nyári szünet

lesz a koraiban, ma volt a záróbuli. Mióta Ármin megszületett, én csak egyszer voltam. Akkor is Andris fotózott, de legalább láttam, mi történik.

Először ruhadarabok körvonalát kellett párosítani az árnyképükkel.


Aztán nagy gyöngyöket fűztek fel,


majd kisebbeket.
Igen, könnyebben ment Éva néni ölében.

Utána 2 darabos, járműves kirakóknak kellett megkeresni a másik felét és összerakni. A szétszedett kirakóra Szirka aggodalmaskodva mondogatta, hogy jajaj, míg szépen ki nem egészítette az "eltört" képeket.


Az állatos képek párosítása után

ugyanazokkal a képekkel memóriajátékot játszottak.

Egyforma dobozkák közül kellett kiválasztani, hogy melyikben van apró játék: amelyik zörög.

Fúvószenekar.
Szirka abban a ritmusban fújt, ahogy Éva néni mutatta.

Krokodilszemfújás.
(Vajon hány találat lehet erre a szóra a google-ban ill. hányan fognak a blogra találni erre keresve?)


Ez a hosszú cső is muzsikál, ha jól megfújjuk.

És a régi kedvenc, a golyós pipa.

Éva néni elkészítette a Szirka évvégi értékelését is. A bizottság véleménye után kíváncsi voltam, hogy ő mit ír. (Az ő megfigyeléseiken utólag is gondolkozva a "szájába veszi a dolgokat" annyira nem igaz, hogy még a kisebb gyerekekre is rászól, ha vmit bekapnak és Árminnak is kihúzgálta a kezét a szájából, hogy ilyet nem csinálunk. A nem beszélésnek viszont tényleg lehet vmi alapja, mert ha pl. vendégek vannak nálunk és sok minden történik, sokkal kevesebbet beszél, mint ha csak magunk vagyunk és ismert dolgok veszik körül. Jószerivel csak hallgat és figyel.) Hát sok szépet írt, de ő aztán tényleg ki is hozza Szirkából a maximumot. De még a lemaradásokat is úgy fogalmazta meg, hogy az látszik belőle, mennyire figyel Szirkára. A végére már pityeregtem, mert teljesen az a benyomásom támadt, hogy Éva néni direkt úgy írta le a dolgokat, hogy még engem is megnyugtasson, biztasson és támogasson.

Ha én lennék a Nagy Varázsló, elővenném a bazimentális nagy cilinderemet, jól megvarázspálcáznám, belenyúlnék és teleszórnám belőle a világot Éva nénikkel.