Szirka kedvenc TV műsora

Sül a pogi
Élesztő egész addig nem száll be a bandák közötti háborúba, míg gyermekkori barátját, Margarint meleg vízben fel nem olvasztják...

Szinkronalvás

Íme a minap emlegetett családi program. (Andris most azért somolyog, mert már nem is alszik annyira.) (Különben meg ne tessenek azt hinni, hogy ő egész nap a kanapén szunyál: jelenleg is este 10 múlt és Szirka még ugrándozva énekli a Süsüt, nem csoda ha időnként egyikőnk kihullik.)

Hogyan kell használni valójában? 5.

A wc-szűkítő.

Nálunk aludni is csak mosolyogva lehet

Az alábbi paparazzo felvételeken az látható, amint Andris elszundított a kanapén. Az nem, hogy Szirka először mellé feküdt ugyanabban a testhelyzetben és segített neki szuszogni. Aztán nem bírta tovább nézni, hogy az Apája milyen bánatos ábrázattal alszik: addig puszilgatta, míg álmában is mosolyra nem bírta. Akkor megnyugodva továbbjátszott.

Ilyen szépeket látni,

ha sétálni megy az ember
(meg a tündér)

Érti

Taxival utaztunk* (Szirka életében először) és megkértem, hogy ne rugdossa az ajtót, vigyázzunk rá jobban, mert nem a miénk. Visszafelé már nagyon fáradt volt és éhes is, úgyhogy megkínáltam egy banánnal, de nagy bánatára nem adtam a kezébe, csak haraphatta.
- Nem szeretném odaadni, nehogy összekenj valamit.
- Tót (azaz autót).

*Meglepetésemre megtudtam, hogy a gyerekülés a taxiban valami kuriózum (akinek gyereke van, annak úgysincs pénze taxira? vagy úgyis van kocsija? vagy csak ne taxizgasson a kölökkel?).

Emlékszik

A tavaly augusztusban ellopott laptopomon volt egy pár Kisvakond, többek között a gombás rész. Azóta ezt nem is láttuk. A minap az esti fogmosás és lefekvés szörnyű kínjait enyhítendő a youtube-on megnéztünk 2-3 részt, ezt is. És tudta, hogy mikor fognak sírni a gombák: az azóta elsajátított műsírással előre jelezte.

5-6-7

Amikor egyedül "számol" valamit, az általában úgy hangzik, hogy öt-hat-hét. Ha bemondom neki az ötöt, sokszor folytatja is a hat-héttel. Itt most együtt soroljuk a számokat, ezen is látszik, hogy ez a kedvenc része:

Recept: krémes baba

Válasszunk egy szép, puha babát. Alaposan fürdessük meg és adjunk rá tiszta ruhát. Az arcocskáját kenjük be gyógyszertári testápolóval. Ne aggódjunk, ha a kenés nem lesz egyenletes, ugrándozó babáknál ez természetes és átmeneti.

Jóóó étvágyat!

szolgálati közlemények

Mindenkinek: aki kommentben vagy levélben kért vagy kérdezett valamit és hetek (netán hónapok) óta nem kapott választ, legyen szíves újra küldje el, amit írt! Inkább mailben, az kevésbé sikkad el. Elnézést kérek, nagyon sok a levél, és amire nincs időm azonnal válaszolni, azzal előfordul, hogy elfelejtem, mert 1-2 nap múlva már az új levelek áttolják a második oldalra.

Azoknak, akik a sajátkészítésű ajándékos játékra jelentkeztek (pay it forward): Sajnos a címetek a régi, ellopott gépemben volt meg, így arra kérnélek benneteket, hogy ismét küldjetek egy-egy mailt, hogy egyeztetni tudjunk a találkozásról/postázásról.

hajmosás

Mióta rájött, milyen remek móka a hosszú haját lebegtetni a vízben, vidáman mos hajat.
Minden áldott este.

Óvodameccs, 2. menet: Nem adom a lányomat aranyhintó nélkül

Nagyon sok levelet és kommentet kaptunk ovi témában, köszönjük szépen. Nem csak udvariasságból, tényleg sokat segítettetek az információkkal és jól esett a támogatás is.

Tegnap előtt is azzal fejeztem be, hogy gondolkodom, vajon tényleg annyira kell-e nekünk most ez az ovi és azóta is folyton azon kapom magam, hogy csak puszilgatom Szirkát és mondogatom neki, hogy "Nem adlak senkinek!". Biztos, hogy nem fogok harcolni, hogy felvegyék valahova, ahol nem látják szívesen. És bár kiderült, hogy jó pár helyen nem látják szívesen, az is kiderült, hogy ez azért nincs mindenhol így.

