iszvattok ejekek

Amikor Szirka született, kapott egy tündérbabát. Nem igazán játék, mint inkább dísz, de persze azért odaadtuk neki. A kezébe ragasztott varázspálcát kb. első alkalommal el is engedte, azóta a baba hol itt. hol ott, a pálca meg hol ott, hol itt volt. Szirkának kezébe akadt a minap a baba és elkezdte mondogatni, hogy "Pálcát! Pálcát!". Először nem is értettem, mit akar, aztán esett csak le, hogy a rég elkeveredett varázspálcát keresi. Mondtam, hogy nem tudom hol van, mire a kis partvis lépett elő varázspálcává.
- Kérem kezedet! - mondta a tündérnek, hogy oda tudja neki adni a pálcát, majd rövid röpködés után megvarázsolt vele engem is meg Árminkát is (itt kellett véget vetni a mulatságnak, mert őt kissé erőteljesen böködte vele).

Csokiszószt csináltam egy gesztenyés sütihez (mert tudunk élni), ott maradt a lábasban, Szirka megtalálta:
- (lek)vár! Csoki (lek)vár! (Az Angelina balerinát, ami egy mese, azt bezzeg kimondja hosszan: Andzsina banina.)

Barátnőm jött hozzánk a gyerekeivel (5 és 6 évesek). Sajnos ritkán látjuk őket, Szirka nem tudja a nevüket. De ez nem zavarta a szeretgetésben: Amikor megérkeztek, "Szia, Babi!" felkiáltással ölelte át őket sorban, majd boldogan végignézett rajtuk és azt mondta:
-Itt vagytok, gyerekek!
(Ami kb. úgy hangzik, hogy iszvattok ejekek)