Most jól mennek a dolgok

Gyorsan írok, hogy még aktuális legyen.*

Talán a pár héttel ezelőtti lázas betegségeink hoztak el egy krízist és zártak le a család életében egy hosszú, nehéz időszakot. Nem mintha most könnyű lenne, de a kínlódós, huza-vona, térdig homokban futó nehézség és a kihívás jellegű, inspiráló, jól eső fáradság között húzódó vonalon inkább kicsit az utóbbi irányba csúsztunk. Rengeteget dolgozunk (értsd: rengeteget), de viszonylag sokra is haladunk (amennyiben egy kásahegy-jellegű feladatmennyiségnél ez értlemezhető).

Szirkával két hete újra kb. úgy tudok foglalkozni, ahogy szerintem minimum kellene. Nem gyakorolunk sokat, de mindennap csinálunk néhány dolgot (nem telik el nap ecsetvonás nélkül): memóriafejlesztést, olvasás előkészítést, szabad olvasást, beszédfejlesztést, finommozgás fejlesztést, matematikai fogalmak gyakorlását - ha úgy jön ki, csak 2-3 félét, de van, hogy majdnem mindet. Ez elég soknak hangzik, de vannak olyan játékaink, amik egyszerre fejlesztenek több területet, így 2x5 perc alatt akár négy területtel is foglalkozhatunk.

Kicsit mindig több a felkészülés része, míg utána olvasok a dolgoknak és elkészítem a játékokhoz szükséges anyagokat. A megvalósításban pedig az a legnehezebb, hogy Ármin is akar játszani, csak más szabályokkal. Pl. amikor mi Szirkával az ellentéteket párosítjuk, ő "gyűrjük be a kártyákat a szánkba" játékot játszik - ugyanazzal az eszközkészlettel.

Szirka örül, hogy újra többet foglalkozom vele (veszi elő a kártyákat, könyveket és hozza oda nekem) és nagyon-nagyon jól halad. A múltkor Éva néni hívott fel minket, hogy elmondja, a koraiban is mennyire ügyes volt (Nagyapó hordja, Árminnak pont akkor van egy alvása, így én nem tudok menni), most én kérdeztem meg, hogy ez mit is jelent. Hát egyrészt azt, hogy kicsi Szirkánk már nem ugrál fel minden játékból két perc után, hanem szépen végigcsinálja a feladatokat 45 percen át (!), másrészt olyanokat tud, amikkel még engem is meglep. Valami intuitív összeköttetés folytán Éva néni is épp akkor kezdett vele matekozni, amikor én (lehet, hogy mindketten Szirka érdeklődését vettük észre), de vele már a számjegyekkel is foglalkoznak, az Éva néni szuper, sk tapogatós segédanyagaival.

Itthon is együttműködőbb. Rájött, hogy neki megéri, ha Árminnak jó kedve van és nekünk is jobban szót fogad. Persze azért egy majdnemnégyéves kislány maradt saját (és sajátos) elképzelésekkel arról, hogy hogyan kell a világnak folynia, de ami engem illet, ezzel a fajta folyással én - az időnkénti hajamattépem pillanatokkal együtt - elégedett vagyok.


* Ugye, hogy addig bénáztam, míg elszállt a pillanat: mostanra mindketten betegek. Szirka épphogy, de Árminnal húzós éjjel-nappalaink vannak. Azért a jó tendenciákon ez remélhetőleg nem változtat.