Azóta van is még fejlemény, ráadásul pozitívnak mondható. Beszéltem az önkormányzattal, ha nem is sikerült az igazi illetékessel (azt a jövő héten lehet), de majdnem. Nagyon kedvesek voltak, visszahívtak, nem nekem kellett hívogatni őket, hogy vége van-e már az értekezletnek (ilyennel még nem is találkoztam). Megegyeztünk, hogy mivel nem fogok dolgozni, csak a délelőttről lehet szó, ami nekem teljesen meg is felel, én is így gondoltam. Azt mondták, hogy a fejlesztés a necces pont, amit még el kell rendezni, de meg fogják oldani. Azzal búcsúztak, hogy: "Anyuka, nyugodjon meg, lesz helye a gyereknek."

Beszéltem még a waldorfos óvónővel is, náluk a 4 év alattiaknak heti 1x 2 órás délutáni foglalkozás van (szülő jelenlétében), jelképes összegért, és a valódi, 4 éves korban kezdődő ovi is a töredékébe kerül annak, amiket más magánovikról eddig hallottam (mondjuk ez csak délelőtt, de az nekünk elég). Azt, hogy DS gyereket tud-e vállalni, látatlanban ő sem tudta megmondani - nem is várom el. Ősszel mehetünk hozzájuk is és majd ott kiderül. A fejlesztésre rá sem kérdeztem, nyilvánvaló, hogy abban a heti 2 órában nem lehet.

Kicsit alaposabban utánajárok még annak, hogy általában van-e lényeges különbség a 3 ill. 4 éves korban közösségi életet kezdő gyerekek között, közben jól meghallgatom az anyai ösztönömet is. A bölcsődére is több DS szülő mondta, hogy milyen jót tett a gyerekének és ajánlották magasabb helyről is, hogy húzzak vissza dolgozni - akkor utánanéztem annak is (mire kész lett volna belőle a poszt, ellopták a gépet - hohó, talán épp ezért? :) ) és mivel nagyjából azt találtam, hogy ugyan létezik olyan otthoni környezet, aminél létezik jobb bölcsőde, de a mi esetünkben ez nem állt fenn, így el is vetettem az ötletet.

Lehet, hogy végül tényleg azt fogjuk leginkább nekünk valónak találni, hogy továbbra is járunk a koraiba, aminél jobb fejlesztést tutira nem kaphatunk sehol és közben eljárunk ismerkedni "waldorfékhoz". Esetleg, ha lesz kapacitás, talán még valamilyen mozgásfejlesztős csoportba is jó lenne járni (ez sajnos eddig mindig elmaradt) és ott is rendszeresen találkozhatnánk egy gyerekcsoporttal. Ez így persze bonyolultabb is meg kevesebb is, mint minden reggel ugyanoda elmenni és ugyanonnan hazajönni, közben ugyanazokkal a gyerekekkel és felnőttekkel találkozni, de nem biztos, hogy Szirkának nagyobb stressz, mint a délelőttöket idegenben és tömegben tölteni. Lehet, hogy elfogult vagyok, de én tényleg úgy látom, hogy szociálisan nem hogy elmaradása nincs, hanem még felnőttek (pl. én) is tanulhatnak tőle (empátiát, elfogadást, tapintatot, kedvességet), de azt nem tudom, hogy mit kezd mondjuk a kortársak esetleges agressziójával. Nem sok ilyet tapasztalt még és maga sosem gyakorolja. Anya félti a kicsi tündérkéjét.

Kicsit megint úgy érzem magam, mint az elején, amikor kiderült, hogy mindaz, amit anyaként (és egyébként) tudok, kevés, azt kéne tudnom, hogy hogyan működnek a dolgok egy DS gyereknél, de még ez sem elég, azt kéne tudnom - előre! - , hogy hogyan működnek a dolgok Szirkánál.

Tulajdonképpen még kapóra is jön, hogy nem megy olyan simán ez az óvodába kerülés, legalább van alkalmam igazán elgondolkodni (pl. hogy nem azért akarom-e hogy most kezdjen járni, mert a többi gyerek is 3 évesen kezdi és azt szeretném, hogy olyan élete legyen, mint a "normális" gyerekeknek - esetleg akkor is, ha ez még nekik sem igazán jó), bár a tuti megoldást nem lehet megtalálni, mert nincs 3 Szirka, akivel 3 féle utat ki lehetne próbálni és aztán a legjobbat megtartani. A nyílt napokra mindenképpen elmegyünk, megnézzük az ovikat, de ha valami necces, nem megyünk bele csak azért, hogy Szirka minden áron óvodás legyen.

Tudom, hogy ez most kicsit össze-vissza, bennem is kavarognak a dolgok, ezt is szeretném meg azt is, de mindenesetre úgy érzem, hogy vannak lehetőségek, nyitott ajtók, kedves, segítőkész emberek és biztos vagyok benne, hogy többféleképpen is jól jöhetünk ki ebből a helyzetből.

