Szirkaszövegek

Én még mindig a "bármit mond, örülök" állapotban vagyok, úgyhogy csendesen mosolygok azon is, hogy "Jaj, apa, nem kell!", amikor Andris hiába próbálja ráadni a szemüvegét (egyébként nagyon ritka, hogy nem akarja felvenni).

Új sláger a "hoztam neked". A földimogyorót nagyon szereti, de az utolsóból azt a kis csíra részt odahozza nekem: "Hoztam neked pici mogyorót." Aztán persze megy a tányérral a szekrényhez, hogy "Kérek mogyorócskát".
Andristól meg egy kis aprót zsákmányol és nekem ajánlja: "Hoztam neked pénzecskét, kéred?"

Szintén viszonylag új aranyosság, hogy az Anya, Apa birtokos ragot kap. Valahol a rövid a és a hosszú á között: apam/apám, anyam/anyám
Pl. megörül nekem: "Anyám! Szia anyám! Szeretlek." És átölel.

A korábban kevert igen és jó áthidalására megszületett a gordiuszi szintézis, az igenjó, ez mindenféle egyetértésre használatos.

Családtagos könyvet nézegetünk.
Én: Ki ez?
Szirka: Mama. Édes Mama.

Egyszer azt hallom: "Szájamat..., orrocskájamat..." de nem tudtam, mit csinál. Később kiderült, hogy a fogkrémes tubusba dugdosta a mutató ujját és azzal kenegette magát.

Hintázó gyerekeket látott:
- Palintáznak! Én is palintázok!

A labdákat ketten elpakoltuk a helyükre, egy nagy műanyag ládába. Játék volt a pakolás is, dobáltuk be őketegyesével.
Én: Na, kész, elfogytak a labdák.
Szirka ártatlan szemekkel: Hova tűntek?

Ármin valamit akciózott, feljajdultam.
Szirka:
- Fáj anyának! - és megpuszilt.

Ármint szívesen irányítgatná, de nincs vele szerencséje, az önfej nálunk családi vonás:
- Várj, Árminkocska, ne menjél!

Megjöttek a dokitól, csak Árminnak volt hajlandó köszönni, neki viszont háromszor:
- Szia, Árminkocskám, itt vagyok!

Ármin minden zajra felkel, Szirka meg nem szokott halkan beszélni, sokszor rászólunk, hogy csendesebben legyen. Végül táncra perdül a konyhában két babával a kezében (ez nagyon jellemző) és suttogva énekel:
- Árminkocska alszik, Árminkocska alszik.