Szirka rendelkezik

Andrisnak:
- Haggyámát! Elmenjé! Apához!
(Semmi rossz nem történt, csak azt akarta, hogy Andris menjen vissza a szobájába ő meg tovább anyázhasson.)

Árminnak:
- Bújjá! Bújjá! Árminkocska, te is!

A kanapén ülve az Univerzumnak:
- Banánt is! Árminnak is!


Valamint emlékezik:

Az egyik kendőjét megszagoltam és azt mondtam, hogy buki szaga van, ki kell mosni. Pár nap múlva megint előkerült a kendő. Az arcához tette és azt mondta:
- Bukis.

Október végén, amikor épp senki nem volt lázas, sétáltunk a kisréten. Két tenyerét az arca mellé tette és úgy kiabált:
- Ke! Ke!
Kereste a lepkéket, amiket nyáron látott.

A gumbac

az olyasmi, mint a pundig, csak nem a tányérban keletkezik, hanem az egykor karácsonyfadíszként szolgáló gyöngysoron. (Hogy milyen nehéz ám megállni, hogy az ilyen szuperszirkaszavakat ne kezdjük el mi is használni és legyen kitől megtanulnia a közismertebb alakokat!)

Árminkocska térgyepül.
A támasz nélküli térdelések és a gondtalan üldögélések végén pedig napjában 5-6x hanyattdübben.

Szirka bejelenti, hogy cepüt rajzol, aztán odakanyarít egy ilyet.


"Egyszerre mosnak, egyszerre pöknek"
- mondta Andris, de nem volt igaza, mert Ármin csak pökött, pökött és pökött.

Hát e vót máma.

Csak addig vidám

míg meg akarom mutatni, milyen kis elesett, beteg fiúcska ő. Ma már viszont csak reggel volt egy kis láza, nap közben inkább csak a foga gyötörte. Az egész napi nyűg-bőg így is megvolt, de érezni lehet, hogy talán már nem soká könnyebb lesz.

Mindeközben Szirkáról potyognak a pörkök, de nem olyan gyorsan, hogy már oviba is mehetne. Elvileg csütörtöktől van papírunk, de nem hiszem, hogy addigra letisztul a bőre. Viszont itthon

fogja a ceruzáját

és ilyen gyönyörű köröket rajzol.

Itt pedig az uzsonnázó Ármint szórakoztatja:



A kamera kikapcsolása után Ármin nagy rendszertani újítást tesz: a szemüveget átsorolja az uzsonnaneműek rendjébe. Én pedig letörlöm Szirka szemhéjáról a párolt almát.

nagyon pöttyös

és ritkán ilyen vidám.

himlő lázzal + fogzás

= tudnak-e az emberek alvás nélkül létezni, vagy megpurcadnak?




hopp juliska, hopp mariska (ezek testvérek?)
sej, gyere vélem egy pár kolbász

reggelire sütöm a kalászkenyeret, 3ból 2x eltévesztem az egyet jobbra egyet balrát.
Andris: - biztos a csárdás zavar be!

Hát már Ármin is?

Úgy tűnik igen. Valószínűleg Szirka utolsó néhány pöttye átvándorolt Árminra. Én örülök, hogy most esik túl rajta, nem csak nagyobb korában, de azért kívánjon nekünk mindenki Szövődménymentes Katicahimlőt!
Még amúgy nincs láza, inkább csak hőemelkedése. Nincs is olyan borzasztóan, mint mikor Szirka a legrosszabbul volt. De azért láccik, hogy nem az igazi. Kb. úgy néz ki mint Szirka, mikor a doki még nem mondta meg róla hogy bárányhimlős, de azért már lehetett volna rajta látni.

Az idő- és elmevihar

még nem ült el egészen. Szirka ma már tök jól volt, de Árminnak nincs pihenő a fogzásban: a felső kettesek is törnek előre. Szerencsére a hordozóban jól elvan, ha csak meglátja, hogy csatolom fel magamra, már nevet - csak azt nem bírja, ha leülök vele. Változások is bizseregnek, ki tudja, talán egy új rendhez vezet a mostani összevisszaság.

