Várom a védőnőt

A címet nem az alliteráció vagy az irónia miatt választottam: tényleg várom a védőnőt és a gyermekorvost, akik Ármin születése óta minden héten benéznek hozzánk, külön-külön.

Először azt gondoltam, hogy jajnekem, minek jönnek ennyit, majd lesznek a kínos beszélgetések a hordozásról, együttalvásról, tandemszoptatásról, miegymásról és én csak idegeskedek. Nem mondom, merül még fel olyasmi, amiket egy "normális" családban nem kell forszírozni, de részben látja a védőnő, hogy jól mennek a dolgok (Ármin hízik, nincs egész nap megkötözve rajtam, a nagy ágyon korlát van stb.), részben pedig meg tudom csinálni, hogy ha egy kérdést feltesz, akkor arra úgy reagálok, mintha csak egy kérdés lenne a puszta információszerzés céljából és nem implikálna az égvilágon semmit (Egy-egy kérdésnél ez egész természetes, csak amikor ömlesztve jött sok ilyen, akkor rogytam meg a végére. Igaz, hogy akkor alapból elég feszült is voltam a várakozástól.). Azt is békésen el tudom mondani minden héten, hogy nincs babakocsink és nem esik zokon, hogy következő héten megint el kell mondanom.


Így aztán tényleg örülök, hogy jön és megkérdezi hogy vagyunk, hogy ha kérdésem van, vannak ötletei, hogy mindig megdicséri Szirkát és olyan tapasztaltan nyúl a gyerekekhez, hogy azt külön öröm nézni. A vele való beszélgetések kielégítik a "mennyit hízott a gyerek és hogy alszik éjjel"-típusú eszmecserék iránti nem túl erős, de létező igényemet is (másokat nem kell ezzel terhelnem). Bónusz, hogy már nem csak érdeklődik az EC iránt, hanem lelkes híve is lett. Először csak pisilésből tartottunk neki bemutatót, de a múlt héten egy gyönyörű, tankönyvi kakálást prezentáltunk: Homlokráncolás, csücsörítés, gondterhelt arckifejezés és nyögdécselés, puki, kaka ki, pisi ki, elégedett mosoly. (Nem mindig ilyen egyértelmű, hogy mikor végzett.) És tényleg olyan jó látni, milyen tapasztalt szemmel néz a dologra, rögtön érti, hogy ez a hasfájás ellen is milyen jó (Árminnak különben elég érzékeny a pocija, nagyon kell vigyáznom a szeles dolgokra), hogy a gyereknek abszolút nincs ellenére, sőt, szemmel láthatóan jól esik neki, hogy az arcán, mozdulatain tényleg lehet követni, hogy mi folyik odabenn és hogy az egész valami nagyon-nagyon természetes és jó dolog.

Meglepő biztonságot adnak a gyerekorvos látogatásai is. Először azt gondoltam, hogy ugyan minek minden héten megkopogtatni Ármin hátát, mikor utál pucérkodni, de aztán rájöttem, hogy a menetrend szerinti paráimra kiváló gyógyír, hogy "tegnap nézte meg a doki, nem lehet baj" ill. hogy "holnap megnézetem, hogy nincs-e ilyen gondja". És még receptekért sem kell bemennünk a rendelőbe. Sőt, az oltásokat is itthon fogjuk megkapni.

Terhesen-idegesen nem is gondoltam volna, hogy ez is a jó változások között lesz, amit Ármin születése hoz.

cicababa

kakukktojás

A fenti egy archív felvétel Ármin kiskorából, ma már sokkal inkább úgy néz ki, mint az alábbi képen és Jack Nicholsonra is csak egész halványan emlékeztet már, amikor a homlokát ráncolva háromszögbe húzza a szemöldökét és kopaszodik:

hátakkor óvoda

Alapvetően van ugye egy óvoda, amelyikkel az önkormányzatnál megbeszélték, hogy vállalják be Szirkát. Erről írtam már (bár vszleg nem túl érthetően, mert az, hogy nem minden tökéletes benne, valakiknek úgy jött le, hogy minden rossz). Ezen kívül még két olyan óvoda akadt a kerületben, ahonnan az előzetes telefonálgatások alapján nem küldtek el azonnal, hanem azt mondták, hogy találkozzunk személyesen, ill. lássuk meg, mit határoz a tanulási képességeket vizsgáló bizottság. Megnéztük ezeket is, hogy legalább az illúzió meglegyen, hogy azt választjuk, amit kijelöltek nekünk, esetleg megpróbáljunk lépni az önkormányzatnál, ha jobbat találunk.

