Filmszínházunk bemutatja: A szökés

A büntetését töltő fegyenc alkalmas rejtekhelyet keres, amelyben elrejtőzve észrevétlenül megszökhet:



Szükség lesz egy társra is:



Talán egy másik rejtekhely alkalmasabbnak bizonyul:

képzőművészetileg

elég jó mérleggel zárjuk az évet.

Szirka örvendetesen halad az egyre jobb ceruzafogás felé.
(Bevallom, nyugtalanított, hogy nagyon megszokja a hibás fogást.)


Az alkotásvágy ragadós: így rajzol egy 3,5 éves és egy 9 hónapos.

Ez a 9 hónapos produktuma, ami őt magát nem nagyon érdekli, csak az elfogyasztásra alkalmas papírt látja benne. Az alkotás folyamata az, ami megragadta: kopogtatni kell a ceruzánkkal a papíron, ami remek móka.

karácsony képekben

ilyen boldog

karácsonyt kívánunk mindenkinek!

babaruha?

akkor ráadjuk a babára!

hogyan legyünk betegek hónapokon át egészcsaládilag?*

1. Válasszuk az őszi-téli időszakot. A kötőjel nem "vagy"-ot jelent! Ne hagyjuk, hogy a hőmérséklet komolyabban befolyásoljon minket, hiszen a hideg a meghűlésnek kedvez, a meleg pedig a kórokozók szaporodásának. Megfelelő ritmusérzékkel ebből még sokat kihozhatunk.

2. Legalább egy gyermekünket járassuk rendszeresen egy vírusfészekbe (a.k.a. óvoda/bölcsőde).

3. Alapozzunk egy masszív, tartós takonykórral. Válasszunk abból a fajtából, ami éjjelre jól bedugítja az orrot, hogy az éjszakákat ne kelljen unalmas alvással tölteni.

4. Jóllehet kevés szórakoztatóbb dolog akad az óránkénti csoportos orrszívásnál, az állandó taknyosságot időnként fűszerezzük súlyosabb, lázas állapotokkal. Ne mulasszuk el az aktuális járványokat (p. bárányhimlő) begyűjteni. Ha a gyerekek kora engedi, mindenképpen időzítsük ezekre a hónapokra a fogzás intenzív szakaszát.

5. Bár minél nagyobb az egyszerre beteg családtagok száma, a mulatság annál féktelenebb, arra azért érdemes figyelni, hogy a bárányhimlőt a gyerekek ne egyszerre kapják el, hanem egymást váltva, mert így tovább lehetünk a négy fal közé zárva.

6. Ha immunerősítés végett sétálni mennénk a napsütésben, ügyeljünk rá, hogy a hőmérséklet éppen akkor döntsön negatív csúcsot és a gyerek sapkája végzetesen félrecsússzon, mire hazaérünk vele.

(Ami a fotózást illeti, kövessük a "minél jobb a beállítás, annál rosszabb legyen az élesség" alapszabályt.)

7. A gyerekek gondozásában a szülők alaposan merüljenek ki, hogy maguk is fogékonyabbak legyenek a betegségekre.

8. Ha az egyik családtag állapota a javulás jeleit mutatja, ez csak a többieknek szóló jelzés, hogy ideje kicsit elengedni magukat.

9. Soha ne várjuk meg a teljes gyógyulást, mielőtt újra belevetnénk magunkat a munkába / visszaküldenénk a gyereket az oviba / hidegben mennénk sétálni.

10. Rendszeresen cseréljük egymás között a kórokozókat.


10. Programjainkat mindezek mellett szervezzük optimistán. Elég akkor visszafordulni, ha a gyerekek telehányják a kocsit.