Tegnap, míg telefonálgattam,

Szirka ki-be járt és sokszor nem láttuk, mit csinál. Egyszer mondom Andrisnak, hogy "olyan csend van". Mint minden kisgyerekes szülő, mi is tudjuk jól, hogy ez mit jelent: Semmi jót. Olyan összekacsintós hangsúllyal hozzátettem, hogy "biztos csak olvas", mire Andris felállt, hogy "Jó, de ránézek, mit olvas."

Óvodameccs, 1. menet

"megállapítható, hogy Budapest XII. kerület oktatási rendszere befogadó, az intézmények nem folytatnak szegregáló oktatás-szervezési gyakorlatot"

Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Közoktatási - Esélyegyenlőségi Programja

Ahogy már írtam, Szirka április végén lesz 3 éves és szeptembertől óvodába szeretnénk járatni. Szeretek vele itthon lenni és a kistesó is jön, vagyis nem is a "hova tegyem?" miatt gondoltunk erre, hanem ő vágyik a gyerekek közé és minden bizonnyal fejlesztő hasással lenne rá a kortárs közösség. Szirka ugyanis utánzással nagyon jól tanul. Mellesleg önállóan eszik, szobatiszta, öltözködésben segít, lehet vele kommunikálni, kedves, barátságos, érdeklődő, türelmes. Gyógypedagógusunk normál közösséget javasol neki. Oda pedig elvileg úgy kerülhet, ha felveszi egy óvoda, amelynek az alapító okiratában szerepel, hogy sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeket fogad. Az intézmény dupla fejkvótát kap utána, cserébe pedig gondoskodik a fejlesztéséről. A mi kerületünkben nem kevesebb, mint 8 ilyen óvoda van - papíron. Elolvastam a tájékoztatóikat és végigtelefonáltam őket.

Elsőnek egy logopédiai ovit hívtam. Haboztam, hogy elég integrált közeg lenne-e ez Szirkának, hiszen épp a beszéd az, amiben szerintem leginkább szüksége lenne a húzóerőre, de az alacsony csoportlétszám, az intenzív beszédfejlesztés, az Ayres és a HRG lehetősége (mindkettő DS gyerekekkel is használt mozgásos terápia) nagyon meggyőző volt. A vezető viszont azt mondta, hogy a logopédiai csoportba csak olyanokat fogadnak, akiknek a vezető tünete a beszédfejlődés elmaradása és hiába állítottam, hogy Szirkával épp ez a helyzet, azt a választ kaptam, hogy nem, neki a Down szindróma a vezető tünete (nem vitatkoztam). A logopédiai csoportba nem veszik fel, mert oda szigorúan csak értelmileg ép gyerekek mehetnek (Szirka értelmi szintje valószínűleg kiderült az én hangomból), más csoportokba járók pedig nem kaphatnak sem logopédiai, sem mozgásfejlesztést (amit sajátosan úgy fogalmaznak meg a honlapjukon, hogy más csoportokban "igény szerint logopédiai fejlesztés" van), ezért oda sem veszik fel. Oké, döntsék el ők maguk, hogy kit vesznek fel, de miért kell ködösíteni, hazudni? Szégyellik a döntésüket?

Egy másik óvoda céljai között ezt olvastam: "A gyermekek életkoronként és egyénenként változó testi-lelki szükségleteit kielégítjük, hangsúlyozva az egyéni bánásmódot, differenciált fejlesztést. Fejlesztő pedagógusok, gyógytestnevelők és logopédusok segítik az egyéni eltéréseket toleráló, arra építő képességfejlesztést." Ez lesz ám a nekünk való hely!

Egészen addig az is volt, míg meg nem említettem, hogy Szirka Down szindrómás. "Milyen szindrómás? Micsoda? Down? Képtelenség! Hát itt 30 gyerek van egy csoportban! (A tájékoztatóban ezt úgy jelölik, hogy "átlagosan 20 fős csoportok".) Már van olyan, ahol 28-an is vannak! (Műveltebb körökben erre mondják, hogy WTF) Ide nem jöhet." Már csak kíváncsiságból is megkérdeztem, hogy akkor hogy is értették az alapító okiratban azt a sajátos nevelési igényt, hát ők azokra gondoltak, akiknek kisebb logopédiai problémájuk van. Tényleg fura volt a vehemencia, amivel hárított, mintha attól félne, hogy az éj leple alatt odalopódzunk, a rácson begyömöszölöm ezt a veszélyes gyereket, aztán elszaladok. Szegény, ha tudná, milyen az, akitől így fél, lehet, hogy a végén csak ilyeneket akarna. Mikor harmadjára fogott bele, hogy nem tud felvenni most ezért egy még egy óvónőt, megkérdeztem, hogy miért is kéne plusz ember Szirkához. "Ne haragudjon anyuka, én dolgozom, kérjen segítséget az önkormányzattól."

