is - állít neki korlátokat, nem is keveset. Hogy lehet ezeket kiküszöbölni? Ha van itt valaki, aki mindent megenged a gyerekének, szépen kérem, mondja el, hogy hogy csinálja! (Nem viccelek, nem ironizálok.)

Bevallom őszintén, amellett, hogy szeretnék másokat érteni, azért is izgat a kérdés, mert én szívesen szabnék kevesebb korlátot, szívesen enyhíteném egy-két balul elsülő kísérletezés következményeit és szívesen engednék meg több mindent - ha bírnám, ha képes lennék rá, ha lehetséges lenne, ha engem nem szorítanának korlátok közé a körülményeim és a személyiségem.

Ármin és a madarak

Ármin észrevétlenül megtizenöthónaposodott. Egyrészt orbitális méreteket ért el (83 cm és 12,8 kg), másrészt a legfürgébb és legbeszélősebb gyerekem lett. Ha egyik kezét fogom, utánlépéssel lazán feljön a lépcsőn és olyan érzésem van, hogy "mindent mond".

Rengeteg állatot ismer, kedvenc könyvei a határozók, biológiai albumok és egyéb állatos könyvek. Megpróbáltam összeszedni, hogy csak madarakból miket ismer fel élőben, képről vagy hangról (!). A legtöbbet hangutánzással nevezi meg, pl. kú-kú a galamb (krú-krú), ijj a sas vagy cse-cse-cse a szarka (cserr-cserr), de vannak kivételek, pl. jellel mutatja a gólyát (kelepelést a kezével), gének hívja a gémet, a rigót meg valami agó-félének. Az újakat eleve névről tanulja már, úgyhogy minden nappal egyre nagyobb lesz ezeknek az aránya.

Akkor tehát most:

pingvin
sas
papagáj
pelikán
strucc
sirály
bagoly
harkály
veréb
gólya
gém
varjú
kakukk
szarka
hattyú
fecske
galamb
kacsa
liba
pulyka
tyúk
kakas

Passzívan felismeri még (mutasd meg, melyik a ...) a tukánt, a flamingót meg a koronás darut is. Hasonlóan gyanús még a pacsirta és a páva csak nem tesztelgettem, lehet, hogy holnap már ezek is az aktív listán lesznek.

- Krú! Krú!


- mondja a galamb.

Galambászni a tündérek is szeretnek.


De a legjobb csapatostul.

fodrász szalon

szolgáltatások:

fésülés

hajgumi illesztése

kalapozás

végül (!) alapos hajmosás

emlékeztek

a nagyon apró trükkökre?

Megjelentek a Kismamában!

Ott is, itt is köszönöm az ötletadóknak!

avagy hogyan feledjük el egy pillanat alatt a semmiségeken való bosszankodást

2-3 hete Szirka eltökítette a kulacsát, nagy melegek is voltak, kevés ruházkodás, úgy tűnt, a pohárból inni tanulás számára elérkezett a mikor ha nem most. Lényegében ugyanazzal szembesültünk, mint korábban, hogy korrekten tud inni, csak időnként nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy a pohárból készakarva az asztalra, földre, magára öntse a vizet. Egyik vacsoránál épp ugyanitt tartottunk megint és lelkileg próbáltunk hatni (vagy ő kérdezte? már nem is tudom), hogy apa szomorú, anya szomorú.
- Ármin szomorú?
Ármin a téma iránt közömbösen igyekezett a tányérjából a szájába varázsolni minél nagyobb tételeket. El kellett ismerjem, hogy Ármin nem szomorú.
- Ármin bódog.
Én most hallottam ezt tőle először, muszáj volt mosolyogni.
- Ármin boldog.
- Anya bódog? - tapintott rá a hangulatváltásra.
- Anya is boldog - mondtam boldogan.
- Apa bódog?
- Apa is boldog - szállt be Andris is a boldogságba.
- És te boldog vagy, Szirka? - simogattam meg.
- Bódog vagyok.

Kiöntött vízről nem esett szó többet.

instant, dobozos

babaleves:

Főzés nélkül készítendő!

nyuszika

- Nyuszika, nyusz, nyusz, nyusz! Kéjek jépát!

a mindig hálás fotótéma

a gyermek és a tejföl

járművelés

Az illedelmes gyermekek

csendes, önálló elfoglaltságot keresnek maguknak, míg fáradt szüleik megpihennek.

De azért résen lenni nem árt.

elszaladt

Végre megvan a csulkik felszólító módja!
- Csuklás. Te is Apám, csuk!

Andris birizgálja a laptopomat, Szirka szeme felcsillan:
- Zene, Apa? Tánci?

Több zabtejet önthettem a poharába, mint várta:
- Nagy tej. Szép nekem.

Reggeli közben az asztalnál:
- Gorilla, Anyám, gorilla!
- Hol van a gorilla?
- Elszaladt!

Ármin négykézláb iszkol kifelé a szobából.
- Árminka kutya várj!

A tiem mára tiemém lett (közbülső állomás a tiemé volt).