*egyben hosszú válaszunk a "hogy vagytok, mikor találkozunk?" kérdésre

A média közvetítette agresszió hatása a gyermeki viselkedésre

A témában számos kutatási eredmény és még több vélemény látott napvilágot, amelyekből azonban nem rajzolódott ki teljesen egyértelmű kép - EDDIG!
Az alábbi leleplező videón végre saját szemünkkel láthatjuk, hogy az eredendően angyali gyermekek hogyan esnek egymásnak néhány perc alatt pusztán amiatt, hogy agresszív fegyverzenét hallgatnak.

beszélős aprók

1. Szirka

Annyira örülök neki, hogy Szirka beszél, hogy szegény bármit mond, csak nevetek. Különösen akkor kellemetlen, ha pl. azt mondja, hogy jaj, fáj nekem! De ha egyszer rendesen beszél, olyanokat mond, amiket nem tanítottunk neki, hanem használja a nyelvet, amire akarja, hát tehetek mást, mint hogy nevetek? Bolond szülőként még akkor is mosolygunk, hogy milyen aranyos, amikor azt halljuk, amitől rendes szülők falra másznak: Nemmákájok!

A jaj meg a jajaj eddig is megvolt, hiszen szörnyű katasztrófákkal teli az élet, de mostanra inkább jaj, ne! lett, ami a kis egérhangján elég viccesen hangzik. Pl. amikor a káposztás tésztán káposztát talál. KÁPOSZTÁT! Jaj, ne!

Ujjbábokkal játszunk, azt akarja, hogy húzzam az ujjaira.
- Kezemet! - mondja, majd helyesbít:
- Ujjacskáimat!

Egy nyakláncot rám akar adni, de rájön, hogy túl nagy hozzá a fejem. Tapintatosan fogalmaz:
- Nem. Kicsi.

Reggel a gyerekek kedvence a franciaágyon hancúrozás. Ha bemegyünk Árminnal, Szirka már mondja:
- Árminkácska, be, hozzám!
Aztán vég nélkül szeretgeti, csiklandozza, beszél neki:
- Hamm, megeszem!
Alig lehet lehámozni róla, hogy a pici is tudjon mocorogni.

Folyik a szülők becézgetése is: apacika, anyácska.

Meg a viccelés is. Először arra lettem figyelmes, hogy a beszéd nélküli mesékben érti a képi poénokat és akkor nevet, amikor kell. Ezt odáig vitte, hogy amikor Márkus elejtette a megybefőttes tányért, szája elé tett kézzel rákezdett a "tudom, hogy ilyenkor nevetni kell"-műnevetésére és még hozzá is tette: viccelt.

Azt is viccnek veszem (bár van igazságtartalma), hogy Andris orrára azt mondta: krumpli.

A krumpli hajdan pi volt, csakúgy, mint Pali. Amikor a családtagos könyvet nézegettük, zavarba jött, hogy Palit hogy is hívják, hiszen már ki tudja mondani a Palit, de ugye a hagyomány pit diktál, végül bizonytalanul rám nézve azt mondta:
- Krumpli.

Kitárt karokkal szalad felém:
- Anyaaa! Vagyok hozzád!

Táncolgat és énekel*: néni, bácsi, dződet, sárgát, aztán átölel engem, majd megpuszilgatja Ármin etetőszékből kikandikáló lábacskáit és azt mondja neki: édes vagy!

* valahogy így:



2. Ármin

Amikor legutóbb az Ármin szavairól írtam, nem vettem bele az Anyát, mert hátha csak az elfogult anyai fülem hallja bele a nyenyenyékbe. Krumpli irányba viszont nem vagyok elfogult és azt is többször mondta már (nem így, persze, de felismerhető volt). Nem is ő lenne, ha a kaják nem állnának a fontossági sorrend elején, mert azóta van "szava" már a banánra is. De nem is mi lennénk, ha a leggyakrabban nem a vavavát hangoztatná (néha veve), a számos környékbeli kutyával társalogva.

Emellett alkalomszerűen utánozgatja, amiket mondunk neki (pl. elment, pisi, cici, maci).

3. Andris

Amikor egy hónapja Árminról elhittük, hogy tényleg kimondja az első szavakat, Andris mindjárt sokkal jobban megérttette magát vele. Ármin valami illegálisat vett a szájába, de az apukája elmagyarázta:
- Nem hamm, kaka!
Azóta kiderült, hogy Árminnál a hamm és a kaka egyáltalán nem zárják ki egymást.

