erdőn-mezőn vezetett.
Előbb mezőn,
aztán erdőn.Hordozásban új módszerrel próbálkoztunk (gyémántokat porrá zúztunk, belőle tablettát gyúrtunk). Ergós csípőhordozással. Van egy olyan halvány gyanúm, hogy Ármin esetleg épp azért nem szereti a kendőt, mert az anyaméhre emlékezteti, ahol elég szorosan volt és kicsit talán tovább is a kelleténél és kicsit talán kényelmetlenül. (Mondjuk akkor nem értem, miért nem akart inkább megszületni, de teljesen érteni ezt úgy sem fogom sosem.) Mindenesetre mintha jobban bírná az Ergót.
Különösen azt szereti, ha folyamatosan haladunk; a megállást nyifogással jelzi. Ez eléggé megnehezíti, hogy Szirkával és Árminnal egyszerre sétáljak.
Különösen azt szereti, ha folyamatosan haladunk; a megállást nyifogással jelzi. Ez eléggé megnehezíti, hogy Szirkával és Árminnal egyszerre sétáljak.
És eljött a fáramászás ideje is.Azt úgy kell, hogy megállunk egy fa mellett, megfogjuk a törzsét és nyögdécselni kezdünk.
Ez a lejtő a képen piskótának látszik, de a valóságban épp olyan meredek, amilyen betoji módon tipegek le rajta.
Szirka otthon Árminnak álcázta magát,



7 megjegyzés:
nem bántotta a pánt a nyakad? a képekről igen kényelmetlennek tűnik
egyáltalán nem! egyrészt nem nagyon van rajta súly (az a csípőn van) másrészt elég puha is. látom az egyik képen (most, hogy mondod), hogy olyan, mintha nyomna, de azért van ott, mert nekem ott kényelmes, érzetre semmi furcsa nem volt benne.
Ha már ismét előkerült a Kék csodatorta: nálatok a mesejátékok háttérzajként mennek és közben pl megy a játék, rajzolás, beszélgetés? És érdemes-e a dedet figyelmét felkelteni a mesére, vagy ha figyelmesen hallgatja, akkor úgyis jó, de ha nem, nem.
(és ha már belejöttem a kérdésekbe, mert ezen sokat szoktam gondolkozni) Szerinted színházban (kétévesemmel a csecsemőknek való darabokat nézzük a kolibriben) jó-e, ha mondom neki, hogy mit lát vagy fejtse meg magától? (olyan volt pl, hogy formákból csináltak többek között madarat, autót, egyszer pedig eltáncolták, hogy meleg van, esik az eső, stb.) Csak mert láttam sok szülőnél, hogy belesúgja a gyermeke fülébe a "megoldást" , én pedig inkább affelé hajlok, hogy ismerjen rá erre ő maga.
Bocs Andi, nem akarom szet OFFolni a blogod, amugy nekunk Beckonk van, olyan mint az Ergo, es sztem is nagyon kenyelmes...
Zsuzsa, a Kolibriben nem tudod, hogy a juliusi programot hogy lehet megtudni? A weben meg nem volt fent a mult heten, a telefont sosme veszik fel, mi pedig csak egy hetre megyunk Pestre, jovo heten...
Pelikán, nyári szünete van a Kolibrinek, szeptember 1-jével nyitnak ki ismét :-(
zsuzsa,
szirka dönti el, hogy mikor háttér, mikor főműsorszám a mese. bekapcsolni úgy szoktam, hogy megbeszélem vele, akkor egy darabig csak arra figyel, énekel, táncol a zenés részeknél, a prózánál meg odaáll a hangszóróhoz :) ha látom, hogy mondani akar róla valamit, akkor segítek neki vagy jóváhagyom, amit mond (pl. azt mondja, hogy "csák", akkor azt felelem, hogy "igen, most a kiskacsákról mesél a bácsi"), különösebben nem szoktuk agyontárgyalni. Amennyire érdekli.
Szerintem erre sem meg a színházasra sem létezik univerzális szabály. én azt mondom, hogy nem biztos, hogy az anyuka/apuka tényleg eltalálja, hogy a gyerekének mire van épp szüksége, de még mindig neki van erre a legnagyobb esélye. Van olyan gyerek, aki maga szeret felfedezni, van aki meg inkább együtt akar lenni, a közös élményt keresi. És hát a szülők sem egyformák, van aki akkor érzi jól magát a gyerekével, ha direktebbül taníthatja. Fontosabb, hogy jól erezzék magukat együtt, mint hogy egyedül vagy segítséggel érti meg, amit lát - szerintem.
Nekünk meg Liliputink van. Az is olyan mint az Ergo meg a Beco csak magyar. Nagyon szeretjük, nekünk ez a hordozó típus vált be leginkább
http://liliputi.hu/
Azért a Becoért irigykedek... olyan gyönyörűek!
Megjegyzés küldése