Andrea: Ezúttal megálltam a mozdulattal a levegőben és nem próbáltam a fakanalat a mágnesre ragasztani.
András: Na látod, és te már azt hitted, hogy nem tudsz új dolgokat tanulni!




Szirka a bilin ül, Ármin túl közel jön. Szirka a lábával finoman megböködi:
- Mássz! Mássz!

Ármin szeret kikúszni a konyhakőre, mert másképp csúszik, mint a szőnyeg és a fémdoboznak sehol sincs olyan remek hangja, mint a kövön húzgálva. Én meg nem szeretem sokáig ott hagyni, mert kihűl a hasa meg a lába. A minap két kis sikkantással és egyértelmű testbeszéddel ezt közölte a konyhából:
- Felhívnám a figyelmet, hogy itt egy Szegény Baba Fekszik a Hideg Kövön és Sürgősen Fel Kell Venni!

Másik Szegény Baba- szám, amikor

kedvenc lukulluszi testtartásából*

véletlenül hátrabillen:
- Itt egy Szegény Baba a Hátán Fekszik és neheem tuhuud megforduhulni!
(Amikor öltöztetném vagy krémezném, a szegény baba szempillantás alatt megfordul és röhögve eliszkol.)

* nyár végi képek, azért a lengézés. Valaki kérdezte a pucérkodást: általában hosszú ujjú body és nadrág van rajta, de ha én is sütök meg a nap is, elég meleg lesz. És valahogy mindig olyankor készülnek képek...

A lukulluszi pózból mostanában így próbál felülni.
Napról napra ügyesebb: ahogy a négykézláb mászással halad, úgy ül fel egyre egyenesebben.

Szépséges képek

Conny Wenk blogjában.




Köszönjük, B.!

Kifelé

tartunk a betegségből és próbáljuk visszaszerezni a hétköznapi ritmust, a nem egész nap a tévé előtt bambulást, rendesen evést, korai lefekvést. Vagy a Fenistil cseppek hatnak, vagy más, de nem nagyon vakarózik továbbra sem. Árminnak is sokat javult a dereka, bár sok más helyen megjelentek a piros foltok (mondta a drnő, hogy így lesz, sőt már ő ott egy csomó helyen talált a nagyítójával, amiről én nem is tudtam).Jövő héten még nincs ovi, de vmi sétákat kell majd tenni, mert egész nap megy a menjünk! Ennél többször csak a mesét! megy, kb. hasét! hangalakkal.



Kihagytam, hogy közben Árminnak kibukkant a felső két foga is.

Katicafronton

a helyzet lassan javulóban (reméljük). Az egész napos láz és óbégatás abbamaradt. Tegnap csak délután volt lázas, ma meg egyáltalán nem. Estére már olyan volt, mint az igazi Szirka, csak pöttyökkel.

Ármint pedig látta bőrgyógyász: vírusos kiütés, akár 6 hétig is tarthat, egy krémet kaptunk.

(Többre most nincs energiám, de köszönünk mindent.)

himlő napról napra

Na, elmondtam a dokinak, hogy mi a baja a gyereknek. Szerinte Árminban ugyanaz a vírus okozhat herpeszt. Teendő semmi. Szirka sokat lázaskodik és rossz a közérzete, viszont nem vakarózik. Árminból ömlik a takony meg a nyál, már látszanak a felső fogai, de az ínyt még épp nem törték át. Mindketten anyát akarnak. A felnőttek teljesítőképességük határán, mint mindig.



update: megjött a vakarózás is :(

csupa-csupa

Együttállások

Szirkát 3x látta a doki, mióta beteg. Kicsit már kezdtem úgy érezni, hogy mi vagyunk a mindent agyonaggódó szülők, akik folyton a dokihoz szaladgálnak, miközben a gyereknek lényegében semmi baja.

Amikor tegnap utoljára mentünk, volt az ajtón egy papír, hogy a bárányhimlő gyanús gyerekek ne ott várakozzanak. Ezek szerint mostanában voltak bárányhimlős gyerekek a körzetben.

