Valaki nagyon együttérzően (khm) kérdezte, hogy vannak-e vicces képek. A "Fekete kezű gyermek bélyegzőfestékkel a bútorokon és a padlón" c. kép elkészítéséről inkább lemondtam, hogy gyorsan tudjak cselekedni. Hasonlóképpen lemaradtunk a "Kanapé szélén sírva lógó kisded, takaró alá bújt testvérétől rugdostatva, majd hátára esve" c. alkotásról. Tegnap elvonultak a gyerekszobába és nagy csend lett. Rutinosan indultam utánuk, hogy idejében leállítsam a készülő katasztrófát és ez a látvány fogadott:
2010. július 25., vasárnap
hogy megy?
Bejegyezte:
andrea
mikor:
08:51
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

5 megjegyzés:
:D...
jaaaaaaaaaaj :( nem az együttérzés hiánya kérdeztette velem a vicces képeket, inkább..... a hazai tapasztalat? :D de látom, nálatok csak komoly képek készülnek, drukkolok, hogy a képen láthatónál rosszabb helyzettel ne kelljen szembesülnöd :)
én is jaj, vagy inkább csak én!
nevettem a kérdésen és vissza akartam viccelni! gondoltam, hogy kéne vmilyen szmájli, hogy az érzés is átmenjen, de nem tudtam, milyen illik ide, aztán nem raktam semmilyet. jaj?
azért annyira nem :)))
és ha jól értem, már csak két napot kell kibírni (vicces képek nélkül)?
Nézem a képet, valami furcsa. De mi?
Ja, igen! Ruha van a kisemberen!
Megjegyzés küldése