A csengőnk elég hangos és párszor fel is verte Ármint, ezért ki akartuk írni az ajtóra, hogy először inkább kopogjanak, hátha épp alszik, csak akkor csengessenek, ha erre nem jövünk ki. Napokon át fogalmazgattam magamban, hogy hogy tudnám ezt röviden és udvariasan kiírni, de nem jutott eszembe semmi (igen, ez jellemző az utóbbi hónapokban). Aztán úgy adódott, hogy Andrist kellett megkérnem, hogy írja ki, mert valaki szólt, hogy jön, de Árminnal már mennem kellett aludni.
Az ajtóra fel is került a frappáns felirat:
Ne csengess, kopogj!

van egy különleges bútordarab a polcon

beszippantja a tiszta papírt

és a másik végén kitol egy mintásat.

Ezeket egyenként ki kell belőle húzni és odaadni az apukánknak. Aki épp 25 oldalt akart kinyomtatni, míg közben mást csinál. Mondjuk dolgozik.

zenebohóc

Szirka sajátfejlesztésű hangszerével szórakoztatott el minket a minap. Alapvetően az alábbi két mozdulatot kell ismételni:



de cifrázni is lehet:

Ünnepi ételeink 2.

puceszgombóc sármőr módra

- Madár, madár!

- mondja Szirka hadonászva, két nagy szatyorral a karján - Pepül haza!

Hova máshova pepülne.

last minute karácsonyi sk ajándékötlet(ek)

Az úgy volt, hogy akartam venni a kicsiknek olyan fából készült, mágneses kirakót, ami geometrikus formákból áll és ami az én gyerekkoromban közönséges játéknak számított. A legtöbb játékboltban nem is értették, hogy mit akarok. A neten tudnék rendelni megnézetlenül: olcsót, nagy postaköltséggel vagy gyönyörűt, piszokdrágán.

Gondoltam, csinálok én nekik.

Márkussal kis korában csoda jó kis sólisztgyurma sakk készletet készítettünk, még ma is megvan.

Ha szépen kinyújtom a gyumát egyenletesre, sablon mellett késsel kivágom, megszárítom, kisütöm keményre, befestem (csinálok mintásat, arcosat meg mindenféle érdekeset), belakkozom, a hátuljára mágnest ragasztok, kiváló lesz. Vagyis csak lenne, mert Ármin megenné az egészet festékestül-lakkostul.

B terv kellett, rágásbiztos anyagból. Most kicsit részletes leszek, hogy megspóroljam a vargabetűket azoknak, akik meg akarják csinálni a kirakót:

1. Vásároljunk mágneslapot (hobbiboltból), a lehető legerősebb mágnessel.
2. Vágjuk fel geometrikus formákra.

Itt nem látszik mind, mert már továbbhaladtam a munkával, mire fényképezni kezdtem. A mi alapkészletünkben lesz

2 négyzet (nálam 3x3 cm)
1 téglalap (2 négyzetnyi nagyságú)
(az ezekből kirakható nagy négyzettel megegyező nagyságú másik négyzetet az oldalak közepeit összekötve osszuk háromszögekre, ahogy a fotón látszik, így lesz még)
2 nagy háromszög
4 kis háromszög
lesz továbbá
3 kör (átmérője a négyzet oldalával egyezik meg)
2 félkör
4 "láb", a maradék mágnesből a négyzetek oldalával megegyező hosszúságú, keskeny darabokból (az utolsó képen ez a csíkos kémény)

Ha tetszik a gyerekeknek a játék, később a készlet bővíthető.

Mivel a mágneslapnak csak az egyik oldala tapad, mindenből kettőt kell kivágni!


