ujjé, az oviban

Egyelőre csak a délelőtti, udvari játékban vesz részt és azt nagyon élvezi. Az óvónők kedvesek, figyelnek rá. Első nap a vizet letakaró konyharuhát ki akarta dobni a kukába, amikor pedig nem engedték, elszaladt vele és örült neki, hogy kergetik. Ha itthon emlegetjük az óvodát, "Menjünk!" a válasz. Remélem, ha komolyabbra fordulnak a dolgok és a rutinokban is részt kell majd vennie, akkor is szeretni fogja.

Közös étkezésre még legalább 2 hétig nincs remény, akkor lehet a gasztrós dokihoz menni, utána kérvényezni a diétás kaját és remélni, hogy vállalják a szállítást. Andris már találkozott a gyógypedagógussal is, de a fejlesztésről konkrétumokat még nem tudunk. Holnap reggel lesz a csúcstalálkozó, akkor többet fogunk tudni.

Az itthoni életünknek is jót tesz az ovi, mert a reggeli és az ebéd időpontját megszabja, a kettő között pedig megakadályozza a falatozást. (Ha valamelyik könyvében ehető dolgot lát, jön és reklamál, hogy ő olyat akar enni. Ma az oviban is lépre mentek; az ovi logója egy süni, kezében(?) egy alma. Mikor ma mentem Szirkáért, éppen almát evett ezokból;) Puszival köszön el, homokkal töltött zoknikkal, fáradtan és éhesen jön haza. Míg nincs itthon, Ármin alszik egy nyugodtat én pedig felfedezem, milyen az élet vele kettesben. Fura, mert nem hiányzott, hogy csak vele legyek, de most jó, mert jobban figyelek rá és nyugodtan tudok vele játszani. Nekem az ő fejlődése is olyan csoda, mint a Szirkáé, úgyhogy roppant tudok örülni, ahogy a Szirka pancsolós edénykéit rakosgatja egymásba, kolompol velük, eldobálja őket vagy ahogy a fűzős almából ügyesen kipiszkálja, kihúzza a kukacot, valahányszor visszahúzom. Nem beszélve arról, hogy milyen ügyesen evickél felém, valósággal odajön hozzám (még nem tud rendesen kúszni, csak odatornázza magát úgy, hogy forog, kicsiket dob magán meg próbálja a lábával tolni magát). Ezeket mind abban az időben fedeztem fel, míg Szirka 2 délelőtt oviban volt.

Amikor hazajön, nagy az örvendezés. Délután próbálja behozni az elmaradt babázást és korán fekszik.

apa folytatja:
A gyerekek és a felnőttek is megszerették Szirkát. Fél 10 körülre viszem, mert addigra befejezik a reggelit a többiek, és már kint játszanak az udvaron. Ez azért is jó, mert addigra azok, akik reggel sírdogálnak hogy anya/apa nélkül maradtak, már abbahagyják a hüppögést.
Ma mondták az óvónénik, hogy reggel már keresik a gyerekek Szirkát. Ilyen hosszú (2 napos) barátság után ez persze nem csoda.
Sejtettük, hogy elhozni nehezebb lesz, mint otthagyni, de ez utóbbi még annál is gördülékenyebben megy, mint gondoltam. Szemmel láthatólag otthon érzi magát. Elhozás előtt kb. 10 percig kell játszani még vele, utána lehet búcsúzkodni a 'kektől, és menni haza anyához és á'minhoz, akik biztos megint valami finom ebédet főztek neki...