És egy Árminos:
Hoz nekem egy dobozt, látszik, hogy valamit mutatni akar, ami benne van.
- Mi van benne? Á, a tészta!
- Tétta.
- Igazából nem tészta - rontom az ünnepet - hanem szalag.
Ármin vette a lapot; olyan "értem én!" fejjel elkezdett (helyben) szaladni.

pelenkátlankodásról a Fókuszban!

Szirkával, Árminnal (és sok mindenki mással): itt!

reggel még

előfordul, hogy van rajtuk ruha és disztingváltan viselkednek:



Árminka hasonló visszafogottsággal szeretget más gyerekeket, sőt babákat is:

- Doktor bácsi vagyok!

fülemet

Pár napja a Mosó Masát nézegettük, többek között ezt a képet:



Ma Andris cseresznyét hozott nekik. Szirka első szava az volt, amikor meglátta:
- Fülemet!

Természetesen így értette.

A koraiból

megkaptuk az év végi értékelést, egy Szirkavirág, egy fotó és 2 lufi kíséretében (egy Árminnak!).

Ez látható a fotón.
Elájulok.

Tudom, hogy Éva néni még mindig olvassa a blogot (és figyelembe veszi a feladatok összállításánál, hogy mit csinált itthon Szirka!), de kénytelen vagyok mégis kibeszélni, mert annyira örülök neki megint.

Idén én nem is jártam Szirkával a koraiba, amikor pedig mégis úgy alakult, hogy mind elmentünk, ki kellett jönnünk a szobából, hogy Szirka tudjon koncentrálni. Mert hogy azt is megtanult. Figyel, "dolgozik" 40 percig! Ebben fejlődött a leglátványosabban.

Az első évben, amikor itthon nagyon sokat foglalkoztunk vele, az volt a jellemző, hogy itthon mutatta meg igazán, mit is tud, mára ez megfordult, csak lesek, hogy miket tud Éva néninél, aki szerint a legtöbb területen nincs jelentősen elmaradva a kortársaitól. És ami nekem az egészben rettentően tetszik: az értékelés megfogalmazása úgy informatív, hogy közben nem lehúzó. Azt tudjuk meg belőle, hogy mire képes most Szirka. Szakértő szemnek - felteszem - ebből nyilvánvaló, hogy akkor a következő lépcsőfok még nincs meg, az következik, mégse arra koncentrál, hogy ez hiányzik, az kéne még. Azt látod belőle, hogy ez egy nagyon ügyes kislány, akit a gyógypedagógusa nagy-nagy szeretettel, tisztelettel vezetget. Azt érzed, hogy igen, érdemes, és hogy irány előre.

Csak fel kellene végre találni azt az Évanéniszorzó gépet!

- Nézd csak, Anya!

- mutat a rajzára.
- Mit rajzoltál? - kérdezem ösztönösen, mosolyogva, anti-susanstrikeresen.
- Macit - mutat az alsó rajzra. - Sárkányt - mutat a felsőre.

kivonás

Kapott hat kanalat. Csillogós, színes, koktéloskanalakat. A játékok normál evolúcióját követve hamarosan szétszóródtak a nappaliban. Szirka megtalált belőle négyet és azt kérdezte:
- Hova tűnt kettő?

(Lehet véletlen, mert a kettő gyakran a többesszámot jelöli nála, NA DE AKKOR IS!)

Zsákmányszerző magatartás fiatal manóféléknél

A fiatal manófélék önállóan még nem képesek a zsákmány aktív elejtésére, ezért az idősebbek élelméből kell szerezniük maguknak. A verbális kort elért példányok tipikus zsákmányszerző vokalizációi pl.: Én is kapok! Márkuskám! Kérek virslikét! Vág, vág! Sokat! Én is kapok kérek kenyért! Köszönöm!

A fiatalabbak nonverbális eszközökre vannak utalva, amelyek azonban nem kevésbé hatékonyak. A kellő személyhez intézett nyüszítő hangokkal, ruhájuk ráncigálásával ők is hozzájuthatnak a kívánt falatokhoz.

Az alábbi, rendkívüli felvételeken két fiatal manóféle próbálkozik idősebb fajtársuk reggelijének megszerzésével az itt leírt technikákat felhasználva. Magatartásuk szokatlanul békés, amit az magyarázhat, hogy közvetlenül a felvételek előtt teletömték magukat lekváros goffrival.

szájadat

A mostani beszélyek (talán) nem annyira viccesek, mint inkább szívünknek kedvesek. Hosszúakat mond, a rövidekkel is összefüggően beszélget, tényleg sokszor van olyan érzésem, hogy igen, ez igazi beszélgetés már.


Este Szirka a fellelhető apró tárgyakkal szépít-gyógyít minket (Ármin meg utánozza). Tegnap Andrison volt a sor. Komplett fogászati kezelést kapott, benézéssel, fújással, vekkerórával, nadrágszíjjal (lásd alant a videót). Aztán a talpa alá került két lapos kavics (Szép lesz!), majd a lábszár következett, ahol Szirka leplezetlenül megdöbbent:
- Szőrös!
- Hát ez ilyen.
- Nem baj, mossuk!


Fürdés után Andris kapacitálja, hogy szálljon ki.
- Nem megyek, öntök cseppeket.