3. Vastagabb papírból vágjunk ki ugyanilyen alakú, de 5-6 mm-rel nagyobb formákat (a mágneslap vastagságát is rá kell hagyni /nálam kb. 1,5 mm/ és még egy picit: inkább legyen a huzat kicsit bő, mint hogy ne férjen bele a mágnes)

4. Vékony anyagokon rajzoljuk körbe a sablonokat és szabjuk ki a formákat varrásráhagyással:

A formák két oldala készülhet különböző anyagból, nálunk az egyik oldal mintás, a másik egyszínű (a páros darabok egyformák vagy hasonlóak). Elég csak az egyik oldalon megrajzolni, a másik úgy sem látszik, amikor varrunk. Próbáljuk ki, hogy a mágnes szilárdan megtartja-e az anyagot. (Egy mágnes egy anyagot.)

5. Varrjunk körbe a vonalon úgy, hogy hagyjunk helyet a mágnes beszuszakolásához is. A szögletes formák esetén érdemes a sarkoknál még kb. 2-3 öltést tenni (lásd itt lenn a háromszöget), mert kézzel nehezebb szép sarkot csinálni. Mivel a mágneslap hajlékony, így még épp be fog férni. A rés legyen inkább nagyobb, mint túl szűk (kézzel ölteni 3-4-et pluszban könnyebb, mint a varrást kibontani vagy elölről kezdeni az egészet).


6. Az összevart formákat vágjuk körbe, kb. a varrásráhagyás felénél, a sarkoknál pedig nyessük le az anyagot ferdén, hogy amikor kifordítjuk, ne feküdjenek egymásra a szélek (úgy túl vastag lesz az anyag és a mágnes nem tartja meg a lapot). A kör (félkör) szélét teljesen ki kell cakkozni.

7. Fordítsuk ki a formákat és helyezzünk el bennük 2-2 mágneslapot, tapadós felükkel kifelé fordítva. Összevarrás előtt ellenőrizzük, hogy tapad-e mindkét oldal, majd a rést varrjuk be kézzel.

8. Ha nem kreatív játéknak szánjuk, hanem logikainak, akkor rakjunk ki néhány ábrát, fényképezzük le és a képeket kinyomtatva csomagoljuk a mágnesek mellé, mintalapnak. Ha kreatívnak szánjuk, esetleg akkor is készíthetünk ilyen mintalapokat, de csak később (ha már unni kezdik), és a gyerekekkel közösen.


Tanácsok:

1. Először egy darabot készítsünk el teljesen és a tapasztalatok alapján módosítsunk a méreteken, anyagokon, ha kell.

2. Válasszunk tényleg vékony anyagokat és a varrásráhagyást igazgassuk el egyenletesen, amikor betesszük a mágnest.

3. Rátétes mintát már nem bír el a mágnes, csak az anyagok mintázatát használjuk ki, pl. a kör alakú darabot egy pöttyös anyagból kiszabva jó kerék vagy szem lehet, de ne vigyük túlzásba, 1-2 ilyen "tematikus" darabnál többet ne csináljunk, bízzuk inkább a gyerekek fantáziájára, hogy miből mi lesz.


Ha elkészítitek a kirakót, nagyon örülnék egy fotónak a szirka kukac gmail pont com címre! (A blogra is kiraknám, ha megengeditek.)

hirdetem továbbá

1. Levelet kaptunk, hogy a sárga könyvből hiányzik pár kép. Javítottuk, feltettük.
Remélem, hogy a többi jó. Szóljatok!

2. A dékán engedélyezett még 4 félév kihagyást az egyetemen vagyis csak akkor kell visszamennem, ha Ármin is óvodás lesz. Köszönöm mindenkinek, aki szorított!

3. Ne haragudjatok, hogy nem válaszolok a kommentekre! Idővihar - és hun van még karácsony, ahogy Bendegúz mondta. Azért írjatok, olvasom, jól esik meg ahogy kell. (Ha levegőt kapok, inkább posztolok.)

Ha Apa leheveredik,

hozzunk neki takarót
(a.k.a. takaróvontatók a Volgán)

játsszunk egy Where's Willy-t

bújjunk be mellé: Én is jövök! Itt vagyok!
nézzünk egy kis mesét

aztán támadjon jobb ötletünk: Bújjunk el!

(A dőlt betűs mondatokat valóban mondta. Mert már ilyen szépen beszél.)

kék könyv

A színes könyv sorozat kék része is elkészült, letölthető innen.

