gyermeknapra

Annyian kérték már, hát itt van:
Csirip Fercsi - powerpoint (15,7 MB)
Csirip Fercsi - pdf (3 MB)


De most már aztán elég legyen!

Pók. Kék pók. Nem bánt.*

- mondta Szirka a szőnyegen heverő kis cérnagubancra mutatva.


*ejtsd: Pokk. Kékk. Pokk. Nembát.

album 2.

Rég nem mutattam már, miket rajzol Szirka mostanában, úgyhogy most egyszerre teszek fel ízelítőt az elmúlt bő félév terméséből. Új eszközöket próbált ki, pl. az ecsetvégű filcet (ki is dobtuk, mert folyt belőle a festék, de a lapra alig lehetett vele rajzolni - nagyobbak talán jobban boldogulnak vele, vagy más márkát kell venni) vagy az extra puha zsírkrétát, ami viszont egészen kicsiknek is jó, mert szép élénk színei vannak már nagyon gyenge nyomással is (erősebb nyomásnál göbökben marad a lapon, vagyis nagyobbaknak meg ez nem nagyon való). Kapott még vastagabb filceket is ugyanabból a kimosható márkából, amit már annyira megszerettünk. (A Tescoban vagy a Corában is lehet ezeket kapni, igazából nem extra dolgok.)

Az új eszközökkel kicsit mindig egyszerűbbeket rajzolt, mint a jól bevált vékony filccel, de változatlanul szépségeseket. Az alábbi firkák mindegyikét minden instrukció nélkül alkotta, senki sem mondta neki, hogy ide rajzolj még egy karikát, mégis olyanokat hozott létre, mint a "lila ritmus" című. A "pontokból vonalak, vonalakból foltok" című rajzot pedig pontosan így hozta létre: pontokat rajzolt, míg azok vonalakká nem álltak össze, aztán vonalakat húzgált először magukban, aztán szorosan egymás mellé, hogy foltot adjanak ki - gyönyörűség volt nézni a felfedezést. A címeket nem ő adta, de hát nyilván ezek vannak a képen (párat meghagytam cím nélkül, működjön a ti fantáziátok is).

baleset

Na, nem kell megijedni, nem arról a véres balesetről fogok mesélni, amelynek következtében most egy lüktető bemetszést viselek a hüvelykujjam hegyén. Egy vértelen, sőt, ha lehet ilyet mondani, kedves balesetről számolok be.

Történt, hogy a teraszajtót kinyitottam bukóra és kimentem gyorsan odatenni egy adag mosnivalót. Szirka megörült a friss levegőnek és ki akart menni az erkélyre. Amikor kiléptem a nappaliból, épp Andrishoz spurizott, hogy megnézze, nála ki tud-e menni (ez a két szoba nyílik a teraszra). Látta, hogy ott is csak bukóra van nyitva (hűvös van ma), ezért visszament a nappaliba és valahogy mégis megpróbált a réshez férkőzni. Ezt viszont csak a kanapén keresztül tudta (volna) abszolválni, ahol épp Ármin gyakorolta a macskavarázslatot. A nagy nyomakodásban valahogy ráléphetett a picire, mire az hangos vészjelzéseket adott le. Az univerzum segítő erői (miszerint Apa és Anya) nyomban összesereglettek a két síró gyerek megvigasztalására. Ármin csak kiabált és hamar meg is nyugodott a babusgatásra: látta, hogy mégsem az a világ igazságtalan rendje, hogy őt Tiporják.

Szirkának viszont potyogtak a könnyei és mondogatta, hogy nem, nem. Nem csak megijedt a kiabálástól, hanem rosszul érezte magát, hogy ennek ő volt az oka. Megnyugtattuk, hogy tudjuk, hogy nem akarta bántani és ha máskor nem lép rá, akkor nem is fogja. Ármin még kicsike és nem tud arrébb menni, neki kell vigyáznia, hogy ne másszon rá. Végül adott egy "minden rendben" puszit Andrisnak és az ekkor már nyugodt Árminnak, majd babázni kezdett. Pampuskát a földre tette és félig rálépett. Pampuska erre sírva fakadt, de Szirka felvette, magához ölelgette, sőt meg is szoptatta. Pampuska mosolyogva nyugtázta, hogy semmi baj.