Reggel bejön a konyhába, kicsit sötét van.
- Este van!
- Nincs este, csak kicsit sötét van - mondom és felgyújtom a villanyt.
- Köszönöm, Anya! - feleli és meglátja a gabonapelyhet:
- Kockát!
- Kockát kérsz? Jól van, adok neked kockát.
- Tesszük kockát - kommentálja, míg az üveg tartóból a tányérjára rakom a reggelit.


- Nem tudom, kulacsam, hova tűntél - énekli.
- Én is kerestem, de nem találtam - mondja Andris együttérzően.
- Nem baj, Apám!


Néhány részlet a fogászati kezelésekből:

motoros orrszívó

Matat az ecsetekkel

meg egy doboztetővel, egyszer csak azt mondja:

tik-tak óra

Ebben nem csak az a jó - bár az a legjobb -, hogy ilyeneket kitalál (lásd még pl. a cipő alakúra lerágott retek szeletet), hanem az is, ahogy az orrát az órától következetesen a tik-takkal különbözteti meg, és amikor a fotóhoz raktam be az ecseteket, kiderült, hogy ez nem is olyan könnyű!

ejtőzés

Vasárnapi ebéd után csendespihenő:



(és kb. így megy estig)

százötvenen

élnek egy cipősdobozban az út közepén

diszkrét üzemmódban

megörökítve a szintén diszkrét nevet viselő

tknyvonat

(A játékszabály egyszerű: az éppen orrszívott gyermek elé gyorsan beül a másik is.)

csillagok háborúja, ahogy Szirka képzeli

A beszélgetés helyes olvasata:

- Moszojú vagy?
- Beteg.

(Eddig vicces, csak onnan moszojú, hogy betegségből újhullám van nálunk. Szirka orrából naponta 8-10 csigafarmot szivattyúzunk ki, én újra sajgok minden eresztékemben és minden lélegzetvétel helyett fulladásra ébredek. Amikor nem vagyok amúgy is ébren, a Rosszul Alvó Fognövesztővel.)

Könyvheti Pszichofesztivál a Mindennapi Pszichológiával

Az idei könyvhét kitüntetett szereplője a pszichológia és a Mindennapi pszichológia c. folyóirat ezt változatos programok szervezésével ünnepli. Minden infó itt.

Szombaton 14.30–15.30 között a Bakáts utcai Gyermeksátorban a csecsemőkori segített szobatisztaságról beszélgetünk. Lesz idő sok kérdésre, jöjjön, akit érdekel!

- Szép lesz!

- mondta Szirka és gondosan befestegette piros filctollal a tenyerét meg az ujjait:




Ármin pedig közben 9/10-ben a filctollak kupakját húzgálta le-fel, 1/10-ben meg hangyafarmot rajzolt:

Az igen és a nem ereje

Ha mondjuk keresnék valamit, amiről nem is tudom pontosan, hogy micsoda és a helyet sem igazán ismerném, ahol meg kell találni és lenne valaki, aki nálam sokkal okosabb, tapasztaltabb és ismeri a terepet, sőt azt is pontosan tudja, hol van, amit keresek de az összes segítsége annyi lenne, hogy bármerre indulok, azt mondaná: "Nem, nem ott!" vagy "Ne, arra ne!" és ezt egyre ingerültebben mondaná, egyre komorabban figyelmeztetne, hogy rossz felé megyek és különben is inkább hagyjam abba a keresést - hát nem érezném túl jól magam. Tanácstalan lennék, csalódott, dühös. Ha azt mondaná, fordulj csak meg és menj egy kicsit balra, most nézz fel és látod, ott van, akkor követném az utasításokat és örülnék, hogy megtaláltam, amit kerestem.

Ha Árminnak azt mondom, hogy ne hadonássz a kanállal, ne kend a kefirt az asztalra, ne fröcsköld szanaszét az ételt, ne kopácsolj a kanállal, elveszem a tányért!, akkor nem érzi túl jól magát és nagyon sok kaja kerül az ölébe, az asztalra, a földre, a hűtő oldalára. Ha azt mondom neki, hogy tedd a szádba a kanalat, akkor vigyorogva bekapja a falatot és már meríti is újra a kanalat.

Amikor Márkus elsős lett, szuper tanító nénije volt. Az első szülőin mindenkitől megkérdezte, mit gondol az "alattad a föld/ fölötted az ég/ benned a létra" idézetről. Én azt mondtam neki, hogy azt szeretném, ha Márkust nem felzavarnák a létrán, hanem fentről hívogatnák. Értette.

Ha a világ egy csodálatos, ezerszínű-ezerízű labirintus lenne, amelynek minden ösvénye más élményeket kínálva hívogatna, hogy fedezz fel! fedezz fel!, de nem lenne szabad mindenhova bemenni, én azt szeretném, ha a Nálam Nagyobb Segítőm kedvesen hívogatna arra, amerre mehetek és nem azt, ha megszidna, amikor rossz felé indulok.

És sokszor mégis milyen nehéz Nagyobb Segítőnek lenni és azt kínálni fel, amit lehet, nem csak azt elvenni, amit nem lehet!