
Mint korábban írtuk, Ferenczi Gábor, dokumentumfilm-rendező "Bence" c. filmjében a szokásostól eltérő módon közelít a másság/fogyatékosság a témájához. Éspedig úgy, hogy nem egy témához, hanem egy emberhez, egy down-szindrómás fiatalemberhez közeledik, és sikerrel. Értik egymást, mindketten filmesek. A közeledésük apropóját Szalay Kriszta "Kapcsolda" nevű programja adja, amelyiknek az a célja, hogy egészséges gimnazistákat egy-két napra fogyatékos fiatalokkal eresszen össze.
A film előzetese itt látható.
Március 19-én 17 órától újabb vetítés lesz a Puskin mozi Amarcord termében. Utána nyilvános beszélgetés az érintettekkel, tehát mindenkivel, akit érdekel.
2010. február 28., vasárnap
Bence megint
Bejegyezte:
@ndrás
mikor:
10:07
0
megjegyzés
2010. február 24., szerda
első füllentés
Szirka a bilin ül, félreérthetetlen hangeffekteket produkál.
- Jaj! - mondja mentegetőzve.
- Puki volt - felelem "ez a világ rendje" hangon.
- Nem puki.
- De, puki volt.
- Nem puki. Árminkocska puki.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
17:40
2
megjegyzés
A beteg gyermek
nővére óvodai tartózkodását kihasználva a fényképezőgép figyelmét magára vonja,
önállóan mászik fel a kanapéra és onnan büszkélkedik az eee jelszóval megszerzett gyógyszeresüveggel
az orra alatt húzódó fényes folyamot szemérmesen kitakarja
a következő pillanatban 0 veszélyérzetét megvillantva indul tovább
a későbbiek folyamán pedig lengőfirkák produkálásával hőkölteti hátra döbbent édesanyját(ez itt az első, ami éppen egy papírdarabra kanyarodott; a kevésbé szerencsés firkák a konyhakövön születtek meg és maszatolódtak el)
(a bal sarokban Szirka rendes nyomatékú firkája, innen látszik, milyen halvány az Árminé)
(édesapja megjegyzése: hát, nem egy mikelandzseló, ilyet bármelyik másfél-kétéves tud)
Bejegyezte:
andrea
mikor:
14:22
3
megjegyzés
Címkék: betegség
2010. február 23., kedd
Most jól mennek a dolgok
Gyorsan írok, hogy még aktuális legyen.*
Talán a pár héttel ezelőtti lázas betegségeink hoztak el egy krízist és zártak le a család életében egy hosszú, nehéz időszakot. Nem mintha most könnyű lenne, de a kínlódós, huza-vona, térdig homokban futó nehézség és a kihívás jellegű, inspiráló, jól eső fáradság között húzódó vonalon inkább kicsit az utóbbi irányba csúsztunk. Rengeteget dolgozunk (értsd: rengeteget), de viszonylag sokra is haladunk (amennyiben egy kásahegy-jellegű feladatmennyiségnél ez értlemezhető).
Szirkával két hete újra kb. úgy tudok foglalkozni, ahogy szerintem minimum kellene. Nem gyakorolunk sokat, de mindennap csinálunk néhány dolgot (nem telik el nap ecsetvonás nélkül): memóriafejlesztést, olvasás előkészítést, szabad olvasást, beszédfejlesztést, finommozgás fejlesztést, matematikai fogalmak gyakorlását - ha úgy jön ki, csak 2-3 félét, de van, hogy majdnem mindet. Ez elég soknak hangzik, de vannak olyan játékaink, amik egyszerre fejlesztenek több területet, így 2x5 perc alatt akár négy területtel is foglalkozhatunk.
Kicsit mindig több a felkészülés része, míg utána olvasok a dolgoknak és elkészítem a játékokhoz szükséges anyagokat. A megvalósításban pedig az a legnehezebb, hogy Ármin is akar játszani, csak más szabályokkal. Pl. amikor mi Szirkával az ellentéteket párosítjuk, ő "gyűrjük be a kártyákat a szánkba" játékot játszik - ugyanazzal az eszközkészlettel.
Szirka örül, hogy újra többet foglalkozom vele (veszi elő a kártyákat, könyveket és hozza oda nekem) és nagyon-nagyon jól halad. A múltkor Éva néni hívott fel minket, hogy elmondja, a koraiban is mennyire ügyes volt (Nagyapó hordja, Árminnak pont akkor van egy alvása, így én nem tudok menni), most én kérdeztem meg, hogy ez mit is jelent. Hát egyrészt azt, hogy kicsi Szirkánk már nem ugrál fel minden játékból két perc után, hanem szépen végigcsinálja a feladatokat 45 percen át (!), másrészt olyanokat tud, amikkel még engem is meglep. Valami intuitív összeköttetés folytán Éva néni is épp akkor kezdett vele matekozni, amikor én (lehet, hogy mindketten Szirka érdeklődését vettük észre), de vele már a számjegyekkel is foglalkoznak, az Éva néni szuper, sk tapogatós segédanyagaival.