Egy másik helyen tényleg fogadnak SNI gyerekeket: hallás-, látás- és mozgássérülteket. Úgy látszik, a tanulásban akadályozottság valami veszélyesebb kór, mert csak őket nem. (Nem várom, hogy ez az egy ovi fogadjon minden búbánattal. Ha lenne másik, ahova mi is mehetünk, akkor fel sem tűnne, hogy van egy, ahol másra specializálódtak.) Montessori, aki értelmi sérültekkel dolgozta ki a módszerét, és akit itt elvileg követnek, most bizonyára forog a sírjában. Ide küldtek volna egy másik oviból is, mondtam, hogy most beszéltem velük és oda sem mehetünk. "Hát akkor nem tudom hova, de ide nem, az biztos." Nyílt beszéd. Máshol azt mondták, hogy van "az ilyeneknek" külön óvoda a városban, vigyem oda. De Szirkának normál közösséget javasolnak. "Igeeen?! Hát akkor nem tudom." Volt ahol arra kérdeztek rá, hogy jól értik-e, hogy nincs intézetben a gyerek. És ismétlem, valamennyi hely deklaráltan fogadja a speckó gyereket.

A legszimpatikusabb elutasító különdíját az a vezető nyerte, aki azt mondta, hogy ő nem meri bevállalni, mert nem nagyon tudja, hogy ez mivel jár, ő csak egy óvónő. Részben nagyon meg tudom érteni, én is féltem a DS-től, amíg nem tudtam, hogy mi az. Másrészt viszont nem a hentest hívtam, hanem egy óvodát, ami elvileg sajátos nevelési igényű gyerekeket is fogad. De ismét csak mentségére: én is el tudtam volna végezni úgy a pszichológia szakot, hogy csak felületes ismereteim vannak a DS-ről és nagyjából azt szűröm le, hogy egyszerűbb őket elkerülni. Összességében tényleg szimpatikus volt, még olyanokat is jelzett, hogy sejti, hogy érzelmileg nehéz lehet ilyeneket hallani, de nem tud mit tenni.

Egy helyen a nagyon korrekt és hozzáértő vezető azt mondta, a szakértői véleményt mindenképpen várjuk meg (egyelőre ott tartunk, hogy elküldtem a levelet, amiben kérjük a vizsgálatot) és ha ők javasolják, természetesen felveszik. Fejlesztést azt viszont nem tudnak a számára biztosítani, bár logopédus jár ki hozzájuk, mint a kerületben minden ovihoz.

Két további óvodában kaptam még hasonló lebegtetett választ, mindkét helyen azt kérték, menjünk majd be a nyílt napjukra és beszéljünk személyesen. Ez egyrészt azt jelenti nekem, hogy van valami fogalmuk a DS-ről (legalább annyi, hogy nem egyformák), másrészt azt remélem, hogy ha látják Szirkát, akkor nem nagyon lesz kifogásuk ellene. További részletekbe nem mentünk bele (egyiküket rosszkor is hívtam), úgyhogy azt nem tudom, hogy fejlesztést kapna-e vagy azt külön kell megoldani, ha fel is veszik. Az egyik ugyan említi az Ayres terápiát a tájékoztatójában, de most már kicsit fenntartásokkal kezelem, amit ezekben olvasok.


A mérleg tehát az, hogy 8 SNI gyerekeket fogadó oviból 5-ben kapásból elhajtottak, többen azt sem tudták, mi az a Down-szindróma (nem a rémült hölgy volt az egyetlen, aki többször visszakérdezett), 3-ban pedig függőben van a dolog és a személyes benyomásoktól ill. a szakértői véleménytől függ, hogy fogadják-e. A fejlesztés még külön téma lesz.

Viszont itt még messze nincs vége a dolognak, talán nem is ennyire sötét, mint amilyennek így elsőre látszik, hiszen még nem beszéltem az önkormányzattal sem és nem voltunk a szakértői bizottság előtt, akiknek a segítségére komolyan számítok. A magánóvodákat sem hívtam még, amilyen árakat hallok, nem igen engedhetnénk meg magunknak egy ilyet. Azért egy párat biztos megkérdezek, legalább azt tudjam, hogy mehetnénk-e, ha tehetnénk.

Magamban pedig azon vacillálok, hogy vajon tényleg tesz-e olyan jót Szirkának a "normál" egykorú közösség, mint amekkora terhet jelent a 25 gyerek társasága plusz a külön fejlesztésekre járás. Azon nem búslakodok, hogy esetleg valami szuper oviba nem jutunk be, mert abban tökéletesen biztos vagyok, hogy ha valakit veszteség ér, azok nem mi leszünk, hanem az óvoda, amely nem fogadja Szirkát.