Hűha, most szólt valaki, hogy a sárga könyvből hiányoznak képek. Hamarosan javítjuk, bocsi!

családegyesítés ovi után

kamerázással kissé megzavarva

- manyó vagy!

- mondta Szirka (olyan külföldi a-val, ami inkább rövid á),

és milyen igaza volt.

családi lelkisegély szolgálat szamuráj-módra

Mondom sorban.

Lejárt az összes félév, amit kihagyhatok az egyetemen. Egy hónapja beadtam egy kérelmet, hogy kapjak még egy kis időt és tegnap felhívtak, hogy az elbíráláshoz sürgősen közölnöm kell, pontosan mennyi haladék kellene még és utána melyik programot akarom elvégezni és mennyi idő alatt. Innen bonyolódik a dolog, mert a rendelkezésemre álló másfél nap alatt nem sikerült kiderítenem még azt sem, hogy jelenleg létezik-e még az a program, amit választanék, nem hogy azt, hogy meddig fog létezni, ha egyáltalán. Lehet, hogy összevonták egy másikkal és a kettőt egyben kell elvégezni, ami nyilván nem annyi idő, mint az egyik egymagában. Ha mondjuk egy év múlva még lesz magában, két év múlva meg nem, akkor esetleg mégis megérné kicsit hamarabb visszamenni stb. Szóval nem eccerű.

Az egyetlen ember, aki esetleg szolgálhatott volna valami infóval, elég durván rázott le és nagyon rossz kedvem lett az egésztől. A bőgés határán mászkáltam Árminnal az oldalamon, dörzsölgettem az orromat és rám telepedett az egész nyomasztó gond: szeretnék igazi pszichológus lenni, szeretnék tanulni, szeretném befejezni az egyetemet. De akármikor folytatnám is, az a család számára mindig megterhelő lenne és az az igazság, hogy attól is félek, hogy nem leszek képes megcsinálni. Eddig is mindig isteni csodák kellettek hozzá, hogy meglegyenek a vizsgák, a dolgozatok és mióta itthon vagyok, mintha smirlgivel radíroztak volna ki az agyamból minden adatot, évszámot, nevet, fogalmat. Államvizsgázni, ééén?

Pillanatok alatt eljutottam, oda, hogy feladom az egészet, de itthon volt Márkus és beszélgettünk egy kicsit. Önző vagyok, tudom, hogy kihasználom a gyerekem, de tudtam, hogy nagyon jókat tud mondani. (Amikor az angol nyelvészet phd felvételimtől paráztam a végletekig, ő nyugtatott meg, hogy ha én kellek nekik, akkor felvesznek, ha nem én kellek, akkor úgy sem érezném ott jól magam. 9 éves volt ekkor. És még én akarok pszichológus lenni.)

Elmondtam neki, hogy rosszul esett a lerázás, mikor olyan óvatoskodva közeledtem és hogy nem is tudom, mit csináljak.

- Te nem olvastad a szamurájkódexet, ugye?
(Mi tagadás, ez kimaradt.)
- Van egy olyan szabály, hogy a nagy dolgokat intézd el röviden, az apróságokkal meg legyél alapos.
Az őrült ötletek mindig is tetszettek, úgyhogy máris kezdtem magam jobban érezni.
- Mivel ez fontos, dobj fel egy pénzt.
- Nem két oldala van ám a problémának...
- Hát mennyi? Valahol még megvan a 12 oldalú dobókockám.

Megírtam az adatokat az alapján, amit szeretnék, majd ők kiderítik és eldöntik, hogy lehet-e. Elküldtem, nem idegesít, hogy jobban kellett volna kérni.

És nagyon odafigyelek a krumplihámozásnál.

naszóval

Itt látható a bóbiskoló Ármin az ölemben.

Visszanézve a beszélgetést, nem is volt olyan rossz, mint ahogy éreztem. Sőt.

Beperelem

a tökgyárat, mert nem szerepel a használati utasításban, hogy a szempillákról milyen nehéz letörölgetni.


Még apróbetűvel sem.

Ovi van, Kenobi!