Itthon is együttműködőbb. Rájött, hogy neki megéri, ha Árminnak jó kedve van és nekünk is jobban szót fogad. Persze azért egy majdnemnégyéves kislány maradt saját (és sajátos) elképzelésekkel arról, hogy hogyan kell a világnak folynia, de ami engem illet, ezzel a fajta folyással én - az időnkénti hajamattépem pillanatokkal együtt - elégedett vagyok.
* Ugye, hogy addig bénáztam, míg elszállt a pillanat: mostanra mindketten betegek. Szirka épphogy, de Árminnal húzós éjjel-nappalaink vannak. Azért a jó tendenciákon ez remélhetőleg nem változtat.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
11:12
0
megjegyzés
2010. február 22., hétfő
Megint ment* oviba
Első nap azzal hozta haza Nagyapó, hogy "olyan volt, mint az áprilisi időjárás: hol sírt, hol nevetett." A "hol sírt" rész miatt másnap Andris vitte be, hogy megtudja, mi volt a baj. Szerencsére csak annyi, hogy rosszul kapták el a ritmust és amikor megérkezett, levetkőzött és ment volna be játszani, akkor kellett felöltözni és kimenni az udvarra. Mire belenyugodott, hogy az udvaron vannak és kezdett volna játszani, akkor meg be kellett jönni. El is fáradt nagyon a küzdelemben, nem egyszerűen pilledt volt, mire hazaért, hanem a fásultságig kimerült.
Másnap viszont jól mentek a dolgok, még hazaérve is tele volt energiával. Elmesélni még nem tudja, hogy mit élt át, de valahogy kis ügyesen mégis át tudta adni, hogy nagyon jó dolgok történtek vele. Még úgy kabátban, ahogy jött, lelkesen magára mutatott és azt mondta: Barátom. Szirkababa vagyok. Többet nem árult el, de szerintünk ez minden bizonnyal egy szép barátság kezdete.
Frissítés: A nap legfontosabb óvodai eseményét ma is megosztotta velünk: Megettem kóbászat!
* A múlt idő annak szól, hogy ma reggel már haboztunk, hogy menjen-e még, sanszos, hogy a taknyogás megint felülkerekedik.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
12:30
4
megjegyzés
Címkék: kommunikáció, társas készségek, óvoda
2010. február 21., vasárnap
imposztóriumban
Ez az a játékos szekrény, amivel eddig a játékcserét oldottuk meg: itt pihent néhány hétig a játékok egy része, hogy aztán előkerülve hirtelen nagyon érdekes legyen és átadja helyét egy másik adagnak. Az ajtaját az előtérben látható ládával torlaszoltuk el, de kiderült, hogy lefedve ellenállhatatlanul felmászódik rá és nem csak az alacsonyabban levő erősítő gombjai tűnnek el, hanem az összes többi multimédiakütyü is megszerelődik, miközben az elhanyagolt kapaszkodásból kifolyólag leesődik róla. A teteje nélkül pedig belemászódik (hogy az erősítő és egyéb multimédiakütyük megközelítődjenek) és a játék edények közé szorulódva kiabálódik. A láda tehát arrébb vándorolt, mire a szekrény persze kinyitódott. Volt még itthon egy (egyébként wc-re való) gyerekzár, amit hip-hopp felragasztottam az ajtajára és roppant okosnak hittem magam.
Szabadfogású játékcsere
Bejegyezte:
andrea
mikor:
06:50
8
megjegyzés
Címkék: Ármin
2010. február 20., szombat
2010. február 19., péntek
Altatás a világ körül

A Mindennapi Pszichológia februári számában. Aki teheti, vegye meg, olvassa el, örüljön neki :)
Bejegyezte:
andrea
mikor:
16:35
4
megjegyzés
Címkék: ajánló, olvasnivaló
a világhírű szentmanóvári fekvőbalett társulat* előadása
tetőpont
megoldás
* A primadonna egy korábbi szólóprodukciójáról már korábban tudósítottunk
Bejegyezte:
andrea
mikor:
07:35
2
megjegyzés
Címkék: móka
2010. február 17., szerda
2010. február 14., vasárnap
locsi-fecsi
A sikereinket (pl. egy kenyérszelet levágását) kitörő örömmel ünnepli: Hujá, hujá, csikejűt, csikejűt!
Sose kapcsolta még be egyedül a tévét. Megnyomja a gombját, zúgni kezd, de kép még nincs (lassan melegszik), azt hiszi, valami gond van, gyászos hangon kezdi: Jaj, nem! de mire kimondja, megjelenik a kép, ujjongva fejezi be: Áá, igen!
Majdnem kétszer akkora bátyját kedélyesen köszönti: Szia, Márkuskám!
Szüleihez így csatlakozik: Ciatok, apám, anyám!
Hosszú szavak becézését egyszerűsíti: banácska, kenyécske
Gyakran táncoltat minket is. Megfogjuk egymás kezét és kiadja a parancsot: Körbe-körbe!
Próbálom belőni, hogy beszédfejlesztéssel mit kéne most segíteni neki, hol is tart. Sokszor csak egy-egy szót mond, de ilyenek is vannak: Cica mászik ide. vagy Másik könyvet hoztam neked. Tessék, Anyám.
