hétvégi hosszú

Szirka nem szokott kérdezni, legalább is nem hagyományos módon. Nem hallani tőle, hogy "mi ez?", főleg nem, hogy "miért?". A maga módján azért a "mi ez?" fázist már rég elérte: Rámutat valamire, mond rá valamit és rám néz vagy csak néz, hogy mondjam meg, igazából hogy hívják azt a dolgot.
Pl. kezébe akadt a cumi, de elfelejtette a nevét. Felemelte, és kijelentő hangsúllyal, de kérdő tekintettel azt mondta:
- Tuci.
- Cumi.
- Cumi. Cumi.

Talán az első igazi, kérdő hangsúlyos kérdést ma reggel hallottam tőle:
- Árminka, kérsz kekszet?


Más 3,5 éves gyereknél ezek biztosan nem olyan nagy csodák, de nálunk olyan sokáig tartott a szótagolós korszak, hogy minden hosszabb szó vagy mondatocska káprázatosnak tűnik. Pl. ami pár hónapja még csak annyi lett volna, hogy "ma" vagy maximum "aama", az most így hangzott, amikor egy könyvben almát látott:

- Alma. Almát!
- Te is kérsz almát?
- Én is almádat! Kapok almát is!

(A "Kérsz?"-re egyébként gyakran mondja, hogy kapok vagy én is kapok.)

A hagyományos kérdésekre pedig nem nagyon válaszol. Pl. a "Milyen volt az oviban? Játszottál a gyerekekkel?" - féle érdeklődésre nem mond semmit. Ezért is volt meglepő, amikor valamire válaszolt:
- Na, milyen az ebéd? - kérdeztük és vártuk, a dicséretet, hogy (fi)nom.
- Csípős.


Még a szótagolós stílus maradványa volt, amikor a minap hosszan mondogatta, hogy:
- Gót, gót! Anya, gót! - és egy műanyag tállal a konyhában toporgott. Egy idő után leesett, hogy abban a tálban szoktam neki adni a pattogót, amit nagyon szeret és amit mindig én csinálok. Próbáltam a teljes névre rávezetni:
- Pattog.
- Pattog - ismételte, majd kezét a füléhez téve hozzátette:
- Hallod.

Ezt nagyon szeretem, amikor így kiegészíti, amit tőlem hall.
A réten találtunk egy virágzó bogáncsot:
- Nézd csak, itt egy virág! Bogáncs.
- (Vi)rág. Szúrós.

Aztán ő is talált egy kis fehér virágot. A virágokat meg szokta szagolni, amolyan Szirkásan, hogy inkább fújja a levegőt, mint szívja, aztán az ujjával megsimogatja, beporozza őket, mint egy kis tündérke.
- Nahát, látod, még ilyen hideg időben is nyílnak virágok - mondom neki mosolyogva.
Vidáman táncolva, karjával csapkodva, huncut mosollyal tréfálkozik:
- Elrepülnek, csip-csip!


Amikor hazajön az oviból, rögtön Ármint keresi:
- Áminka! Áminka! Szíjja! Puszit!
Nekem nem is köszön.


A Jim Jamen a mesék között szokott lenni egy-egy rövid feladat, pl. meg kell számolni valamit. Pár műsorajánló után felteszik mégegyszer a kérdést és megmondják a választ. A számolósaknál néha bekiabál ezt-azt, időnként még el is találja. Tegnap azt kellett megmondani, milyen alakú a hajó vitorlája. Szirka ezt nagyon jól tudja, megkérdeztem én is.
Boldogan felelte, hogy cög. Így hívja a háromszöget. Szokta a kezével is mutatni és mondja, hogy cög. Amikor a válaszért jöttek vissza, meg sem várta a kérdést, emlékezett magától a feladványra és mondta a választ.