Bíz, bíz!

Szirka imádja a vizet. Már elsőre kiderült, amikor a Balatonnál nyaraltunk.

Reggel, amikor a víz még olyan hideg volt, hogy senki sem merészkedett bele, Szirka már belegázolt - és nem lehetett kihozni, akárhogy vacogott meg lilult. Még enni sem. (Andris persze fel tudta kapni és kihozni, de ahogy a lába földet ért, szaladt vissza a vízbe.)


Azért ha lehetett, keresett magának játszópajtást. Volt, aki díjazta és volt, aki nem. Sze la víz.


Első nap még két-háromszor belebukott a Balatonba és megízlelte, de hamar megtanult biztonságosan közlekedni, mi több, szaladgálni a vízben.

Azzal együtt, hogy öröm volt látni Szirka örömét, az a tény, hogy egy pillanatra sem lehetett mellette lazítani mert csak olyan dolgokat csinált, ami nekünk is folyamatos fizikai igénybevétellel és koncentrálással jártak (főleg Andris vigyázott rá), iszonyúan fárasztóvá tették a strandolást, különösen az elején, amikor Szirka még nem értette, hogy a Balaton később is ott lesz, sőt mi is ott leszünk.

Lazításképpen ezért kicsit otthon strandoltunk:

Mondjuk ott is állandóan ment az

Apaaa!

Apa pedig mindig frissen készen állt.


Hacsak nem Árminozott.

Egyszer még egy finomat bográcsozott is, csak arra meg

odagyűltek a Pomogácsok.

Utolsó nap viszont a strandon már egy lángossal meg lehetett győzni Szirkát, hogy 5 percig üljön meg.

Andris ekkor megkapta Ármint, hogy nehogy elkanászkodjon. De ahhoz képest, hogy az állandóan rohangáló Szirkáról még a vizes fürdőruhát is művészet volt levarázsolni (nem is mindig sikerült), az Árminozás egy kiadós ebéd utáni hortyogós sziesztának tűnt.

Ármin épp egy nagyobb mennyiségű DNS-mintát helyezett el édesapja szájában.

És mit csinál még egy baba, ha nyaral a család?

Amikor nem a testvérével szeretgetik egymást,

Akkor például a fűben tapickol.

Harmatos fűben, mint az ínyencek.

Amitől aztán ilyen lesz a talpa, de nem bánja.

Tapickol még vízben

és parti homokban.

Apájával olvasgat.

(így koncentrál a szájával)

És masszívan italozik.