Tegnap délután a Szirka cicije körül láttam három pöttyöt.
Az orvos ezután megvizsgálta.
Elmondtam, hogy nem sokat javult, különösen a közérzete maradt csapnivaló. A pöttyökre nem hívtam fel külön a figyelmét. (Ármint öltöztettem, míg Szirkát vizsgálta. Nem volt könnyű, mert nagyon sokat kellett várni és már fürdés-fekvés időben jártunk.)
Kiállította a papírt, hogy közösségbe mehet.

Este forrónak éreztük, bár azok a nyomorult elektromos hőmérők csak hőemelkedést jeleztek (mind a 3 más értéket mért). Korábban is ezekkel mértük (legutóbb délután, a dokihoz menés előtt), akkor sem mutattak lázat. Ma megtaláltam a régi, higanyosat, ez most 6 tizeddel többet mutatott, mint tegnap az, amelyik a középső értéket mérte. Legalább 38 fokosnak kellett lennie.

Tegnap annyira rosszul érezte magát, hogy megállt a konyha közepén és minden előzmény nélkül ordítani kezdett. Mostanában sokszor volt hasonló, de a tegnapi volt a legdurvább. Este is őt kellett altatni először, mert hangosan sírt, a mesét sem hallgatta meg.


Ma reggelre a haja szélén is elkezdtek megjelenni a pöttyök és nap közben szaporodtak. Délutánra már hólyagosak voltak.

Továbbá.

A bárányhimlő a kiütések megjelenése előtt 2 nappal a legfertőzőbb.

2 nappal ezelőtt a Down ambulanciára volt időpontunk. Legutóbb leszúrtak minket, hogy egy kis megfázás miatt eltetettük az időpontunkat, ezért most fel sem vetettem a halasztást. A drnő megvizsgálta, majd átküldött a Bethesdába nyaki röntgenre és beutalót kaptunk hallásvizsgálatra is, hogy majd kérjünk időpontot.

A betegfelvételes nő azt mondta, hogy be vagyunk írva röntgenre és audiológiára is. Csodálkoztam, de hát ez volt a gépben, intézzünk el akkor mindent. Kezdjük a röntgennel, aztán menjünk az audiológiára, ott éppen egy beteg van előttünk, aztán majd szólítanak. Elintéztük a röntgent (rendben van minden), majd beültünk az audiológia váróba. Sokan voltak. Andris rögtön szólt az ottani asszisztensnek, hogy ott vagyunk. Várjunk szépen, majd sorban szólítanak.

Szirka szaladgált, ahogy szokott, én megpróbáltam a tömegben elaltatni Ármint, akivel még otthon is külön szobába kell vonulni, ha éhes-álmos. Amikor elaludt, én is érdeklődtem az asszisztensnél, hogy mégis mi történik, régóta várunk. Ekkor kiderült, hogy nem ott kéne várnunk, hanem előbb a fül-orr-gégész dokinál. Emlékezhettem volna, hogy így van, bő egy éve már jártunk ott. De nem jutott eszembe, csak követtem az utasításokat. Elmentünk oda, ahova küldtek, onnan egy másik helyre kísértek, hogy mindjárt behívnak.

De nem hívtak. Eszük ágában sem volt, mert hogy nem volt időpontunk, ezért csak akkor foglalkoztak velünk, amikor már mindenki más elment. Összesen 3 órát vártunk. Ekkor belenéztek a Szirka fülébe (kb. 3 perc lehetett) és visszamehettünk az audiológiára, hallásvizsgálatra. Ahol már nem tudták elvégezni a vizsgálatot, mert Szirka annyira elfáradt, hogy legkevésbé az érdekelte, hogy zúgatnak-e meg csörgetnek-e a háta mögött. Vissza a dokihoz, ismétlésre visszahívás.

9:30-tól kb. du. 2-ig voltunk a vizsgálatokon, ezalatt a 4,5 óra alatt Szirka legalább 30 gyerekkel, a szüleikkel és sok játékkal érintkezett.


Árminnak most ilyen a dereka:


és ilyen a karja:


Valaki mondja meg, hogy jöhet-e ki így a bárányhimlő.

