Szeptemberben még így sétáltunk:
Ma már a másfél órás levegőzésből egy óra az öltözés-vetkőzés úgy, hogy két felnőtt öltöztet-vetkőztet két gyereket meg egy felnőttet. És még hol van a tél?! (Természetesen nem én akartam bejönni fél óra után.)
Nade, hogy legyek pozitív: tegnap szerényebb öltözködési ráfordítással csak a teraszra mentünk ki és nagyon jól mulattunk: némi motorozással körítve tulipánt ültettünk hármasban és az eredménnyel mind elégedettek voltunk. A gyerekek azzal, hogy a hagymákat a lukakba dobhatták, én azzal, hogy nem veszekedtek, nem lökdösték egymást, hanem szépen felváltva vettek a zacskóból, dobtak a lukba és a végén senki se vágott földhöz semmit visítva, hogy én kaptam! vagy hogy mégecceeer! Ha lesz a hagymákból virág (nem úgy mint azokból, amiket tavaly ültettem), erre fognak emlékeztetni: erre a napsütéses, szép őszi délelőttre és az én két kis ügyes, okos segítőmre!
bejegyzés
1 megjegyzés:
csak mondom, hogy a kékesen esik a hóóóóóóóóó :)))))))
egy nagyon komoly előadást hallgatok épp, ahol nem lehet ezt bekiabálni, itt meg olyan jól illik a témához :)))
Megjegyzés küldése