Még vannak egyszótagos szavak is. Ha beszorul valahova, így csipog: Cség! Valaki! Akadtam!
Újra gyakrabban "tanulunk", kártyázunk, képekről mesélünk. Mit csinál a fiú, mit csinál a cica stb. Amikor megunja, a kutya képére kijelenti, hogy nemkuta és elszalad.
Családos könyvből magyaráz: Szirkababa vagyok, Anya vagy.
Tanítgatom neki, hogy a családnevét is használja, így lesz /Családnév/ Szirkababa.
Kijön reggel, ásítást imitál és bejelenti: álmostam.
Andris visszahozza őket a fürdőszobából, ahol a bidécsapot tanulmányozták. Ármin azonnal visszaindul, kiált Szirkának, aki lepattan a székről és szalad utána, de még visszaszól: Futás, Apa!
Hógolyózás előtt Andris jól beöltözik, Szirka elámul a fehér jégeralsó láttán:
Fehér Apám!
Bejegyezte:
andrea
mikor:
11:15
6
megjegyzés
Címkék: kommunikáció
2010. február 13., szombat
bámulatos
Ármin hosszú vonalai
Bejegyezte:
andrea
mikor:
09:31
1 megjegyzés
2010. február 12., péntek
kis lépések egy babának
úgy 6-8, folyamatosan, kapaszkodás nélkül, egy héttel a 11. hónap betöltése előtt
(akinek 5-6-sok gyereke van, az is minden alkalommal bőg, ha elindul a legkisebb?)
Bejegyezte:
andrea
mikor:
15:41
7
megjegyzés
Címkék: Ármin
2010. február 11., csütörtök
szegényember palintája
Szirka kedvenc hintájában palintázik és énekel:
(előtte azt énekelte, hogy palitta, palitta, Szirkababa palitta)
Bejegyezte:
andrea
mikor:
14:53
2
megjegyzés
Címkék: videó
2010. február 10., szerda
szerva itt
Szirka már teljesen jól van, de Ármin 38,3-mal ébredt. Mi lesz ebből estére?
És jön a skarlát ping-pong?
Fejlemény: Jó doktorunk szerint Ármin nem skarlátos, hanem vírusa van nekije. És Szirka még fertőz. Ha a vírus nem ágyaz meg a baktériumnak és Ármin jövő hét végéig kihúzza skarlátmentesen, akkor lehet csak felszabadultan sóhajtani ping-pongilag.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
06:54
4
megjegyzés
Címkék: betegség
2010. február 9., kedd
2010. február 7., vasárnap
A pomogácspikcsörsz

kiárusítást tart a régi képeiből, így jutottunk néhány nyári felvételhez, köztük ehhez itt ni, a jobb oldalon.
Egyben csatlakoznánk "10 apró különbség" játékukhoz.
Vagy 19?
Bejegyezte:
andrea
mikor:
17:44
9
megjegyzés
2010. február 6., szombat
esti tánci
Fürdés után Szirka mindig táncol. Nem épp a legjobb levezető csendes foglalatosság, de nem lehet vele mit csinálni. Igazából örülünk, ha közben legalább a ruháját rá tudjuk adni. Nem is kell neki zene, énekelget magának hozzá. Tegnap este éppen zene is szólt, sőt külön ritmuskíséretet is kapott.
Annyira aranyos, ahogy közben végig szeretgeti Ármint, simogatja, visszaadja az elrepülő játékait.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
07:01
2
megjegyzés
Címkék: nagymozgás, társas készségek, videó, zene, Ármin
2010. február 5., péntek
Ármin már nagyon unja
hogy 10,5 hónapos létére még mindig nem tud rendesen menni. 4kézláb gyors, de úgy nem lehet integetni meg tapsolni. Áthidaló megoldása az önálló járásig hátralevő néhány hétre:
Bejegyezte:
andrea
mikor:
08:26
2
megjegyzés
Címkék: nagymozgás, Ármin
2010. február 4., csütörtök
külcsín
Kora reggel, míg a többiek még aludtak, Árminka gondosan belőtte a séróját.
Meg a homlokát. Meg az orrát. Ahogy sikerült.
Aztán elővettük az ékszeres ládikát, amiből leginkább az érdekli, hogy hogyan lehet kinyitni meg becsukni, de amikor ezeket a virágokat a homlokára rakom, szerény mosollyal az arcán szemmel láthatóan azt gondolja: "a világért sem akarnék felvágni, de hát nyilvánvaló, hogy én vagyok a legszebb a világon."
Bejegyezte:
andrea
mikor:
18:20
1 megjegyzés
két nap az oviban
bőven elég arra, hogy az ember lánya elkapja a skarlátot.
Bejegyezte:
andrea
mikor:
12:28
10
megjegyzés
Címkék: betegség
2010. február 3., szerda
2010. február 2., kedd
2010. február 1., hétfő
filmes karrier
A portfóliója megtekintése után számos filmstúdiótól érkezett felkérés, a következő filmek címszerepére:
Bejegyezte:
andrea
mikor:
14:04
5
megjegyzés

