Mindketten nyűgösek, sokat sírnak, egyiktől a másikig rohangászok (Andris meg a másiktól az egyikig), mert a végső nyugató mindkettőjüknél a szopi.


És megtanultuk, hogy az EC-s "baleset" nem az, ha a pisi becsorran a nadrágba, hanem az, ha a 20 liter pisit (miszerint Balaton) tartalmazó bili ráragad a gyerek fenekére, és amikor feláll, az egész kiömlik a szőnyegre.


Ráérő idejükben pedig ilyeneket csinálnak:

(ezt Szirka is utánozza)

És további öröm volt az ürömben, hogy mivel délután Szirka lázasan bealudt, este tovább volt fenn és nagyon jól elmondókáztunk-kirakóztunk-olvasgattunk. Rég nem töltöttünk már ilyen sok időt együtt kettesben és nagyon örült neki. Én is.

beteg vogymuk

benne leszünk megint

Pénteken (holnap) a Duna TV 11-kor kezdődő Család-barát magazinjában néhány percre megjelenünk Árminnal és az EC-ről beszélünk (ha jól leszünk). A beszéd részt inkább én viszem majd, Árminra az ügyesbaba szerepe hárul.
A műsor mindössze fél óra, és asszem harmadiknak hívnak be minket. Érdemes lesz az egészet megnézni, Ranschburg Jenő is szerepel.

Élő adás, nadrágom tele.

KÉRÉS: Ha valaki fel tudja venni úgy, hogy aztán el is tudja küldeni nekünk elektronyosan, na az naccerű lenne. Mama sajnos kórházban, pedig most láthatná a kisférfit mosolyogva.

itten vagyunk

eü

Elseje körül, amikor a Pomogácsok azt mondták, hogy náluk most kezdődik az október, csak nevettünk. Nem nevetnénk, de most már késő. Azóta nálunk is október van. Szirka újra megfázott. Pénteken még azt mondta rá a doki, hogy ez semmi, hétfőn már azt, hogy a héten ne menjen oviba.

Mivel kb. ilyen állapotban van:

meg ilyenben:



ez indokolt is.

Ármin is elkapta, ő be is lázasodott és ezt növesztette a kis derekára:

Aztán a könyökhajlatába és a combhajlatába is.

A doki szerint allergia, nem tudni milyen, és kenőcsöket írt fel. Szerintem, ha allergia, meg kéne keresni, hogy mire és azt elkerülni. De elhiszem, hogy akár egy kórokózóra is lehet allergiás, úgyhogy követjük az utasításokat. (Meg elhagytuk az éjszakai pelust is, majd elmesélem.)

Andrisról nem teszek fel képet, mert tudom, hogy gyerekek is nézik a bolgot és ő most valami hihetetlenül rémísztően néz ki a csontfehér arcával és a bíbor színű szemeivel.

Ünnepi ételeink 1.

majonézes szőnyeg

Ármin is csókoltatja Piaget-t

(Piaget megfigyelései szerint a babák 8-12 hónapos koruk között kezdik keresni a teljesen eltakart tárgyakat. Korábban hiába látják, hogy eltakarjuk a játékot, ha nem látszik belőle semmi, úgy tesznek, mintha nem is létezne.)

cepü

Eddig három dolog érdemelte ki Szirkától a becézést: Árminka-minka-minka-Ármicska-Ármitocska, a banánka és a cepüke. Utóbbi úgy zajlott, hogy zsákom, zsákom! felkiáltásokkal felvette az Andris hátizsákját és elindult vele az ajtó felé, ahol cepü, cepü, cepüke narratívával kísérve elmerült Andris 44-es cipőiben és megpróbált kijutni az ajtón. Ami ezúttal véletlenül nem volt bezárva. Ennek megörülve otthagyott cepüt-pepüt és zokniban kiszaladt. Gyorsan mentem utána, de rossz irányba és már csak fentről hallottam, amint az alattunk lakó operaénekes örömmel nyit ajtót neki: Szia, Szirka! Jöttél gyakorolni?

A babának nagyon menő cepüje van.

Még katica is fér bele.