Most voltak a nyílt napok, amikor ezeket a találkozókat meg lehetett (volna) ejteni. Az egyik óvoda lényegében az első ellentétének látszott: hatalmas, fás, virágos udvar, szabad alkotótevékenység, kötelező foglalkozások csak nagycsoportban, viszont Szirkával a kutya se törődött, se az óvónők nem foglalkoztak vele, se a gyerekek nem játszottak vele, a vezetőnőnek egy szava sem volt hozzá, mikor ott sertepeltélt körülötte (meg is érintette) és reményeket se nagyon keltettek bennünk a felvételt illetően. Amikor említettem, hogy nekünk van a Down-szindrómás gyerekünk, a vezetőnő a szülők karéjából félre hívott és Szirkára lényegében rá se nézve elmondta, hogy ő nem mondhat semmit, jöjjünk el beiratkozni a szakértői véleménnyel és az alapján a tantestület eldönti, mi legyen. Előtte mindenki számára egyértelművé tette, hogy a beiratkozásnál megnézik, hogy a gyerekek óvodaérettek-e, pl. milyen szinten beszélnek (kvázi felvételi). Az egész óvodának olyan elit-hangulata volt, nem is éreztem nagyon otthon magam, pedig minden nagyon szép volt. És teljesen az volt a benyomásom, hogy Szirkát ide nem fogják felvenni, az tuti.

A bizottság véleménye sem billentené a mi oldalunkra a mérleget, mert nem igazán tudták felmérni az állapotát. Nem tudták besorolni, hogy milyen szinten áll (jár), mert nem működött velük együtt. Andris egy helyiségben volt ugyan vele, de közben őt más valaki kérdezgette ki, gyakorlatilag nem Szirkával volt, aki így egyedül állt a bizottság előtt. Az nem döbbentett meg, hogy olyan feladatokat is elutasított, amikről én tudom, hogy meg tudja oldani, de az, hogy "a vizsgálat során verbális megnyilvánulása nincs", hát el sem hiszem, nem is tud öt percig sem csendben maradni. Hasonlóan érthetetlen a "sok mindent a szájába vesz" megállapítás, csak találgatni tudunk, hogy talán műanyag gyümölcsökkel játszott és játékból bekapta? Mert hogy abszolút nem jellemző már ez rá, de olyan régóta, hogy nem is emlékszem rá vissza. Azzal együtt, hogy az "eredmény nem ad reális képet", ezek nem győznének meg egy (egyébként sem túl lelkes) óvodavezetőt, hogy egy "verbálisan alacsony szinten kommunikáló gyermek" érett (vagy méltó?) az óvodára, az ő óvodájukra.

A másik ovi nagyon jó érzeteket keltett bennem. Láttam magam előtt Szirkát, ahogy a csoportszobában befészkelné magát a babák közé a kanapén, szimpatikus volt az óvónő, úgy állnak az alkotáshoz és a foglalkozásokhoz, ahogy én azzal nyugodt vagyok, az udvara jó nagy és sokféle felszín van rajta, ideális mozgásfejlesztő terep Szirkának, aki végig az udvaron játszott. Hol egyedül (nagyon hamar ráérzett, hogyan kell a nagy csúszdára felmászni és örömmel csúszott le rajta), hol másokkal. Utóbbi azért is volt érdekes, mert három olyan kislányhoz csatlakozott, akik az előző pillanatban még "te nem játszhatsz velünk"-et játszottak egymással, Szirkát viszont nem küldték el, hanem utánozni kezdték és pár perc múlva mind a négyen ugyanazt csinálták: szuszakolták be magukat egy nagy, műanyag kockába, poros lábnyomokat hagyva egymás hátán.


