papírbabák

Úgy kezdődött, hogy celluxos kezeléssel gyógyítgattam egy beteg könyvet, Ármin pedig megkaparintotta az ollót. Tompa végű gyerekolló és különben is most nyaralunk, úgyhogy nem vettem el tőle kapásból, hanem hagytam, hadd nézegesse. Erre Szirka is kérte a maga kis ollóját, amivel egyre ügyesebben bánik, de még ott tartunk, hogy hogy kell megfogni és bevágásokat ejteni egy papíron. Vágtam ki neki egy csigát. Aztán még egyet, meg egy mamacsigát is. (Most ez az új, hogy a dolgoknak mamája van.) A csigák előbb beszélgettek, aztán elérte őket a vágom szarvát, aminek én örültem, mert szépen becélozta és levágta, amit akart.

Ekkor eszembe jutott, hogy sosem vágtam még neki papírbabákat, úgyhogy el is készült az első:

Szirkának azért érdemes ilyesmit csinálni, mert így örül.

Ezért a pofáért külön meg kell enni.
Itt a köszönömhöz járt, de ilyesmi volt az is, amikor felismerte a rajzon, hogy Avokádó. Magját nem esszük meg.

Aztán belemelegedtünk és lettek színes babák, házikók, madarak, cicák, kutyák. A babák mind kaptak egy-egy mogyorót (matematikai előkészítés). Aztán mást gondolt:
- Nem jó kapnak. Nem szeretik. Pakolni - ezzel visszarakta a mogyorókat a tányérba.

Amikor a cicákat vágtam, elmondta, hogy mit tudnak a cicák:
- Cicák nyávognak. Szaladnak. Szeretnek.

A kutyákat is elsorolta: ugatnak, szaladnak, csontot kapnak, husit kapnak, elmennek (vszleg sétáltatják őket), játszanak, puszit adnak.

A papírbabák az igazi babákkal is megbarátkoztak:

- Kérek puszit, kettőt is!