tesózás

Reggelente Szirka nagy puszilgatással és ölelgetéssel üdvözli rég nem látott testvéröccsét.

Testvéröccs ezt szapora pislogással és csendes tűréssel fogadja. Jobban szereti látni is, hogy mit csinál Szirka. A táncolását meg a bohóckodását a jelek szerint egész nap mosolyogva elnézegetné.

De hálás a rágókáért is.
(A játékzuhatag is Szirka műve.)

Azért nem árt figyelni, ha Szirka elkezdi megadjusztálni Ármint, mert néha erősen megszorítja. Andris szerint azért, mert furcsa neki, hogy olyan, mint egy gyerek, de csak fekszik és érthetetlen dolgokat kiáltozik és ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból, hogy derüljön már ki végre, hogy mi ez. Lehet benne valami, mert amikor a függőleges Ármint ölelgethette, az nagyon tetszett neki, még a kérem varázsszó is elhangzott, ami a fehér hollóhoz képest is kuriózum.

Végül annyira húzta magához, hogy ráborultak a babzsákfotelre.

Szirka kommentárja az esemény után: mékk (=még)