Ennyire terhes még sosem voltam

Még van 7 hetünk a terminusig, de már csak döcögni tudok, menni nem (eddig sose pingvineztem egyik terhességgel sem), felállni csak lassítva, nehogy az egész mindenség kiszakadjon belőlem. Ülni is fárasztó, egy hosszabb mondat végére kifulladok (gyakorlatilag 7 hónapja nem kapok levegőt), a lehajlás már rég nem megy, lábkörmöt vágni már tuti nem fogok a szülésig. Ha mozgok, csak a szuszogást meg a jajgatást lehet hallani (hol a derekam roppan szét, hol a csípőmbe nyilall, hol egyéb helyeken akar szétpattanni /lásd még: "varrás mentén reped"/). Éjjelente 6-8x ébredek arra, hogy elzsibbadtam és fáj mindenem. Időnként úgy ég a nyelőcsövem (már mindegy, mit eszek), hogy a lehelletemmel gyújtom meg a gyertyát. Ha fel akarnak segíteni, gurtnit kell hozni.

Örülök, hogy semmi bajom.

És sokszorosan örülök minden kényeztetésnek, kedvességnek. Ebből elég sok jut az embernek egy ilyen családban. Csak ma ilyenek történtek:

Megégettem a kezem a gőzzel, amikor felemeltem a fedőt és hirtelen megneveztem a zeneművek legmélyebb szólamát, mire Andris átszaladt és hozta az Irixet, hogy befújjon vele.

Ebéd után - talán látva a fáradtságomat - Szirka kért, hogy nya ja, ami annyit tesz, hogy Anya haja. Odahajoltam, hogy elérjen. A legfinomabb mozdulatokkal megsimogatta a hajamat, a szemembe nézett és azt mondta: Cép! Ennél többet akkor sem mondhatna, ha úgy tudna beszélni, mint Ciceró. Ráadásul akkor nem is érteném, mert nem tudok latinul.

Leültem a "tejes"kávémmal, amit sikerült überforróra melegíteni a mikróban, de nem volt már erőm, hogy bármit kezdjek vele, csak vártam, hogy majd egyszer egy másik életben meghűl. Andris épp arra járt, és annak ellenére, hogy ma megint hatembernyi feladat szakadt a nyakába a korábbi hatembernyi mellé (a helyében én már biztos felváltva bőgnék meg üvöltenék az idegességtől), fogta és mosolyogva elvitte meghűteni a kávét.

Szeretek itt.

öltözködős

Ilyen fényképeket szinte minden nap lehet készíteni, legalább is olyankor, ha valamelyik felnőtt széthagyja a ruháját. Akarom mondani, ha nagy ritkán előfordul, hogy valaki csak ledobja valahol a gönceit, Szirka bennük terem. A képek többnyire magukért beszélnek, de az nem hallatszik rajtuk, hogy Szirka mondja is, hogy most éppen kinek öltözött.

Anya (Nya) szerepében: Lady Cardigan...

és Lady T-shirt.

Pali (Pi)

Nincs gond a kiegészítők megválasztásával sem.

Apajelmezben (a morcos arc a vakunak szól).

Márkus (Ka) 45-ös cipőjében. Színben ez illett a pulcsihoz.

Ikrekkel lett terhes egy 40 éves férfi

Több évig tartó meddőségi kezelés után négyes ikrekkel (Pampuska 1., Pampuska 3., Boci és Majom) lett terhes egy 40 éves budapesti férfi egy különleges új módszerrel, a PATB-vel (póló alá történő beültetés). Képünkön az eljárást végző professzorasszony tapintással ellenőrzi a magzatok elhelyezkedését.

Könyvpiramis

Kaptunk egy levelet kedves barátainktól, akik egy játékra invitálnak. Hat 0-8 éves korú gyereknek kell továbbítani a játékot, illetve egy gyereknek egy könyvet kell elpostázni, cserébe mi is kapunk majd könyveket az utánunk következőktől. A könyv küldésével nincs is semmi bajom, de továbbítani csak olyannak szeretném, aki szívesen részt venne egy ilyen játékban. Akit érdekelne, legyen szíves a szirka kukac gmail pont com címre küldje el a postacímét és küldjük neki a levelet.

Köszönjük!

Minden hely elkelt!

nélkül

keksz
tej, tojás és szója nélkül

50 dkg lisztben elmorzsolunk 15 dkg Liga margarint. Belekeverünk 15 dkg porcukrot, egy csipet sót és egy csomag sütőport. Épp csak annyi vizet adunk hozzá, hogy jól gyúrható tészta legyen (kb. olyan linzertészta állagú). Gyorsan simára gyúrjuk és egy óráig pihenni hagyjuk. Nagyon vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk és közepes lángon (150 fok) világos sárgára sütjük. Sütés előtt villával megszúrkálhatjuk.

Legközelebb 15-20 dekát a lisztből Grahamra és/vagy zabpehelylisztre cserélek.

Óvodát keresünk

Szirka április végén betölti a 3 évet és szeptembertől szeretném óvodába adni. Nem nagyon tudom, hogy kezdjek a kereséshez. Szeretném, ha többségében tipikus fejlődésű gyerekek közé kerülne, ha kapna fejlesztést, ha meg lehetne oldani, hogy speckó kaját kapjon (tej-, tojás-, szója-, kókusz- és kakaómenteset) és az se lenne baj, ha az ovi a XII. ker. környékén lenne és/vagy jól megközelíthető lenne tömegközlekedéssel.

