Klimpír

Operaénekes lakik a házban. Tudom, hogy ez elég vészjóslóan hangzik, de igazából nem az. Mások fizetnek az ilyesmiért, mi - kulturált időbeosztásban - ingyen kapjuk ezt. Ráadásul alakul a jószomszédi viszony is. Ma pl. kulcsot adtam kalapácsért. Mivel épp egy Szirka is volt nálam, együtt mentünk a kalapácsért. Ennek eredményeképpen szaladgáltunk egy jót egy gyönyörűen felújított lakásban, ahol elszórva néhány zongora is hever. Na ezek egyikét célozta meg Szirka. utólag összerakva, egyszer már ült néhány percet zongora mellett (Sanyiéknál), mégis jó volt látni, hogy úgy nyúlt a billentyűkhöz, hogy látszott, hogy hangszernek tekinti, nem valami akármilyen játéknak. És dúdolt is hozzá, amire operaénekesnő házigazdánk azt mondta, hogy ilyesmivel felvételiztetik a 6 éveseket (a nemtudomhová, valami zenés-énekes helyre, biztos zeneiskolába), hogy mennyire ügyesen adja vissza a hangot, amit leütött. Szóval szerinte Szirka elég ügyesen adja vissza. El is határoztuk, hogy szorosabbra fűzzük a szálakat, és kitalálunk valami konstrukciót, hogy Szirka alaposabban, értő kezek közt merülhessen el a zene világában.