Árminos poszt

Árminnak nincs saját blogja, így a családi fotóalbum funkciót itt kell kihasználnunk időnként számára is.

Most már tényleg elsőosztályú kisbaba formája van, puszilgatnivaló, huncut pofival.
Ez a speckó frizura pedig kifejezetten befolyásos külsőt kölcsönöz számára.

Valamit tudnia is kell, ha eléri, hogy 2-3 óránként szépen visszavonuljak vele és fekve szoptassam/altassam (mindig csak a végén derül ki, hogy ez most szopi volt vagy alvás). Ez a valami pedig a velőtrázó üvöltés. Ez neki a csodafegyvere. Már nincsen házimunka, beszélgetés vagy Szirkázás közbeni szopi, csak kettecskén, esténként kis tengermorajlást hallgatva a háttérben. Korábban is leginkább csak cicin aludt napközben, ez most is így van, csak közben nem vihetem kényem-kedvem szerint ide-oda a cicit. Ez a napi időbeosztásomnak elég jól betesz.

Pontosan így zajlik a dolog, az én fejem a párnán, az Árminé a karomon.

Persze, tud mást is.

Ha szereted, viszontszeret, ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat, becézgeted, örül ám!
(Szíved örül, lelked röpül csodálatos illatán.)

Ugyanakkor:

Elérhető távolságra levő, mozgó dolgokat boxolgatja.

Különben is nagy bunyós.

Lányok haját meghúzgálja.

Egyébként meg ha olyan kedve van, hasról hátra fordul és oldalról bármerre. És gondosan ügyel rá, hogy nehogy összekeverjem bármelyik másik gyerekemmel: őt bizony nem nyugtatja meg varázsszerként a szopi, a kendő csak akkor játszik, ha jó kedve van

(a minap sétáltunk kendővel vagy 10 percet, úgy örültem!),

a pisilésnek szereti megadni a módját (ha már azt hiszem, hogy nem lesz semmi és elveszem a csaptól, akkor visít) teljesen más szisztémában sír, mint a többiek, nehezebb kiszámítani és megnyugtatni, tudja a "Nem igaz, hogy nem tudnak már valamit csinálni azzal a gyerekkel!" - figurát is és sok más Árminkodást.