Van valakinek valami tippje konkrét oviról vagy csak arról, hogy hogy érdemes hozzáfogni? Hívjak fel minden önkormányzati és magánovit? Vagy felesleges, mert úgyis azok fogadják, akik eleve így hirdetik magukat? A neten a három szomszédos kerületet is beleértve - egyelőre - összesen egy ilyen óvodát találtam, a Neszmélyi utcán - az meg annyira a világ végén van, hogy ezzel az erővel akárhova hordhatjuk... Waldorf vagy Montessori is szóba jöhet, bár úgy tudom, Waldorfban csak 4 éves kortól fogadnak és addig nem szeretnénk várni.

Minden információ hasznos lehet, előre is köszönöm mindenkinek, aki segít!
(Kommentet is írhattok vagy mélt a szirka kukac gmail pont com címre.)

kecsingap

Még nincs egy hete, hogy befejeztem a nagy munkát és lassan elkezdtünk Szirkával újra "tanulni". Sajnos nagyon látom rajta, hogy mennyire visszavetette, hogy nem foglalkoztam vele. Nem csak a figyelmi kapacitásán, ami eddig is nagyon feltűnő volt, hanem szinte minden területen. Persze, ha nincs türelme végigcsinálni a dolgokat és nem tud koncentrálni, az meglátszik mindenen. Pl. a memóriatréningben a három kártyás lépcső olyan régóta és olyan magabiztosan ment neki, hogy már a négyessel ismerkedtünk, most meg a hármasnál is teljesen el van veszve (akit érdekel, hogy mi ez a tréning, a jobb oldali oszlopban találja a letöltés linkjét).

(Most, hogy ezt írom, eszembe jutott, hogy nem csak az történt, hogy nem fogalkoztam vele, hanem az is, hogy nappal nem alszik, éjjel is általában elég nyugtalanul és egész nap fáradt. Így pedig nem könnyű hosszan koncentrálni. Az alvásról hamarosan írok még.)

Mindenesetre szép lassan kezdünk visszatérni ahhoz, hogy nem csak a gondozási műveleteknél meg szeretgetésre találkozunk, hanem egyre többet játszunk is együtt: kirakókat, formaillesztést (ezekből egyelőre az egyszerűbbeket, azzal a céllal, hogy végigcsinálja, nem azzal, hogy újat tanuljon), párosításokat, memóriatréninget, PowerPointos vetítéseket (leírt szó + kép) stb. Újra figyelek arra is, hogy folyamatosan legyen lehetősége rajzolni.

Ezt a (sokadik) dugdosós játékot ma csináltam neki (2 perc alatt), amikor a radiátorvédő rácsai közé akarta bedobálni a névjegyeket:

Be is lehet vonni a dobozt öntapadós tapétával, hogy szebb legyen. Egyszerűen egy akkora rést kell rajta vágni, mint a bedobandó tárgyak, amiknek a változatossága végtelen lehet. Könnyebb, ha nagyobb a rés és keményebb, amit be kell dobni (itt pl. telefonkártya vagy bankkártya lenne ilyen) és nyilván nehezebb, ha egy szűk résen csak egészen pontos illesztéssel lehet becsúsztatni egy nem is annyira kemény tárgyat. Természetesen egy kicsi dolgot (pl. gombokat) is nehezebb megfogni és illeszteni, mint egy nagyot.

Szemmel láthatóan nagyon örül, hogy visszakapott és igyekszik is. Legjobban a vetítéseket díjazza: magától jön, és kéri, hogy nézzünk képeket (kép) a szavakat pedig próbálja velem mondani. (Érdekes, hogy állatokat nem lehet vele nézegetni, mert fél tőlük.) A kitartásban is haladunk, néha egész hosszú dolgokat végigcsinál, de ebben még sokat kell edzeni.

Rossz érzés, hogy nem tudtam neki folyamatosan megadni, amire szüksége lett volna, de jó látni, hogy mennyire akarja most ő is. Szerintem néhány hét vagy 1-2 hónap alatt behozzuk, ahol tartottunk - de semmiképp nem akarom most hirtelen kifordítani a világot a sarkából, csak szépen lassan haladunk, ahogy Szirkának is kényelmes. Nem lenne jó, ha most azt érezné, hogy egy nagy elváráshegy nyomja agyon. Csak játszunk. És reménykedem, hogy a kistesó érkezése nem okoz majd olyan zavart az erőben, mint a rosszullét-költözés-munka kombó.

Andris azzal próbált nyugtatni, hogy Szirka ez alatt az idő alatt sem a sarokba volt betámasztva, hanem maga fedezgette fel a világot és tanult ő, még ha nem is azokat a dolgokat, amiket én akarok neki tanítani. Most, ahogy a felhasználatlan januári fényképeket nézegettem, azt kell mondjam, valamennyire igaza lehet. Így csokorba gyűjtve legalább is úgy tűnik, hogy a fő önálló tevékenységében, a babázásban mindig kitalál valami újat, nem csak teszi-veszi őket csacsogva, ahogy azt én elkönyveltem.

