a végtelenbe és tovább

Az utóbbi napokban Szirka szemmel láthatóan felkapaszkodott egy újabb lépcsőfok tetejére.

Hirtelen sokkal ügyesebb lett a kirakókban, meglepően jól összerakja a figurás montessori tornyot, jobban érti és teljesíti a kéréseimet és az aktív beszédben is nagyot lépett: Egyre több két- vagy többszótagos szót használ (pl. a szemüveg a régi me helyett már cemege vagy cemegem, attól függően, hogy kié /időnként inkáb cümegem/), gyarapodnak a ragok (pl. a ba /lába/ már bamat formában is megjelent; a mai legfrissebb, szívemet melengető ragozás az esti puszilkózás közbeni anyam volt), sokkal több szót mond utánunk, jószerivel mindent utánozni próbál (korábban sosem ejtett dződek és lilák röpködnek) és egyre inkább szavakkal kommunikál (megmondja, ha a víz meleg vagy hideg /nem csak deg!/, szól, ha szomjas/bíz/, és néha víz helyett kávét kér). Sőt, ami eddig alig fordult elő, elmeséli, ami korábban történt, megmutatja, hol látta a kutyát, kitől kapta a könyvet (Zsanett, ha ezt olvasod, tegnaptól már nem Nett vagy, hanem Dzsinett :) ) Egész nap folyamatosan lep meg újra és újra valamivel. Olyannyira, hogy estére, másnapra el is felejtem őket és nem tudom lejegyezni, pedig nagyon-nagyon örülök nekik.