Kendőzések

Szeretném Ármint többet hordani kendőben.

Szirkához képest is keveset hordozom és egyáltalán is alig van kendőben, inkább kézben vagy letéve a babzsákfotelben vagy néha egyenes felületen, a változatosság kedvéért. Tekintve, hogy Andrisnak dolgoznia kell, a (néha elég távolinak tűnő) törekvés az, hogy Szirkát és a háztartást minél inkább én lássam el, és ez minél jobban sikerül, Ármin annál többet van letéve. Azon túl, hogy számomra nem kétséges, hogy a babák szociális igényei épp olyan jogosak, mint a fizikálisak, a testközelség igénye ráadásul nem is csak társaság utáni vágy, hanem elég erősen biológiai késztetés is: a baba élettanilag is összehangolódik a felnőttel a hőszabályozástól a szívritmusig jószerivel mindenben, amit csinál és átél: fejlődő idegrendszere számára a szülő szervezetének működése a metronóm, amihez igazodhat.

Csakhogy Ármin a jelek szerint nem nagyon csipázza a kendőzést. Kis időre beteszem, de már nyifog is. Néha még letéve is jobban elvan, de kézben meg főleg, hiszen úgy megkapja a testközelséget - csak én nem haladok semmivel. És mivel Ármin is a nehezen elalvós fajtából való, jó lenne "a zsibbadásig és tovább"-típusú kézben ringatást egy kis kényelmes kendőzéssel kiváltani.

Segítséget kértem, hogy valaki nálam hozzáértőbb nézze meg, nem csinálok-e valamit rosszul. A hordozo.hu-n olyan kedvesek a népek, hogy egyikük el is jött segíteni (a másikuktól meg kaptunk ajándékba egy csodálatosan sugárzó, káprázatos, sárga kendőt, piros napocskákkal), pedig épp akkora kisbabája van, mint Ármin és hasonlóan igényes is. (Különbejáratú kendőkorrepetítorom, Évus hívta el, aki a neki a tanítványa, nekünk pedig Juli leánykájával együtt gyakori vendégünk.) Megnézte, hogy kötöm a hasamra és azt mondta, öröm nézni.


Megegyeztünk, hogy még olyan kicsik ezek a babák, hogy nem igazán szeretnek hosszan csinálni semmit sem, gyakran kell nekik a cici, jön a pisi stb. Ahogy nőnek, majd kendőben is hosszabban lesznek el. Addig is tanulok még új kötéseket, hogy lehessen többfélével kínálni, hátha valamelyik jobban bejön neki. Roppant praktikus pl. a hátra kötés:

Itt egymást nézzük a tükörben.

Sok trükkje-forsza van ám a kendőkötésnek, most már teljesen világos, miért tartanak belőle tanfolyamokat. Viszont ha már megvan a mit-hogyan, onnantól gyönyörűen folynak a mozdulatok, mint egy tánc, ahol minden lépésnek értelme is van. Két nekifutásra (két külön nap) jutottam odáig, hogy segítséggel felkötöttem magamnak. Talán az a legnehezebb az egészben, hogy találjak egy Árminnak is megfelelő 3 percet a kendő felkötésére és még vagy 10-et a benne való pocolásra.

Persze, Szirka is kendőzik.

Itt a lefekvés előtti utolsó perceket kihasználva altatja a macit a kendőben.
Érdemes a videót is megnézni róla (az lemaradt a felvételről, amikor a macit Árminnak szólítja, de maradt azért elég érdekesség így is).

Lehet, hogy inkább

divatblogot kellene vezetnünk?

szövegértés

Alma együttes:
- ... így mulattak kedvükre a nyáron.
Szirka a hangszóróra mutatva:
- Anya! Anya! Anya!

(Lásd még a kemence oldalát.)


(Ha nem állna össze a kép: "így mulattak kedvükre anyáron")

Reggeli Árminozás

Az Árminnal való társalgás rendszeres napi program. Kb. így zajlik:

utózönge

Este bementem a hálószobába, hogy elaltassam Szirkát. Amikor felült az ágyra, boldog mosollyal kezdett a szemével követni valami mozgó dolgot.

Egy kétméteres szúnyogot.

Befőttes üveggel elkaptam, megmutattam Szirkának, hogy ott van benne, aztán kiengedtem az ablakon.

Általában 5 perc alatt elalszik szopival, ha nem jön közbe valami (pl. kutyaugatás, amikor is tya, Apát, tót /ajtót, vagyis menjünk ki Apához/, a kisebbik kutya hangjára pedig nembát, cija), de most egy jó 10 percet beszélgettünk a szúnyogról. A beszélgetés során sokszor elhangzott a nyog, az eepűt és a nembát. Számtalanszor elmondtam neki, hogy mi történt, ő mindig közbefűzte ezeket, ill. ezekkel ösztönzött, hogy mondjam el újra. Arról is meg akart győződni, hogy én sem bántottam a szúnyogot:

- Nembát.
- Nem bánt a szúnyog, ez nem olyan fajta volt.
- Nembátt. (Valahogy másképp ejtette, látszott, hogy mást akar mondtani.)
- Nem bánt. Mi sem bántottuk, segítettünk neki, hogy el tudjon repülni.
- Jó, jó, jó.

Közben egy távoli, furcsa nevetést hallottunk. Szirka az ablak felé mutatott:
- Nyog!
De megegyeztünk, hogy nem a szúnyog nevet, hanem egy bácsi.
- Bácsi. Hahaha.

Tüsszentést is hallottunk, Szirka azt hitte, Márkus volt. Csillogó szemmel kommentálta (ma egész nap távol volt, hiányzott neki):
- Ka paaci (a hapci mostanában valahogy így hangzik).


Mikor végre elaludt és már tettem volna le, akkor mint a horrorfilmekben, amikor már azt hinnéd, hogy vége, de még váratlanul újra feltámad a szörny, hirtelen kinyitotta a szemét:
- Eepűt!
Aztán visszahanyatlott és tovább aludt.

palitta

repülő gyík Budapesten?

A ház falán akartam mutatni Szirkának egy kis gyíkot, de mire odanézett, már beszaladt az egyik erkély alá és nem látszott. Szirka nyugtázta:
- Eepűt!

hát, nem ilyen volt...

uncsitesók

Május elején, amikor még nem tudtuk, mennyire utál Ármin utazni és milyen könnyű nála túlfeszíteni a húrt, ha nem fekhet le szépen csendben pár órára velem együtt legalább egyszer egy nap (ami közben bármikor szopizhat), szóval hetekkel ezelőtt elutaztunk Mamához (a hegy nem jött Mohamedhez).

Szirka számára a fénypont az uncsitesók társasága és az udvar volt. Jöttében-mentében rendszeresen és boldogan odakiáltott Mamának is (Mama!), de játszani azért a gyerekekkel játszott.

Pl. zongorán.

Aztán meg a homokban.

Homoksütik sültek,

alagutak fúródtak,

buborékok fújódtak.

Csak azt nem díjazta, hogy haza kellett jönni.

Az új kenyér ünnepe

na, az nem most van.

Mindentvivő mese

Mostanában szerencsére nem túl sokat tévézünk/videózunk, de gyakran hallgatunk meséket. Nézős mesében a Kisvakond vitte a prímet (míg a DVD játszó vitte a lemezt), ezt gyakran kérte is. Hallgatósban csak odáig jutottunk, hogy
- Hallgassunk mesét?
- Jó.
- Melyik mesét hallgassuk? (Nincs válasz.) A kék csodatortát?
- Nem!
- A kismalacokat?
- Nem!
- Furcsa Borcsát?
- Nem!
stb., minden "Nem!", aztán végül valamit bekapcsoltam, ő meg örült neki. Most viszont van kedvenc, naponta többször is kéri, szerencsére sok része van. Itt jön:



Tegnap, amikor este, elalvás előtt megkérdeztem, hogy mit énekeljünk, nem is számítva válaszra, csak úgy időnyerésből, míg gondolkozom (nem szokott kérni), még akkor is azt mondta, hogy a Süsüt.

Ma gondoltam, hogy felveszek egy szép párbeszédet, amiben elmondja, mi a kedvenc meséje, de Szirka nem azért Szirka, hogy azt csinálja, amit én eltervezek.



(A té't azt jelenti: "tévét" és a végén a távkapcsolóért szalad.)

bemozdulós kép

egy piros bugyiról

de tudjuk ám, mire való a bugyi igazából
(a harmadik a lábszárán nem látszik)

mit játsszunk a babával?

A Szirka idejében még ez nem volt, de most a babycentre hírlevél a fejlődés leírása mellett hetente ötleteket is ad, miket lehet játszani egy csecsemővel (angolul). Nem, a Monopolyt nem írják, inkább olyasmiket, hogy "biciklizzünk" a lábával, tegyük lejtős felületre, ahonnan leevickélhet, mutassunk neki halakat egy akváriumban vagy szagoltassunk vele virágot. Ármin kedvenc játéka minden ajánlástól függetlenül a trécselés.

Engem tessék szórakoztatni!

szóbeli ígéretet kaptunk

hogy Szirka valószínűleg óvodás lehet szeptembertől, kisebb létszámú csoportban, komplex gyógypedagógiai fejlesztéssel, allergiás kajával.

Jippíí és juhééé!

(Még nem 100%, mert nem volt még meg a hivatalos egyeztetés és nagyon sok a jelentkező, de a jelen pillanatban ennél jobban nem is állhatnánk.)

kistesó

Szirka eddig egyetlen babának adott nevet: a rövid hajú babát Árminnak hívja.

Ha leteszem Ármint, szalad oda: Ámi, igen!

Hozza a kisszékét és leül vele szemben, hogy megtárgyalják a dolgokat.

Beszél hozzá,


táncol neki,

megsimogatja a lábát,

a kezét,


a pociját.

És a szeretgetésből még nekem is jut.

Ha köhög, odaszalad hozzá és hason át "meggyógyítja".
A könyvből pedig elmagyarázza neki, hogy melyik képen ki van és megmutatja, kik azok a valóságban.

Árminnak mindezek fölötte kedvére vannak és én is örülök, hogy ilyen jóban vannak. Sok mindent nem lehet Szirkával megcsinálni, mert hebrencs és nem fogad szót (anyja lánya), de ha kimegyek wc-re, tudom, hogy Ármin biztonságban van mellette és jobban ellesz vele, mint egyedül. Jó lehet a Szirka kistesójának lenni, na.

Egyszerre kicsi és nagy

Amikor benézek a nyekkenésre, csak egy csecsemő, akit a keresőreflexe csalárdul arra késztet, hogy a lepedőbe fúrja az arcát, de mire mellébújok, már egy szélesen mosolygó kisgyerek, aki örül az anyukájának.

óriásbaba

Az elmúlt 3 évben

nem ettünk fagyit. Sem Szirka, sem én. Most viszont találtunk egy fagyizót, ahol tej-, tojás- és szójamentes fagylaltot is lehet kapni, Andris pedig egy nap meglepett minket néhány finom gombóccal.

Szirka különleges technikát használt: A nyelvét messzire kidugta, a végével, mint egy kiskanállal vett egy kis fagyit, megvárta, míg megolvad (mert a hideget különben nem szereti), behúzta a szájába, és azt mondta: nom (finom). Minden nyalásnál.

Mindenmentes tölcsér is kapható.

Annyi gond van, hogy mostmár ha a könyvei egyikében fagyit lát, megy a hűtőhöz (ahova a fagyi felét eltettük és később megettük), hogy nyi és próbál meggyőzni, hogy akkor is adjak neki, ha nincs. Kipróbálom majd, hogy a keményre fagyó házifagyit is szereti-e, mert azt minden gyümölcsből lehet csinálni és van is hozzá felszerelésünk (műanyag nyelek és tartók), régen sokat készítettem.

minden kedves Günge nevű olvasónknak

boldog névnapot kívánunk!

A család Güngéje az egyik percben még kisbabának tetteti magát,


a másikban már komoly tudós módjára tanulmányozza a kezét vagy az arra húzott csörgőzoknit,


sőt, ha úgy tartja úri kedve, még meg is fogja.

legszívesebben sírva fakadtam volna

amikor végre két-három nap után összejött a lehetőség, hogy valami komolyabb bizniszt üssek nyélbe a fürdőszobában és a legrosszabb pillanatban Szirka rám törte az ajtót. Éppen kifakadni készültem, hogy nekem milyen rossz, amikor eszembe jutott, hogy biztos nagyon hiányozhatok neki - és inkább megpusziltam a fejét.

Bárcsak máskor is eszembe jutna egy-egy ilyen megszelídítő varázsmondat.

fotók

Az adományvonalas reklámspot forgatásáról képek láthatóak itt.

army

Pomogácsékkal mi állandó versenyben vagyunk és rendszerint alulmaradunk: DS kislányunk három hónappal később született, mint nekik, az öcs meg egy évvel lemaradt. De azért elég szorosan igyekszünk a nyomukban járni. Most, hogy Adél rákapcsolt az angolra, mi sem maradhattunk restek, nosza belevetettük magunkat az angol szókincs kevéssé hasznos részének megtanításába. Hosszas gyakorlással elértük, hogy Szirka megtanulja: "hadsereg".

Adományvonal

sújtva

86. § (1) A községi, a városi, a fővárosi kerületi és a megyei jogú városi önkormányzat köteles gondoskodni az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról, továbbá a nemzeti és etnikai kisebbség által lakott településen a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók óvodai neveléséről és az általános iskolai neveléséről és oktatásáról.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség magában foglalja a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátását is, amennyiben azok a többi gyermekkel, tanulóval együtt nevelhetők, oktathatók.

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról

Ez az a törvény, ami alapján más kerületek óvodáiból elutasítanak (hiszen a saját kerületemnek kellene gondoskodnia a gyermekem óvodai neveléséről), amit viszont az én kerületemben úgy értelmeznek, hogy az együtt nevelhetőség azt jelenti, hogy semmi pluszra (jelen esetben gyógypedagógusra) nincs szüksége (amit a sajátos nevelési igénnyel nyilván valami transzlogikával hoznak összhangba).


Továbbá a fenti törvény szerint Szirkának joga van hozzá, hogy az állapotának megfelelő ellátásban részesüljön /30. § (1)/ és hogy az őt ellátó intézmény rendelkezzen az ellátáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel /30. § (3)/. Nekem pedig jogom, hogy a polgármester segítségét kérjem ahhoz, hogy a gyermekem óvodai neveléséhez szükséges feltételeket a lakóhelyemen megteremtsék /13. § (5)/.

Ezt is fogom tenni. Jelenleg az oktatási iroda vezetőjénél tartok a hierarchiában, ő még egy-két hetet kért. Utána felvesszük az ünneplő ruhánkat, kipödörjük a bajszunkat és bekopogtatunk a polgármester úrhoz. Részben ugyan elegem van a fél napos telefonálgatásokból és az egész cécóból, de abból is, hogy hülyének néznek.

hagyomány és megújulás

Idestova három esztendeje annak, hogy olvasóink bepillantást nyerhettek egy titkos, ősi szertartás, a macskavarázslat részleteibe. Tudósítónk most újra ellátogatott abba a zárt közösségbe, ahol a világon egyedülálló módon ápolják ezt a hagyományt.

Az időközben jelentős méretváltozáson átesett, öreg varázsló átörökíti tudását a következő varázsló-generációra. A fiatal varázslójelölt az öreg áldásával együtt megkapja a macskát is.

A fiatal varázsló bemutatja a hónapokon át gyakorolt, hagyományos mozdulatsort, amellyel évszázadok óta késztetik a macskákat titkos tudásuk átadására.

Figyeljük meg, amint az ifjú varázslójelölt saját totembabájára (lásd a kép jobb feső sarkát) hallgatva erőteljes rázogatásal és "Gőőő, gö!" kiáltásokkal próbálja szóra bírni a macskát. (A varázsigéket a kulturális különbségek miatt nem lehet pontosan lefordítani; jelentésük kb. a "Na csicseregjél, dalospacsirtám!" kifejezésnek felel meg.)

Az immár varázslóvá érett ifjú némi kontempláció után továbbadja a megszerzett tudást a törzs többi tagjának.

Árminozás

Az előtérben én játszom Árminbabásat, a háttérben Szirka teszi ugyanezt.

Nyomdát kapott

és vacsora közben kipróbálta.


Ezúton is köszönjük!