Azon túl, hogy a babák is kipróbálnak mindent, ami Szirkával történik (a legédesebb, amikor az ölébe veszi őket és "olvas" nekik) néha arra kapom fel a fejem, hogy valami egészen új történet zajlik, mondjuk ilyesmi:


Vagy hogy a babák valami különleges helyre kerülnek, ma pl. ide:


Vagy amitől igazán odáig vagyok, amikor a baba babázik:

(Nem tudom, mennyire látszik, hogy a nagy Bömbibaba a kezében tartja a kisebb babákat.)

Tegnap különben neurológia kontrollon voltunk és elmondtam a doktornőnek is, hogy az elmúlt hónapokban megtört a lendület, de ő ugyanúgy lelkesedett Szirkáért és büszkélkedett vele a (valószínűleg) hospitáló látogatóknak, mint máskor. Különösen azt dicsérte, hogy a színeket ismeri és alakul a számfogalma. Szirka rettentő fáradt volt (a villamoson már bóbiskolt) és nem nagyon produkálta magát, de azt megmondta, hogy a bohóc sapkája kék.

Számomra az az igazi haszna ennek az egész tapasztalatnak, hogy teljesen nyilvánvalóvá tette: Szirka nem attól csoda, hogy 7 hetesen forog, picibaba korától nem használ pelenkát, két évesen felismeri a családtagok leírt nevét vagy hasonlóakat produkál, hanem attól, hogy ő az, aki: egy egyedi és megismételhetetlen személyiség, egy tündérke, aki vidámságot varázsol maga köré és aki úgy tud szeretni, ahogy a nagy tanítók tanítják: szabadon és felszabadítóan.

16

I've been loving you a long time
Down all the years, down all the days
And I've cried for all your troubles
Smiled at your funny little ways
We watched our friends grow up together
And we saw them as they fell
Some of them fell into Heaven
Some of them fell into Hell
I took shelter from a shower
And I stepped into your arms
On a rainy night in Soho
The wind was whistling all its charms
I sang you all my sorrows
You told me all your joys
Whatever happened to that old song
To all those little girls and boys
Now the song is nearly over
We may never find out what it means
But there's a light I hold before me
And you're the measure of my dreams
The measure of my dreams
Sometimes I wake up in the morning
The gingerlady by my bed
Covered in a cloak of silence
I hear you in my head
I'm not singing for the future
I'm not dreaming of the past
I'm not talking of the fist time
I never think about the last
Now the song is nearly over
We may never find out what it means
Still there's a light I hold before me
You're the measure of my dreams
The measure of my dreams

Úúú, szép!

- Mondogatja Szirka mostanában, hogy elismerését kifejezze, pl. ha Andris többször feldob egy karikát és ügyesen elkapja, ha valami érdekes nézegetnivalót kap, vagy ha szépen fel tud engem díszíteni:



(a múlt héten még inkább cémnek hangzott, mint szépnek, de mire kész lettem ezzel a hosszú bejegyzéssel, megtanulta a végén a p-t)

Sír

Amikor csak akar:




Azért nem kell megijedni, a következő pillanatban ilyen:

Pampuska 3.0

Hiába áldoztam be Pampuska 2-nél a puhaságot a tartósság kedvéért, ha egyszer így is elveszett. Hetek óta keressük, minden szekrényben, tuti eldugós helyen megnéztük. Lehet, hogy ha minden doboz eltűnik (pl. csiribú-csiribá), valahonnan mégis előkerül, de az is lehet, hogy nem itthon veszett el.

Mindenesetre varrtam egy újat. Talán a rutin miatt, de most pikk-pakk kész lett. Tegnap este kiszabtam, ma megvarrtam. Döbbenetes volt, hogy akkor felismerte, hogy baba lesz, amikor még csak a feje meg a teste volt meg, külön-külön és kitömetlenül. Két rongydarab. Baba.

A kész babától tiszta extázisba esett, együtt táncoltatta az öreg Pampuskával. Ezúttal a legpuhább anyagból varrtam, puhára tömtem, puha haját csináltam (aki régóta ismer, annak a hajszín ismerős lehet ;) )


Andris azt mondta, varrjak bele telefonszámot, hogy ha elcsavarog, vissza tudják juttatni. Pampuska 2, téged is hazavárunk!

Krumplinéni 2.: Krumplibácsi

Köszönjük, jól vagyunk

Szirkának kutya baja, mintha nem is ő lett volna az a kis lázrózsás arcú, pihegő angyalka tegnap előtt. Még csak nem is taknyos. Én elkészültem a fordítással, már csak Andris gályázik hajnaltól hajnalig. Special thanks to Márkus, aki az elmúlt napokban sokat Szirkázott és nagy kalapokkal neki a most következő vizsgákhoz!