A negatívum itt az, hogy fejlesztés nincs, még a logopédus is csak a nagycsoportosoké. Kaját is otthonról kellene hozni. Sajnos a vezetőnő nem volt benn, megbeszéltük, hogy telefonon egyeztetek majd vele egy személyes találkozót, hogy eldöntse, mehet-e oda Szirka.

Telefonban az óvodatitkárral tudtam beszélni, aki (miután háromszor visszakérdezett a Down-szindrómára) azonnal közölte, hogy náluk nem lehet elhelyezni Szirkát. Amikor ragaszkodtam hozzá, hogy a vezetővel szeretnék beszélni, kis időre lerakta a kagylót, majd visszajött azzal, hogy az vezetőnő azt mondja, nem vehetik fel Szirkát, mert "nem kapták meg az engedélyt". Mivel ez egy totális kamu, végül is abban sem vagyok biztos, hogy tényleg megkérdezte a vezetőt. A lényeg, hogy ez az ovi is kilőve. A hosszas hitegetés utáni durva lerázás miatt asszem, ez az ovi vette át nálam az első helyet a suttyósági listán. Sajnos.

Időközben kiderült, hogy épp az utcánk végében nyílik egy új ovi, úgyhogy felhívtam az önkormányzatot, hogy vajon ott lenne-e esélyünk. Kiderült, hogy tulajdonképpen még az a "kijelölt" ovi se vehetné fel Szirkát és egyáltalán ne legyünk benne biztosak, hogy menni fog, mert hivatalosan a kerületben sehol nem helyezhetnék el. A hölgy tényleg roppant segítőkész (lényegében ő beszélte rá az ovit, hogy fogadjanak) és azért megkérdezi ezt az új ovit is. Ebbe vagy a másikba aztán beiratkozhatunk, aztán vagy felveszik vagy nem, illetve ami rosszabb, hogy esetleg később teszik ki.

Az egyik szomszédos kerületben van egy ovi (értsd: a mienkben és a környező háromban összesen ez az egy van), ahol integráltan fogadnak évente egy-egy Down-szindrómás gyereket. Idénre már megvan a befutójuk, aki két évesen jelentkezett, de ha most elmegyünk a beiratkozásra, 2010 szeptemberétől mehet oda Szirka.

És még mindig itt a Waldorf a kerületben, ahova heti két órára mehetnénk "kisoviba" és az óvónő ott eldöntené, hogy mehetünk-e 2010-től a rendes ovijukba.

Hát, jelenleg itt tartunk. Asszem, újra átolvasom a korábbi kommenteket óvoda témában, hogy miket ajánlottatok még.

mondanak ezt is, azt is

Elmentünk a másik két oviba is, ahonnan nem ráztak le már a telefonban. Ha minden infó bejön, írok majd ezekről is, de most csak annyit, hogy az egyik helyen az alapján döntik el, hogy felvehető-e egy gyerek, hogy szobatiszta-e és hogy mennyire fejlett a mozgása és a beszéde.

Az utóbbi valószínűleg Szirka esetében nem ütné meg a mércét, főleg, hogy az elmondás szerint nála a szakértői bizottság véleménye lenne a meghatározó - velük meg gyakorlatilag szóba sem állt. Szerencsére az óvodában sem az lesz a mérvadó, hogy mit produkál vadidegenek előtt egyedül /persze gondolom, azért nem lesz egyszerű dekódolni az olyanokat, mint deg ka (hideg az uborka)/ és szerintem ha lassan is, de biztatóan alakul a beszédértés és a produkció is.

Amikor énekel, olyan szavakat is kimond, amiket máskor egyáltalán nem vagy csak sokkal redukáltabb formában. Eszembe jutott, hogy ezeket talán nem is érti, csak utánozza, mint egy halandzsa mondókát (pl. antanténusz). Meg is lepett, amikor Gryllusék diófáját hallgatva elértünk ahhoz a részhez, ahol a kisfiú fára mászik, reccsen az ág, az apukája meg fejcsóválós hangon rászól, hogy "kisfiam" - és Szirka hozzátette:
- Jajaj! Hoppá!

