nem akar

Ármin szopik a kanapén, Szirka odajön hozzánk, átölel:
- Szeretlek, barátom.
- Én is szeretlek.
- Árminkát is szeretem - mondja és őt is átöleli.
- Árminka is szeret téged.
- Én is szeretlek, drágám - mondja és megint én kapom az ölelést.

- Kinek telefonálsz?
- Adélnak.
- Adélnak?! - kérdezem meglepve, hiszen az utóbbi időben évente egyszer találkozunk, nyáron.
- Igen, Anyám.
És tényleg neki telefonál, elég hosszan, időnként ilyeneket hallani:
- Szia Adél! Szia Áron! Igen, Adél. Szia, Adélka!

Ármin nyüszít.
- Árminkám, éhes vagy? Szomjas vagy? Fáradt vagy? - faggatom eredménytelenül. De Szirka tudja, mi a baj:
- Árminka nem akar fáradt lenni.