Nem mondom, hogy láblógázás jön, de szeretnék visszarázódni egy régebbi (rosszullétek előtti) napi rutinba, amikor egy hosszú táblázatban pipálgattam ki, hogy milyen "fejlesztéseket" csináltunk egy-egy nap. Tudom, hogy Szirka nagyon ügyes, de látom, hogy egy kis beszédfejlesztés ráférne és az is nagyon jó lenne, ha visszaszokna arra, hogy végigcsinálja a "feladatokat" (= nem ugrik fel egy játék vagy könyv közepén), pl. mert a koraiban is nagyon nehezen lehet így haladni vele és egyáltalán, szerintem így olyanokat nem csinál meg, amit egyébként tudna és csak egy pici hiányzik hozzá - az én részemről.

Az első év intenzív fejlesztését nem tudom és nem is akarom már visszahozni, de ami most van, arra a nincs a legjobb szó. És a neheze az, hogy előbb magamat kell összeszedni és motiválni. Az eddigi tapasztalataim alapján valószínűleg keresek valami inspiráló olvasmányt (van is egy pár várakozó a polcon, pl. ez), beszerzek vagy készítek néhány új eszközt (pl. ezt) és építgetem az önbizalmam. Aztán pici lépésekkel előre.

Boldog új évet - azt hiszem, nekünk épp most kezdődik egy. Idén nem is az utolsó ;)

Eddig bírta

Ma hajnaltól lázasan nyöszörgött. Punnyadás az ölemben, borogatás, kúp, kínlódás. Délután hűtőfürdő, azóta jobban van.

Az ekcémája miatt sokáig csak tiszta vízben fürdött (olajos masszázs után), de mióta a masszázst nem tűri, gyógyszertári fürdetővel mosdatjuk. Mindig is szerette, ha habot csináltunk belőle, de annak csak olyan habja van, hogy hosszas pocsolásra lesz egy marék buborék, ami egy perc alatt el is tűnik. Most a nyűgre való tekintettel tettem habfürdőt a vízébe, hogy elmaradjon. Roppant tetszett neki.

Nézegette a kis ujjacskáit, ahogy a hab alól kukucskáltak

és időnként földöntúli vigyorral rámnézett.

Sajnos túl sokáig nem maradhatott benne, mert kezdett a bőre pirosodni, úgyhogy alaposan lezuhanyoztam és jól bekentem a szintén gyógyszertári testápolójával. Most még mindig puci és kendőkbe öltözködik, táncol, beszélget, énekel. Az egész napos fekvés, vergődés után jó így látni.

Nem sokat kellett volna már kibírnia, hogy visszakapjon, de így is gyerekfeletti volt, hogy eddig várt.

a nagylány fürdeni megy

csak kipatentolják a body-ját és ő

teljesen levetkőzik
kicsattog a fürdőszobába
(éppen a vizet engedő, egyébként mit sem sejtő atyja háta mögött) előveszi a bilit,
ráül
belepisil
majd kiviszi a ruháját a szennyestartóba


Fürdés után meg ilyeneket játszik (előtte 6-8x lezavarta ugyenezt pucéron is, de azt nem akarom feltenni, pedig úgy még aranyosabb):



(A kiabálás, ha esetleg nem érthető, "Apa" megszólítása, aki ugye rettentő messze van, ezért hangosan kell a nevét mondani.)

Már csak néhány nap

és talán vége van a hónapok óta tartó hajtásnak (amit a hónapokig tartó rosszullét előzött meg). Egyelőre még éjjel-nappal ez van:

Meg ez:

(Andris is ezeket csinálja hétperhuszonnégyben.)

A család mókafelelőse próbálja tartani bennünk a lelket. Itt például arról próbál meggyőzni, milyen remek mulatság, ha a babákat-macikat is kiteregetjük:



Rendes posztot, tartalmas e-mailt, emberibb megnyilvánulást a jövő hétig nem ígérhetek, addig legyetek olyan türelemmel, mint Szirka, aki egész nap itt aranyoskodik körülöttünk és rengeteget játszik egyedül, míg mi dolgozunk. Sajnálom is szegényt rettenetesen, bár ő jól van.

A divat, mint tudjuk

ismétli önmagát. E heti címlapfotónkhoz házi divattervezőnk az 1970-es kiadású "Gőgös Gúnár Gedeon" című, neve alapján nyilvánvalóan a felső tízezer számára készült divatlapból merített ihletet:



A modell a tervező instrukciói alapján azonosul a koncepcióval:

Figyeljük meg, hogyan tükröződnek a tervező gyermekkori afrikai élményei a kiegészítőválasztásban: a hagyományos ló helyett zebrával és tevével hangsúlyozza a modell karakterisztikus vonásait.

És íme, az elkészült címlapfotó: