Egyik nap szép, napsütéses reggelre virradtunk. Kinn ugyan esett az eső,
de Szirka ilyeneket rajzolt.
Nem egyet, nem kettőt.Aztán egyszer csak észrevettem, hogy itt már rég nem a foltok rajzolása a legérdekesebb.
ez lett a végeredmény:
És aztán nem volt megállás:
Jöttek a narancs karikák,
aztán a kékek,
a zöldek,
a pirosak
meg a mindenszínűek.Annyira beindult, hogy előszedtem neki az ikeás papírtekecset, amit korábban nem szeretett, mert nem lehet olyan szépen, elvágólag az asztalra tenni. Most már nem zavarta, telerajzolta a nagy lapokat is.
A sokat emlegetett Susan Strikernél olvastam, hogy az alkotás fejlődésének lépésein ugyanúgy végighaladnak a gyerekek, mint mondjuk a nagymozgásos lépcsőfokokon, minden különösebb instrukció vagy "tanítás" nélkül. Ha egy gyereknek nincs is kockája, amikor a fejlődésben odaér, akkor is építeni fog: egymásra rakja, amit talál. Ha nincs papírja, akkor is firkálni fog, pl. egy bottal húz vonalakat a földön. Annyira szép látni, ahogy ezeken a lépcsőfokokon Szirka is végighalad! Annak is örülök, hogy kb. a normál időben teszi meg a lépéseket, de még inkább annak, hogy milyen örömmel, lelkesedéssel, belülről jövő késztetéssel, hogy akár fél napokon át szorgosan, koncentrálva gyakorolja a karikák rajzolását.
bejegyzés
3 megjegyzés:
Lányomat (15 hós) nem tanította senki, hogy a kismedencében a vödörkével a vizet meregetni kell/lehet! Magától jött rá a mikéntjére, a legnagyobb "örömünkre" természetesen kifelé mericskél. Tudom, buta példa, de ez is jelzi, hogy mindent meg fognak tanulni előbb vagy utóbb.
Nagyon tetszenek a rajzok! Szirka egyre ügyesebb!
Nekem a narancsos pöttyös-labdának tűnt a filmen, de én imádok belemagyarázni... :)
Istenem! Annyira jó látni, hogy ilyen türelemmel rajzol ennyi mindent!!! És ráadásul nagyon szépeket. Persze mindenki belemagyarázhat bármit, én is látok olyan emberkét a "mindenszínűekben", amit még a kilencévesem sem tud rajzolni, de mindegy is, hogy mit látunk. A lényeg az, hogy dolgozik vele, és láthatóan élvezi amit csinál! :)
Megjegyzés küldése