Szirkáék az oviban őszi faleveleket ragasztgattak egy előre rajzolt fatörzsre. Andris kicsit szomorúan mesélte, hogy Szirka fáján egyetlen levélke árválkodott. Gondoltam, hogy akkor van még potenciál ebben a játékban és míg Ármin aludt, előszedtem pár színes papírt, ollót, ragasztót, filcet, és ezt alkottuk:
A leveleket én vágtam ki, közben ő is ollózott. Érdekli a dolog, de még nagyon nem tudja működtetni. Magától egy bevágást tudott ejteni a papíron. A fát viszont nagyon ügyesen rajzolta meg és szépen ragasztgatta a leveleket is. Sokszor megpróbálta úgy is, hogy a ragasztós oldalt nyomta az ujjához, ilyenkor segítettem neki, de alapjában véve ő ragasztott. Mikor mondtam neki, hogy ezt a képet elteszem és elküldjük Mamának, visszakérte, hogy rajzoljon a hátoldalára:
Ez kérem egy baba. Feje, hasa, szeme, szája, keze lába, haja.
bejegyzés
4 megjegyzés:
Dél felé olvastam ezt a posztot, akkor is egy kicsit ross érzésem lett tőle, de arra nem gondoltam volna, hogy egész délután egy csomószor eszembe fog jutni...
Azt hiszem én sem hagynám, hogy a gyerekeim fáján csak egy levél búslakodjon. Nagyon vidám lett a fa és a baba pedig teljesen babának néz ki, mondjuk inkabb egz kigyó belsejében levő babának, az a sok külső kör szerintem...
nem tudom, mennyire szomorú ez, mert nem tudom, hogy mi is történt. ha nem akart ragasztani, akkor az lett volna a szomorú, ha mégis ragasztania kell. persze mást is el tudok képzelni, de inkább szeretnék jót képzelni - és ragasztunk itthon.
De jo a hoyyaallasod, megint tanultam!
Szep alkotasok es majd megtanulsz te is olozni meglattod.Anya segitsegevel gyonyoru lett a fad.puszika
Megjegyzés küldése