ovi előtt

Voltunk szülőin, később beszélgettünk a két óvónénivel meg a vezetőhelyettessel, és találkoztunk a dadussal is, aki a megbeszélés közben Szirkára vigyázott.

Szirkának a lepke lesz a jele.

Először csak napi 2 órát lesz oviban. A gasztroenterológus egy hónapos szabadsága szept. elején telik le, akkor tudunk tőle kérni olyan papírt, amire spec. kaját kaphat, addig reggeli után érkezik és ebéd előtt hazajön. Így még azt is megússza, amikor reggel a többiek esetleg sírdogálnak a szüleik után. Ő nem fog, az tuti, alig lehetett hazahozni most is.

Az óvónők meg a dadus nagyon aranyosak és lelkesek, izgatottan várják Szirkát és komolyan készülnek, hogy a különlegesebb igényeinek is megfeleljenek. Még a nyár elején adtam egy példányt az óvoda vezetőjének abból az anyagból, ami a DS gyerekek tanításához és az integrációhoz ad tippeket (tulképp egy használati utasítás DS gyerekekhez), de most vittem magammal egy másikat, hogy az óvónőknek is odaadjam, hátha nem jutott el hozzájuk - aztán vagy elolvassák, vagy nem. Ehhez képest már alaposan átnézték, sokszorosították, megköszönték szépen, hogy milyen sokat tanultak belőle máris és még biztos fognak is.

Mivel a szakértői véleményben olvasták, hogy a játékokat a szájába veszi, már kitalálták, hogy oldják meg, hogy a többiek tudjanak legózni és ő se legyen életveszélyben, de nagyon megkönnyebültek, mikor megmondtuk nekik, hogy ez a szájbavevős dolog valami tévedés és nem kell félniük ilyesmitől. Igazából ez volt az egyetlen, ami miatt izgultak. A többi dologhoz (is) úgy állnak hozzá, mint izgalmas kihíváshoz, amit meg fognak oldani és amiben együtt fogunk működni. Szemmel láthatóan készek tanulni, hogy megfeleljenek az új helyzetnek és vannak ötleteik, hogyan lehet kezelni a nehézségeket.

Szirka pedig, mintha sejtené, hogy nagy feladatok várnak rá, az utóbbi időben feltűnően nagylányosan viselkedik és a beszédfejlődése is nagyobb lépésekben halad.

Hajrá, kicsi pillangó!