Ovi van. Már szeptember óta jár, tehát mondhatnám hogy több, mint 3 hónapja, de igazság szerint a Katicák, a Bárányok, és más Meselények miatt ez azért sokkal kevesebb volt. Nem is szívesen adtuk volna több időre kölcsön!
Általában én hoztam-vittem - bár Nagyapó is sokat segített, és még fog is - tehát nagyjából én tartom a kapcsolatot az ovival. Arról már írtunk korábban, hogy hogy került pont ebbe az oviba, és azt is említettük, hogy kevés olyan dolog van az ovin kívül, ami ennyire egyértelműen szívesen csinál. Ha reggel megyünk az oviba, akkor megyünk az oviba. Vidáman és szívesen. Mindig.
Előre bocsájtok: tudomásom szerint senki nem tud az oviban erről a blogról, nem olvassák, tehát nem kell dicsérnem őket. :)
Azt eddig is tudtam, hogy szívesen fogadják, és örömmel várják Szirkát, mind a stáb, mind a gyerekek. Egy nagyobb csoportos Kislánnyal (miszerint Csenge) láthatólag komoly barátság is kialakult köztük. Ezt onnan tudom, hogy - bár itthon nem mesél az oviról - egyszer csak elkezdte mondogatni itthon, hogy Csen-ge, Csen-ge. Mivel ilyen nevű csoporttársa nincs, utánajártam, hogy ki is ő, és láttam is őket nagyon örülni egymásnak.

A minap szülői volt, és megnéztünk egy több, mint egy órás filmecskét. A reggeli érkezéstől a déli alvásig tartó kb. 4 órás időszakból voltak felvéve a fontosabb epizódok. Igazából én is most láttam alaposabban, hogy mi is történik odabent, mert általában láthatólag a szülők zavaró tényezők odabent. Szívesen és kedvesen mesélnek és válaszolnak az ovónénik, de nyilván nem szeretnék, ha a 17 gyerek felmenői állandóan ott sertepertélnének. 17, merthogy kis létszámú csoportba sikerült bejutnunk.

Picit attól féltem, hogy Szirka állandóan ki fog lógni a csoportból. Igazából úgy tűnik nem így van. Több odafigyelést, segítséget igényel, mint a többiek, de úgy láttam, hogy azért nem olyan rettenetesen. Jobban oda kell figyelni rá, amikor esznek, fogat mosnak, vagy más speciális dolgot csinálnak, és ezt a többletgondoskodást olyan magától értetődően adják meg neki, hogy egész meghatódtam.
Szirka szívesen elolvasgat ott is egyedül, ahogy itthon is, de ha előkerülnek a mesemondó bábok, akkor a többiekkel együtt ő is odatelepül. És igazából semmi olyat nem láttam (a kötelező gyakorlatokon kívül), amit mindenki csinált volna egyszerre. A csoport nagyobbik fele általában közösen csinált valamit, de néhányan mindig máshol játsz'tak. Nem érződött, hogy Szirka nagyon kilógna közülük. Talán az egyetlen, amit nem csinált meg (a videón), hogy nem mászott fel a bordásfalra, amikor a többiek igen.
Én elégedett vagyok ezzel az egésszel. Lehet, hogy később nehezebb lesz, de az ovi egyelőre rendben van. Egyik "célunk" az ovival az volt, hogy majd szívesen csinálja, amit sok más gyerek csinál mellette, és ez így is van. Az állandó nyüzsi és zaj ellenére nyugodtan eleszeget a többiekkel (itthon azért általában közben lefut(na) egy maratont) fogat mos velük (itthon ez is elég macerás), stb.
Mindig is problémás volt nekem, hogy mennyire szeretném, ha Szirka beleszokna egy mások által diktált rendszerbe, de úgy látom ez még belefér. Még az olyan tevékenységekben is részt vesz, ami egyébként nehezen megy neki. Pl. van egy Csendjáték nevű dolog. A gyerekek körbeülnek, és valaki körbesétál valami tárggyal (a felvételen egy zenélő dobozzal), odaadja valakinek, leül a helyére, és a másik megy tovább. Szóval ez nem egy pörgős dolog (megdöbbentő volt hallani a csendet a többi elfoglaltsághoz képest). Szirka láthatólag szívesen csinálta. Mondjuk közben összepuszilkózott a mellette ülővel, és ment egy kört, hogy mindenkit megsimogasson, de hát ettől Szirka a Szirka.

