Még kedden történt, hogy teregetni készültem, a vizes ruhás dobozt be is vittem, de egy pillanatra (tényleg egy pillanat volt) még ki kellett lépnem. Amikor visszajöttem, ez a nem mindennapi látvány fogadott:
balról jobbra: Szirka hónaljig felhúzott pizsamában, a tiszta ruhák a földön, Ármin lecsúszott nadrággal.
Szirka azért volt itthon és azért ült ott így (két képen is ugyanott!), mert ekkor lett beteg. Egy ideje taknyos volt már (a doki szerint semmi komoly), de kedden reggel annyira passzív volt, hogy még Márkus is megkérdezte, hogy van-e valami baja, hogy egy helyben ül. Kora délutánra be is lázasodott. Mostanra kicsit jobban van már, nem olyan elesett, de ma estére egy olyan durva csipafolyam indult meg a szeméből, amilyet még nem is láttam.
Furcsa mód ez a betegség most jót tesz nekem, mert kicsit visszahozta azt a régi, finom kis Szirkát, aki még nem harcolt minden ellen, akinek még nem kellett egyedül boldogulnia a világban, hanem csak az én kis puha Szirkám volt főállásban (na jó, az Andrisé is). Eszembe is jutott Francin, aki a Sörgyári capriccióban annak örül, hogy a feleségének ágyban kell feküdnie, mert úgy nem csinál galibát. Nem annak örülök, hogy beteg és elesett (volt), hanem hogy a rosszban megtaláltuk azokat a pillanatokat, amikor úgy tudtunk összebújni, hogy újra rákapcsolódtunk arra a megerősítő egységre, ami közöttünk van és amit olyan sok minden homályosított el már régóta.
Talán ezért is támadt kedvem megint két copfot csinálni neki, mint a régi szép csápos időkben.
Hát gyönyörűségesen szép volt ma velük, mikor a tévések jöttek.
Jellegzetes manómozdulatok
Hát gyönyörűségesen szép volt ma velük, mikor a tévések jöttek.
Jellegzetes manómozdulatokA mikrofont nem lehetett kiimádkozni a kezéből. El is játszotta, hogy mit kell vele csinálni. Végül csak azért tette le, hogy Árminkához szaladjon játszani:
A telefonzsinórból pedig kanyarított magának valami ruhafélét, amitől nagyon felöltözöttnek érezte magát és ragaszkodott hozzá, hogy nyissuk ki az ajtót és menjünk.
Ilyenkor általában azt kéri, hogy "Menjünk haza! Jó?" mert nála a haza az inkább nyomatékosításra szolgál, mint valódi iránymegjelölésre (lásd még elbújt haza). Kivéve, amikor a múltkor a játékboltban talált egy Elmó figurát: "Menjünk haza Elmót!"
bejegyzés
7 megjegyzés:
Nagyon szeretem olvasni Szirka történeteit. Azonban úgy gondolom, hogy nem illendő egy kiskorú gyermekről letolt/lecsúszott nadrágú, pucér fenekű képeket felhelyezni az internetre.
Nagyon szoktunk vigyázni ilyen kérdésekben. (Kitakarunk-betakarunk pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve.) Ezek a képek még átmentek szigorú szűrőnkön.
Most nem a pedofília miatt írtam ezt, hanem azért, mert ha adott esetben ez az a gatya lecsúszás mondjuk 5-6 éves korában (vagy bármikor) esne meg vele, akkor mindenki kiröhögné szerencsétlenségében.
Ahogy magamról sem, úgy a gyerekemről sem teszek föl olyan képet, ami akkor vagy később sérthetné önérzetét.
natii, könyörgöm, egy 8 hónapos kisbaba fél popsikája látszik ki.
és ha már pedofília, az ilyenek pont azt fogják majd beírni a keresőbe, hogy pucér fenekű gyerek, ami a posztban nem szerepel, de a te kommentedben igen, vagyis pont miattad találják majd meg.
én egyébként remélem, hogy nem mindenki röhögi ki a másikat szerencsétlenségében. egy félig lecsúszott nadrág nálam nem is számít akkora szerencsétlenségnek.
és ha visszanézel a blogban, mi bizony magunkról is teszünk fel vicces képeket. lehet, hogy nincs akkora önérzetünk.
nem kívánhatod, hogy pont olyanok legyünk mint te. másnak meg más nem tetszik, nem tudunk mindenkinek a kedvére tenni, ne haragudj.
Nem haragszom, és tényleg nem kívánom, hogy olyanok legyetek mint én.
Viszont az, hogy milyen kereső szóval milyen kép jön elő, az nem az én felelősségem, hanem a tietek.
Mindentől függetlenül nyugodtan törölhetitek a kommentjeimet.
Nagyon aranyos és eredeti mindkét csöppség:))
Érdekes, de soha eszembe nem jutott volna az Árminról készült képet (mármint a felkerülését) kritizálni, de bizonyára én vagyok naiv vagy furcsa.
Uhh, ez most fájt! :D
Apum szobájában a mai napig kint van rólam egy A/4-es méretű kép: hason fekszem és nincs SEMMI kitakarva, úúúristen mi lesz most?!?!
Minden arra járó haverja látja, van hogy meg is dicsérik a "4 hónapos idomaimat" :D Olyankor jót röhögünk, senkinek eszébe nem jutott még emiatt neheztelni rám/ránk és nekem sem kellemetlenül érezni magam!
Emberek!!! Egy kis lazaságot!!! ;)
Jut eszembe: babapopsikat a reklámokban is mutogatnak.. :P A vérbeli pedók nem Szirkát olvasnak, hanem Pampers reklámra remegnek ;):D
Hajrá Ármin! Majd belenősz abba a naciba és nem fog lecsúszni ;)
Megjegyzés küldése