Valamit a hangrendről is tud, mert Ármint úgy becézi, hogy Mike (a babami és a mi baba mellett).


Az egyik könyvben kisegerek hancúroznak, akiknek anyukájuk is van, ezért ők baba gér.

A másik könyvben a farkasok egymás nyakába állva próbálják elérni a kismalacot a fán:
- Kas, öt-hat-hét.

A harmadikban úszógumija van a kislánynak. Több rajzon is úgy néz ki, mintha labda lenne nála. Amikor megértette, hogy igazából az a derekán van és nem labda, mondta, hogy mi (gumi) és megmutatta, hogy a hajunkban is mi van.

Magára általában azt mondja, hogy ka, időnként cikka, a minap viszont megint használta az én-t és el is helyezte magát, hogy kikhez tartozik: A könyvben először az illusztrációra mutatott: kek (gyerekek), aztán magára: kek.

Azt is tudja, hogy én néni vagyok. Egy képen egy négytagú család kirándul, ott mondta a kisfiúra, hogy Ármin (pedig nem baba van a képen), rám nézett, hogy értem-e, miről beszél, aztán az anyára mutatott: anya, majd rám: néni. Ez nem teljesen saját ötlete, mert el szoktam neki magyarázni, hogy a néni a kisfiú anyukája és hogy olyanok mint mi, mert van egy anya, egy apa, egy kislány meg egy kisfiú stb., vagyis ezeket a viszonyokat sokszor elmondtam neki, amikor ilyen képet láttunk, de most magától állt elő vele és láttam, hogy érti is a párhuzamot.

Talált egy üres csigaházat. Elmagyaráztam, hogy nincs benne csiga, az csak a háza. Amikor megértette, nyugtázta: Nem ga. Hász.

A kiejtése is javul és új hangokat ejt: a kukk már kukukk lett, sokszor egyenesen kukucs.


Én ezeknek örülök.

még egy ajándék

Kedves olvasónk, anyamadár fáradságot nem kímélve külhonból juttatott el Szirkának egy szuper habfürdőt, ami még az ő tündérbőrét sem bántja.

Így örül neki

Így kóstolja meg

Köszönjük szépen!

A születésnapi ünnepségsorozat

szombaton csúcsosodott ki, amikor a rég nem látott Barbival*

teljessé lett a gyermeklétszám,


és lett torta,


meg gyertyafújás,


meg csillogós papírba csomagolt ajándék,

miszerint busz,
aminek vannak nyitható csomagtartói, motorháza és rengeteg helye, ahová a figurák pakolászhatóak. A játék nem csak Apának tetszett:

Márkus és Szirka ezt alkották.

Természetesen a figurák a kedvencei (Palitól kapott is egy jó párat pluszban), viszont azokat már szépen illeszti: állítja és ülteti a megfelelő felszínekre. (Ezt a virágokkal kezdtük, azoknál csak egy lukat kell passzentani).

Márkustól pedig (a piros, a kék és a sárga után) megkapta a színes könyvek zöld kötetét.

Ráadás: gyertyafújós videó. Az eleje olyan volt mint tavaly (csak több gyertyával), ez csak az utolsó fújás:




* Annyira régen láttuk (karácsonykor), hogy Szirka talán már nem is emlékezett rá. Érdekes módon a nevére igen, azt örömmel mondogatta, amikor előző nap megtudta, hogy jön, de amikor meglátta, néninek szólította. (Vagy lehet, hogy ez csak a kategória megjelölése volt? Erről holnap posztolok másik példát.) Kis idő múlva már együtt játszottak és nevetgéltek a teraszon, melengették a szívemet. Amikor pedig Barbi felállt és be akart jönni, Szirka egy Nem, nem!-mel rendreutasította és visszaültette.

Éva nénitől

szülinapjára Szirka egy varázslatos kifestőt kapott, amihez csak vizet kell használni.

Nagyon tetszett neki eleve az, hogy ecsetezhet, aztán az, hogy

teljesen egyedül vizezhet,

ráadásul a semmiből megjelentek a színek is,

pl. a kék.

Láthatóan élvezetesebb volt ez még számára, mint az igazi festés (amikor legutóbb próbáltuk, a hagyományos vízfestékezéshez nem nagyon volt türelme), de szerintem jól rá fogja vezetni. Engem meglepett, milyen kitartóan festegette az első képet, én már rég másikba kezdtem volna, de ő ragaszkodott a folytatáshoz.

Köszönjük szépen, ez telitalálat volt!

Születésnapodra

Kedves Szirka!

Szeretném neked megköszönni azokat a dolgokat, amiket eddig tanultam tőled, és köszönöm, hogy továbbra is folyamatosan tanítasz.

Születésedkor szembesítettél vele, hogy azon, hogy összedől a világ, felesleges keseregni. A valóságban úgyis minden másképp alakul. Amitől ilyenkor fél az ember, az sokszor be sem következik, és egyáltalán... úgyis minden más, mint amilyennek gondolja az ember ilyenkor.
Esetedben szebb és jobb.
Sokkal.

Azt is köszönöm, hogy nap mint nap, folyamatosan láthatom, hogy hogy lehet minden napot (órát, percet) örömmel (boldogan!) megélni. Nem vergődni a múlt és jövő hálójában. Köszönöm, hogy láthatom, hogy te mindezt olyan magától értetődően, olyan erőfeszítések nélkül teszed.



Köszönöm, hogy láthatom, hogy mindig tanulsz valami újat. Hogy mutatod nekem is, hogy a világ midig új, és érdekes.

Tőled tanulom azt is, hogy a nevetés gyógyít.

Te tanítod, hogy az embernek nincsenek korlátai, és tőled tanulom azt is, hogy néha bizony mégis.

Azt is szívesen elnézem, ahogy az emberekkel bánsz. Úgy adod magad minden pillanatban, hogy ezzel senkit nem bántasz. Úgy veszel figyelembe másokat, hogy nem is figyelsz erre. Mert belülről jön nálad. Ha véletlenül mégis fájdalom ér valakit, akkor - akár te, akár más okozta azt - olyan együttérzéssel fordulsz felé, hogy az ember egyszerre sír és nevet.

Tanítod, hogy nincs az a rossz dolog, ami miatt ne lenne érdemes néhány perc múlva (vagy akár azonnal) újra teljes nyíltsággal fordulni a másik felé.

A világ jobb hely lett tőled.

Boldog, és jelentőségteljes életet élsz, és még csak most kezdted! :)

Köszönöm.

@pa

remek a hangulata

így ébred egy 3 éves:

3 év 6 percben

Isten éltessen, Kincsecske!

logikai feladat*

Adott egy 4,5 kg-os kisbaba, akit órák óta nem hagynak aludni és aki sírva fakad, ha kikerül a szájából a cici, sőt néha már akkor is, ha nem. Adott még egy megfázott 3 éves, aki mellett a kisbaba nem tud elaludni és aki bénult, zokogós pánikba esik a baba hangjától.

Feladat: tegye tisztába és altassa el a kisbabát a kialvatlanságtól, az éhségtől és hólyagja feszülésétől egyre nyűgösebb és egyre hangosabb 3 éves mellett, utóbbinak segítsen levetkőzni (pl. kipatentolni a body-ját) és bilire ülni (vigyázat, ha a baba sír, a nagy nem fog leülni, még kevésbé pisilni, hanem zokogva mozgásképtelenné teszi Önt), darabolja fel neki a húst és segítsen az uzsonnát elkölteni. Megkötés: a 3 éves tetszése szerint teljesít utasításokat és válaszol kérdésekre, nem számíthat arra, hogy "majd megmondom neki, hogy..." vagy "megkérdezem tőle".
Haladók mindkét gyereknek szívják le az orrát is.

A feladatot helyesen megoldók kimehetnek pisilni.


* Lehet, hogy inkább számítógépes játékot kellene belőle csinálni.

van egyszer az utánzás

amikor a macit/babát az Ármin sapkájában viszi ki az erkélyre levegőzni, az ő helyére fekteti le a babzsákfotelben vagy a pelenkázón, megszoptatja, puszilgatja, kendőben magára köti, Mi-nek hívja - de amikor ezeknek a végére ér, kezdődik a kreativitás: felvesz egy felnőtt pólót (most látom, hogy épp a baba színéhez illőt) és a "gyerekét" a nyakába dugva "hordozza", szeretgeti.

Kötődő babázás.

Topmodell... vagyok

Hozom a motyóm, beköltözök a villába.


Sárga ruha, általlátszó topánnal.

Hogy is volt az a fránya csomó, amit Anyának mutattak?

Na, így valahogy...


A kifutón

Folyik a vígasság

éjjel-nappal. Előbbi miatt kissé nehézkesebb az események dokumentálása, mert kb. olyan friss vagyok, mint amikor diák koromban lekéstük az utolsó miskolci vonatot és a vasútállomás patkányai elől menekülve a szemerkélő esőben egy bérház kapujában húztuk meg magunkat hajnalig. Csak ez mondjuk egy hétig minden éjjel. És vagy 25 évvel öregebben.

Utóbbiról viszont fel kell tennem néhány képet apafej kifejezett kívánságára, aki a Critical Mass-en most nem nagyon tud mulatni.

Szóval nálunk luxus szórakoztatás folyik. Hogy hol kezdődik a móka?

Mindjárt a nyúlon túl. (Vagy a nyúl az?)

Az ebédhez a zoknicsörgő-duó szolgáltat kellemes élőzenét.


A Vakondtours izgalmas utazásokat szervez.

A teljeskörű szolgáltatáshoz az egészségügyi ellátás is hozzátartozik:

A családtagok szívritmusát rendszeresen ellenőrzik a kis méretű doktorok.

Biciklis kísérőket keresünk

az április 19-i Critical Mass-re!

A Down Alapítvány 10. kerületi Gondozóházának 8 kliense vesz részt a Critical Mass-en, és kísérőket keresünk melléjük / hozzájuk.
Ami a feladat lenne: közösen végig tekerni velük a Gondozóháztól a Tabánig, végig a CM-en és a Városligettől haza a Gondozóházig (kb. 20 km).

Aki szeretne jönni, az hívja fel Csekő Andreát a 20/288-9641-es telefonszámon, mert fontos, hogy péntekig egy kis beszélgetésre bejöjjön a Zágrábiba, hogy legyen képre arról, hogy mire is vállalkozik a kísérő.

Indulás: 1-fél 2 körül a Gondozóháztól.

Köszönjük!

A down világnap záróakkordja

a Szirka születésnapjára időzített árverés, amelyen a Down-szindrómás gyerekek/fiatalok és kortárs művészek közös alkotásait lehet megvásárolni. Aki (vagy akinek van olyan ismerőse aki) szívesen licitálna a képekre április 23-án, legyen szíves vegye fel velünk a kapcsolatot a szirka kukac gmail pont com címen. A festmények kikiáltási ára 123.000 Ft. Megtekinthetőek itt.

A Down Egyesület örömmel fogadja az 1%-okat is; az idén befolyó pénzt egy olyan korai fejlesztő
központ beindítására költik, ahol már az integráció egy foka is megvalósulhat.

Adószámuk: 18801370-1-15.

Köszönjük a segítséget!

Ó-Ó-Ó, Tündérkaszinó,

akire jut 13 az lesz a fogó!

Bezárt a speciális óvoda, megnyílt a kaszinó

Reméljük nem igaz a hír, hanem csak egy megkésett áprilisi tréfa.

Kalapom-pom-pom

Szirka sapó-fetisiszta, ez nem kérdés. Bizonyítékok itt, itt, és itt.

Mondjuk volt kitől örökölni.

Szerencsére vannak rendes emberek, akik ahelyett, hogy a kocsmába' süttetnék a hasukat (vagy 2 pici tündérük mellett esetleg aludnának egyet), éjszakánként mások gyerekeinek kötnek sapót. Nem is akármilyet:





Itt pedig maga a szerző vall a kalapról...

Köszönjük!

Kapcsolat (rengeteg képpel)

Most, hogy Ármin már nem csak akkor tér magához a szundikálásból, amikor a maga harsány módján jelezni kívánja, hogy ideje az evés folytatásának, Szirkának is több lehetősége van ismerkedni, barátkozni vele. Ilyenkor boldogan kapjuk elő a fényképezőt és termédek fotót készítünk.







Ármin a "Legyünk egyre interaktívabbak" mozgalom keretében különböző gyakorlatokat végez: pl. még ügyesebben és céltudatosabban piszkálja a kezével az érdekesnek látszó tárgyakat (mint itt fenn a bocit),

beszédesen néz az ember szemébe

és gyakorol a grimaszverseny kerületi selejtezőjére,

ahol a mosoly kategória különdíjára gyúr.


Erről van egy kicsit korábbi kép is (jól látható, hogy itt még sokkal fiatalabb a versenyző, mostanra már a 3 hetesek szenior kategóriájában szerepel). Ez tulajdonképpen csak egy félmosoly, de az előző képpel együtt már kiadnak egy egészet. /A vizuális effekt eléréséhez a fényképezőt a fejemhez tartottam (a szemem elé nem tehettem, mert akkor Ármin nem látta volna az arcomat, akkor meg nincs min vigyorogni) és néhány hajszálat ügyesen belógattam a képbe./

Az ilyenkor szokásos alvás közbeni és ügyes pisilés-kakilás utáni elégedett mosolyon kívül mosolyra bírja még Szirka hangja, látványa vagy az én mosolyom is. Cserébe Szirka az Ármin kis beszédének örül (amiből szintén egyre több van). Remélem, akkor is utánozni fogja, ha Ármin ebben később beelőzi. Mindenesetre már hozzá is beszél, nem csak róla.

(Ha már szóbahoztam a pisi-kakát, zárójelben elmondom, hol járunk az EC-ben Árminnal. Pelenkába már jó ideje nem kakált, nagyon egyértelmű nyögdécseléssel és mocorgással jelzi, ha mennie kell és egész sokáig vár is, hogy kivigyem. Pelenkában van és a lehető leggyakrabban igyekszem kivinni pisilni, de ha álmos vagy éhes, akkor érthető módon nincs türelme az öltözködéshez, ezért nem igazán tudom a pisilések ritmusát követni, csak megkínálom, amikor lehet. Ha nem épp akkor pisilt, rendszerint csorgat is. Ezzel egyelőre mindannyian elégedettek vagyunk, de várjuk a meleget, hogy kevesebb öltözéssel ellehessünk. Ebben kicsit hátrány az, hogy sokkal aktívabb vagyok most, mint Szirkával voltam ilyen korában: akkor szinte egész nap ágyban voltunk.)

Szirkának viszont felborult a jól megszokott ritmusa, mert nem tudunk együtt aludni. Rettegve ébred, ha Ármin nyekken, ő pedig néha előbb kiabál, mint hogy maga is felébredne, vagyis nem tudom mindig megelőzni a sírást. Akkor mindketten sírnak és ha Ármint veszem fel, Szirka nem mer odabújni hozzám vigasztalásra, csak zokog tovább, ha meg Szirkát ölelgetem, Ármint nem tudom felvenni, ezért tovább sír, amitől Szirka egyre inkább pánikol stb. Szóval nem alszunk együtt (Andrissal alszik, akit eléggé kimerítenek a mocorgós, 100x felkelős éjszakák) és a felkelés utáni kakálás rutinját is megzavarta, hogy nem én segítek neki (meg persze, hogy minden megváltozott, sőt talán az is, hogy nyugtalanabbak az éjszakák). De ha Ármin ilyen remek tempóban emberesedik, akkor van remény, hogy hamar visszatérhetek Szirka életébe és felveszünk egy új ritmust.

Ő is erősen ügyködik az új helyzet feldolgozásán:

csecsemőjét gondozó béka