Eddig is nyugodt szívvel hagytam ott Szirkát reggelente (bár örömmel hoztam el ;), de most tényleg úgy látom, hogy jó helyen van azokon a délelőttökön.

Oknyomozó riporterünk hamarosan annak jár utána, hogy mi történik a heti négy ovis fejlesztésen.

Ármin az m1-en

itt látható.

Ő gyönyörűséges volt (és álmos), nekem nem nagyon sikerült elmondanom a lényeget. A kedves műsorvezető előre szabadkozott, hogy kevés az idő és nem tudjuk kifejteni a dolgot, és nyilván a spontaneitásnak kevés teret lehet adni, ha tudod, hogy 5 kérdésed van összesen, de sajnos én (szóban) nem vagyok az a fajta, aki képes bármely eldöntendő kérdésre a szomszédok magánéletét és az afganisztáni katonai-politikai helyzetet is magában foglaló kiselőadással válaszolni, úgyhogy mindig úgy éreztem, hogy félbe vannak vágva a dolgok és a következő kérdés már nem kapcsolódik ahhoz, amit mondtam. Pl. volt szó arról, hogy Szirka 10-11 hónaposan hagyta el végleg és teljesen a pelust, de odáig már nem jutottunk el, hogy a pelenkátlankodásnak nem az a lényege, hogy ilyen kérdésekre egy valószínűtlenül alacsony számot tudjak bemondani és a kérdező leessen a székről, hanem hogy jó legyen a babámnak és jó legyen nekem is.

Anyukámat felhívtam utána, és bár ő is úgy érezte, hogy nem nagyon ment át a pozitív üzenet, de megnyugtatott, hogy szerinte nem az én hibám. Úgy látszik, neki is az a fontos, hogy jó legyen a gyerekének :)

kategóriák

Van ez a képkeresős játék, még a névnapjára kapta Szirka. Akkor egy párszor kiraktuk (én kiraktam és magyaráztam vagy épp a kockákat ő rakta oda, de együtt kerestük meg a helyüket), aztán megunta, hogy nem tudja egyedül és egy időre félreraktuk. Most megint előkerült, de meg sem próbáltuk kirakni, csak úgy játszogatott vele az asztalnál. Egyszer mutatta a zsiráfot, akkor kikerestem neki a vadállatosat és nem is figyeltem, hogy mit csinál vele aztán.

Hát ezt csinálta:

Asszem, az "állatok" kategóriát kipipálhatjuk.

van olyan,

hogy pontosan tudod, mikor kell a babának pisilnie. Vele vagy, érzed őt és tudod. Fogod a bilit, megkínálod, tiltakozik, csodálkozol, de leteszed. Míg megfordulsz, hogy elrakd a bilit, bepisil.

Hogy miért?

Fogalmam sincs.

benne

aki szereti kedvenc Árminkocskáját tévében nézni, az ne felejtse el csütörtökön délelőtt 10-kor bekapcsolni az m1-en a Nappali c. műsort. A Mindennapi Pszichológiában megjelent cikk, vagyis az EC miatt akarnak minket megmutatni országnak és világnak.

Sajnos megint pont álmossági időben megyünk, mint a múltkor a Dunába (nem a folyóba, a tévébe), ahol végignyűgösködte az egészet, majd gyorsan megszoptattam (erős volt a kísértés, hogy élő adásban tegyem ezt, de azt gondoltam, talán nem mindenki tartaná olyan jó mókának, mint én, talán még Ármin sem) és aludt is egy kicsit még ott, a székházban. (Furcsa volt, hogy amikor szoptatásra alkalmas helyiséget kerestünk, mindenki azt mondta, hogy etetni akarom.)

Ráadásul ma a dokinál (igen, majdnem minden nap megyünk) kiderült, hogy nem (csak?) a fogacskái bosszantják, hanem kicsit gyulladt a füle is. Először azt mondta a doki, hogy nem komoly, épphogycsak, de aztán mégis csak a fület kiáltottuk ki bűnösnek az éjszakai kelések, fájdalomsírások, láz és a hasmenés dolgában (érdekes módon ő nem taknyos). Csak fülcseppet kapott és javaslatot melegítésre, szorítsatok, hogy ennyivel tényleg megússzuk. (Félek.)

Ha már dokizás, Szirkát is megmutattuk, aki megint hiányzós hetet tart oviból-koraiból és aki napok óta tegnap éjjel kapott először levegőt alvás közben. Szegénynek már nagyon hiányzik a nyüzsgés-mozgás-levegőzés-óvodázás. Remélhetőleg már csak holnap kell itthon maradnia.

másznak, csúsznak

amikor épp nem orrszívás, fog(hely)fájás, lázaskodás, f.sás, álmosan nem alvás vagy az idő 70%-át kitevő nyafogás (lásd még kapok én is ill. nem akajok vezényszavak alkalmazása egyazon itemre 5 mp különbséggel) és vernyákolás köti le őket. És minket.

van zsákodban minden jó

Na, itt volna az ESTE

Itt meg a link.

borogatós-teregetős-betegedős-mikrofonos - keddtől csütörtökig

Még kedden történt, hogy teregetni készültem, a vizes ruhás dobozt be is vittem, de egy pillanatra (tényleg egy pillanat volt) még ki kellett lépnem. Amikor visszajöttem, ez a nem mindennapi látvány fogadott:

balról jobbra: Szirka hónaljig felhúzott pizsamában, a tiszta ruhák a földön, Ármin lecsúszott nadrággal.

Szirka azért volt itthon és azért ült ott így (két képen is ugyanott!), mert ekkor lett beteg. Egy ideje taknyos volt már (a doki szerint semmi komoly), de kedden reggel annyira passzív volt, hogy még Márkus is megkérdezte, hogy van-e valami baja, hogy egy helyben ül. Kora délutánra be is lázasodott. Mostanra kicsit jobban van már, nem olyan elesett, de ma estére egy olyan durva csipafolyam indult meg a szeméből, amilyet még nem is láttam.

Furcsa mód ez a betegség most jót tesz nekem, mert kicsit visszahozta azt a régi, finom kis Szirkát, aki még nem harcolt minden ellen, akinek még nem kellett egyedül boldogulnia a világban, hanem csak az én kis puha Szirkám volt főállásban (na jó, az Andrisé is). Eszembe is jutott Francin, aki a Sörgyári capriccióban annak örül, hogy a feleségének ágyban kell feküdnie, mert úgy nem csinál galibát. Nem annak örülök, hogy beteg és elesett (volt), hanem hogy a rosszban megtaláltuk azokat a pillanatokat, amikor úgy tudtunk összebújni, hogy újra rákapcsolódtunk arra a megerősítő egységre, ami közöttünk van és amit olyan sok minden homályosított el már régóta.

Talán ezért is támadt kedvem megint két copfot csinálni neki, mint a régi szép csápos időkben.

Hát gyönyörűségesen szép volt ma velük, mikor a tévések jöttek.


Jellegzetes manómozdulatok

A mikrofont nem lehetett kiimádkozni a kezéből. El is játszotta, hogy mit kell vele csinálni. Végül csak azért tette le, hogy Árminkához szaladjon játszani:




A telefonzsinórból pedig kanyarított magának valami ruhafélét, amitől nagyon felöltözöttnek érezte magát és ragaszkodott hozzá, hogy nyissuk ki az ajtót és menjünk.


Ilyenkor általában azt kéri, hogy "Menjünk haza! Jó?" mert nála a haza az inkább nyomatékosításra szolgál, mint valódi iránymegjelölésre (lásd még elbújt haza). Kivéve, amikor a múltkor a játékboltban talált egy Elmó figurát: "Menjünk haza Elmót!"